|
2021-05-26 15:59:46, szerda
|
| |
| |
Mária
Mindig örök, de mindig új nekem
karácsony bűvös, szent csodája.
Hogy Jézus, Istennek szent Fia
ugyanolyan kapun lépett a világba,
mint én vagy te,
mint minden ember,
végtelen lényét emberi, földi
korlátokhoz alacsonyítva.
A minden élőknek kapuján át
lépett e világra Isten Fia,
és ez a szent kapu földi asszony volt,
Jézusnak édesanyja, Mária.
Millió anya élt e világon,
az Isten mégis őt választotta.
Szűzi teste lett élő bölcsője,
odaszánt oltára, hordozója
az Úrnak, Isten Fiának,
s őt hívták áldottnak.
Megvetették az emberek,
de ő lett Isten választottja.
Az Úrnak tetszett alázatos volta,
hogy testét, lelkét úgy odaadta,
szólva hűséggel, engedelmesen:
Ímé az Úrnak szolgálója!
Élete többé nem volt az övé.
Tudta, hogy fia nem földi ember.
Éles tőr járta át a szívét,
mikor Simeon kezébe tette,
amikor féltő szeretettel
a zarándoknép közt kereste,
s amikor végleg elszakadt tőle.
Három évig vérzett a szíve,
végül, míg a Golgotára kísérte,
övé lett a világ minden kínja,
rászakadt, hogy hiába volt minden...
De felvirradt a feltámadás napja,
s örök értelmet nyert Mária áldozata,
noha tudta, hogy nem fia többé!
Aki általa jött a világra:
Jézus, a világnak örök Megváltója.
Oláh Lajosné |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
