|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 17:28:25, vasárnap
|
| |
| |
Csernus Valéria- Nyári varázs
Ma a nap is vidámabban ébredt
sugarai futkosnak az égen,
hajnali kék lágy lehelet kering
ebből a nép lendületet merít!
Az utolsó júniusi reggel
mámorító érzelmeket rezget,
harmatcseppek virágokon futnak
a kelyhekbe kikötőbe jutnak.
Csodálatos ez a nyári világ
rád mosolyog minden kicsi virág,
jó a kedved, mosolyog az ég is
és a tenger oly sötéten kéklik.
Egyik hullám másik után szalad
aztán együtt ütköznek a partnak,
a nyugalom ami ebből árad
ringatja a varázsát a nyárnak!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 17:24:46, vasárnap
|
| |
| |
Osváth Erzsébet: A napfény
A napfény sugarától felszáll a harmat,
És meleg szeretettel öleli a kertet,
S bár mosolyog - de nem ad irgalmat,
Ám ez még közel sem biztos rejtek.
Majd aranyló sugara egyre feljebb halad,
Aztán sokáig nyaldossa a felleget,
Délre már a nevető egekig szalad,
S izzó, forró csókjával díszíti a kék eget.
Késő délután lassan elernyed már,
És fáradtan hívja a szürkülő alkonyt,
Felhők közt kúszva rá a sápadt hold vár,
S Ő a nap köré, bársonytakarót bont.
Vigyázza a sötét éjszaka az álmát,
Arcát simogatja hűs esti szellő,
Kis fénylő csillagok világítják ágyát.
Kényeztetik, óvják, míg a reggel eljő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 17:18:13, vasárnap
|
| |
| |
Soha ne becsüld alá azt az erőt, amellyel az anyatermészet segíteni tud minket.
Ha szomorúság vesz rajtad erőt, menj el otthonról, merítkezz meg egy bő vizű folyóban,
sétálj egy nagyot a mezőn, egy földúton, vagy a homokban. Érints meg néhány kagylót,
élvezd a napnyugtát, vagy a hold emelkedését, számláld meg a csillagokat,
engedd hogy a szél vagy az eső csapja arcodat. Meg kell érezned,
hogy a természet egyszerre kaotikus, semleges és rendkívül rendezett.
Tegyen boldoggá, hogy része lehetsz.
(Stephanie Dowrick)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 17:15:29, vasárnap
|
| |
| |
Tóth Árpád. Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött,
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.
Fáradt arcom szelíden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,
Arra,mikor -halk hajó
Titokzatos tengeren-
Fekvőszékem útra kél,
S lázam sodrán ring velem
Felelőtlen,gyönyörű
Fantázia -tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:
Mindaz,ami sohse lesz,
Mindaz,ami sohse volt -
Így indultam ma is el,
Húnyt szemekkel,mint a holt,
Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínű parazsat
Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.
És egyszerre úgy esett,
Telin,forrón,hirtelen
Rád gondoltam s arra,hogy
Messze vagy és jaj nekem.
És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.
És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.
Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,
Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot,
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 17:09:56, vasárnap
|
| |
| |
Stiller Kriszta: Társkereső hirdetés
Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.
Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.
Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.
Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.
Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 16:56:27, vasárnap
|
| |
| |
Takács Péter: Mondd
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
s mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután,
kérdeztél már tudva azt,
nem felel senki sem,
vártad-e már halk reménnyel
Kívánta már arcod
zápor verését,
mossa le mindörökre
nem akart könnyeid?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 16:51:45, vasárnap
|
| |
| |
Ki vigasztalja a vigasztalót?
Ki gyógyítja meg a gyógyítót?
Ki énekel a cinegének?
Ki ragyogja be fényével a napot?
Ki nevetteti meg a komédiást?
Ki vesz virágot a virágárus lánynak?
S téged, ki mindig csak másokat szeretsz,
Téged ki fog szeretni?
Lőrinczi Emese
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 16:43:34, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő: Ki érti?
Szerettem volna adni,
de nem volt: mit. -
Szerettem volna kapni,
de nem volt: kitől.
Szerettem volna enni,
de üres volt a tányér. -
Szerettem volna menni
de nem volt: hová.
Szerettem volna halni,
de a Halál kitért. -
Szerettem volna élni,
de nem volt: miért.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 16:38:30, vasárnap
|
| |
| |
Meggyesi Éva: Örülnünk kellene..
Örülnünk kellene minden percnek,
amelyet megadott az ég,
megcsodálni az erdőt, a rétet, s szeretni mindent,
ami szép.
A fodrozódó víz tükrében, mikor még szunnyad a világ,
hallgatni, ahogy suttog az erdő, mikor a szél muzsikál.
A patak vízben megmártózni, addig,
míg nyugalmat találsz,
s megpihenni, hogy érezd újra: mégis csak szép a világ.
Feledni mindent, ami bántott, temetni mindent, ami fáj,
s a legutolsó percig hinni, azt, hogy még száz csoda vár.
Örülni kellene minden percnek, s úgy szeretni a másikat,
tiszta szívből, hogy érezhesse:
Semmi sincs nála fontosabb.
A lassan pergő percet, mely a homokórán átszalad
megállítani, hogy szeressünk, amíg a hajnal éjbe fagy.
Önzetlen. Forrón. Tiszta szívből.
És legyen minden pillanat olyan szép, hogy bármi jöjjön,
a legszebb emlékünk marad.És ha szemünkre álomcsókot lehel az éj, hadd mondhassuk azt, hogy megérte.
S ha van ott álom, ezerszer átálmodjuk azt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-13 16:18:41, vasárnap
|
| |
| |
Remenyik Sándor: Omnia mea mecum porto
Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.
Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.
Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.
Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Remenyik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1259
- e Hét: 5075
- e Hónap: 14661
- e Év: 83581
|
|
|
Offline
