Garai Gábor: Június,Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?...,Drága nagyapám,Kun Magdolna : Könnyes szemekkel,Kun Magdolna: Az életút végén, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Garai Gábor: Június

2021-06-19 11:06:44, szombat

	Garai Gábor: Június Tudom, meghalnék idegenben; ott még a fák sem ilyenek; nem virít bodza a berekben, akácok könnye sem pereg; nem részegít a széna-illata, nem villámfénnyel jön a nyár, nem így táncol felhőn a csillag, nem szédül az égtől a táj.... Meghalok itt is - : a gyönyörtől, hogy a repceföld színarany, hogy a lomb oly zöld szinte tombol, s a kőnek is illata van; hogy áll a búza nyers kalásza, mintha világot nemzene, S e tájon az lel csak magára, ki végleg egyesült vele.

0 komment , kategória: Garai Gábor

2021-06-19 11:03:20, szombat

	"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?" (Müller Péter)

0 komment , kategória: Müller Péter

Drága nagyapám

2021-06-19 10:58:58, szombat

	Drága nagyapám Drága nagyapám nem dorgál már hangod, és szelíd szemed sem mosolyog rám vissza, elhagytál te is, mint mindenki más, ki gyermekkori éveim széppé varázsolta. Csak tudatom őrzi a régi emlékeket, az öreg gémeskutat, mibe dinnye hűlt a nyáron, két dolgos kezed aranyló nyomait, mely virágszirmot hajtott a cseresznyefaágon. Hányszor eszembe jut bakancslépteid, mitől minden érdes fűszál lábad elé hajlott, és hányszor eszembe jut boldog dalolásod, mely virágutcánk végétől, házunkig hallatszott. Hányszor gondolok még rongyos tarisznyádra, miben mindig akadt néhány madárfalat, amit csak nekem hoztál, csak nekem tartogattál, akkor is, ha neked morzsányi sem maradt. Talán ott odafenn az égi felhők útján, még ma is bátran felnyergeled táltos lovadat, s még ma is körbejárod azokat a búzaföldeket, melyeknek érett kalászából kenyerünk dagadt. Talán te is gondolsz rám, mikor csillag gyúl az égen és nagyanyám kezét szorosan fogod, s mikor együtt sétáltok azon a végtelen nagy úton, ahová majd egyszer Én is érkezni fogok. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

2021-06-19 10:54:45, szombat

	Könnyes szemekkel Görnyedt háttal tipegő anyókák, apókák, könnyes szemmel, halk léptekkel a temetőket róják. Nincs szavuk, csak mély sóhaj mely szíveikből árad, mikor maguk elé idézik a hőn szeretett társat. Csendben elmélkednek, még levegő sem rebben, mikor elárvult gondolatuk a szélnél sebesebben valósággá álmodja azokat az együtt megélt éveket, melyekben nem szegte törvényét sem tett, sem ígéret. Mert ők még úgy tudták szeretni, becsülni egymást, hogy elkövetett bűneiket mind feloldozták, így nem volt harag, nem volt viszály, s nem volt gyűlölet, hisz mindent megbocsátott a bennük lévő szeretet. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

2021-06-19 10:49:26, szombat

	Az életút végén Fényűző élet neki sosem juthatott, csak fáradt szíve volt az, mit gazdagíthatott, mikor egy-egy napban, percben felfedezhette, hogy neki is van kincse, az Úr szeretete. Mert az Úr segíti őt, ha majd gyönge öreg lépte, az elágazó tövisútnak holtnyomába érne, ahol visszafelé nézve már nem is fáj, hogy vége. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár