|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-07-22 23:52:00, csütörtök
|
| |
| |
Csabay Andrea : Kócos hajnal
Kócosan ébred a hajnal,
színeit bontja az égen,
hintáján játszik a dallam,
szél kacag lombok ölében.
Illatot ont az akácfa,
méhecske zümmögi körbe,
pillangó száll a virágra,
mókázva hív a mezőre.
Pattogóst játszik egy labda,
harmatgyöngy csillan a pöttyén,
csobban a fény a patakba -
vízcseppek kék szemed tükrén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kellemes napot, hetet,stb. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-22 23:48:52, csütörtök
|
| |
| |
Acsai Roland : Itt nőttél fel
Itt nőttél fel,
Ahol lábujjhegyen jártak a szivárványok,
És a kapualjak éjszakánként
Egymással csókolóztak.
Itt nőttél fel,
Ahol az utcán egy deres szakállú isten
Végiggurított egy hatalmas
Hógolyót, ami egyre nagyobbra nőtt.
Itt nőttél fel,
Ahol a liftek a felhőkig jártak,
Vagy meg sem álltak a földgolyó
Forró magmájáig.
Itt nőttél fel,
Ahol a szitakötők úgy szikráztak az ablak előtt,
Mint repülő csillagszórók, és amikor egyikük
Az ujjadra szállt, karácsony éjszakája lett.
Itt nőttél fel,
Itt tanítottad járni az esőcseppeket, és térdepelni
A tűzfalakat, a gangok emeleteken át tekeredő
Kígyója itt sziszegett a füledbe.
Itt nőttél fel,
Lépteiddel itt adtál szívmasszázst a földnek,
És körmeidből itt lett tíz katicabogár,
És mindegyik hatpettyes volt.
Itt nőttél fel,
Ahol a villamosok villáma végigsistergett
Az utcán, árnyékodat a házfalra égette, és remegve
Számoltad, mikor ér oda a mennydörgés.
Itt nőttél fel,
Ahol a feketerigók karácsonyi égősorokból
Fontak fészket, és ha kialudtak az utcai lámpák,
A fészkeik világítottak.
Itt nőttél fel,
Ahol az utcai telefonfülkék gyóntatófülkévé
Változtak, és minden csikkes pocsolya
Szenteltvíztartó lett.
Itt nőttél fel,
Ahol minden tükör egy alagút bejárata volt,
Ami a jövőbe vezetett, és ha áthatoltál volna
Rajtuk, találkoztál volna velem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-22 23:41:41, csütörtök
|
| |
| |
Federico Garcia Lorca: Találkozás
Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy
vérezem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akárcsak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem."
(fordította: Illyés Gyula)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-22 23:36:10, csütörtök
|
| |
| |
Dsida Jenő - Megadás
Le a szomorú hangfogóval!
Nélküle mért ne zengenék?
Csapjon fel csengő, csattogó dal,
Halljak már egyszer víg zenét!
Legyek már egyszer víg pacsirta,
Mely bízva száll az égre fel
Mely könnyeit ha mind kisírta,
Vidáman, szívből énekel.
Legyek ujjongó, nyári szellő
Mely táncot jár a réten át
És minden kis virágra eljő
És rácsókolja hímporát.
S amíg a földre fagy terül s dér,
Amíg a szürke ég havaz,
Dalomat súgja ifjú tündér,
Virágfűzéres új tavasz!...
...De nem! Maradjak őszi dalnok,
A hervadásnak dalnoka!
Hulló levelek... síri halmok...
Ne szóljak másról én soha!
Az örömet ki eldalolja,
Lesz még a földön annyi más;
Kié az élet, zengjen róla, -
Ami enyém, csak elmúlás.
1923. december hó 3-án
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-22 23:31:05, csütörtök
|
| |
| |
Szonettek Laurához-9. szonett
Szerző: Francesco Petrarca
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el a szenvedés a bánat,
és életed ezüstös alkonyának
végnapjait veled megélhetem,
ha ősz leszel és szemed fénytelen,
s nem ékíti kacér virág ruhádat,
arcod bársonya színtelenre sápad,
s rózsáira csak én emlékezem,
akkor erőt ad majd a szerelem,
hogy felsoroljam azt a sok napot,
órát, percet és hosszú éveket,
melyek miatt gyászt öltött életem,
ó, akkor majd kárpótol sóhajod,
s megszépíti a holt emlékeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-22 23:08:19, csütörtök
|
| |
| |
Heltai Jenő - Mert dalaimnak...
Mert dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Minek tagadjam gyöngeségem -
Kegyedhez írtam, kis Kató.
És dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Kegyednek semmiképp se tetszett,
Sőt visszatetszett, kis Kató.
Igaz, hogy önt tegezni mertem,
Ami botránynak mondható,
Mert önt csupán magáznom illik
Vagy kegyedeznem, kis Kató:
De dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Mégis szívemből szívhez írtam,
Az ön szívéhez, kis Kató.
Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,
Már ez malőrnek mondható,
Ha bánatomban meghalok most,
Magára vessen, kis Kató.
Magára vessen, ha belőlem
Más nem marad meg, kis Kató,
Mint dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
| ma: |
14 db bejegyzés |
| e hónap: |
208 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10098 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1387
- e Hét: 3532
- e Hónap: 13118
- e Év: 82038
|
|
|
Offline
