|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 21:44:33, kedd
|
| |
| |
Ennyi kincset kaptam
Olyan feszes az éji csend
szinte fáj, úgy szorít.
De már a tavasz illata
lebeg és mámorít.
Friss barázdák sora fordul,
milyen szép is a Föld!
Ahogy kitárja önmagát,
mindig új arcot ölt.
Most barna barázdák sora,
s benne a természet
lombikjában kikél a mag:
Óh, mennyi ígéret!
Lesz kenyerünk, bor és olaj,
és dús mezők füvén
kis virágok szirmaiból
mézet gyűjthet a méh.
Nézem, nézem ezt a csodát:
felfogni nem tudom.
S mint egy koronázott király
a győzelmes úton
megyek, megyek a rengeteg
élet-belsejébe:
S ki királyi kincset adott,
borulok elébe.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 21:39:06, kedd
|
| |
| |
Szól a harang
Szól a harang búcsúzóra,
kísér az utolsó útra.
Giling-galang, giling-galang,
zúg a harang, sír a harang.
Giling-galang, giling-galang,
nyitott a sír, ránk hull a hant.
Nincs már idő megbánni azt,
hogy a szívünk nem volt igaz.
Kezünk virágot nem adhat,
ajkunk mosolyt nem fakaszthat.
Téli úton fagyos világ,
elhervadt a sok-sok virág.
Sír a harang, zúg a harang:
meghalt a szív, eltört a hang.
Helyette más nem beszélhet,
mert egy szív csak egyszer élhet.
Mindenki más, mindenki egy:
Mindenki csak egyszer szeret.
- Sír a harang, zúg a harang:
Meghalt a szív, eltört a hang.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 21:30:57, kedd
|
| |
| |
Hiába volt
Lassan jött a csend,
rásimult a kertre.
Nem volt már ott,
ki a kalapácsot verte.
Az asszonyok ajkán is
halkult a jaj:
- Meghalt az EMBER
elült a vihar...
Az a lázító NÁZÁRETI...
Nem hisz már többé
senki Neki!
Azóta is él a földön a hit:
Szívből szívbe viszi
a NÁZÁRETIT.
Feltámadt, él!
Hiába volt minden...
Halála által
él a hit szívünkben.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 21:26:09, kedd
|
| |
| |
Szeretni, szeretni
Indulunk, megyünk.
Örülve, sírva.
Sorsunk valahol
előre írva.
Nem tudni milyen
utak, végzetek,
nem tudni milyen
álom-képletek
vannak a titkok mögé
rejtve el,
amit a holnap zár
előlünk el.
Emberek! Emberek!
Valami mégis
miénk, bennünk van,
gyönyörű végig!
- Szeretni, szeretni:
Ez a mi dolgunk!
Bárhol, bármerre
vihet a sorsunk,
elvehet tőlünk mindent az élet:
A szeretet Istenből
mégis a miénk lett!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 21:20:14, kedd
|
| |
| |
Az Olajfák hegyén
Gondolataim kergetnek az éjben,
s az Olajfák hegyénél megállok.
Csend van. De hallom a kétezeréves zajt:
Csattannak durva kalapácsok.
Felzokog a szél, s egy-két vén olajfa
tán' sarjai azoknak, akik látták.
Látták az Urat, amint itt járt-kelt,
és látták a haláltusáját.
Belemarkolok a kavicsos homokba,
érezni akarom ezt a földet:
Érezni akarom saját magamat:
Ezt a bűnöst, akiért Ő halt meg.
Meghalt miattam és mindenkiért:
áldozat lett örökös oltáron.
S itt az éjszakai csillagok alatt
leborulok, és a nevét áldom.
- Én, a kicsi ember. A parányi porszem.
Mit mondhatnék az Olajfák hegyén?
Ide csend illik. Méltóságos csend.
- Itt maga az Isten beszél.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 21:10:42, kedd
|
| |
| |
Törd meg mindezt a nyomorúságot
Urunk, hitünk és reményünk oly gyenge. Nem merjük egész életünket a te ígéretedre alapozni. Kételkedünk hatalmadban.
Urunk, bocsáss meg a kételkedőnek és a reménytelennek, és add nekünk még ma újra a te ígéretedet!
Urunk, Istenünk, te engeded, hogy körülöttünk magasra emelkedjen a vizek árja. Tekints le világodra!
Mert szörnyű a kín, az éhség, a szomjúság, a hazátlanság, a tétlenség, a könnyek és a kétségbeesés.
Istenünk, ezek a te irgalmasságod gyermekei? Ez az a világ, melyet teremtettél?
Óh, rettenetesen távol kell lennünk tőled, hogy teremtményeidnek így kell szenvednie. Hamarosan végünk van.
Már semmit sem hiszünk, és semmiben sem reménykedünk. Gyere el te, Istenünk, és törd meg mindezt a nyomorúságot és keserűséget, s amennyiben az kegyes akaratod, hogy még mélyebben süllyedjünk az árba, mégse rejtsd el előlünk ígéretedet, hogy te új eget és új földet fogsz teremteni (Péter második levele 3,13).
S hogy a szegényeket, a nyomorultakat, a megszomorodottakat, a szenvedést viselőket meghívtad országodba. Uram, adj nekünk újból örömet!
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 20:59:47, kedd
|
| |
| |
Az erősek és a gyöngék
A gyöngék keresztény szeretete és megsegítése azt jelenti, hogy az erős lealacsonyítja magát a gyönge előtt, az egészséges a szenvedő előtt, a hatalmas a kizsákmányolt előtt. A keresztény viszonyulás az erős és a gyönge között azt jelenti, hogy az erősnek kell felnéznie a gyöngére, és soha nem szabad lenéznie rá. A gyöngeség szent, ezért adjuk meg magunkat a gyöngének. A gyöngeség Krisztus szemében nem a tökéletlent jelenti a tökéletessel szemben, hanem sokkal inkább az erős a tökéletlen és a gyöngeség a tökéletes. Nem a gyöngének kell szolgálnia az erőset, hanem az erősnek a gyöngét, és ezt nem jótékonyságból kell tennie, hanem gondoskodásból és tiszteletből. Nem a hatalmasnak van igaza, hanem végül mindig a gyöngének van igaza. Így a kereszténység minden emberi érték átértékelését jelenti, és az értékek új rendjének létrehozását, Krisztusra tekintve.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-10 20:48:04, kedd
|
| |
| |
A másik ember szabadsága
Először a másik ember szabadsága az, ami terhet jelent a keresztény ember számára. Ez a szabadság szemben áll a saját önkényességével, mégis el kell ismernie azt. Megszabadulhatna ettől a tehertől, ha megvonná a másik ember szabadságát, és erőszakosan rákényszerítené a saját elképzelését. Ha azonban engedi, hogy Isten a másik embert a saját képére alkossa meg, úgy megadja a másik teremtmény szabadságát, és hordozza annak terhét. A másik ember szabadságához tartozik mindaz, amit mi természeten, sajátosságon és hajlamon értünk; idetartoznak azok a gyengeségek és különcségek is, melyek a türelmünket olyannyira próbára teszik, s idetartozik minden, ami köztem és a másik között a nézeteltérések, súrlódások, ellentétek és összetűzések sokaságát okozza. A másik terhet hordozni azt jelenti, hogy elviselem az ő teremtett valóságát, igent mondok rá, és az elszenvedésében eljutok odáig, hogy örülni tudok neki. Különösen nehéz ez, amikor egy közösségben erős és gyenge hitűek állnak kapcsolatban egymással. A gyönge ne bírálja az erőset, az erős pedig ne vesse meg a gyengét. A gyönge óvakodjon a gőgösségtől, az erős a közömbösségtől. Senki ne keresse a saját igazát, ha az erős elesik, a gyönge tartózkodjon a kárörömtől, s ha a gyönge esik el, úgy az erős barátságosan segítse fel. Az egyiknek ugyanannyi türelemre van szüksége, mint a másiknak.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
7 db bejegyzés |
| e hónap: |
157 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35917 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3380
- e Hét: 12092
- e Hónap: 23967
- e Év: 211769
|
|
|
Offline
