|
2021-08-11 19:45:43, szerda
|
| |
| |
150 ÉVE SZÜLETETT HELTAI JENŐ
Heltai Jenő (Pest, 1871. augusztus 11. - Budapest, 1957. szeptember 3.) - A mosolygó bölcs
Heltai Jenő 1871. augusztus 11-én született, 139 éve /pont 69 évvel korábban, mint én/. Ő azonban komoly életművet hagyott maga után, mintegy 70 éven keresztül ontotta magából verseit, novelláit és színpadi műveit. Szinte egész életében népszerű volt, még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt élete végégig.
A könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője. Nem mellesleg a századfordulón született pesti kabaré oszlopos tagja, ez időben lopta be magát a pesti közönség szívébe.
86 éves korában, 1957. szeptember 3-án hunyt el.
"Megbízhat-e az író abban, hogy adatai ennyi idő elmúltával is hitelesek-e még, hiszen a világ azóta többszörösen fölfordult, sok minden elértéktelenedett, romba dőlt, elpusztult. Hatvan évig ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam. Éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. Beszélni nem szerettem. Irtóztam a hangzatos szavaktól, ömlengéstől és az olcsó gyöngédség fitogtatásától. Barátaimat jobban szerettem, mint ők engem. Nem értettek meg, nem is fáradoztak azon, hogy megértsenek. A humoristán nincs áldás. Annak az a fontos, hogy nevessenek rajta."
Ma 150 éve 1871. augusztus 11-én született A néma levente szerzője, Heltai Jenő író, költő, A néma levente és a Kató-dalok szerzője. Számtalan novellája, regénye és drámája mellett a mozi szót is neki köszönhetjük.
Az iró önéletrajzában írt a pályakezdéséről.
,,Apám azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek, de én kedv nélkül jártam az egyetemre. Az első, nem nagyon dicsőséges alapvizsga után abbahagytam a meg sem kezdett jogi tanulmányaimat és tagja lettem az akkor született Magyar Hírlap szerkesztőségének. Szemérmes, félénk és ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat nem látták és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. Ez annyira elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magam, fölcsaptam humoristának."
Heltai Jenőt könnyed és szellemes írásai, a nagyvárosi lét jellegzetes alakjait és hangulatát megörökítő romantikus és ironikus versei hamar népszerűvé tették. 1892-től A Hét című lap munkatársa volt, itt honosította meg a verses publicisztikát. Az 1890-es évek végén több budapesti lap tudósítójaként Párizsban élt, majd a Vígszínház művészeti titkáraként dolgozott. A századfordulótól kezdve jelentek meg novelláskötetei, köztük a Lou, a Scherzo, az Írók, színészek és más csirkefogók, a Színes kövek, és A tündérlaki lányok.
Történeteinek szereplői többnyire bohémek, gödröcskés állú, gömbölyű színésznők, kokottok, ártalmatlan kalandorok, reménytelenül szerelmes ifjak, komikus nyárspolgárok és vidám fiatalok.
Ugyanezek az alakok tűnnek fel regényei, Az utolsó bohém, a Family Hotel, a VII. Emmanuel és kora, valamint a Jaguár kisregényei lapjain is.
1902-ben tartalékos tisztként szolgált, 1903-ban a Pesti Hírlap munkatársa lett. Az író érdeklődése viszont egyre inkább a színpad és a kabaré felé fordult. A szerelem, a megcsalás és a kalandok témáit körüljáró vígjátékait, amelyek Az asszony körül, Az édes teher, a Naftalin és A masamód címet viselik, több színház is műsorára tűzte. Kabaréjeleneteivel és dalaival a könnyű műfaj mestere lett. Ezenkívül az ő egyik úgynevezett kupléjának köszönhetjük a mozi szót, amely a nehézkes mozgófényképszínház átalakítása. Nagy sikert aratott továbbá Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához írt szövegeivel. A Kék tó, tiszta tó kezdetű dalt például mindenki ismeri.
Egy ideig a Modern Színház Cabaret művészeti vezetője, majd a Vígszínház dramaturgja volt. Az I. világháborúban haditudósítóként hosszabb időt töltött Isztambulban. A háború után a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke és az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója volt. 1927-ben műfordítói munkásságáért megkapta a francia becsületrendet. 1929-ben a Belvárosi Színház, majd három év múlva a Magyar Színház élére került.
A fasizmus erősödése aggodalommal töltötte el, ezért a mesék világába menekült. Így született meg máig legtöbbet játszott darabja, A néma levente, amelyet 1936-ban mutattak be.
A második világháború alatt bujkálnia kellett, rövid időre fogságba is esett. 1945-ben a Magyar PEN Klub elnökévé választották. 1949-ben ismét hosszabb időt töltött külföldön, elsősorban Londonban. 1955-ben mutatták be utolsó mesejátékát, a Szépek szépét. 1957-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, de a kitüntetésnek nem sokáig örülhetett, mivel még abban az évben, szeptember 3-án meghalt Budapesten. Halála után jelentek meg töredékes visszaemlékezései Színes kövek címmel.
A Digitális Irodalmi Akadémia 2020-ban posztumusz tagjává választotta.
SZABADSÁG. . . . .
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak s élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
Heltai Jenő: SZABADSÁG MIHI 2018
Link
Heltai Jenő: Szabadság
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
Online
