|
2021-08-13 19:30:43, péntek
|
| |
| |
LÉTEZIK A TURÁNI ÁTOK, VAGY NEM IS OLYAN SZÉTHÚZÓAK A MAGYAROK?
Hahner Péter
LÉTEZIK TURÁNI ÁTOK?
Közismert, hogy a turáni átok miatt a magyar nemzet boldogulását több mint ezer éve széthúzás, belviszály nehezíti. Ma is igaz, akár így is megfogalmazhatjuk: két magyar három párt. A turáni átok története elvileg a IX. századba nyúlik vissza.
Ekkor telt meg az etelközi haza népek sokaságával, és “a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet" - írja Anonymus.
Vérszerződés
Tudták azt is, e hatalmas vállalkozást csak úgy vihetik véghez, ha “vezért és parancsolót" választ magának. “Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért - pogány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette." Ez volt a ma vérszerződésként ismert aktus, ahol esküvel fogadták többek között, hogy vezetőjüket mindig Álmos véréből választják.
Ez lett volna ugye a senioratus, azaz a trón mindig az alapító legidősebb egyenesági fiú utódját illeti függetlenül attól, hogy az illető milyen közeli rokoni kapcsolatban állt az épp elhunyt nagyfejedelemmel. Az eskü utolsó szakasza így szólt:
Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.
Ez utóbbi egyértelműen a Névtelen korát, a XII-XIII. századot idéző oklevélformula, amiről itt írtunk részletsebben. De maradjunk a “mesénél". Nem tudjuk, Géza nagyfejedelem milyen körülmények között örökölte apja, Taksony trónját. Az viszont biztos, hogy István utódlása erőszakkal történt, a dinasztia vérrel váltott a primogenitúrára, azaz az egyenesági öröklési rendre.
Esküszegés büntetése
És itt kapcsolódik történetünkbe a turáni átok, eredetére több magyarázat is létezik. Az egyik szerint üldözött táltosok átkozták meg a magyarokat, mert elfordultak az ősi istenektől. A másik úgy tudja, a vérszerződés megszegése, a primogenitúra bevezetése “aktiválta" az átkot. Nyilvánvaló, hogy a keresztény magyar állam születése idején sokaknak volt okuk átkot szórni. De hogy valóban megtették-e, nem tudjuk, mert a turáni átoknak nincs nyoma a forrásokban.
Max Müller, német történeti nyelvész volt az a XIX. század végén, aki az iráni népektől északra fekvő területre, Turánra felhívta a figyelmet, az ottani sztyeppei népeket és nyelvüket pedig turáninak nevezte.
Innen származtatják a szkítákat is, akiket pedig a magyarok mondanak őseiknek. “Müller Miksa" abban az időben Magyarországon is népszerű tudós volt, előadásokat tartott hazánkban és több könyve is megjelent magyarul.
A turáni átok kifejezés sokak szerint ekkor, az ő hatására terjedt el a köztudatban. Magyarul tehát: ha az átok akár már több mint ezer éve létezik is, nevet csak ekkor kapott.
Link
LÉTEZIK A TURÁNI ÁTOK, VAGY NEM IS OLYAN SZÉTHÚZÓAK A MAGYAROK?
Hahner Péter
Egy régi legenda szerint a közép-ázsiai Turáni-alföld mágusai átkozták meg az arra vándorló magyar törzseket azzal, hogy örökösen viszálykodjanak egymással.
A ,,turáni átok" szóösszetételt egyesek szerint Herczeg Ferenc író alkotta meg. Ez lehetséges, de már Vörösmarty Mihály 1832-ben írott, Az átok című verse is ilyesmire utal:
,,Férfiak!" így szólott Pannon vészistene hajdan,
,,Boldog földet adok, víjatok érte, ha kell."
S víttanak elszántan nagy bátor nemzetek érte,
S véresen a diadalt végre kivítta magyar.
Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld
Boldoggá nem tud lenni ez átok alatt.
Vörösmarty költeménye szerint tehát Pannónia istene átkozta meg a magyarokat, s ezért nem tudnak sohasem összefogni, ezért jellemző történelmükre az állandó viszály, széthúzás.
Mások szerint Szent István korából származik az átok, az ősi vallás papjaitól, a táltosoktól, akik a kereszténység felvétele miatt büntették meg honfitársaikat.
A legenda azonban nem a népvándorlás, a honfoglalás vagy az államalapítás idejéből származik, hanem a XIX. századból, a nemzeti mozgalmak, a felerősödő nacionalizmus korából.
Ekkoriban ugyanis a történészek többsége
saját nemzete történelmét vizsgálta, saját népe tragédiáit fájlalta,
s csak ritkán foglalkozott más népek történelmével. Elég azonban egy felületes pillantást vetni a világtörténelemre, hogy tarthatatlanná váljon a turáni átok legendája. Más nemzetek történelmének ismeretében ugyanis aligha állíthatjuk, hogy Magyarországon az átlagosnál gyakoribbak voltak a belső küzdelmek és a polgárháborúk.
A középkorban hazánk területén is sor került lázadásokra, trónviszályokra és hatalmi harcokra, de semmivel sem gyakrabban, mint más országokban. A magyarországi parasztfelkeléseket (1437, 1514, 1569, 1573) össze sem lehet mérni az 1524—25-ös német parasztháborúval, amely jóval nagyobb területre terjedt ki, és sokkal több áldozata volt.
Than Mór: A mohácsi csata
A mohácsi csatát követő másfél évtizedben valóban polgárháborús állapotok uralkodtak az országban, ezt azonban aligha lehet a magyarság civakodó természetének tulajdonítani, hiszen két nagyhatalom küzdött egymással az ország területén, s egyik sem tudta az egészet uralma alá vonni.
Vajon más korabeli társadalmakban nagyobb volt az összetartás? A mohácsi csata előtt hét évvel Franciaország egyik legnagyobb főura, Bourbon herceg átállt V. Károly német-római császár oldalára, s éveken keresztül háborúzott saját királya ellen. A század második felében pedig nem kevesebb mint
nyolc francia vallásháború követte egymást
(1562-98). Ezek leghíresebb epizódja, a Szent Bertalan-éji mészárlás (1572. augusztus 24.) áldozatainak számát a legmértéktartóbb becslések is 5-10 ezerre teszik. Hazánkban ilyesmire nem került sor.
Az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság közti XVII. századi küzdelmeket tekinthetjük polgárháborúnak is. Ezek azonban távolról sem bizonyultak olyan tartósnak és pusztítónak, mint a jórészt német területeken megvívott harmincéves háború, amelyben német fejedelemségek kerültek szembe egymással, és csak Magdeburg ostromának 20 000 halálos áldozata volt. A XVII. század első felében a francia főurak számtalanszor fellázadtak királyuk ellen, se szeri se száma a Richelieu elleni összeesküvéseiknek, több tartományi szintű parasztfelkelésre került sor, a Fronde elnevezésű francia polgárháború (1648-53) pedig
kétmillióval csökkentette az ország népességét.
Valóban tragikus, hogy a magyarság egy része Thököly Imre oldalán éppen abban az időszakban (1682) állt az oszmánok oldalára és választott le egy újabb darabot a három részre szakított országból, amikor a Habsburg-monarchia képessé vált arra, hogy véget vessen az oszmán megszállásnak. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát (1703-11) pedig polgárháborúnak is tekinthetjük, hiszen az ország lakosságának jelentős része nem támogatta. A szabadságharcnak mintegy nyolcvanezer áldozata volt. De ne feledjük, hogy a XVII. században az angolok két polgárháborút vívtak egymással (1642-46, 1648), s ezek áldozatainak száma a civilekkel együtt megközelíthette a kétszázezret. Az elesettek aránya a korabeli népességhez viszonyítva nagyobb volt, mint az első világháborúban.
Lengyelországban a nemesség ragaszkodott a szabad királyválasztás jogához, ami azt jelentette, hogy valamennyi királyuk halála után kisebb-nagyobb polgárháborúval döntötték el, ki ülhet a trónra. Ráadásul a lengyel alkotmánynak szerves része volt a ,,konföderáció joga", vagyis aki úgy érezte, hogy a szabadsága veszélyben forog, fegyveres lázadást kezdeményezhetett. Erre hivatkozva az ország főmarsallja, Jerzy Lubomirski 1665-ben kirobbantott egy felkelést,
amelyet rokosz néven emlegettek a magyar nemesség rákosi gyűléseire utalva.
Az ország ekkor háborúban állt az Orosz Birodalommal, az egymással harcoló lengyelek közül a m±twyi csatában (1666) mégis kétezer nemes pusztult el tökéletesen értelmetlenül, majd a győztes Lubomirski kegyelmet kért a királytól, és száműzetésbe vonult. Ilyesmire azért nincs példa a magyar történelemben.
Veszprémi Endre: Rákóczi találkozása Esze Tamással és gyalogos jobbágykatonáival, a talpasokkal a magyar-lengyel határon
A Rákóczi-szabadságharc után a XVIII. század a magyarság számára meglehetősen békésen telt el. Ezalatt a lengyelek több polgárháborút vívtak egymással, Nagy-Britanniában két skót felkelést vertek le (1715, 1745), Oroszországban pedig a Pugacsov-féle parasztháború áldozatainak száma meghaladta a húszezret. A francia forradalmi polgárháború áldozatainak számát a legszerényebb becslések is 120-200 000-re teszik - s ehhez még hozzá kell számítanunk a forradalmi terror 35-40 000 áldozatát.
A XIX. századi magyar történelemben sor került politikai küzdelmekre, forradalomra és szabadságharcra - polgárháborúról azonban nem beszélhetünk. A nagyvilágban viszont polgárháborúra került sor Argentínában, Chilében, Svájcban (1847), Kínában (1851-64), Kansasben (1854-58), Mexikóban (1854-61) és Japánban (1868-69, 1877).
Az amerikai polgárháborúban (1861-65) a polgári áldozatokkal együtt pedig több mint egymillió ember halt meg.
A XX. században Magyarország története távolról sem tekinthető sikersorozatnak. Olyan véres polgárháborúkra azonban mégsem került sor, mint Oroszországban (1917-21, 15 millió áldozat), Kínában (1928-36, 2 millió áldozat; 1946-49, 1,2 millió áldozat) vagy Spanyolországban (1936-39, félmillió áldozat). Ha pedig figyelembe vesszük a görög polgárháborút (1946-49, több mint 16 000 halott), Észak- és Dél-Korea ellentétét, valamint más államok számtalan nagyobb, belső konfliktusát, akkor el kell ismernünk, hogy a világ országainak jelentős részével összehasonlítva a magyar társadalom az elmúlt századok folyamán inkább békésnek és összetartónak bizonyult.
A hazafiasság érzelmei azt sugallják, hogy egy nemzet állampolgárainak össze kell fogniuk a közös célok érdekében. Könnyű azonban belátni, hogy
a legszélesebb körű összefogás csak rendkívüli helyzetekben, általában külső támadások esetén, akkor is csak rövid időre szokott megvalósulni.
Természetes dolog, hogy a többmilliós társadalmakban számtalan gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális ellentét alakul ki.
A magyar társadalom azonban az elmúlt évszázadok során ezeket általában képes volt véres konfliktusok nélkül megoldani - vagy legalább együtt élni velük. Nyugodtan megfeledkezhetünk tehát a turáni átok legendájáról: történelmünket egyáltalán nem az örökös belső küzdelmek jellemzik. Politikai és kulturális széthúzás ugyan manapság is tapasztalható, akárcsak más országokban, de kizárólag rajtunk áll, hogy csökkentsük és elviselhetővé tegyük.
Link
A TURÁNI ÁTOK ÉS ,,SZENT ISTVÁN BŰNE
Ősi legendák szerint, midőn eleink István király akaratának engedelmeskedve felvették a keresztséget és megtagadták ősi hitüket, a táltosok megátkozták a magyarságot. Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmibe ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele... ,,
A kereszténység terjesztői persze ostobaságnak minősítette az átkot, mára még is közhellyé vált a magyarok széthúzása. Ha nálunk bárki, bármilyen sikert ér el, honfitársai rögtön rátámadnak, gyalázzák, gáncsot vetnek neki.
Mi ez, ha nem az ősi átok beteljesedése?
Napjaink közéleti állapota aligha szorul bővebb bemutatásra, hiszen nyilvánvaló, hogy a vezető magyar politikusok törekednek az ország, a nemzet kettészakítására. És még csak azt se mondhatjuk, hogy ez új jelenség a hazai politika életébe; elég belelapoznunk a történelemkönyvekbe, hogy hasonló helyzetek tucatjaival találkozunk... A körülöttünk élő népek előszeretettel dörgölik az orrunk alá, hogy a magyarok ötszáz éve minden megvívott háborújukat elveszítették. Mi ehhez nyugodtan hozzátehetjük, azért veszítettünk, mert az ország vezetői (sőt, egy-egy hadseregünk vezérkari tisztjei is) ahelyett, hogy a külső ellenséggel hadakoztak volna, tehetségük javát az egymás elleni áskálódásra fordították. Ez vezetett közvetve a mohácsi vészhez, a Rákóczi-szabadságharc bukásához, az 1849-es kudarchoz, ahhoz hogy vesztesen kerültünk ki az első és a második világháborúból, de még az 56-os forradalom is ezért bukott el. Úgy tűnik tehát, hogy az átok nagyon is működik Vagy csupán saját gyengeségünket magyarázzuk vele? Lehet-e hibáinkért valami természetfeletti erőt okolni? És egyáltalán elképzelhető, hogy felelősen gondolkodó nemzetvezetők, amilyenek őseink máguskirályai voltak, holmi vallási nézeteltérés miatt végzetes átkot mondjanak saját véreikre?
A turáni átok a magyarság feltételezett őshazájáról, az ázsiai Aral-tó környéki Turáni-alföldről kapta a nevét. Az akkori idők magyar idők magyar ősvallásáról alig tudunk valamit, mert kevés a hiteles forrás. Az bizonyos azonban, hogy szabad vallásgyakorlat működött a nép körében, azaz mindenki abban hitt, amiben akart. A magyarok hittérítők, kereskedők és utazók révén ismerték már a keleti- és nyugati kereszténységet, az iszlámot, a zsidó hitet és más, kisebb ázsiai vallásokat is. Sűrűn megfordultak köztük idegen népek képviselői, akiket nem korlátoztak hitbéli életükben, sőt ha valaki akart, csatlakozhatott is hozzájuk! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyaroknak nem lett volna saját hite.
verszerzodes-1024x577
Éppen ezért kevéssé valószínű, hogy holmi hitbéli vita miatt a táltosok megátkozták volna saját népüket.
A turáni átok kiváltó oka nem az új vallás, az új hit volt, hanem az, hogy ennek az újnak mondott (és feltűnően könnyen elfogadott) vallásnak idegen papjai voltak, s a nép engedte, hogy idegen urak üljenek a magyarság nyakára. Mágusaink úgy tartották, hogy az ős magyar vallás minden más hit alapja, és őse volt, belőle alakultak ki a nagy egyházak, amelyek azonban letértek Isten útjáról. Az pedig, hogy a magyarok egy ilyen egyháznak hódoltak be, azt jelentette, hogy Isten népét többé már nem Isten irányította a máguskirályon keresztül, hanem más emberek. Még tovább sarkítva a dolgot: már nem Isten uralta az embereket, hanem azok akarták uralma alá vonni a Teremtőt! Ez pedig már olyan vétség, amely kiválthatta a súlyos turáni átkot. ,,Ha egy nép elhagyja Istenét, az isten elhagyja népét, a népnek pusztulnia kell..."
Manapság a pogánynak mondják az ősmagyarokat, és ezt a pogányságot úgy képzelik el, mint a kereszténység ellentétét, holott a nyelvészeti bizonyítékok igazolják, hogy a pogány kor szókincsükkel nevezzük meg a kereszténység világát, hogy a magyar nyelv a honfoglalás előtti szavaival az egész Bibliát le lehet fordítani. Ez pedig azt mutatja, hogy korábbi hitünk nem álhatot messze a kereszténységtől. A lélek, isten, hagymáz (ördög), bölcs, boszorkány, stb. mind-mind ősmagyar szavak. A vízzel való meghintés régebben is tisztított, ahogyan a kereszteléskor is a víztisztító jelképként szerepel. A Mennyei Úr régen is minden létező dolog teremtője volt, és az engesztelő áldozat is létezett.
A táltosok megértették az emberekkel, hogy mindegy, melyik vallás jelét vetik magukra; ha Isten nevét mondják, a világmindenség erejével töltekeznek újra. Tulajdonképpen a kereszt sem Jézus halálára utal, mert ez s egy ősi szimbólum. Aki a világmindenséget akarja ábrázolni, az két vonalat mutat: egyet éjszakról délnek, egy pedig keletről nyugatnak. Esetleg felmutat az égre, majd le a földre, aztán körbe a látóhatáron. Ez is kereszt; talán a legősibb jelképek egyike, amelyet a keresztény egyház felhasznált és félremagyarázott!
Mindezzel Rómában a mindenkori pápa is tisztában volt. Egy hamis hit nevében szerveztek világbirodalmat, de nem számoltak a magyarokkal, az igaz hit őrzőivel, akik minden jobban tudtak, mindent jobban csináltak, leleplezhették őket. Ezért kellet idegeneket a nyakunkra ültetni, amit viszont csak vallás nevébe tehették meg. Ráadásul szükségük volt egy belső emberre, egy olyan főúrra, aki a hatalomért mindenre képes. Ez volt Géza fejedelem és fia, István király.
Géza Taksony fejedelem fia volt, és csalás nélkül aligha válhatott volna belőle is fejedelem, mivel az ősi rend szerint nem ő örökölte volna a hatalmat, hanem Taksonynak rangsorban utána következő legidősebb férfirokona. (Később ugyanígy nem Istvánnak, hanem Koppánynak kellet volna követnie őt a fejedelmek során.) Hogy megerősíts magát a posztján, Géza szövetségeseket keresett, ám a magyarok közt nem találván eleget, idegenek felé fordult, és ez kapóra jött az egyháznak. Róma hűbéresén, I. Ottón keresztül segítséget ígért Gézának, ha a fejedelem elpusztítja a régi rendet és a régi vallást, amely a kereszténység vesztét okozhatta volna. Az érdekek itt találkoztak.
Géza fiát, Vajkot (Istvánt) német papok nevelték, és feleséget is bajor uralkodóházból választott neki. Megszilárdította a fejedelmi poszt már-már csupán névleges hatalmát, és a feudalizmus béklyóit rakta a népre. Az idegen papok partnert láttak benne a kereszténység és a német hatás terjesztésében, ezért segítették céljai elérésében, miközben fiát teljesen a befolyásuk alá vonták. Ma úgy mondanánk, hogy a gyermek Istvánt sikeres agymosásnak vetették alá. István pedig elszakította a magyarságot a keleti gyökereitől, az eredendő ősvallást és az ősi tudást semmisítette meg, amely pedig még a keresztény térítők egy részét is megragadta és felismerésre késztette. Olyannyira, hogy némely templomban magyar írást használtak, magyarul miséztek és ősi magyar szövegeket gyűjtöttek össze. Róma azonban ettől félt leginkább, hiszen úgy tűnhetett, hogy nem a keresztények térítik a magyarokat, hanem az ősi tudás győzi meg a térítőket. Ez nem maradhatott ennyiben, ezért István Kr. u. 1000-ben a következő rendeletet adta ki:
,, ...a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írás megszüntetődjék és helyette latin betűk használtassanak...Továbbá a templomokban található pogány betűkeli felírások és imakönyvek megsemmisítessenek és latinra cseréltessenek! Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 denárig jutalmat kapjanak. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztítsanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék."
Ez a rendelet lehetett a kezdete ezeréves balsorsunknak. Nem csak vallásukat hagyták veszni a magyarok, de hagyományaikat, értékrendjüket és történelmüket is. Ezek nélkül pedig nem lehet igazi jövője egy nemzetnek még akkor sem, ha turáni átok nem működne!
Forrás: magyarmegmaradasert.hu
A TURÁNI ÁTOK, A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁS SZAVAINK HAMISSÁGA
TANULJUNK MEG ÚJRA HÁTRAFELÉ NYILAZNI!
Zetényi-Csukás Ferenc - 2021. 04. 02.
"Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk."
(Kányádi Sándor)
Annyi minden ostobaság születik meg az internet kavalkádjában, hogy az ember alig győzi kapkodni a fejét. Vajon miért hagyjuk, hogy a butaság teret kapjon és eluralkodjon sokunkon?
Turáni átok lenne rajtunk?
Erre a kérdésre - több minden más mellett - próbál választ adni az alábbi rövid, de jó szívvel írott néhány sorom:
,,Ősi legendák szerint, midőn eleink István király akaratának engedelmeskedve felvették a keresztséget és megtagadták ősi hitüket, a táltosok megátkozták a magyarságot. Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmibe ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele..."
A turáni-átok! - sóhajtanak fel sokan. Pedig nincs, és nem is volt; úgy találták ki nekünk! A magyar nem átkozódó fajta, a sajátjait soha nem gyalázná, soha nem káromolná.
De ki volt az a ravasz idegen, aki éppen ezzel a hazugsággal akarta a széthúzást, marakodást és ,,elrendeltetést" erősíteni?
Megmondom:
Egy bizonyos Max Müller ültette el a magyar lelkekben, úgy 1861-ben, mert előtte a kutya sem hallott erről az ártó botorságról.
Turáni átok nincs, egészen más okai vannak az egység hiányának:
Az sok-sok éves agymosás és egymással való szembefordítás a mételye a magyar összefogásnak. Míg mi egymás torkának ugorva bizonygatjuk a magunk igazságát, és ellenséget keresünk egymás között a nemzeti oldalon, addig a valódi ellen kaján mosollyal dörzsöli a kezét. Így van ez már századok óta, s mi mindig ebben bukunk el...
És persze, ,,honfoglaltunk" és ,,kalandoztunk" is kicsit?
Nem volt ,,kalandozás", és nem volt ,,honfoglalás" szóösszetétel sem, a nyelvújítás hozta el nekünk a XIX.-században; Kazinczy és társai által.
A ,,honfoglalás"- szavunkat is nekik tudják be a bölcsek - ahogyan mondják; a német ,,landnahme"-szó sekélyes fordításaként (Ezt megelőzően őseink bejövetelét ,,visszatérésnek" mondották a krónikákban és a népi emlékezetben!). A ,,kalandozás" is tőlük fakad, kik azt vallották: ,,A nyelvnek romlania kell, hogy fejlődhessen!"
Édes Istenem...
,,Kalandozás". A felőlük reánk maradt bosszantó kifejezés, amellyel magunk hadi eredményeit rontjuk le. Eleink hadjáratai nem ,,kalandozások" voltak, hanem tudatos és előre felépített hadjáratok, vagy a szövetségeseik melletti határozott kiállásaink. Szívem szerint, én a ,,kalandozásokat" a ,,Kárpát-haza védelme" vagy ,,hazánk újbóli birtokba vétele megerősítésének" nevezném, mert ezek a sokkal méltóbb megnevezések.
No, de Kazinczy mester szabadkőműves volt - az illuminátus lelkes pártolója - ki feladatát elvégezvén jobblétre szenderült, hogy utána jöjjenek újabb, magyarnak ártó nyelvújítók és történelemhamisítók; kik majd finnugorrá teszik Nimród király leszármazottjait!
Nem tudom már szebben és többször elmondani, csak magyarul:
Mielőbb újra kell formálni a történelemtanításunkat és újra meg kell tanulnunk hátrafelé nyilazni!
(Zetényi-Csukás Ferenc)
Gyarmati Gábor: MORBUS HUNGARICUS 2018 (TURÁNI ÁTOK)
Belső féreg eméssze
Életében a magyart,
Szavát senki ne értse,
Sújtsa káosz s zűrzavar!
Üldöz, széthúz, szaggat
Sótalan verejték!
Gyűlöl, hőzöng, jajgat
Sorvasztó betegség!
Félelmet szajkózó,
Fertőző rettegés!
Romba döntött móló,
Földön maró kelés!
Penészes gondolat,
Pont nélküli sorvég!
Hiányos csontozat,
Génekbe oltott fék!
Ősi átok: turáni!
Ezer évre kiosztva,
Rontásban élni, állni
Téveszmék közt kifosztva!
Létezik turáni átok?
Link
Létezik a turáni átok,vagy nem is olyan széthúzóak a magyarok?
Link
A turáni átok és ,,Szent" István bűne
Link
A turáni átok, a honfoglalás és a kalandozás szavaink hamissága
Link
Turáni átok Augusztus 20. margójára
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
Offline
