Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Csokor a sírodon
  2021-08-14 12:37:26, szombat
 
 


Bizony, sok éve történt, egy reggel hiába vártuk a főnökünket nem jelentkezett. Felhívtam a feleségét, aki semmit sem tudott mondani olyan állapotban volt. szó nélkül is értettük: nagy baj van.
Budapesten temették, busszal mentünk, hogy utolsó útján búcsút vehessünk tőle. Egy napraforgótábla közelében a legkedvesebb kollégája, barátja szólt az autóbusz vezetőnek, álljon meg egy kis időre. Aztán bevette magát a virágok közé, majd hamarosan megjelent pár szál szép napraforgóval a kezében.
Temetés befejeztével utolsónak tette le a sírra az aranysárga üzenetet: "Íme barátom Neked szedtem a kedvenc virágodból ezt a csokrot."
Néztem az aranyló virágot, és arra gondoltam, hogy Ő is olyan volt, mint a napraforgó: mindig a fény, a jóság, a szeretet felé fordult, háttal az árnyéknak a rossznak.
Mióta elment minden nyáron sokat gondolok rá, rájuk, ha napraforgó tábla mellett haladok el gondolatban megkérdezem: na hogy tetszik főorvos úr?
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Mihai Eminescu: A tó
  2021-08-14 11:15:50, szombat
 
 


Mihai Eminescu: A tó

Kék taván a rengetegnek
Rózsák bontják szirmaikat.
Ezüst habot ver a hullám,
Lenge bárkát játszva ringat.

Tóparton alá s fel járok
Hallgatózva, várakozva,
Nád közül hogy ő kiszökken
S odaomlik a karomba.
Vizek szelíd szava csábít,
A kicsiny csónakban párom.
Kihull a kezemből a kormány,
Pihen evező-lapátom.

Holdnak halvány sugaránál
Ringunk mély-mély bűvöletbe.
Szellő lebben, zizzen a nád.
Az ezüst hab csendül csengve...

Oh, de nem jön! Én magamban
Sóhajtozom egyre mind itt
A kék tónál, melynek tükrén
Tündérrózsák ezre nyílik.

Finta Gerő fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
képre írva
  2021-08-14 11:07:41, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
Baranyi Ferenc – Utószó egy szerelemhez
  2021-08-14 11:04:06, szombat
 
 


Baranyi Ferenc - Utószó egy szerelemhez

Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, azt
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja -
már beléd nem láthatok.

Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.

Én már többé nem kereslek:
rád találnom nem öröm.
Te is engem csak - kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?

Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek - te nem hiszel,
a szív nem nézi mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.
 
 
0 komment , kategória:   Baranyi Ferenc  
Osvát Erzsébet – Zenélő fa
  2021-08-14 10:56:24, szombat
 
 


Osvát Erzsébet - Zenélő fa

Nézz csak,
nézz csak
fel a fára!
Mint kis tükrök
garmadája,
villognak a levelek.
Napsugárban fürdenek.

Mennyi madár
a fa ágán:
rigó, cinke,
pici sármány -
Ücsörögnek körben-körben,
nézik maguk a tükörben.

Felcsendül most
a madárdal.
Versenyeznek
mind egymással.
Hangverseny ez a javából!
Zenélő fa lett a fából.

 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
Pilinszky János: Bűn
  2021-08-14 10:53:41, szombat
 
 


Pilinszky János: Bűn

Gyerek vagy még, a tagjaid
mégis már szinte készen
vakítanak a hajlatok
derengő rendszerében,
s akár egy bujkáló mosoly,
ha csípőd nem, hát vállad
elárul és magadra hagy.
Tetőtől-talpig látlak.

Nézlek, és nem birom tovább,
egyetlen moccanásra
puhán megindul életem,
mint omló homokbánya.
Gyenge vagy még, hát menekűlj
mielőtt utolérne!
Előre biccen a fejed.
Az első ütés érte.

Mohón tülekszenek feléd
a leroskadó évek;
mint kiéheztetett botok,
a rengeteg megéled.
Éjszakáim! az éjszakák
didergő csőcseléke!
testestül veti rád magát,
egy falatka kenyérre.

Fiatal csuklód eltörik
és bezúzzák a hátad;
az üdvösségük keresik,
mit nálam nem találtak.
Az elveszített gyermeket,
vakító ifjuságot!
S kifosztva elhajítanak,
mint talpig tépett zsákot.

Ez marad belőled nekem?
Ájult közönnyel nézlek.
Hová a váll, mely tündökölt,
nyoma a tündöklésnek?
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?

 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2021.07 2021. Augusztus 2021.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 181 db bejegyzés
e év: 1996 db bejegyzés
Összes: 10039 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 104
  • e Hét: 4720
  • e Hónap: 8470
  • e Év: 77390
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.