|
2021-08-06 23:11:24, péntek
|
| |
| |
Tövismadarak éneke
Írta: Törő Zsóka
Mondabeli tövismadár
fészkét hagyva messzire száll,
magát tövisre szúrja fel,
úgy énekel, mint még sosem.
Szebben dalol, mint más madár,
de tudja, rá a halál vár,
éneke száll a mennybe fel,
Istennél majd otthonra lel.
A költő is tövismadár,
ha fájdalmára rátalál,
tőrt forgat fájó szívében,
és úgy dalol, mint sohasem.
A bánat lassan megöli,
de közben újra énekli,
hogy nem szeret így senki más,
az élet csak egy állomás.
Dalát világgá zengi el,
sok bánatos szív ráfelel,
és együtt száll a hattyúdal,
míg lelkük lassan belehal.
Tanuld meg hát, az életben,
szeretetben, szerelemben,
semmi nincs ingyen, hiába,
végül fájdalom az ára.
A tövismadár legendája
(Forrás: Margit Zoltán blogspotja)
A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
|
|
Offline
