|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021-08-09 20:54:52, hétfő
|
|
|
Szent-Gály Kata: Egy beszélgetés emlékére
A fény itt jár még asztalunkon,
szivárványszínű még a füst,
és áttetsző a kék üvegpohár is,
mit ujjad s ajkad íve megjelölt, -
az összegyűrt szalvéta szirma zizzen,
a naptól nyílik széjjel, - vagy lehet,
hogy benne hagytad nékem lelkedet?
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2021-08-09 20:51:43, hétfő
|
|
|
Balló László - Úgy ölelkezünk
Olyan nagyon boldog vagyok,
mint az égen a csillagok:
mikor fényük kacsint le rád,
az én fénylő arcom ragyog.
Igen, mert úgy ölelkezünk,
mint vers fonódó szavai...
minden öleléstől meghitt
hangok ezreit hallani...
Igézve álltam csöndesen,
Évek mentek, percek jöttek, -
Aztán megfogtad kezemet,
És pilláim felvetődtek,
S érzem: szívembe visszatér,
Zúgó zenével ered meg,
Mint erek útjain a vér,
Az érzés: hogyan szeretlek!
Olyan nagyon boldog vagyok,
mint az égen a csillagok:
mikor fényük kacsint le rád,
az én fénylő arcom ragyog.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
2021-08-09 20:44:27, hétfő
|
|
|
Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2021-08-09 20:35:00, hétfő
|
|
|
Jékely Zoltán: Emlékül
Emlékül küldöm neked e kazettát,
belezártam néhány forró napot:
azt kivánom, hogy örvendezve vedd át,
de jól vigyázz, mikor nyitogatod,
el ne illanjon belőle az Emlék:
csillagcsóvák, holdatlan sűrű esték
s a boldog láng, amely égig csapott
még egyszer s tán utolszor a szivemből,
a mágnesség, mely egyet alkotott
kettőnkből -
és a könny, mely a szememből
azért hullt, mert nem leszünk boldogok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
2021-08-09 20:10:44, hétfő
|
|
|
Antal Balázs: Az előszoba
Az előszobában lakik az érkezés.
Hosszú, vizes kabátja, sáros cipője van,
kalapja alól nyirkos arc figyel.
A küszöbön az indulás tanyázik,
az ő cipője tiszta, kabátja száraz,
kalapja itt még aligha van.
Kintről a kint mindig ráesik,
ahogy az érkezésre mindig a bent zuhan.
A kettő ritkán találkozik -
a találkozás a lépcsőházban lakik,
de beszűrődnek a hangjai.
A bentiek próbálják hallani, vagy nem hallani.
Az előszobában laknak a köszönő szavak,
ott lakik a szia meg a viszlát,
és ott lakik a ki az is, meg bejut rá a válasz,
az a válasz is, amire az ajtó zárva marad
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
181 db bejegyzés |
e év: |
1996 db bejegyzés |
Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 898
- e Hét: 5514
- e Hónap: 9264
- e Év: 78184
|
|
|