Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Gátfutás
  2021-10-02 17:11:15, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  3D png gifek   
Azt mondod
  2021-10-02 11:29:27, szombat
 
  Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.

(Müller Péter)





 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 8.  
Október
  2021-10-02 11:05:27, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képes gondolatok 2.  
Padon
  2021-10-02 08:18:14, szombat
 
  Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után.
Látásból már ismertem, így hát mellé ülök, hisz ugyanazt a buszt várjuk, de még legalább fél óra, mire jönnie kell, ha nem késik.
- Csókolom! - gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is.
- Jó napot kedvesem, vásárlásból?
- Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Tetszik tudni, csak kell a főtt étel az asztalra.
- Olyan szép, hogy ezt mondja kedvesem! Tudja kedvesem, már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból az igazi házi koszt. Pedig annak hatalma van! Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyoskám. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek, tudja? A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk le együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk. Gyerekünk is úgy lett, hogy akartunk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan vasalt példányt. Megtörli a könnyes szemét, és egy kicsit elmereng. - Tudja, aranyoskám az nem rendjén való gyereket temetni az nem!
Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Abban az időben az asszonyok főztek mindig nap. Mondjuk, hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az emberem is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatos. A gyerekek viszont azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és akkor csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nem nagyon válogattak azért.
Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról.
Jaj, nehogy azt higgye, hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, hogy a szeme se állt jól, de szerettem a szemét szép is vót Ó, Istenem! itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de azért az arca mosolygott. - Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz az ebéd?
- Egy kis gulyáslevest főzök, meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs. Tetszik tudni, van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretik a gyerekek nagyon és mi is!
Reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. De nagy szerencsémre így történt.
- Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat, sőt már dédunokám is van kettő! Mindig szaladgálnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem, mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni, de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjük is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni.
A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez. Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Mondtam is neki : "Drágám, a túlzott munka ne legyen az életed része!" Nem mondott semmit, pedig gyerek is van kettő. Mondom neki minap, "Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgatunk a kertbe, hogy kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a menyem: "Tudja mama, nem is akartam jönni. Biztos voltam benne, hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni, de így, hogy mindenki itt volt és szép volt az idő olyan volt, mintha nyaralnák mama".
Tudom én. Régen vasárnap csak a muszályt csináltuk, hacsak nem aratás vót. Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban, mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtől-talpig fürdött, nem csak a kezit-lábát mosta meg.
Tudja aranyos, nem gondoltuk azt, hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket. Magácskának is van gyereke, ugye?
- Igen, de nénihez képest nekem csak egy gyerekem van.
- Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy "csak" egy. Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment, amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudja kedveském semmi, de semmimás dolgunk sincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és a rossz között. Az teljesen mindegy, hogy hány gyerekünk van, vagy hogy van-e egyáltalán.
Ennyi a dolog itt a földön! Tudja, aranyoskám?!
Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Utána még hetekig kerestem a buszmegállóban,
hátha látom még egyszer.
Két hónap múlva halottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához és drága Piroskájához
egy csöndes reggelen.





 
 
0 komment , kategória:  Történetek az életből 2.  
Ha valaki nem akar
  2021-10-02 07:46:43, szombat
 
  Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb,
mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban,
amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged - el kell engedni a kezét.
Nem csak önvédelemből. Miatta is.
Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga
útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem
tudod az útját állni. Sajnos.

(Mülller Péter)





 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok 6.  
Sose hagyd el magad
  2021-10-02 06:05:30, szombat
 
  Aranyosi Ervin

Hej, de sokan sírnak, hogy megöregedtek,
hogy nehezen mozgók, fáradtabbak lettek.
Pedig ez nagy dolog, hosszú létet élni,
sok régi kalandot, újakra cserélni.

Persze, az embernek, gyakran fáj a teste,
nyűgös, lassan jön el számára az este.
Kár, hogy a vágyait hagyja kialudni,
pedig jó lett volna, ennyi mindent tudni!

Csakhogy a figyelem iránya változott,
s amit egykor talán álmokra áldozott,
az most fájdalmakra, testi betegségre,
s hogy az pont attól van, nem is veszi észre.

Hiszen, ha figyelme, a rosszra irányul,
még több rosszat vonzhat, s az élet silányul.
A panaszkodással és a kesergéssel,
fájdalmat, kórságot a szívedbe vésel.

Pedig van már időd magadra figyelni,
bölcsen gondolkodni, új utakra lelni,
csak az öregségért hálásnak kell lenned,
és a régi szikra újra gyúlhat benned.

Hiszen akad olyan, mit még te sem láttál,
amit fiatalon sohasem próbáltál,
Amire az idő, akkor nem volt elég,
mikor csalogatón tették egykor eléd.

Most a régi vágyat le kéne porolni,
írj hát bakancslistát, kezdjed felsorolni,
mi az, amit régen, úgy szerettél volna,
aztán fogj csak neki, valósítsd meg sorban.

A kifogásokat ne keresd, sőt, vesd el,
vágyaidnak sorát soha ne temesd el!
Amíg élsz és mozog a kezed, a lábad,
keress örömöket, teljesítsd be vágyad.

Nyisd, hát ki az ajtót, mi rabbá tett téged,
enged ki rab lelked, vár reád az élet!
Okkal éltél eddig, s nem, hogy beteg legyél,
hanem örülj, szeress, alkoss, csodát tegyél!

Valósítsd meg álmod, vagy segíts másoknak,
kik negatív hittől folyton nyomorognak!
Mutasd meg, hogy lehet örülni, nevetni,
panaszkodó létet magadról levetni.

Sose hagyd el magad, járd az utad végig,
ne félj, hogy a lábad, lekopik majd térdig!
Élvezd az életet, s ne károgj, mint varjak!
- Szélként jöttem ide, hogy nagy port kavarjak!

Hogy, ami nem tetszik, azon én javítsak,
jövő nemzedéket új hitre tanítsak!
A zokszót, a panaszt, a földbe tapossam,
hogy a lelkem vásznát szép, tisztára mossam.

Ami berágódott, meg kell olajozni,
lelked a pokolból vissza kéne hozni!
Rájönni, hogy sírod eddig magad ástad,
esélyt kéne adnod a feltámadásnak!

Hát ne hagyd el magad, mutass másnak példát,
s mire régen vágytál, azt a mában éld át!
Meglátod, ha végre szeretet vezérel,
Isten is támogat, mind a két kezével!

Hiszen mit veszthetnél, ha tennéd a dolgod?
Mi szeretnél lenni, szomorú, vagy boldog?
Nyisd ki azt az ajtót, mit magadra csuktál,
s engedd létrehozni, amit szíved diktál.

Élőn haldokolni többé sohasem kell,
a szép földi létbe élni jön az ember!
Teremts szeretettel, holnap váró vággyal,
gazdagodj az élő, csodaszép világgal.





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 3.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 302 db bejegyzés
e év: 1418 db bejegyzés
Összes: 34472 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 556
  • e Hét: 1355
  • e Hónap: 12295
  • e Év: 120939
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.