Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Isten bátorító szavai a félénk hívőkhöz
  2021-10-25 20:46:40, hétfő
 
  Isten bátorító szavai a félénk hívőkhöz

Textus: 1Kir 18,1-16

Bevezetés: Azt gondolom, hogy mindnyájan szeretnénk ha a gyülekezetünk újabb üdvözülőkkel növekedne. Tudjuk Isten Igéjéből, hogy Isten adja a növekedést. Azonban azt is tudjuk az Igéből, hogy általában Isten embereket használ fel eszközként ahhoz, hogy az egyháza újabb megtértekkel növekedjen. Isten általában a szolgái által menti meg az elveszett lelkeket. Szeretnénk látni embereket bejönni a gyülekezetünkbe és itt maradni velünk, hogy együtt imádjuk az Istent. De ehhez az szükséges, hogy először mi kimenjünk és elmenjünk hozzájuk. De ez problémát jelent számunkra sok esetben. Nehéz nekünk kimenni az útkereszteződésekhez és meghívni a Király menyegzőjére a kívülállókat, az elveszetteket. Kimenni és elmondani az evangéliumot az elveszetteknek. Áron is megvenni az alkalmakat. Miért probléma ez számunkra? Azért mert félünk az emberektől. A problémánk az emberektől való félelem. Félünk elmondani az evangéliumot az embereknek. Félünk a bűnről beszélni nekik, az ítéletről, a megtérésről. Félünk szembesíteni az embereket a bűneikkel, akik addig nem fogják értékelni Krisztus áldozatát a keresztfán ameddig meg nem győződtek a bűnösségükről és arról hogy szükségük van egy Megváltóra. Vagy még olyankor ismerik el hogy szükségük van Jézusra amikor nehéz időszakon mennek át, van valami súlyos gond, probléma az életükben amit nem tudnak megoldani. Az emberektől való félelem miatt csendben maradunk, nem szólunk, félénken hallgatunk. A Szentírás azt tanítja nekünk, hogy Isten az evangéliumot úgy juttatja el az elveszettekhez, hogy ebben felhasznál eszközként lelki törpéket és óriásokat.

Testvérek, egyértelmű, hogy Illés lelki óriás volt. Minden korban, minden nemzedékben úgy tekintenének rá a hívők mint lelki óriásra. Jelképesen szólva ő annyira kimagaslik a körülötte levő hívők közül mint a Himalája hegye a többi hegy közül. Hozzá viszonyítva az akiről e mai alkalmon szeretnék beszélni egy törpe, egy lelki törpe, egy félénk törpe volt, akit úgy hívtak, hogy Óbadjá.

Aháb király palotájának a felügyelője volt. Nem olvasunk arról, hogy felszólalt volna az ellen sok istentelenség, gonoszság ellene ami a palotában folyt. Vannak írásmagyarázók akik emiatt gyáva, megalkuvó embernek tekintik. Azt mondják, hogy nem kellett volna neki azon a helyen lennie. Nem értek egyet velük. Elfeledkeznek Dánielről, Márdokeusról, és azokról az újszövetségi keresztyénekről akik a császár udvarában éltek és szolgáltak. Úgy tűnik hogy Illés sem értékelte nagyra Óbadját. Nem tartotta sokra. Szólhatott volna kedvesebben hozzá amikor találkoztak, nemd-e? Végül is, Óbadjá egy hittársa volt. Ilyen volt Illésnek a személyisége, a temperamentuma. Ezzel lehet magyarázni az ő kissé nyers viszonyulását Óbadjához. Ő egy lelki óriás. Nem félt senkitől. Nagyon bátor volt. Amit gondolt azt ki is mondta. Szemébe mondta a királynak hogy nem lesz eső csak az ő szavára. Nem köntörfalazott. Nem ismerte a hízelgést. Nem beszélt kétértelműen. Kimondta az igazságot úgy ahogy volt. Nem lehetett volna belőle politikus. Ő egyike volt a legkülönb és legbátrabb hívőknek. Természetes volt egy ilyen ember számára aki amikor megnyitotta a száját, akkor jelképesen mondva villámokat szórt és mennydörgött, hogy ne tartsa nagyra, ne értékelje sokra Óbadját, a félénk lelki törpét, aki a háttérben meghúzódott vele szemben aki a frontvonalon harcolt a hitehagyással, bálványimádással szemben. Érdekes hogy Illés gondolkodása nem változott meg az Óbadjával való találkozás után sem arra vonatkozóan, hogy egyedül ő maradott hű Izrael Istenéhez. Azt mondta Istennek, hogy ,,egyedül én maradtam meg", pedig tudta, hogy nem így van, hogy nem egyedül maradott meg. De hát ez is arról szól, hogy nem tartotta sokra Óbadját.

Látjátok, Óbadjá olyan csendes, szerény, félénk, visszahúzódó, zárkózott hívő volt; talán meglankadt hívő volt. Mégis ő egy igazi és hűséges hívő volt. Nehéz helyzetben volt. A királyi palota felügyelője volt. Nehéz körülmények között élt. Vigyáznia kellett a szájára hogy mit és hogyan mond a király, a királynő és mások előtt akik a királyi udvarban voltak. Istent szolgálta úgy ahogy tudta csendben a palotában az ő személyisége szerint.

A gyülekezetünk növekedése a szolgálatunk, a bizonyságtevésünk, a hívogatásunk nélkül nem fog megtörténni. Azonban sokan félénk természetűek vagyunk. S a problémánk az, hogy félünk az emberektől. Félénkségünkből kifolyólag félünk megszólalni és az evangéliumról beszélni másoknak, mert azt gondoljuk hogy mi nem rendelkezünk a fecsegés ajándékával és hogy nekünk nincs meg az a képességünk, hogy bátran beszéljünk az emberekkel és ezért nem mondunk semmit és nem teszünk semmit sok esetben.

Óbadjá másképp szolgálta az Urat mint Illés. Nagy hibát követünk el ha azt gondoljuk, hogy mindenki úgy vagy oly módon kell szolgálja az Urat mint... és akkor gondolunk valakire, például Illésre. Isten nem szereti ha a bátor, buzgó szolgái lenézik a félénk, csendes, szerény szolgáit. Isten használta Óbadját. Isten úgy intézte a körülményeket hogy Illésnek szüksége volt Óbadjára, hogy elvégezhesse szolgálatát. Isten úgy irányította az eseményeket, hogy Illés először Óbadjával találkozzon és hogy Óbadjá vigye el a hírt a királynak hogy Illés akar vele találkozni. Óbadján keresztül hozta össze Isten Aháb királyt és Illést a nagy ütközetre.

Isten hasznossá tette Óbadját Illés számára. Segítségre volt szüksége Illésnek és egy félénk ember segített neki. Isten a gondviselésében sokszor úgy intézi hogy a bátor, buzgó hívőknek szükségük van a félénk, visszahúzódó hívők szolgálatára, mivel van amit csak ők tudnak megtenni. Emlékezzünk meg erről testvérek. Isten mindenkinek rendelt helyet a szolgálatban és nem szereti ha a félénk hívőket megvetik a bátor, buzgó hívők. Értékelnünk kell őket és szeretnünk kell Isten kegyelmét bárkiben is fedezzük fel. A szemnek szüksége van a kézre és a fejnek a lábakra. (1Kor 12,21) Illésnek szüksége volt Óbadjára.

Ennek a gyülekezetnek szüksége van rád, függetlenül hogy mennyire vagy félénk. Úgy ahogy Isten Óbadjára feladatot bízott ugyanúgy reád is bízott feladatot. Erről meg kell legyél győződve ahhoz hogy elvégezd azt a feladatot. Isten nemcsak Illéseket hanem Óbadjákat is használ az Ő országa építésében itt a Földön, az emberi szívekben. Óbadjáról szeretnék beszélni e mai alkalmon: Isten bátorító szavai a félénk hívőkhöz. Félénk, bátortalan hívőkkel van tele a gyülekezetünk különösen ami az elveszetteknek az evangéliummal való elérését illeti.

1. Óbadjá megtérése

Ifjú volt amikor az Úrhoz tért. ,,a te szolgád féli az URat ifjúkorától fogva." (12. v.) Ezt a vallomást alátámasztja a Szentlélek tanúskodása: ,,Óbadjá igen félte az URat." (3. v.) Hogyan történt az, hogy Óbadjá ifjúkorától fogva félte az Urat? Azt gondolom, hogy a nevében találunk arra való utalást, hogy hogyan történt az ő megtérése. A neve azt jelenti, hogy: ,,Az Úr (Jahve) szolgája." A neve alapján azt gondolom, hogy a szülei hívő emberek voltak. Ők adták ugyanis ezt a nevet neki. A zsidóknál a névadás nagyon fontos volt és sok esetben a szülők olyan nevet adtak a gyereküknek ami a szívük vágyát fejezte ki. Ugyanakkor vegyük figyelembe azt a környezetet, légkört amelyben született és felnőtt Óbadjá. Milyen volt a helyzet az északi királyságban, Izraelben ahol született és felnövekedett Óbadjá? Egyetlen király sem volt istenfélő. Mind gonoszok voltak. Olyan országban született és élt amely tele volt bálványokkal; az országban a Kemos és a Baál imádata volt elterjedve. Nem volt könnyű helyzetben az aki abban az időben Izraelben az Izrael Istenét szolgálta és imádta. Az Úr imádatát ugyanis a nagy többség nem fogadta el és nem volt jóváhagyva az ország vezetősége által. Üldözéssel kellett annak szembenéznie mivel az Úr nevét megvetette a többség. Ezért azt hiszem hogy egy ilyen helyzetben hitetlen szülők nem adnak olyan nevet a gyereküknek hogy Óbadjá. Egy ilyen névadással egyértelműen közösséget vállaltál az Úrral egy pogány földön. Azt hirdetted ezzel, hogy az Úr követője vagy. A szülők vágya, akarata az volt, hogy a fiúk, Óbadjá az Úr szolgája legyen és ne a Baál szolgája, hogy az Úr előtt boruljon le és ne a Baál előtt, hogy soha nem hajtson térdet a Baálnak hanem csak Izráel Istenének.
Nagy áldás a gyerekeknek ha hívő szüleik vannak. Ne vegyétek ezt természetesnek gyerekek. Ha elvannak szakítva otthonról az ilyen gyerekek akkor jobban értékelik, hogy hívő szüleik vannak vagy voltak. Készek voltak Óbadjá szülei szenvedni amiatt hogy ilyen nevet adtak a fiúknak. Milyen nagy dolog, milyen nagy áldás ha valaki őszintén eltudja mondani azt amit Óbadjá elmondott, hogy: ifjúkorától félte az Urat. Az ilyen a teljes életét Krisztussal együtt éli le. Mennyi rossz dologtól, szívfájdalomtól, bűntől távol marad az ilyen ifjú: rossz társaságok, hitetlennel való házasság stb. Nagy dolog ez: ,,ifjúkoromtól félem az Urat."

Az egyházunk kötelessége és kiváltsága hogy imádkozzunk rendszeresen és buzgón a gyerekeinkért és az ifjainkért. Fontos hogy a gyerekekért minél korábban kezdjük el a könyörgést hiszen bármelyikük válhat szörnyeteggé, lázadóvá fiatal korukra ha Isten nem könyörül rajtuk. A gyülekezetbe való járás vagy az otthoni alkalmakon való részvétel még nem menti meg őket. Lehetnek nagyon aranyosak de szükségük van megtérésre mert gonosz és csalárd szívet hordanak a keblükben. Ismerik a keresztyén nyelvezetet, megtanulják, de nem ismerik az Urat, ha Isten nem könyörül meg rajtuk és nem adja nekik Szentlelkét. Óbadjá ,,igen félte az Urat", ami egy hatalmas állítás. Nemcsak félte, hanem igen félte. Ami azt jelenti, hogy bölcsen kezdte el élni az életét, ugyanis az Ige mondja, hogy: ,,A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." Lelkesnek és buzgónak lenni az Úrért egész életünkben. Ez a szívem vágya és könyörgése hogy: ,,igen féljük az Urat mindnyájan." Mit jelent Uram, taníts meg, hogy mit jelent félni téged!

2. Óbadjá állhatatossága

Ifjúkorától fogva félte az Urat. Felnőtt ember. Hűséges követője volt az Úrnak az eltelt évek során. Az volt a szülei kívánsága hogy minél fiatalabb kortól kezdve legyen az Úr szolgája és az lett. Az idő nem változtatta meg őt. Van akiket megváltoztat. Gondoljunk a magvető példázatára azokra akik örömmel fogadják az igét, de aztán amikor szenvedés éri őket Krisztusért akkor Krisztust elhagyják. Soha nem teremnek egyetlen gyümölcsöt sem. Óbadjá nem szűnt meg félni az Urat. Nagy dolog és nagy kegyelem az amikor Isten megtérít egy olyan embert mint amilyen a tarzuszi Saul is volt. De az is nagy dolog és nagy kegyelem amikor Isten valakit fiatalon térít magához és megőrzi élete végéig a hitben. Csodálatos dolog ez. Minden körülmények között, minden változások között hű maradt Izrael Istenéhez. Istentől nem tágított, mivel Isten nem engedte el magától. A kegyelem kitart az időn keresztül. A kegyelem amely megmentett téged, veled lesz akkor is amikor meghalsz. Jegyezd meg. Veled lesz végig az úton. Felnőtt ember és még mindig féli az Urat. Igen féli az Urat, jegyzi meg a Szentlélek. Ez azért is annyira döbbenetes és azért is dicsőül meg olyan hatalmasan az életeben Isten mert az imádságon kívül Óbadjá más kegyelmi eszközzel nem rendelkezett ami segíthették volna abban, hogy hű maradjon Izrael Istenéhez. Ámde azt mondja az Ige, hogy ő igen félte az Urat, vagyis hű volt az Úrhoz ezek hiánya ellenére is. Isten megtartotta őt ezek nélkül is: igaz istentisztelet, az igehirdetés hallgatása, az áldozatok bemutatása, az írott Ige olvasása, tanulmányozása, a testvéri közösség nélkül is. Nem rendelkezett ezekkel a kiváltságokkal. De mindez nem akadályozta meg őt abban, hogy félje és szolgálja az Urat. Milyen sokan manapság nem szolgálják az Urat és azzal mentegetőznek, hogy azért mert sok nehézség van az életükben, sok akadály, pedig ők annyira szeretnék szolgálni az Urat, de ezért meg azért nem lehet és akkor sorolják az okokat amelyek valójában csak emberi kifogások. Óbadjának nem volt temploma, nem volt gyülekezete, de azért az Urat szolgálta, de azért hű maradott az Úrhoz. ha kifogásokat keresel hogy miért nem tudod szolgálni az Urat akkor ne csodálkozzál hogy nincs ott az életedben az állhatatos követése az Úrnak. Óbadjá félénk, szégyenlős volt, de állhatatos és hűséges.

3.Óbadjá bátorsága

Nehéz körülmények között szolgálta az Urat. Olyan időben élt amikor a gonoszság, a bálványimádás uralkodott az országban, amikor a hitehagyás jellemezte a nép nagy részét. A királyi udvarban élt és szolgálta a királyt és a királynőt, akik Izrael Istenének a gyűlölői, ellenségei voltak. Aháb gonoszabb király volt mint az előtte levő királyok és mint az utána következő királyok - mondja Isten Igéje. Ezt a királyt szolgálta Óbadjá. Jezábel volt a valaha élt leggonoszabb királynő és egyben nőszemély - az írások szerint. Ő irányította Ahábot. Micsoda nehéz helyzetben volt Óbadjá. Amiket látott és amiket hallott az a sok szörnyűség és mindezek ellenére hű tudott maradni az Úrhoz! Micsoda kegyelem volt vele! Jó alattvalójuk volt Óbadjá, megbízható, hűséges aki amit rábíztak azt becsületesen elvégezte és valószínű ezért tűrték őt meg a királyi udvarban. Nem lopta meg a feletteseit semmiben. Értette a dolgát amiért felelős volt a királyi udvarban. Csak akkor beszélt amikor kérdezték. Akkor is röviden, tömören, megfontoltan és lényegretörően. Félte az Urat, de úgy gondolom, hogy félt Ahábtól, a természetéből kifolyólag, ugyanis véleményem szerint félénk, bátortalan természetű volt és óvatos, és visszahúzódó. Nem volt népszerű dolog az Úr szolgája lenni abban az időben. De Óbadjá bátor volt. Félte az Urat és szolgálta az Urat. Van amikor magukat keresztyéneknek vallók szólják meg az ilyen keresztyéneket hogy azért ez túlzás hogy még ilyenkor is az Urat féled és szolgálod amikor mindenki más más egyebet fél és szolgál és imád. Radikális keresztyén volt Óbadjá. Milyen jó ha mi is azok vagyunk. Szükségünk van bátorságra. Félénk volt de amikor az Úr szolgálatáról volt szó akkor bátor volt.

4.Óbadjá jelleme

Miről volt Óbadjá híres? Az ő jelleméről. Milyennek ismerték őt az emberek? Milyen hír járt róla az istenfélők között? ,, Mert amikor Jezábel ki akarta irtani az ÚR prófétáit, Óbadjá magához vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vízzel... Nem mondták meg neked, uram, hogy mit tettem, amikor Jezábel öldökölte az ÚR prófétáit? Elrejtettem az ÚR prófétái közül százat, ötvenenként egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel." (4, 13 versek) Ezt tette. Más szóval mi jellemezte őt? Az hogy szerette azokat akik félték az Urat. Erről volt ismert az Isten népe előtt. Félte az Urat és szerette azokat akik félték az Urat. Gondoskodott róluk. Ez a hír járt róla. Ez jellemezte őt. Vajon amikor meghalunk akkor az emberek miről fognak emlékezni velünk kapcsolatosan? Vajon miféle hír jár rólunk az Isten népe között? És a világ emberei között?

5.Óbadjá hozzájárulása, közreműködése.

Közreműködött anélkül hogy erről tudott volna az Úr ügyében és egy nagy győzelemben. Ő volt a kapocs abban hogy az Úr hatalma olyan csodálatosan megdicsőült, megnyilvánult az északi királyságban. Óbadján keresztül összejön a találkozás Aháb király és Illés próféta között és megtörténik a kihívás Illés részéről Aháb felé, hogy gyere hadd tegyünk próbát hogy megtudjuk ki az igaz Isten. Félte és szolgálta az Urat és az Úr felhasználta őt hatalmasan ebben az eseményben amikor is megdicsőítette magát a Kármel hegyén megmutatva egyértelműen a népnek hogy Ő az igaz Isten. Nem kell Illések legyünk ahhoz hogy hasznosak legyünk az Úr szolgálatában. Elég ha hűségesek vagyunk Hozzá, ha kapcsok vagyunk az Ő kezében, ha féljük Őt. Isten segítsen meg hogy féljük és szolgáljuk őt ott ahová helyezett és azzal amivel megáldott a Krisztusban. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Töredékes a tudásunk
  2021-10-25 07:35:50, hétfő
 
  Töredékes a tudásunk

A szeretet vágyik arra, hogy beengedjük gondolataink és ismereteink világába. A megismerés hasonlít leginkább a szeretethez, mert az is a másikra irányul, annak is a másik a tárgya. A megismerés a világot, az embereket és Isten titkait akarja felfogni, megérteni és megmagyarázni. ... Azok a nagy kérdések, amelyek próbára teszik az ember ismereteit, és amelyekben egyúttal mindenki megtapasztalja tudásának a határait is: Mi az ember saját útja? Mi a másik ember útja? És mi Isten útja, amely ott van minden emberi út mögött? ...
Megoldásaink töredékesek és mulandók. Ezt minden idők egyik legnagyobb gondolkodója is felismerte mint a bölcsesség végét és kezdetét: Tudom, hogy nem tudok semmit. Ez volt a végső bizonyossága. Tudásunk töredékes. Amikor azonban eljön a tökéletes, akkor az, ami töredékes, megszűnik (Korinthusiakhoz írt első levél 13,9). Ez a tökéletes pedig a szeretet. Megismerés és szeretet úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a töredékes és a tökéletes. Minél inkább él a megismerő emberben a tökéletesség iránti vágy, annál nagyobb lesz benne a szeretet. A tökéletes megismerés, a tökéletes szeretet. Ez Pál egyik különös, de nagyon mély értelmű és igaz megállapítása.

Dietrich Bonhoeffer
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 123 db bejegyzés
e év: 2303 db bejegyzés
Összes: 35788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1264
  • e Hét: 2468
  • e Hónap: 12879
  • e Év: 131971
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.