Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Titokzatos kegyelem
  2021-10-07 20:26:44, csütörtök
 
  Titokzatos kegyelem

Textus: 1Kir 17,17-24


Hallva a történetet azt kérdezhetjük: Vajon megéri igaznak lenni? Vajon megéri a helyes dolgot cselekedni? Vajon megvalósulnak Isten ígéretei? Vajon igaz amit olvasunk a:

Zsolt 37,4: ,,Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!"

Vagy mit szólunk ahhoz amit olvasunk a:

Zsolt 112,5-8: ,,A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire."

Figyeljük meg ezt a sareptai özvegyasszonyt. Segített Illés prófétán. Könyörületes volt iránta és megosztotta vele az eledelét. Isten megáldotta őt egy ideig. A liszt és az olaj nem fogyott el. De aztán meghalt a fia. Úgy tűnt mintha megszűnt volna Isten áldása és valóra váltak a legrosszabb félelmei. Azt tette ami helyes volt - enni adott Illésnek és elrejtette őt Jezábel apja elől. De ahelyett hogy Isten nagy jutalomban részesítette volna a helyes magatartásáért - Isten nagy szenvedéssel sújtotta.

Nem egyedül volt ezzel. Ugyanez történt a sunemi asszonnyal is. A 2Kir 4-dik részében olvasunk arról, hogy miképpen gondoskodott Isten másik prófétájáról Elizeusról - mégis a jutalom amiben részesült emiatt az volt, hogy a fia fiatalon meghalt.

Jób is megtapasztalta ezt a bánásmódot. Ő volt a legistenfélőbb ember a földön az ő idejében - könyörületes és nagylelkű volt a szegényekkel (Jób 31,16). Mégis Isten keze reá nehezedett - elveszítette a javait, a gyerekeit, az egészségét.

István vértanú volt az egyike az első diakónusoknak az egyházban. (ApCsel 6)
Segített a szegényeknek. Az Úrban bízott és hirdette Jézust mint Urat az embereknek. Mégis halálra kövezték.

Van amikor rossz dolgok érik az istenfélőket. Az ellenkezője is igaz ennek - van amikor jó dolgok érik a gonoszokat.

Zsolt 73,3-5: ,,Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét. Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket."

Folytatja: Zsolt 73,12-14: ,,Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel."

Néha úgy tűnik hogy nem éri meg igaznak lenni. Hogy jobb dolguk van a gonoszoknak mint az igazaknak. A sareptai özvegyasszony ezt megtapasztalta. Összezavarta az ahogyan Isten bánt vele. Azt tette ami helyes, bízott Istenben és engedelmeskedett Neki - és mégis valami szörnyű dolog történik vele. Meghal a fia.

Mit kell ebből megtanuljunk? Az igazság amire itt tanít minket Isten az, hogy:

I. Amikor Ő rossz dolgokat küld reánk, akkor Ő ezzel megpróbál megtanítani nekünk valamit.

Ahhoz, hogy ezt lássuk, ahhoz oda kell figyeljünk a történet befejezésére. Miután Illés visszaadta az asszonynak a halott fiát, akit Isten feltámasztott a halálból, az asszony ezt mondta:

,,Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!"

Isten megtanította neki ezt a leckét. Ez a lecke volt a megpróbáltatás egyik nagy célja. Az ami vele és a fiával történt az elvezette az asszonyt arra a meggyőződésre hogy Illés Isten embere, hogy Illés Istene az Úr, és hogy mindaz amit hallott Illéstől amíg Illés ott volt náluk az igaz beszéd, az Isten beszéde, az az igazság. Mert még mindig nem ismerte eléggé az Istent. A hite megerősödött. Eltűnt belőle a kételkedés és bizonyossága lett. Közelebb került Istenhez. Jobban bízott Istenben mindezek után. Még jobban dicsérte és dicsőítette az Urat. A Szentlélek beszél erről nekünk:

1Pt 1,6-7: ,,Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre."

A szenvedésekkel amiket Isten az utunkba küld az a terve és célja hogy szentebbekké, alázatosabbakká, Krisztushoz hasonlóbbakká tegyen minket szeretetben és igazságosságban. Az a célja és terve ezek által az életünkben hogy jobban megismerjük és megértsük hogy ki Ő és milyen Ő.

Látjuk ezt az igazságot a Naamán történetében. Naamán leprás volt. Isten meggyógyította őt Elizeus prófétán keresztül. Miután meggyógyult azt mondta Elizeusnak (2Kir 5,15):

,,Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben."

Látjuk ezt Jób történetében. A megpróbáltatása végén Jób azt mondta Istennek (Jób 42,2-6):

,,Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? - kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd beszéljek! - kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! - felelted erre. Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban."

Látjuk ezt Izráel népe történetében és szenvedésében Egyiptomban. Miután Isten az egyiptomiakat elveszítette a Vörös tengerben és az izraelitákat megszabadította, Mózes és Mirjám éneket énekeltek az Úrnak (2Móz 15):

,,Éneket mondok az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. Az ÚR vitéz harcos, ,,az ÚR" az ő neve. Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe. Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe. Jobbod, URam, dicső az erőtől, jobbod, URam, szétzúzza az ellenséget. Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz. Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. Üldözöm, megvan! - így szólt az ellenség. - Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket. Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben. Kicsoda olyan az istenek között, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld. Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. Az ÚR uralkodik örökkön-örökké!"

Mit tanított Isten az izraelitáknak a bajaik által Eszter idejében? Mit tanított Isten nekik azzal, hogy Hámánt felakasztották az általa készíttetett akasztófára? Mit tanított Isten nekik azzal, hogy ellenségeiket megölték azon a napon amikor azok azt tervezték hogy őket megölik?

Mindig emlékeznünk kell arra az igazságra amit Pál apostol mond nekünk a Róma 8,28-ban:

,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."

Amikor bajokon mész keresztül, tudd, hogy Isten tisztogat téged. Tudd, hogy a próbák azért vannak mert Isten azt akarja hogy bizonyos leckéket tanítson meg neked.

A második dolog amit látunk ebben az igeszakaszban ezekről a leckékről az, hogy:

II. Ezek nem mindig nyilvánvalóak.

Van amikor a leckéket könnyű felismerni és van amikor nem könnyű azokat felismerni. Ez az amit itt látunk. Az özvegy össze volt zavarodva. Nem értette, hogy mi történik. Arra következtetett, hogy a bűne miatt halt meg a fia. Rosszul gondolta. A fia halálának nem volt semmi köze az ő bűnéhez. Nem ezt tanította neki Isten. Isten nem büntette őt az ő bűnéért ahogyan ő azt gondolta. Valójában valami egészen más történt.

Tévedett, de ezt a tévedést mások is elkövetik. Sokan téves következtetéseket vonnak le Isten gondviseléséből. Ezt tette Jób három barátja. Azt gondolták, hogy Jób képmutató és hogy csak megjátssza az igazat, miközben ő bűnös. Nem fogták fel az igazi leckét amit Isten tanított. Elszállt a fejük felett. Nem értették meg, hogy Jób azért szenvedett mert ő volt a legigazabb ember a földön.

Izráel fiainak felvigyázói teljesen szem előtt tévesztették a leckét amire Isten tanította őket amikor Mózes elment a fáraóhoz és válaszként a fáraó megnehezítette a szolgálatukat. Dühösek voltak Mózesre és azt mondták neki (2Móz 5,21):

,,Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!"

Fogalmuk nem volt hogy mit cselekszik Isten.

Néha ilyenek az Isten leckéi, hogy nem értjük őket. Hosszú ideig Jób nem tudta, hogy mi történik. Csak a végén értett meg valamit belőle. De még akkor is, elismerte hogy nagyon keveset tud. Isten leckéit gyakran nagyon nehéz felismerni és megérteni. Amikor közöttük vagy - néha nem látod a lényeget. Csak a végén válik világossá Isten néhány célja. Látjuk ezt az igeszakaszunkban. Amikor az asszony kérdezte Illést a fia halálával kapcsolatban akkor Illésnek nem volt rá válasza. Nem tudta az okát. Nem volt válasza, hanem csak egy kérdése volt Isten felé. Azt kérdezte:

,,Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?!"

Isten útjai gyakran zavarba ejtőek. Nehéz meglátni hogy mire is akar tanítani bennünket. Olvastam egy példát egy hívő emberről akinek a fiútestvére meghalt. Az ember elmondja, hogy tudta hogy Isten valami leckéket akar ezáltal neki tanítani de az volt a benyomása, hogy nem érti igazán hogy mire is akarta őt tanítani. Néhány leckét látott ebben. Azt, hogy készülnünk kell a halálra. Azt hogy mi keresztyének jól kell meghaljunk. Azt, hogy nagy hitünk kell legyen a halállal szemben. Azt, hogy a lehető legtöbbet kell kihozzuk a rendelkezésünkre álló időből. Azt, hogy vigyáznunk kell hogy ne a keresztyénség kis dolgaira összpontosítsunk és szem elől tévesszük közben a nagy dolgokat. Azt mondja még az ember, hogy ez az eset segített neki jobban megérteni a szenvedést és a halált és jobban értékelni Krisztust, az Ő munkáját és a szeretet irántunk.

De ugyanakkor azt mondja, hogy továbbra is ott van benne az a kérdés hogy Isten mire is akarja őt ezáltal tanítani. Úgy gondolja hogy a lényeget nem érti, nem látja, a nagy leckét. Talán az lenne, hogy jobban értékelje Krisztust, a szenvedéseit és a halálát - teszi fel a kérdést. De nem biztos benne.

Isten leckéi nem mindig nyilvánvalóak. Ez azt jelenti, hogy bíznunk kell Istenben még akkor is amikor nem értjük az Ő útjait. Isten utai nem a mi utaink. Magasabbak a mi utainknál. (Ézs 55)
Jóbnak erős hite volt Istenben. Semmi sem tudta eltüntetni. A nagy szenvedés közepette azt mondta (Jób 13,15):

,,Bár megöl engem, mégis reménykedem benne."

Amikor nem érted, hogy Isten mit cselekszik - bízz Benne, keresd Őt. Kérd, hogy nyissa meg szemeidet, hogy meglásd a leckéket amiket tanít neked.

III. A harmadik nagy igazság amit látunk ebben az igeszakaszban, bármilyen furcsán is hangozzék ez, az, hogy Isten nagy kegyelemben részesítette az asszonyt.

Első látásra úgy tűnhet mintha Isten a haragját öntötte volna ki erre az özvegyasszonyra. De pontosan az ellenkezője történt. Isten kegyelme keresi őt.

Illés nemsokára elhagyja ezt az özvegyasszonyt és visszatér Izraelbe. Ha úgy ment volna el a próféta tőlük, hogy az özvegyasszony fia nem hal meg, akkor az asszony sok kegyelemből kimaradt volna. Ha a fia nem halt volna meg és nem lett volna visszahozva az életbe akkor az asszony került volna közel az Úrhoz. Az a lecke, hogy a liszt és az olaj nem fogyott el, nem volt elegendő ahhoz hogy az asszony kötődjön az Úrhoz. Úgy tűnik, hogy ebből az asszony még nem értette meg, hogy Isten számára mennyire fontos. Nem került még elég közel az Úrhoz az első csodán keresztül. Nem gyakorolt reá akkora hatást amekkorát kellett volna. Nagyobb kellett volna legyen a hite Isten hűségében, szeretetében, hatalmában. De nem volt. Amikor a fia meghalt akkor a hite mintha eltűnt volna. Azt mondta Illésnek:

,,Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?"

Nem volt olyan erős a hite mint Ábrahámé és Jóbé. Isten célja az volt, hogy olyanná tegye a hitét.

Emlékeztek Ábrahám hitére (Zsid 11,17-19):

,,Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: ,,Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett."

Bízott és engedelmeskedett.

Ugyanezt a hitet látjuk Jóbban. Amikor mindenét elveszítette - a hite továbbra is erős volt Istenben. Mit tett a borzalmas hírek hallatán? Imádta Istent.

Jób 1,20-21: ,,Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az ÚR neve!"

Erős (nagy) hite volt Istenben.

Istennek a célja ezzel a próbatétellel az volt, hogy nagyobb kegyelemben részesítse az özvegyasszonyt és fiát. Az özvegyasszonynak szüksége volt arra, hogy megtudja, hogy Illés Isten embere és hogy az Úrnak beszéde az ő ajkán: igazság. Szüksége volt arra, hogy jobban megismerje a bűnösségét és Istent. Szüksége volt arra, hogy jobban higgyen Isten szavának, hogy jobban bízzon Istenben. Ezért Isten próbára tette. Egy rövid időre elvette tőle a fiát, hogy ezáltal mindezt megadja neki, hogy ezáltal ilyen nagy kegyelembe részesítse. Ez az egész történet a kegyelemről szól - Isten üdvözítő kegyelme hozzá jön és üdvözíti.

IV. Végül azt szeretném mondani azoknak akik nem keresztyének, hogy ez az igeszakasz felhívja a figyelmeteket, hogy szükségetek van nektek is arra, hogy az Isten kegyelme hozzátok jöjjön és üdvözítsen.

Isten kegyelmén kívül halál van. A halál jött el ehhez a fiúhoz. Isten kegyelmén kívül nem volt számára semmi reménység. Szükségetek van Isten kegyelmére. Forduljatok Jézushoz. Meghalt azért, hogy akik Benne hisznek éljenek. Forduljatok Jézushoz. Szenvedett és meghalt és ily módon legyőzte a nagy átkot a halált amely ellenünk van.

Forduljatok Jézushoz. A múltbeli bűneitek nem akadály Isten kegyelme számára. Ezt az asszonyt megmentette Isten a múltbeli bűne ellenére. Isten magához vonta őt a kegyelmével. Ő vár hogy hozzá jöjj imádságban, hogy könyörüljön rajtad. Kérjél kegyelmet tőle. Bízzál Benne, Ő megadja. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 123 db bejegyzés
e év: 2303 db bejegyzés
Összes: 35788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 355
  • e Hét: 1559
  • e Hónap: 11970
  • e Év: 131062
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.