|
2021-11-13 19:17:27, szombat
|
| |
| |
,,Láttam a világ szinte minden országát, de sehol sem láttam az ég és a víz olyan szép harmóniáját, mint Balatonfüred partján" - vallotta a világ első nem európai irodalmi Nobel-díjasa, az indiai, a bangladesi és a Srí Lanka-i himnusz szerzője. Rabindranáth Tagore
,,Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is" - hirdette igazi polihisztorként, noha nem mindig sikerült e gondolat szerint élnie. Ugyanakkor hitt a zene, a szerelem, a tanulás, az alázat, az igazság és a gyermeki lélek erejében, szépségében.
,,Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet" - tartotta, és aktívan dolgozott is azért, hogy nyomot hagyjon maga után. Több mint ezer vers mellett két tucat színdarab, nyolc regény, számos novella és mintegy kétezer dal fűződik a nevéhez, amelyeknek a szövegét és a zenéjét is ő írta. Komoly hatással volt rá az ír és a skót népzene, gyakran hallgatta ezeket a hindu klasszikusok mellett. Bengáli származásúként és érzelműként nagy szerepet játszott a bengáli művészeti élet modernizálásában, de hazája mellett oly módon is kiállt, hogy lemondott például az 1915-ben megkapott angliai lovagi címéről, tiltakozásul az Indiát érintő brit gyarmati politika ellen.
Füred és a szerelem
Tagore Japánban, Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban is megfordult, mindenütt ünnepelték, de a legtöbb jót Magyarországtól, azon belül is Balatonfüredtől kapta. 1926 őszén Korányi Sándor professzorral kezeltette itt a szívbetegségét, miután Budapesten vett részt versolvasó konferencián, illetve beszédet mondott a Zeneakadémián, s közben meglehetősen kimerült. Gyógyulásában sokat segített, hogy sehol másutt nem tapasztalt annyi szeretetet, amennyit a Balaton partján kapott az emberektől, ezt a költő hindu kísérője is megfogalmazta egy visszaemlékezésében. Boldogan csodálta a vizet és az eget. Magyarul addigra már körülbelül harminc műve megjelent
Itt tartózkodása alatt ismerkedett meg egy füredi nővérrel a Szívkórházban, aki iránt állítólag szerelemre lobbant, még szerelmesleveleket is írt neki, így három nap alatt jobban lett.
Úgy tudni, a kórház második emeletén nyolc szobát ürítettek ki a tiszteletére, szinte lakosztályi körülmények között vigyázták az egészségét. A füredi Szívkórházban ma is van Tagore-szoba a tiszteletére. A helyiek úgy emlékeznek rá, mint aki sokat üldögélt a parton, főleg Jókai egykori kedvenc padján, akinek két regényét is olvasta és megkoszorúzta az emlékművét. Hullámos, ősz hajú úrnak írták le, akinek a barna szemei mindig mosolyogtak, és aki természetesen hindu köntöst viselt, mintha Az Ezeregyéjszaka meséiből lépett volna elő. Kíváncsi távolságtartással szemlélték őt, fényképeket készítgettek róla. Végül ő ültette az első fát a későbbi Tagore-sétány mellett, ezzel hagyományt teremtett Füreden, még sok nagy személyiség követte. Így alakult ki a parton a Nobel-díjasok ligete. Tagore nevét ma is minden füredi ismeri, később a szobrát is felavatták a városban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
Offline
