|
2021-11-28 14:49:11, vasárnap
|
| |
| |
Az adventi koszorún négy gyertya égett.
Olyan nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani,
miről beszélgetnek.
Azt mondta az első:
,,Én vagyok a Béke. De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem, elfogok aludni..."
Néhány pillanat múlva már csak a füstölgő kanóc emlékeztetett
az előbb még tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
,,Én vagyok a Hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,
nincs értelme tovább égnem..."
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan szólalt meg a harmadik gyertya:
,,Én a Szeretet vagyok. Nincs erőm tovább égni, mert az emberek
nem törődnek velem. Nem tudják, hogy milyen nagy szükségük
van rám..." - ezzel kialudt a lángja.
Hirtelen belépett a szobába egy gyermek, és mikor meglátta a
három kialudt gyertyát, felkiáltott:
,,De hiszen nektek örökösen égnetek kellene!"
- és elkeseredésében pityeregni kezdett.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
,,Ne félj!
Amíg lobog a lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a Remény!"
A gyermek szeme felragyogott, óvatosan megfogta a parázsló
gyertyát és lángjával életre keltette:
a BÉKÉT, a HITET és a SZERETETET.
Forrás: ismeretlen |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő írások |
|
|
|
|
|
Offline
