|
2021-11-05 17:43:37, péntek
|
| |
| |
Sándor Fövényi
Ami bent, az bent
Uram, ha létezel valahol,
néha lehetne hozzám néhány jó szavad,
megmondhatnád, szabadság helyett,
miért van szögesdrót szívemben,
ami minden dobbanással egyre mélyebb sebeket mar.
Válaszolhatnál arra is, miért gyűlölök élni,
tüdőm miért nem akar levegőt cserélni,
hörög, hogy ami bent van az maradjon bent örökre,
legyen csend, csak kővévált vérem zörögne
mint a dió, mikor markom összeroppantja burkát,
és a szétzúzott csonthéj kiöklendezi féreg rágta húsát.
Mert ami áll, dermedt, az nekem mind halott,
szélcsendben a vitorla is, csak egy bágyadt virág,
ilyenkor kölcsönadom szárnyaim a hajóknak,
hogy veszteni tanítsák a mozdulatlanságot.
Nem tudom, ügyetlen imáim elérnek-e az égig,
de ha menni kell, hát ölj, ne csak félig,
csupán annyi erőt adsz, hogy fehér zászlóm kitűzzem életem hullahegyére,
így a megadás dögszaga kerül gyönyörű illatom helyére,
nem baj, szállok, szállok, hiába szögesdrót,
ami bent az bent, csend, amit az acél szívembe horgolt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fövényi Sándor |
|
|
|
|
|
Offline
