|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021-11-07 11:06:29, vasárnap
|
|
|
Szergej Jeszenyin - Aranyos levelek kavarognak
Aranyos levelek kavarognak
rózsásvizü őszi tavon.
Mint űrbeli lepkerajoknak
libegése a csillagokon.
Rokonom s szeretőm ez az este,
meg a völgy, melyen ősz rohan át.
A kamasz szél titkokat esdve
emelinti a nyír-rokolyát.
Oly hűvös a völgy, meg a lelkem!
Puhafürtü juhnyáj a homály.
Túl, túl a halószavú kerten
csengő nevető dala száll.
Ilyen őszi borús üzenettel
nem volt tele még a szivem.
Jó volna a fűzlevelekkel
elringani néma vizen,
holdként csavarogni a réten,
hol széna a jószagu ágy...
Örömöm keresem ködös égen.
Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?
Rab Zsuzsa fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
2021-11-07 11:01:46, vasárnap
|
|
|
Lányi Sarolta: Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.
Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.
Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
...ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
2021-11-07 10:52:22, vasárnap
|
|
|
Mihail, Jurjevics Lermontov - Ősz
Most a föld lomboktól sárga,
Őszi szél fut szerteszét,
Már csak a fenyőfa rázza
Haragoszöld levelét.
Szántóvető sem hever le
Szirt alá, ha nap vakít,
Hogy virág közt kipihenje
Félnap fáradalmait.
Vadak félve kóborolnak,
Mind jó rejtekhelyre les,
Ködön át a sápadt holdnak
Lágy ezüstje permetez.
1828
Vámosi Pál fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
2021-11-07 10:45:08, vasárnap
|
|
|
Borisz Paszternak - Őszi erdő
Begubódzott az őszi erdő.
Csönd benne, álom és homály.
Se mókus, se bagoly, se zörgő
harkály nem riasztja már.
A nap az őszi vad-csapáson
Belopódzik lenyugtakor,
nézdel körös-körül vigyázón,
nem les-e csapda valahol.
Zsombék, mocsár és nyárfa s néhol
égerfa: rajta moha nőtt.
Valahol kakas kukorékol
utak végén, falu fölött.
Túlkukorékolja kevélyen
magát is, majd hallgat nagyot,
mintha azon tűnődne mélyen,
micsoda zengést is adott!
De új kakas rikolt erősen,
még messzebbről az égre fel.
Rá, mint a szolgálatos őrszem,
az előbbi visszafelel.
Visszafelel. S most, mint a visszhang,
kikiriki kikirikit követ.
Torkukkal jelzik, hogy hol is van
Észak és Dél, Nyugat s Kelet.
És eléri a kakas-ének-
verseny az erdő peremét,
s az meglátja megint a rétek
s a kék egek végtelenét.
/Ford.: Illyés Gyula/
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
2021-11-07 10:36:40, vasárnap
|
|
|
Benkő Anna - Őszi dalok
I.
Őszre hajlik, megritkult a fa lombja,
Üres fészek kilátszik már alóla.
Dalos madár, Isten áldjon, jó utat!
Ugye, visszajössz még hozzánk,
Ha az ágon rügy fakad?!
II.
Elköltöztél innen lombjavesztett őszön
Egész családoddal, vándor fecske!
Tele van a szivünk síró fájdalommal,
Busan kérdezgetjük: ugyan visszajössz-e?
Visszaszállt a szived meleg dobbanása
Elhagyott fészkedre, hű emlékezettel,
Mint ahogyan mi a szivünkbe fogadtunk
Védő oltalommal, meleg szeretettel?
III.
Temeti már minden bokor
Földre hulló, száraz lombját:
Temeti már erdő-mező
Tarka virág-koszoruját.
Elbúcsuzott a kis madár,
Elment idegen hazába!
Elmult a nyár minden ékes,
Derüs, fénylő ragyogása! - - -
A kép Mátrában készült
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
2021-11-07 10:31:32, vasárnap
|
|
|
Baranyi Ferenc - Mindnyájunk kényszere
Mert nemcsak lombhullás az ősz,
nemcsak szüret, nemcsak merengő
séták a csábos aranyerdő
ösvényein, hol elidőz
az életkedv az elmúlás
alig sejlő gondolatával,
amit a hervadó madárdal,
futó hangulattá aláz -
nem. Súlyosabb az ősz. Halált
nemcsak sejdít, de oszt is bőven,
ha az esztendő elmenőben
a vakvágányra visszavált,
akkor a pörgő levelek
úgy záporoznak ránk, akár a
dühödt lángnyelvek Sodomára -
és menekülnünk se lehet,
mert mindnyájunknak kényszere
visszanézni, mint Lót nejének,
felmérni, ami odaégett.
És együtt pusztulni vele.
|
|
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
2021-11-07 10:26:56, vasárnap
|
|
|
Rilke - Őszi nap
Uram : itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.
Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.
Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.
Kosztolányi Dezső fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021. November
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
132 db bejegyzés |
e év: |
1996 db bejegyzés |
Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 938
- e Hét: 1904
- e Hónap: 11490
- e Év: 80410
|
|
|