2021-12-01 18:04:32, szerda
|
|
|
Hulló falevél fátylat ereszt rád a dér ,
odaveszett méltóságod , az életed
ennyit ért . Lombjuktól megfosztott
fákon , a zord , sziszegő szél mesél .
Sötét felhők kergetőznek fent az égnek
tengerén , magányos tölgy ága recseg ,
s erejét elveszítve földet ér . Féktelenül ,
haragosan , az erejét fitogtatva zúg a szél .
A kupacba gyűlt levelek közt , fejét büszkén
hátra hajtva , szarvas csörtet , a bércek
alatt békésen , elnyújtózó völgykatlan felé .
Hol a zúgó szélnek nyoma sincs már .
Itt már csak a szelíd , holdvilágos éj mesél .
**********
Bédné Marika : 2021 . 12 . 01 . 18 : 03 - / saját versem /
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|