Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Silja Walter: Kis fehér kutyám és én
  2021-12-19 10:07:38, vasárnap
 
  Silja Walter:
(svájci)

Kis fehér kutyám és én


Kis fehér kutyám jön velem,
S minden ajtón átmegyünk,
Keresünk téged, engemet
Könnyezve, fázva, s nem lelünk.

Körök a tavon: eső zuhog
És őrült forgásából
Gyűrűk futnak, s már nem tudom,
Kis kutyámmal hol járok.

Te nagy vagy. A világ széles,
S hova futnak az utak?
Ömlik, szakad egyfolytában
S kutyám olykor felugat.

Nem talállak Téged, magam,
Mindezt te tetted velem.
Kutyám búsan néz, s arcomat
Csöpp orrára préselem.

Kohut Katalin fordítása
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Karácsonyi vándor
  2021-12-19 09:53:50, vasárnap
 
 

,,Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt."
Nora Roberts

Semmi sem lehet olyan tökéletes,mint a karácsony este Ez az egyetlen nap az évben, amire mindannyian készülünk, lesve egymás titkos kívánságát, mert az örömszerzés is a szeretet lényege.
Hajnalban hófehér pelyhecskék örvendeztettek meg minket. Nem sokkal utána már befedte a tiszta hó az utcákat, tereket, háztetőket, fákat. Még a fenyők is felöltötték magukra a tél csodáját.
Már a fenyőfát egyedül feldíszítettem. Nehezen ment a tartóba való becsavarása, de szerencsére egyenesen állt, meg a cövek.
A férjemet reggel elhívták a munkahelyére, még egy sürgős dolog volt, amit el kellett intéznie. A gyerekek a szobájukban számítógépeztek, nem lehetett onnan kirobbantani őket.
Ismét egyedül - sóhajtottam, s erőtlenül indultam a konyhába elkészíteni az ünnepi vacsorát. Magányosnak éreztem magamat. Emlékeztem gyermekkori karácsonyaimra, amikor szüleim a legnagyobb titokban készültek vilia estére, mi gyerekek az udvarról lestük a szobánkat, vajon jár-e ár Jézuska. Izgalommal készültünk az ajándékozásra. A karácsony előtti várakozás hosszú hónapokig tartott, volt időnk felkészülni rá, s az utolsó nap ment általában a leglassabban, messzinek tűnt az este. Szomorúan gondoltam arra, hogy Danit egyáltalán nem érdekli az ünnep, Tina meg sem hallgatja, amikor néha a szeretet fontosságáról kezdek el beszélni neki. Igen, a szeretetről nem prédikálni kell, ezzel tisztában voltam, hanem figyelmességben,törődésben, gondoskodásban nyilvánul meg elsősorban, no meg az ölelés biztonságában. Már ők ezt is elhárították maguktól,nem tudni,miért. Gondolkoztam,mit rontottam el. Kinéztem a konyhaablakon és megláttam egy idegen férfit hátizsákkal. Felkeltette a kíváncsiságomat. Vajon ki lehet és miért jár egyedül karácsony előestéjén, hová tart ebben a sötétben? Akkor elindult a házunk felé, hallottam a határozott kopogást. Kimentem ajtót nyitni és szembe nézett velem egy tiszta, boldog kék szempár.
- Elnézést kérek - szólt szelíd hangon -, csak egy pohár vizet szeretnék kérni Öntől.
- Fáradjon beljebb! - invitáltam be a hivatlan vendéget törölgetve közben kezeimet a kötényemben.
- Hová tart ilyen hidegben egyedül?
És mesélni kezdett:
- Tudja, asszonyom, nincsen senkim a világom, sem házam, sem autóm. Egyedül járom az országokat, gyönyörködöm a természet minden csodájában. Vannak olyanok a Földön, akiknek nincsen igazi hazájuk, mert a haza ott van, ahol a szeretet lakozik, ahová a szívünk köt minket.
Oda adtam neki a pohár vizet és mérhetetlen nyugalom árasztotta el testemet, elfelejtkeztem a gyerekek közömbösségéről is. Ekkor megérkezett a férje. A két férfi bemutatlkozott egymásnak, s mintha mindig ismerték volna egymást, jó barátként a velem megkezdett beszélgetést. Közben leültettük, megengedtük, hogy kissé rendbe is szedje magát.
Folytattam a konyhai munkámat. Dénes és az ismeretlen nagyon jól megértették egymást, minden témában egy véleményen voltak. Dani és Tina kíváncsian csatlakozott a két férfihez. Megbeszélték az iskolai dolgokat, a számítógépes szokásaikat, s érdekes módon, amikor a szeretetre terelődött a szó, elmondták véleményüket, mit tartanak róla, mit jelent nekik ez a szó valójában. Úgy éreztem, a békesség költözött a családba, a megértés átvette fontos szerepét az egymásra való odafigyeléssel együtt. Jól tudtam, hogy így kellene élni az év minden napján, hogy naponta érezzük a szeretet csodáját egymással és minden hozzánk hasonló emberrel.
Asztalhoz invitáltam a családot az ünnepi ruhák felöltése után. A karácsonyi vándor szíve áhítatos rendet sugárzott. Elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát és a desszertet, majd a szoba ajtajában elénekeltünk A zöld fenyőfán kigyúltak a gyertyák kezdetű ének mellett az összes általunk ismert szép szeretet-dalt. A gyerekek szemében könny csillogott, férjem meghatottan állt mellettem és átadtuk egymásnak a meglepetés ajándékainkat. Hosszan öleltük egymást a csillogó fenyőfa alatt.
A vándor nem tartott velünk, nem is tudtam hirtelen,mit is adhatnék neki ajándékba, olyat, ami szívből jön, ami egyedi és felejthetetlen, aminek igazán örülne. Ekkor kiszaladtam a konyhába, hogy készítsek neki elemózsiát, s megkérjem, töltse nálunk a karácsony éjszakát, de már hűlt helyét találtam.
Gyorsan összepakoltam egy csomagot,kiszaladtam az utcára, egy darabig követtem léptei nyomát a hóban a sarki fenőig, s ott vége volt. Mintha a föld nyelte volna el. Ekkor értettem meg, hogy a karácsony vándora volt az igazi ajándékunk.

2014. november 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Váci Mihály: Végül
  2021-12-19 08:40:49, vasárnap
 
  Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
- s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
- Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 76 db bejegyzés
Összes: 7245 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 348
  • e Hét: 3280
  • e Hónap: 5639
  • e Év: 57905
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.