|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2022-01-13 11:01:58, csütörtök
|
| |
| |
Néha haragszunk a Magyarországon történő események miatt, remélem ezt a csodát meghagyják nekünk. Borzasztó belegondolni, hogy valamelyik újgazdag megkaparintja... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-13 10:49:04, csütörtök
|
| |
| |
Az ember szíve alatt hőforrások vannak elrejtve ezt néha a szerelem
mélységének is nevezzük kosaraink peremére kifektetjük a virágokat
a fák szomorúan elvirágoznak az esztendők is elvirágoznak
semmi kétség tehát a dolgok belénkfogóznak gyökereikkel amit az öregek kimondanak
az kővéválik a gyerekek emlékezetében
ó barátocskám állj föl a munkapadokhoz és mondd ki a rendet ami benned van
nincsenek többé kimeríthetetlen tintásüvegeink propagáljuk a tömegsportot
a városépítésben követeljük az egyenes vonalvezetést
ki gondol vissza a dalra az elszenesedett legelőkre
megéltük az órát mikor a papagájok csőrén elfordul a világ
az élet egyszerű törvényei szerint
pillantások összegyűjtik a messzit
a kör közepén vagyok
szemeimen átvándorol a tárgyak ismeretlen ábrázata
hallom a kisarjadt növények beszédét.
Kassák Lajos, a 46-os számú vers a Tisztaság könyve kötetből.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kassák Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-13 10:42:58, csütörtök
|
| |
| |
Weöres Sándor: Hazatérés
Anyám szemében kapzsi féltés.
Apám szemében görbe vád --
hogy megjöttem, fölhozta mégis
a legvénebb üveg borát.
Kutyánk bőrbeteg és öreg már,
csupa csont... nézni siralom.
Nemsokára, tudom, elássák
a lucernás domboldalon.
Vacsorázunk. Pár szó -- és csönd lesz.
És az a csönd úgy kiabál.
Mintha az étel sótlan volna,
mikor púpozva van a tál.
Rám néz anyám, rám néz apám is:
Nem az van itt már, aki volt?
És fönn az égen, úgy mint régen,
rostokol a nagy bajszú Hold.
Annyit játszottunk a kutyánkkal
együtt, mind vad imposztorok!
Most, hogyha fejét megsimítom,
végigvonaglik és morog.
Miért nem tudunk már örülni,
ha étel és bor oly remek?
Miért vagyunk mi mind a Földön
olyan örök idegenek?
Miért nem tudok sírni, bőgni,
hogy megvénül anyám-apám
anélkül, hogy megsimogatnám
az arcukat, mint hajdanán?
Három holt idegent takar majd
a borostyános kriptabolt.
És fönn az égen, úgy mint régen,
rostokol a nagybajszú Hold.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Weöres Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-13 10:37:31, csütörtök
|
| |
| |
Radnóti Miklós: Téli vasárnap
Arany késként villan a napnak fénye a fák közt
és füstölve siklik az úton a friss nyomokon
s távol nagyokat hasogat a kemény levegőből,
síkos arany domb őrzi ott örömét!
Ó, most síkos a lomha gond is, füttyentve kicsúszik
melegéből és csönd s a havon vékony repedés
jelzi tünése nyomát, míg nyugodt dobogással
takarítgat utána a szív.
Nézd! asszonyod arany kontya s két síje
külön megcsillan a lejtőn s eltűnik lobogón;
lenn hó pora bújtatja s egy enyhe kanyar.
Ó, fend hóhoz a léced! csisszen az s kinyitja előtted
az erdőt és mögötted újra kezet fog a szél
s az utat szegő fák sora tanakodva nézi tünésed!
(este)
Jó fáradtság pirul és szerelem az asszonyok arcán
s a ház falánál odakinn, csöpögőn sorakoznak
a ködben a lécek. Ezüst esti világ ez! Fölötte
az égen sötét koszorúba gyűlik a holnapi hó.
1934. január. 5.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Radnóti Miklós |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-13 10:24:39, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Árpád - A holdkóros apród története verse.
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják - veszélyes és hamis,
Hadd mondok erről egy mosolygó,
Csiklandó mókát magam is!
Dalom sajkája hős lovagkor
Romantikus vizére ring, -
Sok furcsa módi járta akkor:
Acélból volt a férfi-ing...
Viszont a drága női meznek
Sok titkát, bájos holmikat,
Miket ma csipkékkel hímeznek,
Vas-öv pótolta és - lakat!
Finom kis kor volt! - És e korban
Élt egy kedves, nyulánk legény,
Legnyalkább az apródi sorban,
De jaj, beteg vala szegény!
Azon kapták őt éjről éjre
Az alabárdos bakterek,
Hogy egyre a kastélyerkélyre
Mászkál szegény kóros gyerek!
Megtörtént néha, hogy lepottyant,
S majd szétzúzta a meredély,
De a fiúnak rneg se kottyant,
Megint mászott, ha jött az éj...
Hát összeültek a tudósok
S tűnődtek, ez hogy is lehet?
És lévén tudományuk jó sok,
Meg is fejték az esetet.
S szavuk méltó e díszes dalra,
Mert bölcsességgel tele volt:
Azért megy az apród a falra,
Mert vonzza őt a tele hold...
Nos, bölcsesség zsírjában úszott
E döntés... csak baj vala még,
Hogy a fiú akkor is kúszott,
Ha nem volt holdas fent az ég!
A legfőbb bölcset ez gyötörte,
És aludni se hagyta őt,
S fejét, amely főtt, egyre törte,
És amíg törte, egyre főtt...
Kiment éjjel a kertbe, s hát ott,
Amint szemét felemelé,
Íme pont a fiúra látott:
Mászott javában fölfelé!
S fönt az erkély korlátja mellett
Egy lánynak ívelt termete,
Ő volt! A várúr szőke, molett
Ringó csípőjű gyermeke!
Oly teljes volt, olyan igéző,
Sejtelmesen vonzó, kerek,
Hogy majdnem a bölcs kerti néző
Is kúszott már, mint a gyerek!
S vígan dörmögte: éljen-éljen!
Hát mégis csak hold-kórja volt!
Mert nem fontos, hogy pont az égen
Kerestessék - a teli hold!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-13 10:19:54, csütörtök
|
| |
| |
Várnai Zseni: - Téli nap...
A nap mint rézvörös korong
vacog a hideg égen,
a szív ilyenkor elborong:
Nem láttam napot régen.
A szív ilyenkor elmereng,
s tavaszi fényre vágyik:
- pattanj ki, rügy, ne szenderegj,
zöldellj ki újra pázsit!
Jőj hóvirág, szépülj világ,
virulj tavaszi fényben,
mosolyogj rám, tűnt ifjúság,
ragyogj, mint réges-régen!
Rám is mosolyoghatna a tűnt ifjúság úgy, mint réges-régen! A vers is erről szól... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-13 10:13:29, csütörtök
|
| |
| |
Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam."
Buonarroti Michelangelo
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2022. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
186 db bejegyzés |
| e év: |
1995 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 542
- e Hét: 5158
- e Hónap: 8908
- e Év: 77828
|
|
|
Offline
