|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2022-01-17 21:37:19, hétfő
|
| |
| |
Márai Sándor
Felelni
Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező,
s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell,
az egészre. Ki vagyok? Mit akarok?
Ki ellen, kinek érdekében akarok élni?
Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel?
Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?...
És, felelni az egészre: hol tartok?
Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből,
vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket?
Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell.
Várják a választ, a csend nagy, drámai.
De ilyenkor megtudod és észreveszed,
hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-17 21:21:37, hétfő
|
| |
| |
János Drexler
NEM TUDOM MÁR.
Nem tudom már hogy
milyen lehet,
Kit igazán,úgy szívből Szeretnek
Mert a szerelem egy hatalmas kincs
Akkor tudod igazán ha éppen nincs.
Ha igazán szeretsz,úgy hogy az fáj
A szívnek erre nagyot dobbanni muszáj
Lehet közel,vagy akár távol
Mindíg csak a közelségre vágyol
Ha jön, az érző szíved megremeg
mert ez az érzés csak ilyen lehet
A szerelem az őrülten szép gyönyör
Egy felszabadult utánozhatatlan öröm
És ha megfoghatod egyszer a kezét
Imádkozz mert az még messze nem elég,
Mert a dobbanás az volt a,jel
Okozója jön,itt van már közel
És látására mosoly ragyog az arcon
Túl leszel ezer érzelmi harcon.
Tudod már,ő neked rendeltetett
Megérted már az érzelmi győzelmeket.
Ha elmegy , a szív nincs kire vár
Az már maga a szívnek egy halál
Elcsendesül lassan a dobbanás
Mert már tudod, nem jön helyette más
Elfogy csendben az a kis vigasz
Elfogy minden,nem jön már új tavasz
Meghal a várakozás az örömre
Vele hal az érzés nem lesz más helyette.
2018 január 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-17 20:58:56, hétfő
|
| |
| |
Dénes Hamary
Elég
A halálból, búcsuzásból
Zokszóból, sok felesleges szóból
A könnyből, a közönyből
Elég a pártból, a politikából
Valami egészen másra vágyom
Bár csak álom
Feküdni egy ágyon
És hallgatni egy asszony szavát
Érezni bódító illatát
Várni, hogy átöleljen
Valaki végre szeressen
Teste lehessen egy orgona
És szóljon belőle harmónia
Aztán ússzuk át a szerelmet
Végre tegyünk mi rendet
Egy édes asszony és én
Mert minden másból elég
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-17 19:38:21, hétfő
|
| |
| |
Tóth Árpád:
Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
1923
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-17 19:37:07, hétfő
|
| |
| |
Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj - dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."
Ancsel Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ancsel Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-17 19:22:55, hétfő
|
| |
| |
A hozzánk közel állók halála nyilvánvalóan erős történés, de nemcsak a veszteség okán, hanem azért is, mert minden halál (...) kimerevíti, a maguk visszavonhatatlanságában kinagyítja mindazokat a tetteket vagy mulasztásokat, legyenek azok bár csak gesztusok, amelyekkel a halotthoz életében kapcsolódtunk. Azok az emberek, akiknek vannak saját halottaik - akiket nem csak eltemettek, de meggyászoltak -, hordozni fogják halottaik múltját, az az övékbe beépül - talán még erősebben, mint a sajátjuk. (...) Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt.
Ancsel Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ancsel Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2022. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
1500 db bejegyzés |
| Összes: |
9036 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 381
- e Hét: 2552
- e Hónap: 11574
- e Év: 79339
|
|
|
Offline
