|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 05:03:29, kedd
|
| |
| |
H.Kohut Katalin: Mi az ember?
Eljött az ember játszani, dalolni,
Unalmas volt nekik a játék, nem kellett a dal.
Lelkével ölelte az embereket,
Túl forró volt a szív, eltaszították.
Az ember, az ember, nem kell az ember istenem.
Minél fénylőbben szerette őket,
Annál jobban besározták.
Szívére töviskoszorút helyezett
A fájdalom, s felkiáltott:
Az ember, az ember, mi az ember
Istenem, óh, mi az ember?
Nem tudta, ha ők az emberek,
Akkor ő kicsoda, vagy ha ő az ember,
Akkor ők kicsodák? Mi az ember istenem,
Óh, mi az ember?
Szeretett volna ló lenni,
Mert őket lelövik, mikor már nem szolgálnak,
De nem irígylik, nem gáncsolják,
Nem ármánykodnak ellene.
Az ember, az ember, miért rossz
Az ember istenem, óh, miért
Rossz az ember?
Vagy ha kutya lett volna,
Esetleg megunnák, s esdeklőn járna gazdi után
És néha belerúgnának, de tudná, vissza nem
Rúghatja, mert az ember rúgta.
Az ember, az ember rúgta.
Vagy ha fa lenne, s letörnék ágait,
Lelke szabad lehetne akkor is,
Mert ami igazán fáj, az nem az anyag fájdalma.
Fáj az ember, az ember, fáj az ember istenem,
Óh, miért fáj az ember?
Lehetne rózsa is tövises, piros
És ha leszakítanák újból virágozna,
Hirdetné a világnak halhatatlanságát,
De vajon értenék-e?
Az ember, az ember, értené az ember istenem?
Káin is embernek hitte magát,
Mégis érezte, Ábel az ember,
S ha így van, több a Káin-hasonmás,
Mint az ember. Az ember, az ember, több
A hasonmás, mint az ember. Óh, több a hasonmás.
Ha tudnák, milyen hosszú az út az emberré váláshoz,
Fehér ruhába öltöznének, de a külsőtől még
Nem lesznek emberek.
Az ember, az ember, milyen színű az ember, istenem?
Mutassatok egy embert,
Mert ember nélkül a föld csak árnyék,
S az árnyék nem fejlőddhet, segédkezet
Nyújt a sötétnek.
Az ember, az ember, árnyék az ember
Istenem, óh, árnyék az ember.
Bocsáss meg uram, mert hasonmás lettem,
Nemesíts fel emberré, s mondd el újra,
Mint hajdanán, mit elfeledtek: mi az ember?
Az ember, az ember, mi az ember istenem?
Az ember békés, vidám és lelkes élet,
Nem ismeri a rosszat, nem óhajtja a bűnt,
Jól tudja, ajándék az élet, s örülni
Kell a fénynek. Az ember, az ember, fénylik
Fénylik az ember istenem, óh, fénylik az ember.
És ő itt idegen, itt mást jelent az ember
És nem érti, miért baj, hogy ember,
Vérző szívvel is árasztja melegét,
Majd elmenekül vissza a mindenségbe.
Az ember, az ember, menekül az ember istenem.
Soha többé - sóhajtozik - nem vágyik
A kék vizekre, zöld erdőkre, állatokra, barátokra,
Mert ha sírnak, az ember könnyezik.
Az ember, az ember, sír az ember istenem,
Óh, sír az ember.
Fáj az élet pusztítása,
Még a föld is nyögve tűri terheit,
Ember az ember, vagy csak hasonmás?
Kit érdekel ez a helyzet itt.
Az ember, az ember, kit érdekel az ember?
Az embert már nem, a hasonmást még nem,
Akkor semmi sem változik?
Néha felcsillámlik egy új csillag,
Emberré válik valaki, az ember, az ember
Csillag az ember istenem, óh csillag az ember.
És ilyenkor hétszeresen tündöklik a nap,
Táncra perdülnek a madarak,
Egyikőjük még visszaint a földnek,
Könnycseppet ejt egy kókadó virágra.
Az ember, az ember, sír az ember istenem.
Szervusz virág, te tudod jól:
Az ember ajándéka a földnek, te ismered
Az igazságot, ne búsulj virág, mindig
Lesz új ember.
Az ember, az ember, lesz új ember
Istenem, óh, mindig lesz új ember.
1994
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 04:30:11, kedd
|
| |
| |
Kohut Katalin: Mi lesz Veled, Magyarország?
Ránk tekint a világ szeme
Küzdelmünket méltányolva.
Bárcsak igazuk lehetne,
S nemzetünk felvirágozna!
A változásokat érezve
Eltűnt népünk biztonsága,
Az eljövendőtől félelem
Jelentését tapasztalja.
Fél a munkás a gyárakban,
Ha elküldik, mi lesz vélük,
Miből veszik meg kenyerük.
Aggódik az irodákban
Ki nem rokon, sem szerető
Kezdetben lecsökkenthető.
Kezdetben lecsökkenthető,
Ki táppénzen van, beteg,
Kórházba menni nem mer ő,
Ha nincs pénz, dögöljön meg.
A bürokrácia meglévő,
Náluk csak akta az ember,
Kinek szóljon a kesergő,
Egymást védik, szólni nem mer.
Miért színlelnek mindenütt,
Nem látják be bűneiket,
Nem tudják, mi a becsület?
Hol vannak, kik helyettünk,
Értünk akarnak szebb jövőt,
Hozzák a nyugodt jövendőt?
Hozzák a nyugodt jövendőt?
Nyugodjon meg a földműves,
Szántóját meghagyják,a termőt,
Az övé, melybe magot hintett.
Félti anya a gyerkőcöt,
Már ovinál is megjelent
Oly'személy, a fertőzött,
Aranyat csöpp fülből kivett.
Tartanak a kisiparosok,
Adó és helypénz a jussuk,
Hogyan alakítsák sorsuk?
Rettegnek a bolti eladók,
Gyanakvók az emberek,
Este kijárni nem mernek.
Este kijárni nem mernek,
Félnek a kisnyugdíjasok,
Eddig is sokat fizettek,
Mi lesz, ha emelik a voksot?
De inkább otthon éheznek,
Az intézménybe nem vágyók,
Ne rajtuk töltsék mérgüket
Lélek nélküli ápolók.
Ismerjük el, szülötteinkben
Kevés az ember-tisztelet,
.......csak remélni lehet.
Miért nem éreznek semmit sem,
Mikor sértik szüleiket,
Megbántják az öregeket?
Megbántják az öregeket,
Egymással játszadoznak,
Mint a macska az egérrel,
Eltapossák a másikat.
A bizalmuk rég elveszett,
Halkan mondják imáikat,
Nem hiszik már, hogy jobb lehet,
El kell feledni múltjukat.
Éheznek, szabadon, nyíltan,
Már nem bűntethető,
Ha szólni mer a rettegő.
S özönlenek szavaikon
A jogos keserűségek,
Bús szemükben kérdések.
Bús szemükben kérdések,
Hogyan jutottunk idáig?
Valóság ez? Hűségesek
E hazához mindhalálig.
Ők lettek a tévedések
Áldozati bárányai,
S az igaz becsületesek
A kísérleti nyulai.
S a méregkeverők látják ezt,
Átérzik tettük súlyait?
Növelik a nép terheit?
Ha akarják a jobb létet,
Ne az esendőt taszítsák
Még mélyebbre, már nem birják.
Még mélyebbre már nem birják
Lökni a bérből élőket,
Fellépnek vasszívű bírák
Követelve fizetséget.
S ha a számlákat nem állják,
Végrehajtók megjelennek,
Elárverezik a házát
Nem néznek felé gyereknek.
Őket ez nem érdekli,
Végzik kötelességüket,
Nem ismerve emberséget.
Kőszív biztosítja nékik
A megélhetést, s állásuk,
Kitenni hamar adósuk.
Kitenni hamar adósuk
A komor díj-beszedőknek,
Kiknek azon múlik sorsuk
Megértőek ne legyenek.
S ki .....fizetni nem tud,
Küldik a diszpécsereket,
Pénzért veszik le órájuk
A magas bérű emberek.
Az utasítást olyan adja,
Ki szülőjét sem tiszteli,
Csak a juttatás jár neki.
Távol áll tőle mások baja,
Neki egy a fontos: a pénz,
S hivalkodón a kérőre néz.
Hivalkodón a kérőre néz
A neveltünk, a szemtelen,
Undorodva kinyúl a kéz
És eltaszít reménytelen.
Az élet édes nékik, méz,
De későn veszik majd észre
Az aranyról, csak sárgaréz.
S gyűlöletet kapnak cserébe.
Vonják le a tanulságot
A főnökök, a törtetők,
A más kárán élősködők.
Őket is érik majd hullámok,
Ha közömbösségüket hagyva
Nem érdekli mások sorsa.
Nem érdekli mások sorsa
A szex-vállalkozókat sem,
Ifjúságot toborozva
A lányok lelkét rontják meg.
A kupiban várakozva
Testük vonaglik szűntelen,
S feledteti velük pia,
Mily' szent érzés a szerelem.
Lányok, igen vigyázzatok!
A gazdagság csábító,
De ti mindig szegények lesztek.
Nem érzitek? Üres valahol
A bensőtökben, a szeretet,
E szó törli az érdeket.
E szó törli az érdeket,
Szeretet, ez oly' fogalom,
Melyet megfogni nem lehet.
Valóságos földi álom.
S ha eltűnne a gyűlölet,
Nem lesz többé aggodalom,
Siránkozás a jövő végett,
Mosoly derül az arcokon.
Tudjuk, nehéz elviselni
A helyzetet, mit örökül
Kaptunk elődeinktől.
Nem kell haragot szítani,
Ki kell kerülni a bajból,
Összefogva, nem vádolón.
Összefogva, nem vádolón,
Meg nem fordítható a múlt,
S törjék a fejüket azon,
A káoszon hogyan lépjünk túl.
Egymásra nem acsarkodón,
Mert a szemekből már kihúnyt a
Remény, s búsan, szomorúan
A fejünket igába hajtottuk.
Az országházunk nem színház,
A pártok a szócsaták helyett
A megoldást keressék meg!
Hatalmi harcukat vívják
Ahelyett, hogy egyezséget,
Békességet keresnének.
Békességet keresnének
Marakodást mellőzve,
Melyek mostanság is fellépnek
A lapok közt is felelőtlen.
Inkább jó hírt közölnének,
S bíztatnák a magyar népet,
Ki okosabb, s volt elsőnek,
Azt nem kutatja senki sem.
Egymás ellen mutogatnak
Olvasóra fittyet hányva
Írnak cikket acsarkodva.
Ezektől lenne fontosabb:
Vidítani a hangulatot,
Segíteni a rászorulót.
Segíteni a rászorulót,
Ki az útvesztőket járja,
Segélyért, naiv bolondot,
Azt hiszi, segítség várja.
Az ingyenes szolgálatot
Nem érdekli a panasza,
Az összegyűjtött anyagot
Isten tudja, kinek adja.
Duzzog a munkanélküli,
Pénzt talán csak kölcsönbe kap,
Jobban jár, ha fűbe harap.
Kinek állása van,
Lenézi azt, ki éhezés ellen küzd,
Emígy mérgezzük életünk.
Ránk tekint a világ szeme:
Hozzák a nyugodt jövendőt?
Békességet keresnének,
E szó törli az érdeket.
Az öregeket megbántják,
Kezdetben lecsökkenthető,
Még mélyebbre már nem bírják,
Este járni nem mernek ők.
Bús szemükben a kérdések:
Összefogva, nem vádolón
Segítik-e a rászorulót?
A hivatalnok a kérőre néz,
Kitenni hamar adósuk,
Nem érdekli embertársuk.
Miskolc, l991. április Benedek u. 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 04:25:42, kedd
|
| |
| |
Kohut Katalin: A számûzött Nap
Panni vidáman sétálgatott a virágos réten, egyszer csak hallja, hogy valaki énekel:
Miért, mondd miért, vagyok így egyedül,
Miért, mondd miért, csak a szél hegedül?
Búsan vándorlok az égen tovább,
Nincsen család és nincsen barát.
Miért, mondd miért, mondd miért nincs családom?
Miért, mondd miért, mondd miért nincs barátom?
Társam sincs, egyedül élek én,
Nincs hû barát a világ féltekén.
Nincs, óh nincs, óh nincs családom.
Nincs, óh nincs, óh nincs barátom.
Panni felnézett és meglátta a panaszkodó Napot, aki ahányszor sóhajtott egyet, elsötétült az ég:
- Miért sóhajtozol, mikor előtted az egész világ? Hiszen mindenkit megajándékozol fénnyel, melegséggel, mindenről tudsz és mindent látsz!
- Ez így igaz, Pannikám! De még sincs barátom! Senki sincs, aki felnézre rám és azt mondaná: szervusz Nap, vagy Jó reggelt Nap! Mindenki arra vár, hogy szétszórjam melegemet és amikor élvezkednek a fényben, eszükbe sem jutok.
- Csak nem köszönetre vársz? - kérdezte Panni.
- Elég köszönet az, ha nyílik a virág és ébredésemet kíséri a madarak éneke és felém villannak a párán keresztül is a mosolygások. Az erdők,a rétek, a folyók, a tengerek mind üdvözölnek engem. Csak hát az emberek nem szeretnek akkor sem, ha a legforróbb sugaraimat küldöm feléjük.
- Te nem is vársz hálát ezért!
- Hálát nem, mert ismerem őket jól és tudom, csak akkor veszik észre valakinek a hiányát, amikor már nincs. Legszívesebben világgá mennék, de csak egy kicsikét, hogy meglessem, szükség van-e rám és keresnék barátokat, akikkel néha beszélgethetnék.
- Tudod mit, elmegyünk a Fekete-erdő közepébe, ott elrejtőzhetsz egy-két napig a lombok között. Jó lesz?
- Nagyon jó Pannikám, gyere induljunk!
Vándorolunk visz az utunk
Sötét erdő közepébe,
Elrejtőzünk, elbújdosunk
Éjfekete sûrûjében.
Várhat reggel majd az ember,
Nem lát sehol, mert fény sincsen,
Elrejtőzünk, elbújdosunk,
Nem lesz Nap ott fenn az égen.
Ahogy vándoroltak, szembe jött velük a róka.
- Hová, hová így dalolva?
- Megyek a Fekete-erdő közepébe a Napot elbújtatni, hogy ne lássák az emberek!
- Mehetek én is?
- Hát, ha van kedved! De te mindenkit becsapsz, a ravaszságodról vagy híres.
Nem fogsz-e minket is elárulni?
- Én?! Azóta nem csaptam be senkit, amióta a Nap megmentette az életemet. Mikor egy vadász éppen célba vett engem a puskájával, ő elvakította a szemét.
- Látod róka és mégis azért szomorú, mert nincs barátja! Énekeljünk neki, hátha felvidul!
Fenséges Nap tündöklik az égen,
Világot lát, aranysugara éget,
Mindentudó, mindenható,
Útja a pompázatos idő-folyó,
Elringató lágy melege éltet,
Hálánk száll felé éjek csöndjében.
- Ezt nekem énekeltettétek? Köszönöm barátaim! - és megsimogatta sugaraival Pannit és a rókát.
Szembe jött velük a farkas:
- Hová, hová ilyen vidáman?- kérdezte.
- Megyünk a Fekete-erdő közepébe a Napot elbújtatni, hogy ne lássák az emberek.
- Mehetek én is?
- Hát ha van kedved! De te mindenkit támadol, nem fogsz-e minket is bántani?
- Én?! Azóta nem bántottam senkit, amióta a Nap megmentette az életemet. Mikor egyszer az ember vermébe estem, ő lebocsájtotta egyik sugarát és kihúzott engem.
- Még egy barát! Énekeljünk neki, hadd örüljön!
Barátok kísérik a fény útját,
A fény óvja a barátokat,
Aranysugár ízzik a szívükben
Ajándékod, fenséges úr.
Te vagy a fény, a világosság,
Te vagy az élet, az igazság,
Hálásan köszönik ajándékod
Az utad követő, hû vándorok!
- Ne hozzatok zavarba barátaim! - szólt a Nap. Az természetes, hogy ahol tudok, segítek, hiszen mindent látok és mindenről tudok és aki szólít engem, ahhoz elmegyek.
Mennek, mendegélnek, egyszer csak szembe repül velük a varjú:
- Hová, hová ilyen ünnepélyesen?
- Megyünk a Fekete erdő közepébe a Napot elbújtatni, hogy ne lássák meg az emberek.
- Mehetek én is?
- Hát, ha van kedved! De te mindenkiről rosszakat mondsz, nem fogsz-e rólunk is csúfságokat terjeszteni?
- Én?! Azóta nem találtam ki rosszakat, amióta a Nap megmentette az életemet. Éppen azt károgtam az emberek fülébe, hogy nemsokára itt a világ vége és az emberek összezavarodtak és majdnem összetapostak, ő sugarával kiemelt a tömegből és szerestet-fényével átölelte az embereket.
- Mondjunk hálát a Napnak, barátaim!
A barátok hálásan néznek rád,
Te vagy a megmentő igaz barát,
Kinyújtottad felénk segítő kezed,
Zengjük a köszöntő Nap-éneket:
Süssél, ragyogjál, világ felett,
Szerető szívünk ujjong veled,
Számûzted fényed az emberektől,
Süket fülektől, vak szemektől.
- Barátaim, ne akarjátok, hogy tûzkönnyem kipotyogjon a gyönyörûségtől és a fájdalomtól! Örülök nektek és szomorú vagyok a vakok és süketek miatt. Hogy is tanulhatnának meg látni és hallani?
Odaértek a Fekete-erdő közepébe és ott leheveredtek. A Nap a fák tövéig ereszkedett.
Eközben az emberek felébredtek hosszú álmukból és mivel nem kélt fel a Nap,elveszítették időérzéküket és döbbenten fedezték fel: koromfekete minden odakint, még a hold sem világít. Felborult a rend, összezavarodott minden. A növények kókadtan ájuldoztak, szomjazták az éltető fényt. Elszaporodtak az éjszakai kártevők. Az emberek tehetetlenül szidták egymást. Egy csoport gyerek így dalolt:
Jöjj vissza kedves égi tünemény,
Te vagy az éltető szeretet-fény.
Nélküled nincs virág,
Nélküled nincs világ,
Jöjj vissza kedves égi tünemény.
Ki hozza ágyunkba hajnal sugarát,
Ki teszi napossá ember nyarát?
Szükségünk van terád,
Szükséged van miránk,
Mert akkor vagy boldog, ha tüzed szórod ránk.
Meghallotta az éneket a Hold, s bár álmos volt, mégis elindult a Nap keresésére. Addig nem alhat nyugodtan, míg a világosság ura messze van. Nélküle nem tud élni, nem tud ragyogni. Kit ringat ölében, kivel utazik az Idő-folyón, ki határozza meg, mikor van nappal és mikor van éjszaka? Ki mondja meg, hány nap egy év?
Egyszer csak észrevette, hogy a Fekete-erdő sûrûjét fény öleli át.
- Óh Nap, azt hitted elrejtőzhetsz előlem és az emberek elől? A sötétség nem nyelheti el a fényt, bárhogyan is erőlködik.
Uram, kérlek ne aludj,
Uram, nézz fel, itt a Hold,
Uram, jöjj fel, vár az ember,
Uram, kérlek ne aludj!
Uram, itt a hitvesed,
Uram, hívnak az emberek,
Uram, gyógyítsd a szívüket,
Uram, kérlek, ne aludj!
Uram, fáznak a madarak,
Nem szállhatnak az ég alatt,
Elszáradnak a növények,
Uram, kérlek, ne aludj!
Meghallotta a Nap a Hold hívását és egyszerre az a kis szomorúság is elillant tőle, amit a hálátlanság miatt érzett és szikrázón tartott az éjszaka hölgyével rendet teremteni a világban. Amerre elhaladt, visszatért az élet a növényekbe, állatokba. A sziklák, nagy hegyek visszhangozták énekét:
Számûztem magamat
És nem lettem boldogabb,
Mert számûztem az igazságot.
Mindenre, mindenkire
Szétszórtam sugaram,
A jót, a rosszat, egyformán látom.
Számûztem magamat
És nem lettem boldogabb,
Mert ki hozza el az igazságot?
Csúfokra, szépekre szétszórtam sugaram,
Mert szeretem őket
És szeretem ezt a világot.
Az emberek, mikor észlelték a világosságot, örömtáncot jártak. Csak a kis csoport gyerek, Panni, a róka, a farkas és a varjú tudták, hogy valójában mi is történt. És azt is, hogy holnapra már ismét elfelejtkeznek arról, hogy mit jelent a Nap hiánya. De ez a pár hû barát gondoskodik arról, hogy mindenki helyett hálát zengjenek. És a Nap akkor a legboldogabb, ha néha egy új arcot fedez fel az ünneplői között. Ilyenkor együtt énekenek:
A barátok hálásan néznek rád,
Te vagy a megmentő, igaz barát,
Kinyújtottad felénk segítő kezed,
Zengjünk a köszöntő Nap-éneket:
Süssél, ragyogjál világ felett,
Szerető szívünk ujjong veled,
Meglátják fényed az emberek,
A tisztán hallók és szemûek! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 03:13:18, kedd
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső: ÚJÉVKOR
A téli éjbe fergeteg dörömböl,
hahó, hahó, a fergeteg vagyok!
Száguldva rontok ki szoros körömből
s szétszórom a gyöngyös, hideg fagyot.
Nehéz melegség szállt a vén világra,
mindenki félt kuckószögletbe rég.
Siessetek nagy melletek kitárva,
élvezzük a fagy vészes éjjelét!
Hadd tépje a szélvész nagy üstökünket,
hadd rázza széjjel, ami szertedül,
elmúlt a tegnap, holnap lesz az ünnep,
a fergeteg járjon vadul elül.
Söpörje a pokolba régi házunk
és döntse szét a régi ormokat.
Mi e jeges, napos honban tanyázunk
és mindenünk az izmos gondolat.
Omoljon egybe, amit összeróttak
múlt századoknak satnya bölcsei
s a száradott lelkű, puhult, bigott had -
lelkünket is vihar söpörje ki.
És jöjjenek seregbe mind a pőrék,
a száműzött, kiátkozott nagyok
s menjünk vihar-lépéssel még előrébb -
hahó, hahó, a fergeteg vagyok!
1906 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2022. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
22 db bejegyzés |
| e év: |
75 db bejegyzés |
| Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 1302
- e Hét: 3624
- e Hónap: 9865
- e Év: 62131
|
|
|
Offline
