|
2022-01-06 07:56:30, csütörtök
|
| |
| |
,,Ragadjátok meg Baal prófétáit!"
Textus: 1Kir 18,40
Van itt valaki aki kínosan érzi magát hallva ezt a verset? Valakit ez a 40-dik vers zavarba hozott? Van itt valaki aki szégyelli ezt az igeverset, hogy benne van a Bibliában? Olvasom újból a verset:
,,Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket."
Egy másik fordításban a vers vége így hangzik: ,,...Illés levitte őket a Kíson patakhoz, s ott megölette őket."
Megölték Illés parancsára a Baal prófétáit. Ha Illés ölte meg, akkor az Úr parancsára ölte meg Baal prófétáit. Isten volt tehát az, aki azt parancsolta szolgájának, hogy ne hagyják életben a Baal prófétáit. Zavarba kell hozzon minket keresztyéneket ez a dolog? Szégyellnünk kell ezt? Kínosan kell érezzük magunkat amiatt, hogy Isten kiadta parancsba a szolgájának, hogy mészároltasson le vagy mészároljon le majdnem ezer hamis prófétát? Van itt valaki közöttünk olyan aki azt szeretné, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok bárcsak ne lennének a Bibliában?
Némelyeknek akik magukat keresztyéneknek vallják, az ilyen dolgok egyáltalán nem tetszenek. Elolvassák ezt az igeverset és más ehhez hasonlót, és nem akarnak olyan Istennel kapcsolatba kerülni, aki ilyen dolgokat cselekszik. Nekik nem kell az ilyen Isten. Ők nem akarnak közösséget vállalni azzal az Istennel, aki ilyen dolgokat cselekszik. Némelyikük különbséget tesz az Ószövetség Istene és az Újszövetség Istene között. Az Ószövetség Istenét a harag, düh és gyűlölet Istenének tekintik, míg az Újszövetség Istenét a szeretet és az együttérzés Istenének tekintik.
Vannak tehát olyan magukat keresztyéneknek valló személyek akiknek ez az 40. igevers és más igeversek a Bibliában amelyek ehhez hasonlók nem tetszenek. Nekünk tetszenek, de nekik nem tetszenek. Mi szeretjük ezeket az igeverseket is, de ők nem szeretik. Ők nem szeretik azt az Istent, nekik nem tetszik az az Isten, aki azt mondta Saul királynak:
1Sám 15,2-3: ,,Ezt mondja a Seregek URa: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!"
Ezt mondta Isten, és komolyan is gondolta. Annyira komolyan gondolta, hogy Saul király elvesztette királyságát, mert ebben a dologban nem engedelmeskedett Istennek. Saul király megkímélte Agágot, valamint a juhok és szarvasmarhák legjavát, ezért a királyságot Isten elvette a családjától, és Dávidnak adta.
Egy másik igehely ami nem tetszik nekik a 5Móz 7,1-2 versei ahol Mózes így szólt Izráel népéhez:
,,Amikor bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és számos népet elűz előled: a hettitákat, a girgásiakat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad, és hatalmadba adja őket Istened, az ÚR, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat. Ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik!"
Ezt tették, amikor elfoglalták Jerikót.
Józs 6,16-21: Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az Úr a várost! Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az Úré az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az Úrnak szenteljétek, azok az Úr kincstárába kerüljenek. Ekkor kiáltani kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürtzengést, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, marhát, juhot és szamarat."
Szíhón, Hesbon király országára vonatkozóan, ezt mondta Mózes:
5Móz 2,34: ,,Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit sem."
Ez Isten parancsára történt. Mózes azt mondta Izráel népének a 5Móz 20,16-18-ban:
,,De az itt lakó nemzetek városaiban, amelyeket örökségül ad neked Istened, az ÚR, ne hagyj életben egy lelket sem! Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR; azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az ÚR ellen."
Folytathatnám, de azt hiszem, eleget idéztem, hogy mindnyájan megértsük a lényeget - az Ószövetségben Isten gyakran megparancsolta népének, hogy semmisítsen meg más népeket - férfiakat, nőket és gyerekeket. Hajthatatlan volt. Ezeknél az eseteknél a könyörületnek nem volt helye. Nem jöhetett szóba a megkegyelmezés. Megparancsolta nekik, hogy pusztítsák el őket.
Mit mondjunk minderről? Ez valami olyasmi, ami miatt nekünk, keresztényeknek zavarban kellene lennünk, valami olyasmi, amit le kell becsülnünk, valami olyasmi ami miatt szégyenkeznünk kellene, hogy benne van a Bibliában?
A válasz az, hogy: egyáltalán nem. Az olyan részek, mint a felolvasott igevers is, rendkívül fontosak, mert értékes tanulságokkal szolgálnak számunkra és a nem keresztények számára is. Az a célom ma este, hogy megosszam veletek azokat a leckéket amiket Isten tanít nekünk ebben az igeversben.
Baal prófétáit megölték. Miért? Azért, mert nem voltak hajlandók megtérni, még akkor sem, amikor cáfolhatatlan bizonyítékot kaptak arról, hogy az Úr az Isten. Nem csatlakoztak az izraelitákhoz, akik Istent dicsérték, miután az égből lehullott tűz és megemésztette az áldozatot. Továbbra is megtagadták Isten elismerését, továbbra sem ismerték el az Urat Istennek. Nem voltak hajlandók Hozzá fordulni. Illés tehát megölette őket. Kétségtelen, hogy Illés Isten parancsára cselekedett.
I. Ez az eset felhívja a figyelmünket Istennek a bűn iránti haragjára.
A Biblia egyik nagy üzenete, hogy Isten gyűlöli a bűnt. Felháborító ez számára. Gyalázatos dolog. A szentsége, igazsága és igazságossága megkívánja, hogy Ő a bűnnel foglalkozzon. A bűn gonosz, és helyes, és igazságos, hogy Isten a bűnt megbüntesse.
Ha Isten nem gyűlölné a bűnt, és nem reagálna felháborodva ellene, akkor Ő nem lenne igazságos. Herman Bavinck így ír Isten igazságosságáról:
,,Az Ő igazságossága abból a tényből áll, hogy minden embernek a munkája szerint fizet meg, és megkülönböztetetten bánik az igazakkal és a gonoszokkal."
Ezt állítva Bavinck felhívja figyelmünket az 1Mózes 18-ra, amely tartalmazza Ábrahám meglepődését, döbbenetét amikor meghallja, hogy Isten terve az, hogy elpusztítsa Szodomát és Gomorát. Abban az időben Lót, Ábrahám unokaöccse Szodomában élt. Ábrahám így szólt Istenhez: (1Móz 18:23-25)
,,Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet?"
Ha Isten igazságos, akkor felháborodva fel kell lépnie a bűn ellen.
II. Felháborodás nélkül nézni a gonoszt és a bűnt, szörnyű dolog.
Ha nem háborodunk fel valami gonosz dolog vagy bűncselekmény láttán, akkor baj van velünk. Ha valaki elkövet valami bűnt és mi nem háborodunk fel azon, akkor azzal bűnt követünk el mi magunk is.
De az a probléma velünk, emberi lényekkel, hogy bűnösök vagyunk, és nincs megfelelő felfogásunk (megfelelő fogalmunk) arról, hogy minden bűn milyen szörnyű. Nem vagyunk felháborodva ezen, úgy ahogy kellene. Fogalmunk sincs, hogy milyen szörnyű a bűn.
Arról sincs megfelelő felfogásunk, hogy végső soron minden bűn Isten ellen van (szól). Emlékeztek, hogy mi volt József válasza Potifárné bűnre kísértő ajánlatára?
1Móz 39,9: ,,Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!"
A bűn Isten ellen van - az Ő természete ellen. Felháborító ez számára! Ezt mondja Istenről:
Hab 1,13: ,,Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást."
Az Ószövetség tele van olyan részekkel, amelyek azt mondják el nekünk, hogy Isten gyűlöli a gonoszságot. Ez utálatos Őelőtte.
Azt hiszem, nehéz megfelelő fogalmat alkotnunk arról, mennyire utálatos a bűn Isten számára, de ha olyan dolgokra gondolsz, amelyek a legundorítóbbak számodra, akkor bepillantást nyerhetsz ebbe.
III. Talán a legjobb hely, ahol láthatjuk, hogy Isten mennyire gyűlöli a bűnt, a Jézus váltságmunkája.
Jézus eljött, hogy magára vegye bűneinket és meghaljon miérettünk.
2Kor 5,21: ,,Isten őt aki bűnt nem ismert, bűnné tette miérettünk."
Rettenetes volt számára, hogy magára vette a bűneinket.
Lk 12,50: ,,Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy!"
William Hendriksen írja ezzel a verssel kapcsolatban: Ő azért jött, hogy magára vegye a népe bűnéből fakadó Isten haragjának terhét, és helyettük elszenvedje a pokol - a Kálvária poklának - gyötrelmét. De amikor most az előtte álló gyötrelmekre gondol, nem csoda, hogy azt mondja: ,,Mennyire eláraszt a gyötrelem, amíg ez be nem fejeződik"?
Vagy gondoljunk az ő szavaira a Gecsemáné kertben. Azt mondta a tanítványainak:
Mt 26,38: ,,Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!"
A Biblia azt is elmondja nekünk, hogy verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Ez nem volt normális probléma - hanem valami rendkívül mélyre ható - egészen a halálig. Miért? Mitől érezhetné magát így Jézus? Mi képes neki olyan nagy fájdalmat okozni, hogy emiatt az élete veszélybe kerüljön? Ezt a halálos gyötrődést benne az okozta, hogy arra gondolt, hogy mennyei Atyja a bűneinket az Ő számlájára írta.
Hugh Martin: ,,A pohár elfogadása azt jelentette, hogy a Fiú alávetette magát Atyja akaratának, hogy bűnné legyen téve miérettünk, hogy a bűnösök közé számláltassék, hogy népének vétkei őreá kerüljenek. A Gecsemáné kertben ezt beszélte meg az Atya és a Fiú. Az Atya javasolja Jézusnak, hogy vállalja fel egyháza bűnösségét. Jézus elfogadja és megerősíti a javaslatot, amit az örökkévaló kegyelmi szövetségben közösen meghatároztak."
Mennyire nehéz lehetett ez Jézus számára! Annyira nehéz volt, hogy arcra borult, és így imádkozott:
Mt 26,39: ,, Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár."
Kimondhatatlanul szerette az Atya a Fiút. El tudod képzelni, hogy a Fiú szomorúsága milyen hatással volt az Atyára? El tudod képzelni, mennyire vágyott teljesíteni Fia kérését. De mi volt az Atya válasza? Ez volt: "Nem." Nem volt lehetséges.
Miért volt ez? Miért kellett Jézusnak meghalnia? Miért ne mondhatta volna az Atya azt, hogy: ,,Rendben. Ez elég. Ami azt illeti nem kell meghalnod a bűnért."
Miért nem mondhatta ezt az Atya?
Azért mert Isten nem tudja csak úgy elnézni a bűnt. A tulajdonságai megkövetelik, hogy foglalkozzon a bűnnel, hogy megbüntesse a bűnt. Ezért volt szükséges az, hogy Jézus meghaljon helyettünk és érettünk. Enélkül egyikünk sem üdvözülhetne.
A Kármel-hegyen Baal prófétáinak meg kellett halniuk. Nem tértek meg, amikor látták, hogy az Úr az igaz Isten. Ezért nem lehetett irgalom számukra. Haláluk előrevetíti Isten haragját, amely mindazokra le fog sújtani, akik elutasítják Jézust.
Sok helyen látjuk, hogyan beszél az Újszövetség Isten haragjáról azok ellen, akik nem térnek meg.
2Thessz 1,5-10: ,,Mert úgy igazságos Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek."
Zsid 10,26-31: ,,Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: ,,Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: ,,Az Úr megítéli az ő népét." Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni."
Zsid 12,25-29: ,,Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: ,,Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is." A ,,még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz."
Ki beszélt az Újszövetségben a legtöbbet a pokolról? Jézus. Újra és újra figyelmeztette a népet a pokol valóságos és borzalmas voltáról.
Mt 13,40-42: ,,Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
Az Ószövetség és az Újszövetség egyaránt beszél az Isten haragjáról. Mindkét szövetség tanítja, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és hogy a bűnösök ha nem térnek meg és nem fordulnak Jézushoz, akkor el fognak veszni. Isten gyűlöli a bűnt. Meg kell azt büntesse. Egyedül Jézus Krisztusban, Őáltala és Őérette menekülhet meg az ember Isten büntetésétől.
Nos mit jelent mindez a tanítás számunkra?
1. Először is számotokra, akik nem vagytok keresztyének, ez azt jelenti, hogy hinnetek kell Jézusban most. Át kell adjátok az életeteket Neki.
Baal prófétáinak halála nagy figyelmeztetés számotokra, hogy szükségetek van Illés Istenére, hogy megmentsen titeket. Ők nem voltak hajlandók megtérni. Ha nem vagytok hajlandók megtérni, akkor ti is szembe kell majd nézzetek a büntetés szörnyű valóságával.
Isten haragja mindazokra eljön, akik nincsenek Krisztusban.
Kol 3,5-6: ,,Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten (más ford.: ,,Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira".)
A Jelenések könyve sokat beszél Isten haragjáról.
Jel 15,7: ,,És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával."
Ne maradjatok Isten haragja alatt. Ne várjátok meg, hogy Isten teljes haragja kiáradjon reátok. Forduljatok Jézushoz. Isten bővelkedik szeretetben és irgalomban - járuljatok Hozzá. Elfogad benneteket. Jézus azt mondta:
Jn 6,37: ,,Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el."
Ez 18,31-32: ,,Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek!"
2. Másodszor, hozzátok szólok keresztyén testvéreim. Ez a tanítás felhívja a figyelmünket az üzenetünk (az evangélium) hirdetésének céljára, módszerére (hogyanjára) és sürgősségére.
Mi az üzenetünk célja? Miért kell hirdetnünk az evangéliumot? Azért, hogy Isten megmentse a bűnösöket. A cél, nem az elpusztításuk, hanem a megmentésük. Isten elhívott és elküldött, hogy hirdessük az evangéliumot és tegyünk tanítványokká minden népeket.
A módszereink, ahogyan az evangéliumot hirdetnünk kell a következők:
2Kor 6,4;6-7: ,,hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: ...türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel."
Jézus ezt parancsolja nekünk:
Lk 6,27-31; 35: ,,szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg! Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza! És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!...Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót."
Róm 12,14; 17; 19-21: ,,Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok...Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért...Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: ,,Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Sőt ,,ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére". Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat."
Szeretettel kell hirdetnünk Isten üzenetét. Ez kell legyen a módszerünk.
Végül, pedig azt látjuk, hogy az üzenetünk sürgős üzenet. Minél hamarabb át kell adjuk ezt az üzenetet az embereknek. Sürgetnünk kell az embereket, hogy térjenek meg Istenhez amíg nem késő. Baal prófétáinak lehetőségük volt megtérni. De csak egy rövid ideig. Aztán már késő volt nekik. El voltak ítélve. Így van ez ma is. Az embereknek lehetőségük van megtérni, de hamarosan már késő lesz. Ahogy Pál írta a 2Korinthus 6:2-ben:
,,Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"
Az emberek egyetlen reménye az, hogy ha Jézushoz fordulnak üdvösségért. Meg kell ezt tenniük minél hamarabb. Számunkra ez sürgősséget jelent, ahogy Pál írta a 2Korinthus 5:11-ben:
,,Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg (térítünk)." Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
Offline
