2022-01-08 14:30:09, szombat
|
|
|
"KOMJÁTHY JENŐ - MAGYAR KÖLTŐ" 1858 - 1895
A XIX. század végén a magyar líra egyik megújítója.
Költészetét mint hidat értelmezhetjük Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között.
Élete
1858. február 2-án született a Nógrád megyei Szécsényben. Apja, Komjáthy Anzelm első felesége rövid házasság után meghalt; a Balogh Bertával kötött második házasságából 11 gyermek született, közülük a költőn kívül 4 érte meg a felnőttkort. Tanulmányait a szülő háznál kezdte. Gimnáziumi tanulmányainak színhelyét - apja így látta jónak - 2 évenként változtatta (Selmecbánya, Vác, Besztercebánya, Pozsony). Végül magánúton érettségizett Esztergomban. Első verskísérleteit 1873-ban küldte egy írogató, művelt fiatalembernek, Gáspár Imrének, aki levelezésével összefogta ekkor a Felvidék írójelöltjeit (Reviczky Gyulával is kapcsolatban állt). Komjáthy, a heves vérmérsékletű ifjú, nem engedett apja unszolásának, aki jogi pályára szánta; a bölcsészkarra iratkozott be a budapesti egyetemen (1876). (A homályból) halála napján jelent meg. Líráját 10 évvel halála után emelte ki a feledésből egy, a tiszteletére alakult társaság, amelynek tagjai közt van Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula. Általuk válik Komjáthy költészete a Nyugat fontos tájékozódási pontjává.
Korai költészete
Komjáthy Jenő a magyar költészet nagy lázadói közé tartozik. E lázadás mozgatórugói közt leginkább a költő ellentmondásos társadalmi helyzete s különös, szélsőségekre hajlamos személyisége említhető. Fölismeri, hogy a látványos társadalmi föllendülés mögött, a társadalmi közmegegyezés látsza mögött hazug eszmeiség, erkölcsi, értékrendbeli zűrzavar húzódik meg. "Minden értékek átértékelője" lesz. Lázadása szükségszerűen fordul az - uralkodó rétegek által kisajátított - nemzeti ideológia ellen, elvszerűen szakít a hazafias, nemzeti tematikával. Úgy véli, akkor szolgálja a magyarság, a magyar kultúra fölemelkedését, ha egyetemes emberi eszméket szólaltat meg magyar nyelven. A romantika szubjektivizmusához nyúl vissza. Végül föllázad a pozitivizmus ellen is. Filozófiai tájékozódása így az egyéniség jelentőségét hangsúlyozó irányzatok felé fordul (Schopenhauer, gnózis...stb).
Filozófiai motívumok Nietzsche
Friedrich Nietzsche filozófiájának hatását láthatjuk, amikor az individuum szerepét vizsgáljuk Komjáthy költészetében. A prófétai magatartáson kívül fontos a Dionüszosz-kultusz hatása is. (Lásd.: Nem egy az Isten) Schopenhauer A dionüszoszi életmámort ellensúlyozza az életcsömör, Schopenhauer gondolatainak egyik központi motívuma. A világ csupán látszat, amit látunk, az csupán Máya fátyla. (Lásd.: In hilariate tristis) Madách Aladár A következő korszak Komjáthy költészetében a Madách Aladár révén megismert spiritiszta tanok készítik elő. A nagy szellem már nem csupán megveti az anyagi létet, de egyenesen a halál utáni testetlen lét után vágyik. (lsd.:Euthanázia) Spinoza Spinoza egy-szubsztancia (minden egy) tana Komjáthynál is megjelenik, panteista felfogásában. Ez a filozófia készítette elő a két ősi tradíciót, amihez a költő visszanyúl.
Schmitt Jenő Henrik
Schmitt Jenő Henrik révén Komjáthy megismeri a gnoszticizmust. Ez az "újgnoszticizmus" a leglényegesebb motívum a költészetében. A gnózis az istenséggel való találkozást a személyiség belső élményeként fogta fel. Alapélménye a felemelkedés és a megvilágosodás, végső stádiuma a misztikus egyesülés. (lsd.: Az örök dal) Gnosztikus ihletésű a szerelméhez, Márkus Gizellához írt Éloa-ciklus is. Éloa, a gnosztikus Szophia-mítosz megtestesítője, az emberben lévő istenség női fele, megváltója. (lsd.: Éloa, győztél!) Misztika és gnózis A misztika egység, a gnózis kettősség. Komjáthy a gnózis dualizmusát (az anyagi világ és a tiszta szellemi világ kettőssége) kiegészítette a misztika egységtanával. Versei jellegzetes témája a titkos tudás, a gnózis megszerzése általi megvilágosodás, és így az eggyéválás a mindenséggel. Végső soron minden egy, s minden lélek egyesül a "lelkek tengerében". Ez az élmény Komjáthy költészetének végső pontját jelenti: a prófétaköltő a világban a változást már nem lázadással, erőszakkal akarja elérni (Schmitt Jenő Henrik "ideális anarchizmusának" megfelelően), a szellem mindenható erejével kívánja célját elérni. A misztika és a gnózis egymást egészítik ekkor ki, s elmondhatjuk, a legértékesebb "misztikus" lírai alkotások (a világirodalomban egyaránt) e kettőségben jöttek létre (lsd.: A homályból)
Komjáthy Jenő:A HOMÁLYBÓL
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!
- Szenic, 1894. júl. 19. -
7 A magyar költészet időről-időre megfeledkezett Komjáthyról, aztán időről-időre ismét fölfedezte; mindazok a korok, irányzatok érzékenyek felemás értékű költészete iránt, amelyekben valamilyen módon szerep jut a személyiségnek mint értékcélnak; így volt ez a Nyugat fellépésekor, s ez magyarázza a Komjáthy-líra mai újra aktualizálódását is.
"Komjáthy Jenő - Magyar Költő"
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Komjáthy Jenő |
|
|
|