|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2022-03-12 22:46:16, szombat
|
| |
| |
Koós László geleji:
Még is küzdünk
Nagyon régen vívom harcom,
Könnyeimmel mosom arcom,
Szemem csukva még is látom,
Betegágyán jó barátom.
Nem érinti kezem, karom,
Messzire van, tőlem nagyon,
Simítanám kezem, kezén,
Ha ülhetnénk, ágya szélén.
Lelkem mélyén egy szó lapul,
Nézném szemét, csak szótlanul,
A mosolyunkkal beszélgetnénk,
Talán kicsit boldog lennénk?
Futó időnk könyörtelen,
Az életünk már íztelen,
Mi már csak a dalban élünk,
Szépért jóért mégis küzdünk.
Sokszor szomorú a dalunk,
Bennünk mulat a fájdalmunk,
Gyakran jajgatva kiáltunk,
JÓ ISTENÜNK, ÍGY IMÁDUNK.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-12 21:50:34, szombat
|
| |
| |
Babits Mihály:
Nem kell nékem örök béke
(meglesz majd a temetőbe`).
Örök harc a kívánságom,
de nem ahogy tegnap láttam
hivatalos-kényszeredve,
kinek nincs is semmi kedve,
gyávaságból s alázattal
elmenni egy szolga-haddal;
ölni ismeretlen testvért,
aki bennünket nem is sért,
mert - bár közös minden eszménk -
ellenségnek kinevezték;
parancsszóra halni végül
cél nélkül és haszon nélkül
kutyamód és árokmélyen -
még a kutyát jobbnak vélem,
mert ki tudná ránevelni
ártatlan ebtársát ölni?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-12 21:29:41, szombat
|
| |
| |
Törő Zsóka
Élni akarok
Eltöprengek olykor-olykor,
mit tartogat még az élet...
Várhatok-e új szárnyalást,
vad álmokat, perzselő tüzeket,
vagy belesüllyedek
a mindennapok posványába,
mint oly' sokan mások.
Ifjú lelkem tiltakozik,
nem kell az unalom,
nem kell a szürkeség,
színes tollakkal akarok
az egekbe szállni.
Szelek hátán ringatózom
egyre feljebb, magasabbra,
ha kell, meg is perzselődöm,
szárnyaimat Nap csókolja.
Aztán lehullok aléltan,
nem lesz már több repülésem,
de amíg élek, égni akarok,
megélni minden földi ajándékot,
aztán nem bánom, ha vége.
Életem szivárványos,
hosszú, gyönyörű álom volt...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-12 21:25:47, szombat
|
| |
| |
- Ne csináljunk soha többé fegyvert!
Nem lesz háború, könnyes, szomorú,
Boldognak látok majd minden embert.
(...)
Egy nap visszatér, megáll, alig él,
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel.
Apja jót nevet: - Nyisd ki két szemed,
Ilyen a világ, s kell a fegyver!
Omega
Sajnos ez nem lett igaz!! ("Nem lesz háború, könnyes, szomorú,") |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-12 20:41:58, szombat
|
| |
| |
Kovács Jánosné Irénke
Hazavágyom
Sokszor éjjel elkerül az álom,
Olyankor mindig karjaiba vágyom.
Félek, elszakít tőlem a távolság,
De sajnos, nem volt más választás.
Idegen országban kételyek közt élek,
Lesz-e, ki rám vár, ha majd hazatérek.
Bocsáss meg, kedvesem, nem így terveztem,
A sors másként rendezte életem.
Tudom, a szavak nem mindig vigaszok,
Ha keservesen telnek a hosszú hónapok.
Lelkem bánatát megírom most néked,
Van egy pici időm, most csend van a harctéren.
Ó, milyen keserű nélküled itt lennem,
Kárba vész minden perc, ha nem veled tölthetem.
Reménykedem benne, karomba zárhatlak,
Még egyszer láthatom szép Magyar hazámat.
Húzom a strigulát, fogynak a napok,
Bár még kegyetlenek a holnapok.
Ha még egyszer láthatom gyönyörű arcodat,
Az életben többé nem vívok harcokat.
Fegyverek ropognak, puskagolyók szállnak,
Nagyon félek! Mert engem is eltalálhat.
Történhet bármi, tudnod kell, szeretlek,
Tőled csak a halál vehet el.
Parancsszó: Vigyázz! Fegyvereket vállhoz,
Indulás, vár a lövészárok.
Mindnyájan rettegünk, ki tudja, mi vár ránk,
Győzelem, diadal? Vagy lehet, hogy a halál.
Ha a sors mégis oly kegyetlen,
A halál kapuján becsukom szememet.
Imába foglalva suttogom nevedet,
Légy boldog mással, de ne felejts engemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-12 20:26:52, szombat
|
| |
| |
Sziszák pál
Honvágy
Már megint itt vagy? Olykor-olykor felbukkansz.
Nem szólsz egy szót sem, meg sem mukkansz.
Amikor megjössz, felkavarsz, szíven ejtesz sebet.
Hisz ez a dolgod, ha a honvágy a neved.
Kellemes itt nekem, itt, ahol vagyok.
Hisz Budapest szép, minden este ragyog.
Akkor mit akarsz tőlem, mondd, mit tegyek veled?
Az idő az rohan, az ember meg feled.
Persze, a múlt emléke az ragad, mint a bogáncs.
És a jövőmre meg maga az ördög feni a fogát.
Talán majd egyszer, talán hazamegyek.
S akkor az összes vágyam is elmúlik veled.
Felvidéki erdők mesélnek múltról és jövőről.
Mint a bodrogközi folyók, haladunk szívből és erőből.
Miattad nem feled földem, nem feled apám.
Én tudom, honnan jöttem és megyek majd, anyám.
Forr.: poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2022. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
119 db bejegyzés |
| e év: |
1500 db bejegyzés |
| Összes: |
9041 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 780
- e Hét: 4741
- e Hónap: 13763
- e Év: 81528
|
|
|
Offline
