|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 23:40:34, szerda
|
| |
| |
Bármilyen nehéz és szörnyű a háború, akármennyi gyötrelmet és veszteséget is okoz az embereknek - az egészséges, életvidám ifjúság romlatlan és jóindulatú önzésével, szerelmével, jövőbe vetett álmaival, nem akarja, de nem is képes meglátni az összességet ért veszély és szenvedés mögött az őt magát fenyegető veszedelmet, amíg rá nem tör a baj és fenekestül fel nem borítja boldogságát.
Alekszandr Fagyejev
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 22:59:08, szerda
|
| |
| |
Pákolitz István:
Ha mondod még...
A szél
a víz
a rózsaág
öröktől mondja önmagát
törvény szerint
de legbelül
és épp ezért - kötetlenül
s mivel önmaga a világ
mondja világa igazát
ismétlése is mindig új
mert öntörvényéből tanul
nem is tanul
hisz tudja jól
ha zizzen
csobban
rád hajol
nem zavarhatja póz
vagy más
idétlen vak hivalkodás
és bölcs nyilatkozat helyett
dolgát teszi
mást nem tehet.
A szél
a víz
a rózsaág
így mondja hűen önmagát
Ha mondod még
ha mondanád
így mondhatod magad tovább.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 22:47:23, szerda
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső:
Ének a tavasz elé
Kelj, bársonylombú, halk lehelletű,
borús tavasz a völgyön és hegyen,
hogy majd ha eljön az idő, legyen
a sebre fű.
Tavaszi erdő, jó szorosra fond
sűrű, sötét lombod hálozatát,
hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,
födjön a lomb.
Kegyes Természet, szánd meg a magyart,
adj néki ágyat, sátoros vadont,
nőjön a sebre ír, a búra lomb
s a sírra hant...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 22:30:02, szerda
|
| |
| |
Ha azt vesszük, hogy az emberi természet alakulása, mentális finomulása évszázadokban, évezredekben mérhető, az a pár évtized, ami a rendszerváltozás óta itthon és szomszédainknál, de még tágabb térségeket is beleértve, új utakat nyitott meg, a történelemben teljesen jelentéktelen. Bárhol és bármelyik pillanatban megbomolhat a látszólagos egyensúly, ami aztán megrengeti a világot.
Bodor Ádám
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 22:24:03, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
ALBATROSZ
Egy vén viharmadár balladája -
Egy nagy madár,
egy vén albatrosz lebben íme,
roppant szárnyait szélesre tárva,
a félárnyékba merült délutánba,
s mint az óceán poétája,
összecsendítve eget, vizet, földet,
hatalmas, dörgő hullámokat görget
a viharba szédült parti tájra,
majd cikázó villámok közt szállva,
utolsó szép, nagy balladáját írja
a végtelen, szabad láthatárra,
s alázuhan a zajló óceánba...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 22:15:40, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
ÍTÉLETIDŐ
Bronte üvöltő szelei
törtek be éjszaka a tájba?
Tombol az ítéletidő.
Vacog a föld, a víz, a kő,
s ugat a völgyek nagy kutyapofája...
Ki érti ezt?
Hisz' tegnap délelőtt már
szépen sütött a Nap,
megcirógatta a madarakat,
s gyönyörű tavaszt ígérve,
belekacsintott mindnyájunk szemébe,
csupa csevegés volt a part!
Ma pedig?
Szúrós, nyers, kemény
hó lepi ismét az avart...
Ki érti ezt?
Hisz' március közepe van!
Már forrt ereinkben a vér:
Azt hittük közel a nap,
mikor a nők - levetve nagykabátjukat -
lenge ruhákat öltenek,
s felgyorsuló szívük felett
felénk feszítik blúzukat!
Ki érti ezt?
Hát így hihet az ember
a csalóka sugárnak
mely rügybontást ígér?
S a cinkék is!
Tegnap még ablakomba szálltak,
s szinte kezemből csipkedték a morzsát,
úgy újságolták, mily boldogok,
hogy kékül már az ég,
hogy enyhül az idő!
Ma pedig?
Vacog a föld, a víz, a kő,
s szerte kis halott madarak
fekszenek,
hanyatt, a fák alatt,
a hó felett,
s befagyott csöpp szemükkel,
csak nézik, vádlón, hosszan
az ásító eget...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2022. Március
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
119 db bejegyzés |
| e év: |
1500 db bejegyzés |
| Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1170
- e Hét: 4185
- e Hónap: 7279
- e Év: 75044
|
|
|
Offline
