Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Püspöki Julianna – Tanmese
  2022-03-03 17:49:06, csütörtök
 
 


Püspöki Julianna - Tanmese

Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált ...
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
- Sok dolgom van. - felelte a nő
- Már hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
Tanítok 2 sólymot, 2 sast, fegyelmezek 2 nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót. - felelte a nő
- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket .
- Bennem vannak.
A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak - ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de meg őket tanítanom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak. - ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet. - Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. - Ő a nyelvem.
S van egy oroszlánom
ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király.
De nekem meg kell szelídítenem.
- Ő az EGÓM.
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Szabó T. Anna
  2022-03-03 17:43:40, csütörtök
 
 


Nem csupán egyik legtehetségesebb kortárs költő, író, publicista, de szerintem gyönyörű is.

Szabó T. Anna - Közöd

A présben és a szorításban,
az üvegbúra-borításban,
a teljes elkülönülésben,
a vírusoktól forró térben,
közel, közben, között.

A hangot megtorpantó falban,
két ember közt a ravatalban,
a ravasz részben, megosztásban,
az egész megroppant világban,
köztünk, közünk, közös.

A tank nélküli háborúban,
a gépfegyvernél gyorsabb szóban,
világhálóban: ,,száraz űrben",
a bonyolultan egyszerűben,
egész és rész között.

A kiskapuban és a résben,
a befele menekülésben,
maszk mögött mormolt mondatokban,
a némákban, a hangosokban,
köz, közösség, közöd.

A végzet geológiája,
a szétszakadás logikája,
ostobaságunk, szorongásunk,
ahogy magunkból ki se látunk,
ködünk: ködöm, ködöd.

,,Nem olyan régen írtam a kövekezőt (Nemes Nagy Között című versére gondolva), azóta a tank nélküli háború tankhadosztállyá izmosodott, jaj..." (Szabó T. Anna)
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Megfontolandó szülőnek, gyermeknek egyaránt
  2022-03-03 17:38:38, csütörtök
 
 


Náray Tamástól...

Anyám és apám a szüleim voltak, nem a barátaim. Mindent megkaptam, amire szükségem volt, de nem kaptam meg mindent, amit szerettem volna. Akkor nem esett jól, de ma már elismerem, hogy ez így volt helyes. Hatéves koromig alig ettem édességet. Később is csak akkor, ha utána fogat mostam. Ma, amikor a szám mosolyra szalad, már egyáltalán nem bánom, hogy így volt. A szüleim nem voltak különösebben engedékenyek. De mindent lehetővé tettek, amire vágytam. Nem kötötték ugyan össze a teljesítményemmel, nem szabtak feltételeket, ugyanakkor világossá tették, hogy vannak kötelezettségeim, amik alól nem bújhatok ki, még ha terhes is némelyik.

Akármilyen elfoglaltak voltak, napi egy étkezést együtt töltöttünk. Vagy reggel, vagy este. Hétvégén pedig mindet. Az asztalnál csak egymásra figyeltünk: nem szólt a rádió, nem működött a tévé.

Amikortól iskolába mentem, minden napra kaptam egy apró feladatot: -hozz egy vajat, vagy fél kiló kenyeret, vagy egy tejfölt, és így tovább, a boltból. A pénzre egész nap vigyázni kellett. Otthon pedig segíteni teríteni, letörölgetni, ágyazni, rendet rakni. Minden nap valamit, a tanulás mellett.

Nem követelték meg a korai fekvést. De tíz órakor ágyban volt a helyem. Mindig ugyanakkor. Legfeljebb negyedóra olvasgatást lehetett kiharcolni. Már gimnazista voltam, de nyáron "lámpagyújtásra", télen kilenc órára otthon kellett lennem.

Sokszor hagyták, hogy elessek. A szó szoros értelmében ls, az átvitt értelmében is. Megtanultam egyedül felemelkedni a helyzetekből. Közben rám figyelve biztattak, készen arra, hogy bármikor beavatkozzanak, hogy meg tudom csinálni, ha akarom. És, hogy küzdenem kell.

Nem hagytak panaszkodni. Elmagyarázták, hogy sem az, sem a sírás nem fognak segíteni. Olyan megoldást kell választanom, ami valóban a hasznomra válik, tehát gondolkodjak.

El kellett magam látni. Az én felelősségem volt, mit viszek magammal, hogyan intézem a különóráim közti időben a dolgaimat. Hagytak levegőhöz jutni. De tudni akarták, hogy hol veszem azt a levegőt...

Anya és apa mindig "kéznél volt", ha szükségem volt rájuk. Soha nem mondták, hogy nem érnek rá. De azt tisztáztuk előtte, mennyire fontos az ügy és tűrhet-e halasztást. Ha nem, azonnal rendelkezésre álltak.

Keveset voltam felnőttek között. Elmondták, hogy amiről beszélgetnek, az számomra se nem fontos, se nem érdekes. A felnőttek nem a pajtásaim. Ezért előre kell köszönnöm, csak akkor szólnom, ha kérdeztek, és bár a kor önmagában nem erény, de fárasztó, ezért át kell adni a helyem.

Minden évben, tizennyolc éves koromig, nyaraltam a szüleimmel. Ők is nyaraltak együtt minden évben, nélkülem, egy hetet. Felnőttként értettem meg, miért tették.

2017. október 22. Ma 60 éve, hogy találkozott anya és apa. Egy esős októberi napon, a Lukácsék cukrászdájában. Apa már fiatal mérnök volt egy gyárban. Anya még egyetemista. 51 évet éltek meg együtt. Boldogok voltak. És boldog gyermeket neveltek.

Amikor végre, nagy nehézségek árán elutazhattam Párizsba, a zsebemben a londoni pályázaton megnyert kétéves ösztöndíjjal, izgalommal és félelemmel teli szívvel ácsorogtunk, anyám, apám és én, a Keleti pályaudvar peronján. Anyám gyönyörű volt, mint mindig, halvány rózsaszín, könnyű nyári ruhát viselt, és végig csak mosolygott, de láttam, a szeme megtelt aggodalommal. Apám büszkén, feltartott fejjel állt mellettem, és biztatott.

-Boldogulni fogsz! -mondta. -Ne is gondolj másra! Átölelt és megveregette a vállam. A mozdony felől sípszó hallatszott. Felléptem a lépcsőre és visszanéztem rájuk.

-És ha mégsem? -kérdeztem szinte suttogva.

-Akkor hazajössz. A házban minden úgy fog várni, ahogy elmentél. A szobádban vetett ágy, az asztalunknál pedig étel lesz számodra mindig. Persze szomorúak leszünk mind, hogy nem sikerült, de később majd megvigasztalódunk és új lehetőségek után nézünk. Azonban egyelőre még nem tartunk itt! Még csak ott vagyunk, hogy most meg kell mutatnod, magadnak fiam, hogy nélkülünk is meg tudsz élni. S ha majd már biztosat tudsz, elbonthatjuk a gyerekszobát.

A kocsisor nagyot rándult és tompa kattogással elindult velem az új életem felé.

Azóta már a szülői ház sem áll és vele együtt a gyerekszoba is elsüllyedt, tovatűnt az időben. De igazad volt apa. Hamar kiderült, megélek nélkületek is. Viszont nélkületek semmi sem sikerült volna."
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek innen-onnan  
Kaján Tiborra emlékezem
  2022-03-03 17:28:15, csütörtök
 
 


Kaján Tibor Miskolcon született 1921-ben, március 3-án Kalász Tibor néven. Névváltoztatásának ötlete még gimnazista éveire nyúlik vissza, amikor egy tanáráról készült, véletlenül padján hagyott rajzát látva az óra elején nevetés tört ki az osztályban. Igazgatói megrovást kapott, a tanár pedig feldühödve azt kiabálta: “Ilyen kaján emberekre itt nincs szükség!" Ettől kezdve hívta mindenki Kajánnak, és amikor 1945-ben publikálni kezdett, kapóra jött neki a név.
Kép:
ÉVFORDULÓ Kaján Tibor rajzol 90. születésnapján 03.03.

,,A vonalak csendesek, nincs bennük semmi tolakodó harsányság: humort nem lehet ordítva mondani. Szeretném munkáimat vonal gondolatoknak nevezni. Karikatúra annyiféle van, ahány nevetés létezik. Én a felismerés mosolyára pályázom." (Kaján Tibor)

A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1997-2012). A magyar és egyetemes karikatúraművészet meghatározó, iskolateremtő művésze.



Esterházy Péter:
,,Ez a művészet úgy beszél a múltunkról, erről a szürke, szűk diktatúráról, hogy pillanatra sem lesz provinciális. És ami igen ritka: nem látszik rajta a diktatúra ujjnyoma. Ez az ember élhetett volna Párizsban vagy New Yorkban. És azt is látjuk, hogy itt élt, él...a pozitív tulajdonságokkal játszik, azokat túlozza, kavarja: rajzolja."






Képeihez nem szükséges magyarázat, annélkül is mindenki számára érthető.


 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek innen-onnan  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2022.02 2022. Március 2022.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 1995 db bejegyzés
Összes: 10110 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2910
  • e Hét: 6726
  • e Hónap: 16312
  • e Év: 85232
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.