|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 22:03:45, péntek
|
| |
| |
Tatiosz: A szív meghasonlottjai
Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak - és ettől meghasonlottak.
Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? - Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.
Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is szélt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja. Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.
Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.
A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket.
Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tatiosz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 21:52:53, péntek
|
| |
| |
Közel sem vagyok tökéletes. Hibáztam és hibázom. Adtam már sok mosolyt és könnyet is. Csalódtam és okoztam csalódást. Sokszor hittem annak akinek nem kellett volna.
Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna!
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó!
De mégis ember vagyok!
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
Veronica A. Shoffstal
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 19:07:38, péntek
|
| |
| |
Várnai Zseni :
- Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!
Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messze szállt
s talán már más szív fölött muzsikált.
Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár, a neve: szerelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 18:51:56, péntek
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső:
Ének a tavasz elé
Kelj, bársonylombú, halk lehelletű,
borús tavasz a völgyön és hegyen,
hogy majd ha eljön az idő, legyen
a sebre fű.
Tavaszi erdő, jó szorosra fond
sűrű, sötét lombod hálozatát,
hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,
födjön a lomb.
Kegyes Természet, szánd meg a magyart,
adj néki ágyat, sátoros vadont,
nőjön a sebre ír, a búra lomb
s a sírra hant...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 15:11:25, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
A TAVASZ LEÁNYA
Jakab Károly Tavasz című festménye alá
Üdv néked, Mester,
Te szelíd, fáradt kis öregember,
akiből ez az áldott,
fényes csillagkép kivirágzott.
Köszönjük néked e Lányt,
Mona Lisa szép, komoly édes-húgát,
ezt az Igéző Tisztaságot,
akivel a Szépség és a Szerelem
új-örök reneszánszát,
Új Tavaszát küldted el hozzánk...
A Tér, a táj mély hajlatán,
Földünk illatos körtefa-lemezén,
mintha az én fiatal anyám jönne felém,
csendet daloló lágy színeidben
margarétás piros ruhában,
hosszú, bronz-arany hajfonatával a hátán,
álmaink üde-zöld völgyein át,
hogy elhozza és szétszórja bennünk
az ég lebegő-kék, jó levegőjét,
s a nyírfák hajnali hangulatát,
s mintha a szél halk, józan hangján így szólnának a fák:
"Ha le akarjátok győzni a Halált,
Őt keltsétek életre, Őt,
Mona Lisa szép, komoly édes-húgát,
és Ő megszüli néktek
az Élet Igazi, Emberi Tavaszát,
mert úgy igaz, ahogyan Te mondod
Mester:
Ő az a lány,
az a Mag, az a Rügy, az az Ág,
aki a Rontás és Romlás erői felett,
az eljövendő tisztább nemzedékek
Áldott és Boldog fiatal anyja lehet,
akiből szép eszménk felloboghat,
és a Teremtés - folytatódhat.
1976. február 24.
Fotó: Jakab Károly (1904-1994) festőművész Tavasz (olajfestmény), a szoborportrét Kelemen Kristóf (1922-2001) szobrászművész készítette a festőről.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 15:02:08, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
MIBEN HIHETSZ MÉG, EMBER?
- Nézd, öregember,
álmaid szivárvány-keretében,
mint savas esőkben a festék,
szétfolytak és összemosódnak az eszmék,
s te lázasan, kérdő szemekkel
mégis a látóhatárt kutatod?
Mondd, e riasztó világkép láttán,
melyet eltorzult emberi elmék ecsetje kent szét
világunk összegyűrt vásznán,
miben hihetsz még?
Lám, szép ifjúi hited vetését
sárba verte a jég,
s völgybe hajló utad homályán
már meg-megroggyan a térded,
s te a gomolygó messzeségben
még mindig a súlyos egekkel
küszködő, sápadt Napot nézed?
- Tudom fiam, már nincs rá semmi esélyem,
hogy az Ígéret Földjét elérjem,
mégis úgy érzem, hogy így, vénen
sem adhatom fel ifjúi hitemet
az embert érlelő Idő erejében,
s a Földet megújító szerelemben,
abban, hogy az Évek Kalászaiból lassan
mégis csak kipereg egy szabad,
nálunknál bölcsebb nemzedék,
s porladó csontjaink felett,
a békés, "Asszonyarcú Ég" alatt
megteremti azt az Örökszép Nyarat,
mely a küzdelmes emberi létnek
végre fényt és értelmet ad...
Csepel, 1989. szeptember 20.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2022. április
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
187 db bejegyzés |
| e év: |
1500 db bejegyzés |
| Összes: |
8997 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 392
- e Hét: 5024
- e Hónap: 8118
- e Év: 75883
|
|
|
Offline
