|
2022-04-25 19:50:12, hétfő
|
| |
| |
Jézus követésének egyetlen módja
Textus: Lk 9,57-62
A felolvasott igeszakaszban Jézus radikális követeléseket támaszt követőivel szemben. Érdekes módon, alig két verssel később arról beszél, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés (10:2). Ha Jézus felfogadott volna egy marketing tanácsadót, az azt mondta volna: "Uram, ha több munkást akarsz, akkor egy kicsit reálisabbnak kell lenned. Éppen most vesztettél el három jó önkéntest, mert mindent vagy semmit követeltél!"
De Jézus nem vitte lejjebb a mércét. Ő megköveteli, hogy mindent, ami vagy és amid van, neki szentelj, vagy semmit sem. Fontos felismerni, hogy ezek a versek nem csak azoknak szólnak, akik a "teljes idejű" keresztény szolgálatot fontolgatják. Mindenkinek szólnak, aki fontolóra veszi, hogy Krisztus követője vagy tanítványa legyen. Az Úr meghúz egy vonalat a homokba:
Jézus követésének egyetlen módja a teljes követés.
A szövegkörnyezetben Jézus kétszer is bejelentette a tanítványoknak közelgő elutasítását és halálát (9:22, 44). Határozottan Jeruzsálem és a kereszt felé fordította az arcát (9:51). Arra is tanította követőit, hogy az Ő követésének első feltétele az önmegtagadás és a kereszthordozás (9:23). Itt két olyan emberrel találkozunk, akik önként jelentkeznek Jézus követőinek, és egy olyan emberrel, akit Jézus arra hív, hogy kövesse Őt. Nem tudjuk, hogy ezek a férfiak válaszoltak-e vagy sem, bár az az érzésem, hogy nem. De Lukács nem az ő válaszukra összpontosít, mert azt akarja, hogy Jézus szavait a saját szívünkre alkalmazzuk: Teljesen követem Jézust, vagy csak úgy mellékesen? Ahogy valaki megjegyezte: "Van különbség az érdeklődés és az elkötelezettség között. Ha érdekel valami, azt csak akkor teszed, amikor a körülmények lehetővé teszik. Amikor elkötelezed magad valami mellett, nem fogadsz el kifogásokat, csak eredményeket". Ezek a versek arról beszélnek nekünk, hogy:
1. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus követése fontos, de nem a legfontosabb dolog az életben.
Ez a három férfi mind úgy gondolta, hogy Jézust követni jó dolog. Ketten közülük kifejezték saját vágyukat, hogy kövessék őt, ami több, mint amit sokan elmondhattak volna a tömegből, akik hallották Jézust prédikálni. Bár akarták Jézust követni, és ezt fontosnak tartották, mégis nem ez volt számukra a legfontosabb dolog. Voltak más tényezők is, amelyeket figyelembe vettek. A harmadik ember szavaival élve: "Követlek Uram, de ...". (9:61).
Ez a "de" szócska sok jó szándékú embert tartott távol Isten országától! Az első ember esetében Jézus bizonyára megérezte, hogy az Ő követésére tett ajánlata kissé impulzív és idealista volt. A férfi nem gondolta át alaposan, hogy mivel jár Jézus követése. Ezért Jézus előre világossá tette számára, hogy az Ő követése azt jelenti, hogy le kell mondania sok olyan személyes kényelemről, amelyet élvezett, és amelyet talán természetesnek vett: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (9:58).
Elgondolkodtam ezen a versen, miközben kényelmes otthonomban ültem! Vajon Jézus úgy érti, hogy ahhoz, hogy követni tudjuk Őt, el kell adnunk az otthonunkat, meg kell tagadnunk magunktól minden kényelmet az életben, és vándorló misszionáriusokká kell válnunk? Ha igen, akkor nagyon kevesen lennének erre alkalmasak. Még sok misszionáriusnak is van kényelmes otthona, ahol élhet. Azt gondolom, hogy Jézus arra mutatott rá, amit már a 9:23-ban is mondott, hogy az Ő követése önmegtagadó életet követel meg, nem pedig a személyes vágyak kielégítését. Ahogy J. C. Ryle írja:
,,Jézus senkit sem akart hamis ürüggyel besorozni a seregébe. Világosan meg akarja értetni velünk, hogy harcot kell vívnunk, versenyt kell futnunk, munkát kell végeznünk, és sok nehéz dolgot kell elviselnünk, ha azt akarjuk, hogy kövessük Őt. Az üdvösséget kész megadni, pénz és ár nélkül. Kegyelmet kap útközben, és dicsőséget a végén minden bűnös, aki Hozzá jön. De nem szeretné, ha nem tudnánk, hogy halálos ellenségeink lesznek, - a világ, a test és az ördög, és hogy sokan gyűlölni, rágalmazni és üldözni fognak minket, ha az Ő tanítványai leszünk. Nem akar elkeseríteni, elcsüggeszteni minket, de azt akarja, hogy megismerjük az igazságot, hogy tisztában legyünk a valósággal."
Jézus nem volt tisztességtelen toborzó. Azt akarja, hogy előre tudjuk, hogy a sötétség erői elleni harcba soroz be minket, és ez a harc gyakran nehéz. Ha olyan programot keresünk, ahol a személyes kényelmünk a legfontosabb, akkor máshol kell keresnünk. Jézus követésének fontosabbnak kell lennie, mint a személyes kényelmünknek.
A második férfi úgy gondolta, hogy Jézus követése fontos, de nem fontosabb, mint a családi kötelezettségek. Amikor Jézus azt mondta: "Kövess engem", így válaszolt: "Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem az apámat" (9:59). Az ember válaszát háromféleképpen értelmezik. Az egyik értelmezés úgy hangzik, hogy a férfi apja éppen akkor halt meg. A másik, hogy közel állt a halálhoz. A harmadik, hogy még néhány éve volt hátra. G. Campbell Morgan utal egy közel-keleti utazóra, aki egy fiatal arab férfit próbált meg idegenvezetőnek megnyerni. A férfi azt válaszolta, hogy nem tud menni, mert el kell temetnie az apját. Amikor az utazó kifejezte együttérzését, megtudta, hogy a fiatalember apja nem halt meg, hanem ez a kifejezés azt jelentette, hogy az apjával kell maradnia, amíg az él. Valószínűleg tehát a férfi, akit Jézus hívott, azt mondta: "Miután apám meghalt, követni foglak téged".
A Biblia azt tanítja, hogy gondoskodnunk kell idős szüleinkről. Az ötödik parancsolat arra kötelez bennünket, hogy tiszteljük apánkat és anyánkat. Pál apostol azt mondja, hogy ha nem gondoskodunk a saját családunkról, rosszabbak vagyunk a hitetleneknél, és megtagadtuk a hitet (1Tim 5:8). Jézus természetesen nem tagadta a Tízparancsolatot. Azért jött, hogy betöltse a törvényt, nem pedig azért, hogy eltörölje azt (Mt 5:17). De ha a család iránti elkötelezettségünk nagyobb, mint a Jézus Krisztus és az Ő országa iránti elkötelezettségünk, akkor rosszul gondolkodunk. Jézus válasza: "Hagyjátok a halottakat, hogy eltemessék a saját halottaikat", azt jelenti: "Hagyjátok, hogy a lelkileg halottak foglalkozzanak az ilyen dolgokkal". Majd hozzáteszi: "Ami pedig titeket illet, menjetek és hirdessétek mindenütt az Isten országát".
Fennáll annak a veszélye, hogy miközben igyekszünk Isten országát építeni, elhanyagoljuk a családi kapcsolatainkat. Voltak olyan misszionáriusok akik nem vitték magukkal a gyerekeiket oda ahova mentek. Úgy gondolom, hogy ez a gyakorlat Krisztus szavainak durva félreértelmezése. Ha Isten elhív a missziós mezőre, és megáld gyermekekkel, akkor úgy hiszem, arra hív, hogy velem legyenek a missziós mezőn. Ha ez nem lehetséges, akkor az elsődleges felelősségem az, hogy gondoskodjak a gyermekeimről, amíg elég idősek ahhoz, hogy elváljanak tőlem anélkül, hogy komolyabb problémákat okozna ez nekik.
Ugyanakkor fennáll annak a veszélye is, hogy bűnös módon önzőek legyünk a családdal kapcsolatban, és helytelenül a családot Isten országának céljai fölé emeljük. Hallottam már olyan keresztény családokról, akik azért nem vesznek részt az Úr szolgálatában, mert az akadályozná a családi programjukat. Vannak, akik még a gyülekezettől is távol maradnak, mert szükségük van egy közös családi napra. Ez arra tanítja a gyerekeket, hogy a család fontosabb, mint Isten és az Ő munkája ebben a világban. Néhány szülő azért tiltja meg a gyermekeinek, hogy részt vegyenek a missziókban, mert attól félnek, hogy egy másik országban megölik őket.
A harmadik férfi önként jelentkezik, hogy követi Jézust, de azzal a feltétellel, hogy ha előbb hazamehet, és elbúcsúzhat mindenkitől. Úgy gondolta, hogy Jézus követése fontos, de nem elég fontos ahhoz, hogy elengedje a régi kapcsolatait és szokásait. Az Úr látta, hogy a férfi szíve megosztott. Akárcsak Lót felesége, ő sem tudta teljesen elvágni a régi életéhez fűződő kötelékeket. Nyitva akarta tartani az ajtót, hogy ha a dolgok nem működnének, bármikor visszamehessen. Nem volt hajlandó teljesen szakítani a régi kapcsolatokkal és életmóddal.
Jézus így válaszol: "Senki sem alkalmas az Isten országára, miután kezét az ekére tette, és visszatekintett" (9:62). Más szóval, az Ő követőinek teljesen az Ő céljára kell összpontosítaniuk. Nem maradhatnak fél lábbal a világban, arra az esetre, ha a dolgok nem működnének az Isten országában. A szívük nem lehet megosztott aközött, hogy a régi életmódért éljenek, vagy Jézus Krisztusért éljenek. Egy író ezt így magyarázza: "Őt követni nem egy olyan feladat, amely hozzáadódik a többihez, mintha egy második munkát végeznénk.... Ez minden. Ez egy ünnepélyes elkötelezettség, amely arra kényszeríti a leendő tanítványokat, hogy az összes többi feladatukat átrendezzék".
Amikor Jézus arról beszél, hogy az ember a kezét az ekére teszi és visszafordul, ezzel nem arra utal, aki úgynevezett "teljes idejű keresztény szolgálatba" kezd, de aztán elhagyja a szolgálatot, hogy "világi" munkát végezzen. Nem arra utal, hogy valaki hogyan keresi meg a kenyerét, hanem inkább az élet alapvető irányultságára. A tanítványnak Jézus Krisztusra és az Ő ügyére kell szegeznie a tekintetét. Először Isten országát és az ő igazságát kell keresnie (Mt 6:33). Akár árkok ásásával, akár az evangélium hirdetésével keresi a kenyerét, életének legfőbb célja Jézus Krisztus megismerése és megismertetése kell legyen. Így tehát
2. Jézust követni nem csak egy fontos dolog - ez a legfontosabb dolog az életben.
Ez nem csak egy szelet az életedből, valami, ami kiegészíti az életedet, és egy kicsit szebbé teszi. Ez az életed középpontja, az életed csomópontja. Minden más Jézus és az Ő országa célja körül forog. A karrieremet alá kell rendeljem Isten akaratának és az Ő országa céljának. A családi életem középpontjában Jézus Krisztus követésének és az Ő szolgálatának kell állnia. A szabadidőm nem az enyém, hogy azt csináljak vele, amit akarok. Azt Jézus Krisztusnak és az Ő céljának kell átadnom. Ez nem azt jelenti, hogy minden szabad percet az Úr szolgálatával kell töltenem. Ő úgy teremtett minket, hogy szükségünk van pihenésre és kikapcsolódásra. Nem kell bűntudatot éreznünk, ha megfelelő időt szánunk a szabadidős tevékenységekre. De a szabadidő célja az, hogy felfrissüljünk, hogy jobban szolgálhassuk az Urat.
Úgy gondolom, hogy a keresztényeknek alaposan el kell gondolkodniuk a nyugdíjazás témáján. Bár önmagában semmi baj nincs a nyugdíjazás fogalmával, a keresztényeknek sokkal másképp kellene hozzáállniuk e témához, mint a világnak. Úgy kellene tekintenünk rá, mint egy lehetőségre, hogy felszabaduljunk a munkánk alól, hogy az Úr munkájának szentelhessük magunkat. A világért sem értem, hogy sok lelkipásztor és misszionárius miért vonul vissza az Úr szolgálatából 70 évesen! Tisztában vagyok vele, hogy a testünk öregedésével talán egy kicsit lassítanunk kell. De miért kellene valaha is visszavonulnunk az Úr szolgálatából? Addig fogok prédikálni, amíg valamelyik gyülekezet elviseli az öregembert!
Jézus Krisztus iránti elkötelezettségünket a legfontosabb dologgá tenni az életben több dolgot is jelent:
A. A Krisztus iránti elköteleződés nem alapulhat érzelmi, idealista döntésen.
Az első embert valószínűleg a pillanat eufóriája ragadta el. Tömegek követték Jézust. Százak gyógyultak meg. Jézus tanítványai részesei voltak ennek az izgalmas mozgalomnak. A férfi részt akart venni az akcióban. Ezért áradozott: ,,Követlek, akárhova mégy."
Jézus azonban látta, hogy a férfi nem gondolta át alaposan az Ő követését. Nem vette figyelembe az árát. Nem gondolt a nehézségekre, az elutasításra és az üldöztetésre, amelyek elkerülhetetlenül követni fogják. Idealizált, elbűvölő képe volt arról, hogy mit jelent Jézust követni. De ez nem vitte volna át a nehéz időkön.
Kijelenteni valamit könnyű. A hosszú távú gyakorlás a próbatétel. Elmehetsz egy evangelizációs összejövetelre, ahol a zene magával ragadó. Csodálatos lelkület van a levegőben. A prédikátor elmond egy megható történetet, és meghívást intéz, és az emberek elkezdenek özönleni a folyosókon. Jó érzéssel tölt el, amit mondott. Rájössz, hogy vannak olyan szükségletek az életedben, amelyeket Jézus kielégíthetne. Ezért előre mész, és találkozol egy lelkigondozóval. Ő elmagyarázza, hogy ha hiszel Jézusban, akkor minden bűnöd megbocsáttatik, és biztos lehetsz benne, hogy a mennybe jutsz. Így hát imádkozol, hogy befogadd Jézust.
De vajon ettől Jézus követője leszel? Abban a pillanatban valóban Isten gyermekévé váltál? Talán, de nem feltétlenül! Érted, hogy Jézus követése és az önmagadért való élet kizárja egymást, és hogy elkötelezed magad Jézus követése mellett? Érted, hogy Jézus követése és a bűneidhez való ragaszkodás nem összeegyeztethető, és hogy amikor Krisztusban mint Megváltóban bízol, egy életen át tartó harcot kezdesz a bűn ellen? Érted, hogy bár az üdvösség teljes mértékben Isten kegyelmi ajándéka, a mi érdemünktől vagy cselekedeteinktől függetlenül, de az, aki elfogadja Isten ajándékát, többé nem a sajátja; áron lett megvásárolva? Mostantól annak kell élnie, aki szerette őt és önmagát adta érte. A Krisztus mint Megváltó iránti elköteleződés nem alapulhat a jó hangulaton.
B. A Krisztus iránti elköteleződés nem lehet alkalmi, amikor-van-időd-rá dolog.
Mi lehetne nemesebb és biblikusabb, mint eltemetni az apját? De Jézus nem engedi meg ennek a leendő követőnek, hogy még e nemes cél érdekében se halassza el az elköteleződését addig, amíg éppen alkalmasnak látja! Ha a menny és a pokol igaz (és Jézus minden követőjének hinnie kell, hogy így van, hiszen Ő mindkettőt világosan és erőteljesen tanította), és ha a halál minden ember számára mindennapos lehetőség, akkor az Isten országának üzenete sürgős! Az emberek, akikkel nap mint nap találkozunk, a menny dicsősége vagy a pokol gyötrelmei felé tartanak, és egy szívdobbanásnyira vannak az örökkévaló sorsuktól! E súlyos igazságok fényében nem lehetünk lazák, közömbösek a Krisztus iránti elkötelezettségünkkel kapcsolatban!
C. A Krisztus iránti elkötelezettség nem lehet egy olyan életszakasz, amelyet egy napon magad mögött hagysz.
Ha nyitva hagyod a lehetőségeidet, hogy visszatérhess a régi életedhez, ha a dolgok nem működnek keresztényként, az azt jelenti, hogy elutasítod Jézus követését. Jézus később Lót feleségét említi, mint kijózanító példát mindazoknak, akik követni akarják Őt, amikor azt mondja: "Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az életét, megőrzi azt" (Lukács 17:32-33). Bár a keresztény élet egy olyan folyamat, amelynek során naponta egyre többet és többet adunk át az Úrnak, soha nem szabad úgy gondolkodjunk: "Kipróbálom, hátha beválik. Ha nem, akkor visszatérek a régi életemhez, vagy megpróbálok valami mást". Ha Jézus az Úr, akkor az egyetlen út az, hogy Vele együtt haladunk előre. A visszafordulás még csak szóba sem jöhet.
Következtetés
Mivel Jézus követésének egyetlen módja a teljes követés, mindannyian józanul fel kell tegyük magunknak a kérdést: "Teljes mértékben követem Jézust?". Visszatartok-e valamit magamnak? Fél lábbal a világban maradok a biztonság kedvéért? Ragaszkodom-e néhány titkos bűnhöz, csak azért, hogy ne maradjak le arról, amit a világ kínál? Próbálom Krisztust és a mammont is szolgálni? Azt mondom: "Követlek Uram, de ..."? Mindennek, ami a "de" szócska után van, el kell tűnnie!
Fennáll a veszélye annak, hogy meghallgatsz egy ilyen üzenetet, és pillanatnyi meghatottságodban azt mondod: "Rendben, mindent Jézusnak adok! Mindent megteszek érte! Misszionárius leszek, ha kell, akár mártír is". De ha nem számolsz az árral, akkor úgy jársz, mint az első ember. Hogyan valósíthatjuk meg a Jézus iránti teljes elkötelezettséget a mindennapokban?
A kis cselekedetek által amikor megtagadjuk önmagunkat Jézusért. Hallgassuk meg a szomszéd gyerek gondjait ahelyett, hogy azt mondanánk: "Tűnj el". Olvassál valakinek a Bibliából aki erre képtelen. Adj egy pohár vizet egy remegő öregembernek az idősek otthonában. Ezek nem látványos dolgok, de Istennek tetsző dolgok.
Könnyű lenne egy pillanat alatt dicsőségesen távozni; nehezebb a keresztény életet apránként, kis lépésekben, hosszú távon élni.
Ez a fajta napi, apró lépésekben történő elköteleződés azzal kezdődik, hogy teljesen Jézus Krisztusra bízod az életedet és az örök sorsodat. Ő azért adta magát a kereszten, hogy neked ne kelljen szembenézned Isten haragjával a bűneid miatt. Jézus arra hív, hogy fordulj el önzésedtől és bűneidtől, és kövesd Őt. Ha azt mondod: "Követem Jézust, de ...", akkor ki kell törölnöd a "de" szócskát. Az egyetlen módja annak, hogy Jézust kövesd, az a teljes követés. Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
Offline
