|
2022-05-23 21:31:31, hétfő
|
| |
| |
Húsvét után
Járok, mint Emmaus kedvetlen vándora.
Belep az esti út reménytelen pora.
Látóhatáron lehanyatlott a nap.
Vér- és füstszínben ott felhők gomolyganak.
Most hasztalan fogom útitársak kezét,
amit ők mondanak, elcsüggesztő beszéd.
Ó, maradj még velünk, feltámadt Krisztusunk!
Magyarázd meg, amit felfogni nem tudunk.
Erő és gyógyulás a te áldott szavad,
mikor ver s megaláz, akkor is simogat.
Gyújtson bennünk a te megsebzett szent kezed
éjszaka ragyogó, boldog kis mécseket,
hogy meggyőző legyen örömmondó szavunk:
Mindig velünk maradsz. A tieid vagyunk.
Dömötör Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
