|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 22:22:07, csütörtök
|
| |
| |
Hálaadás
Köszönöm Istenem,
Hogy megtanítottál sírni,
Köszönöm Neked,
Hogy bűnösként is engedsz
Uram élni.
Köszönöm, hogy adtál
Sok-sok borús napot,
Hogy a segítséged
Sóvárogjam nagyon.
Köszönöm Istenem,
Hogy nagyon bűnös vagyok,
S hogy könnyeket és imát
Naponta onthatok.
Köszönöm, hogy kegyelmesen
Meghallgatsz és vezetsz,
Köszönöm, hogy az életem
A kezedbe veszed.
Kovács Piroska |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Piroska versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 22:14:00, csütörtök
|
| |
| |
Megvallom bűneim
Uram, megvallom bűneim,
Mert bánatuk terhe nyom.
Nem fér a szívemben
Mert szívem nem halott.
Sok benne a szenny, a vétek
Sok a sötét, zord ítélet.
Sok a félelem, mely álnok
De most mindent kiokádok.
Lüktet teérted a szívem, Istenem.
S tisztulni vágyik az egész életem
Kiöntöm hát Uram
Elődbe vétkemet.
S amit még nem tudok
Azt is eléd tárom,
Hogy legyen a bűntől
Újra szabadságom.
Izzó tüzes nyelvek
Szívemet nyaldossák
Perzseljék, tisztítsák
S szent sóval megsózzák.
Üres lett most gyenge szívem
Részedre jó Istenem.
Tölts bele mennyei kincset,
S éleszd benne szent tüzed!
Imára te buzdíts,
Hogy legyen szent ima,
Másokért, s teérted
Lángoljon halk szava.
Új szívet te adtál
S szent buzgó vágyakat
Te adtál új erőt
S megmutattad utad.
Tied új életem,
Ó - tápláld a lángot...
Hogy ki ne aludjon,
Adj mindig világot!
Őszinte vágyakat
Buzgó jótetteket,
Te adj atyai szót,
Vigaszt, s feleletet!
Adj mindig enyhülést,
Minden vérző szívbe,
Erőt, szent erődet
Csüggedő lelkekbe.
Szent hitet, vezetést,
Oltalmazó kezet,
Szentlelkeddel áldó
Szolgáló életet.
Kovács Piroska |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Piroska versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 21:52:00, csütörtök
|
| |
| |
Tengerenjárás
Testvér, a lelked hadd öleljem át
a lelkem két kezével.
Testvér, a hajnal késik egyre még,
s oly rettentő az éjjel...
Meg-megremeg szegény, félénk hitem:
viharvert, gyarló csónak.
Testvér, mi lesz, ha e szörnyű habok
bennünket elsodornak?
Vad szélvészkürtök metsző hangjai
sóhajom túlkiáltják.
Ily gyilkos, éji, lelki viharon
áthat-e az imádság?
- Valaki jár a hullámok felett.
Ruhája fehér, mint a fény.
A lépte könnyű, mint a lehelet.
Az Úr van ott!
Testvér, hát mért is félek én?
Eget ostromló, káromló habok,
kísértések örvénylő mélyei
mind engednek Neki.
Úttá simulnak lábai alatt,
s hol elmerülne nyugvó, földi testünk,
ő szent fehéren, győztesen halad.
Ó testvér, kérd hát, hogy Hozzá mehessünk!
Dömötör Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 21:39:39, csütörtök
|
| |
| |
Hóesés
Pillangórajként repdes, leng a hó,
Lepkék beszédét van-e, aki érti,
titkok nyelvén tudó?
De szép a hó! Oly csillogó, puha.
Ünneplő dísze ez talán a földnek?
Fehér bársonyruha?
Menyasszonyfátyol a mezők fellett?
Hajadonálmot álmodik mögötte
a zsenge kikelet?
Királypaláston ékes, drága prém?
Hidegtől óvó, bolyhos, puha kendő
a fázó Föld fején?
Halkan beszélő, édes üzenet,
szelíd küldött a szent, hatalmas égből
szállong a föld felett.
Van Váltság, értünk szent vért hullató,
s fehérre mossa vérszín bűneinket,-
erről tanít a hó.
Szentségre hívott minket Istenünk!
s készít számunkra hófehér ruhákat,-
erről beszél velünk.
Titkok szavát lelkünkbe suttogó,
légy üdvözölve égi nagy Királyunk
követje: tiszta hó.
Dömötör Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 07:45:11, csütörtök
|
| |
| |
Harmónia
Ó de jó ilyen csendesen élni...
Semmit se várni, semmit se kérni,
és lelki jókat kapni szüntelen.
Nem sikoltani és nem kacagni,
amit elvesznek, önként odaadni,
s mosolyogni a tűnő életen.
Mert ez a béke nagy-nagy ajándék,
beteljesülő isteni szándék,
földre leszállott fényes égdarab.
Könyörgök is, hogy töltsön be egészen,
semmisítse meg bűnös, földi részem
minél szentebbül, minél hamarabb.
Dömötör Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 07:41:47, csütörtök
|
| |
| |
Megbékélés
Krisztusom, te megértesz engem.
Te is embertest foglya voltál.
Csendesülő szívdobbanásom
neved dicsérő néma zsoltár.
Véresre zúzott életemmel
nem akarok jajgatva járni.
Hadd csituljak el közeledben,
verjen meg bárki, érjen bármi.
Palástod ráncában megbújok,
mint szelídülő, dacos gyermek.
Mosolygok már s szepegve mondom:
a Te akaratod legyen meg.
Dömötör Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 07:38:02, csütörtök
|
| |
| |
A gabonáshajó
A Duna, mint az idő, hömpölyög.
Derengő múltnak párái mögül
közeledik egy lassú, vén hajó.
Lovak vontatják. Gabonát viszen.
Lassú hajón jön messzi dédapám.
A parton Zsófi várja, - dédszülém -
ráncos szoknyájú szeremlei lány.
Mindkettőjüket elnyeli a köd.
Öregapám: agg László bácsi is
de távol emlék, de régen halott...
Mesébe illő, bűvös éjjelen
egyszerre halt meg ő és nagyanyám,
ki apám édes mostohája volt.
Igazi anyja: szép Cseh Örzsike
ifjan halt meg, itthagyva kisfiát.
Párák közt ringó gabonáshajó,
családunk ősi, titkos bölcseje,
honnan hová ment? Nincs ki tudja már.
Egy szem búzája csírába szökött,
aratta szíve földjén jó apám,
a minden zsoltárt könyv nélkül tudó.
Tallózgatok most én, késő utód;
földig hajolva, hálakönnyesen,
hogy életünket hozta egykoron
a csodálatos gabonáshajó.
Dömötör Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-05 07:30:39, csütörtök
|
| |
| |
Telekalja
Telekalja: bűbájos, régi szó,
varázsol vissza gyermekké ma engem.
Érezzem újra azt a tavasz-ízt,
amit éreztem kilencévesen
alkonyi párás dűlőutadon.
Bujkáltak ott bohókás ibolyák.
Bársony barkát nevelt a fűzfa ága.
Futkostunk, kergetőztünk boldogan:
libbenő szoknyás, kacagó kislányok.
Almafák sátort tartottak fölénk.
Túl rajtuk tárult a kedves határ:
Szentkúti dűlő, Förtő, Legelő,
Buckógörönd; Paptava, Hatsziget.
Azokon is túl kékes koszorú:
szőlős domboknak tágas félköre
övezte lágyan a látóhatárt.
Telekalja... Most sárban topogok
nehézkesen. A karomon kosár.
Nehéz az is. Már lenni is nehéz.
Nehéz felhő függ őszi fák fölött.
Sok hullott alma a fűben rohad.
Fölázott úton traktor küszködik.
De a színt vesztett avarfű alatt
Ezer tündérke húzta meg magát:
ezernyi tarkaszoknyán gyermekemlék.
Ameddig élek, meg nem halnak ők,
csak békés téli álmot alszanak
a Telekalján. Mint a lelkemen.
Dömötör Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
123 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1534
- e Hét: 7780
- e Hónap: 37092
- e Év: 224894
|
|
|
Offline
