|
2022-06-13 23:47:16, hétfő
|
| |
| |
István Bőr
Útban hazafelé
Átmentem egy Tisza hídon,
nem volt mosoly az arcomon.
Régen mélyen volt a vized,
szomorú mi történt veled.
Mi a sorsod drága Tisza?
Vizedet a Nap felissza.
Hova lesz a büszkeséged,
habzó, sodró szőkeséged?
Vized partot már alig mos,
olyan vagy akár egy szoros.
Nem is vagy már vadregényes,
rajtad az élet szegényes.
Kiszáradnak a partjaid,
hajó sem szeli habjaid.
Medred széles, vized lapos,
eső kéne jó, alapos.
Emlékszem, mikor nagy voltál,
hátadon csónakot hordtál.
Medredből mikor kiléptél,
szántóföldet fenyegettél.
Majd medredbe visszatértél,
szokásos életet éltél.
Napény táncolt fodraidon,
kacsák jártak partjaidon.
Kompról néztem kérész táncot,
nyaranta tűzijátékot.
Azt, mikor vized befagyott
egyre növekvő torlaszod.
Láttalak, mikor szenvedtél,
sok méregtől tönkre mentél.
De láttalak megújulni,
gyönyörűen kivirulni.
Láttam halat fickándozni,
jet ski-t rajtad száguldozni.
A hullámok nyári éjjel
táncot jártak a holdfénnyel.
Szeretlek, s féltelek Téged,
így is csodálom szépséged.
Bízom, hogy az ég sok könnye
lehullik, hogy medred töltse.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
Online
