|
2022-06-05 22:00:38, vasárnap
|
| |
| |
GYERTYALÁNG - DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES TÁNCPRODUKCIÓ
,,Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá."
Juhász Gyula: Trianon
"Ha valamiről nem vagyunk képesek beszélni- mert a benne átélt öröm, vagy fájdalom az egekig ér, nincsenek hozzá szavaink, szegényes a nyelvünk, hiányzik a bátorságunk - akkor a csend, a zene, vagy akár egy gesztusértékű mozdulat ,,szólhat" helyettünk. Kontextust, jelentést kaphat, nyilvánosságot, közérthetőséget a gondolat. Úgy tűnhet bár, hogy az artikulált beszéd uralja mindennapjainkat, benne és általa leszünk azok, akik, pedig nincs így: a csend eredendőbb, tágabb otthonunk, mint a nyelvben lakozás.
Éppen ezért képes egy táncszínházi előadása maga adottságaival, eszközkészletével méltóképp emlékezni egy olyan történelmi traumára, amit Trianon jelent a magyarság számára. Azt tudja megjeleníteni, amire a történelmi értekezések, szónoklatok nem képesek; zsigerekig ható élményt adhat hazaszeretetből, nekünk rendelt identitásból!
Néptánc-színházi előadásunk címe nem kegyeleti gyertyára utal, nem a nemzethalál valamiféle víziójára, hanem a remény elevenségére... A pislákoló gyertyafény inkább annak lesz a szimbóluma, hogy van jövő, van kivezető út az önsajnálatból, a bénultságból, túl lehet élni a fájdalmat egy percre sem feledve, miként azt Juhász Gyula írta. Ahhoz, hogy a sebek begyógyulhassanak tennünk kell még sokat, méltóságot sugározni, bölcsességgel létezni. És kell, hogy napjainkat átitassa összetartozásunk tiszta élménye, eleven tapasztalata."
Duna Művészegyüttes - Trianonra emlékezve
Duna Művészegyüttes Gyertyaláng című nagysikerű táncszínházi előadását - Trianonra emlékezve, a Trianoni megemlékezések helyi befejezéseképpen - ma este láthattuk városunk BKK szinháztermében is.
A Duna Művészegyüttes legújabb előadását Juhász Gyula Trianon című versének alábbi verssorai ihlették:
,,Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá."
Ha valamiről nem vagyunk képesek beszélni - mert a benne átélt öröm, vagy fájdalom az egekig ér, nincsenek hozzá szavaink, szegényes a nyelvünk, hiányzik a bátorságunk - akkor a csend, a zene, vagy akár egy gesztusértékű mozdulat ,,szólhat" helyettünk.
Néptánc-színházi előadásuk a maga adottságaival, eszközkészletével arra a történelmi traumára szeretne méltóképpen emlékezni, amit Trianon jelent a magyarság számára. Azt kívánta megjeleníteni, amire a történelmi értekezések, szónoklatok nem képesek.
Előadásuk címe nem kegyeleti gyertyára utal, nem a nemzethalál valamiféle víziójára, hanem a remény elevenségére. A pislákoló gyertyafény annak volt a szimbóluma, hogy van jövő, van kivezető út az önsajnálatból, a bénultságból, túl lehet élni a fájdalmat egy percre sem feledve, miként azt Juhász Gyula írta. Ahhoz, hogy a sebek begyógyulhassanak, még sokat kell tennünk, méltóságot sugározni, bölcsességgel létezni. És kell, hogy napjainkat átitassa összetartozásunk tiszta élménye, eleven tapasztalata.
A bemutató a nézőknek zsigerekre ható élményt nyújtott hazaszeretetből és a nekünk rendelt identitásból.
Az előadás az Aranykert Egyesülettel közös produkció és kapcsolódik a Nemzeti Összetartozás Éve programsorozatához.
Előadta: Duna Művészegyüttes és a Göncöl zenekar
Közreműködött: Navratil Andrea
Zene: Csoóri Sándor, Dulai Zoltán, Navratil Andrea
Táncmesterek: Busa Norbert, Busai Zsuzsa, Kádár Ignác, Nagypál Anett, Sáfrán Balázs, Kenéz Enikő, Fehértóy Zsanett, Gera Zoltán, Bonifert Katalin, Horváth Eszter, Soós Gyula András, Molnár Péter, Györke Eszter, Resócki Rolland, Vázsonyi Csilla
Asszisztensek: Bonifert Katalin, Soós Gyula András
Jelmez: Furik Rita
Díszlet: JuZso
Produkciós vezető: Letenyei Gábor
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt
A tánszinházi előadás nagy sikert aratott városunkban is!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Művészet |
|
|
|
|
|
Offline
