|
 1/11 oldal 
|
Bejegyzések száma: 105
|
|
|
|
|
|
2022-07-31 15:24:38, vasárnap
|
| |
| |
Szabó Lőrinc: Július csatája
Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.
Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom,
az őrült julius! Mézsűrűn-vastagon
folyik fény s levegő, s minthogyha belefőzött
.
kertek - málna, barack - fűszereznék, gyümölcsök,
párolgó rubinok; s ha szemem lecsukom,
bundaként nyalogat minden kis fuvalom,
lebegő bundaként a bársonynyelvü gőzök.
.
De most szent ez a tűz, e pokol, sűrit, érlel.
Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán:
most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel!
.
Az ősz már a csata eredménye. Sovány,
vagy dús? -: most dől el, itt, az izzadó határban,
s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.
.
Monique L. fetménye
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-31 15:21:06, vasárnap
|
| |
| |
Szabó Lőrinc: Egyéb nem
Minthogy belőle egyéb nem maradt,
szeretem, ami körülötte volt,
a kispárnát, melyre feje hajolt,
karperecét, elárvult tárgyakat,
a kulcsot, mely hozzá vitt, távolabb
erdőket, városokat, úti port
amit együtt vertünk fel, a mosolyt,
mely szívéből a szemébe szaladt
mikor festették: - nem pótolja, de
az egész világ tele van vele,
s most tudom csak igazán, mennyire,
Ég s föld s minden őhozzá kapcsolat.
Szeretnem kell gondolataimat.
Minthogy belőle egyéb nem maradt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-31 15:13:56, vasárnap
|
| |
| |
Francois Villon - Ballada a senki fiáról
Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak,
s leheletemtől megfakult a nyár.
Csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt;
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra,
s halántékomra már az ősz feküdt,
és így megyek: fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom,
így kergettem az istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
kinevettem a cifra püspököt.
Ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly' egyformán feküdt
csipkés párnák között és utca-sárban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, én: Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt...
(fordította: Faludy György)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: François Villon |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-31 14:58:46, vasárnap
|
| |
| |
Rab Zsuzsa - Otthagyott a városomban
Valaki énhelyettem ittmaradt.
Elcseréltem vele a sorsomat.
Futamoz álmosan a zongorán,
temetőbe sétál ki délután,
gyereket pólyáz, szekrényben matat.
Valaki énhelyettem ittmaradt.
**
Az énnekem szánt sorsot pergeti.
Ezt a kisutcát hagytam itt neki,
ezt az ecetfát nyarai felett,
hitvesi ágyat, dombos szigetet,
halálig-biztos társat hagytam itt,
ki ősszel rá meleg kendőt terít,
keresztelőket, temetéseket,
boros-toros bő nevetéseket,
víg névnapokat, apró gondokat,
sereg rokont, derék utódokat,
lángok-falta, vad esztendők helyett
tisztes nyugalmú, hosszú életet,
s csak néha egy névtelen sajdulást:
ezt akarta - vagy mást? Valami mást?
Valaki énhelyettem ittmaradt.
Küszöbére csempésztem sorsomat.
Ha tudna rólam, hogy gondolna rám?
Nem merek benézni az ablakán.
Kép: Pápa. Fő tér, a Nagytemplommal és az Esterházy-kastéllyal
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar tájak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-31 14:48:46, vasárnap
|
| |
| |
367 éve,1655. július 28-án meghalt
Cyrano de Bergerac
francia barokk író, aki hosszú orráról volt ismert.
Edmond Rostand (Orr monológ)
CYRANO
Lássa,
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: ,,Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!"
Barátilag: ,,Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!"
Leírón: ,,Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!"
Kíváncsian: ,,Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?"
Kecsteljesen: ,,Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!"
Kötődve: ,,Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?"
Intőn: ,,Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!"
Gyöngéden: ,,Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!"
Pedánsul: ,,Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!"
Gavallér módon: ,,A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!"
Föllengzően: ,,Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!"
Tragikusan: ,,Vörös tenger, ha vérzik!"
Bámulva: ,,Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!"
Lírailag: ,,Kagyló ez, s ön Triton?"
Naivul: ,,Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?"
Mély tisztelettel: ,,Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!"
Parasztosan: ,,Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!"
Hadászilag: ,,Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!"
Üzletszerűn: ,,Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!"
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
,,Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!"
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil
Kép: Cyrano de Bergerac
Forrás: Wikipédia
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-30 16:30:16, szombat
|
| |
| |
Szerelem, szeretet, megbecsülés, összetartozás mindörökre. Hullám völgyeken innen és túl, egymás szemébe nézve, egymás kezét fogva. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-30 16:16:59, szombat
|
| |
| |
Sióagárd a Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik. Őslakosságát a magyarok mellett szerbek, szlovákok és németek alkották, de már a XIX. század közepén katolikus magyar közösségként határozták meg magukat. A település azon kevés falvak egyike, amelynek népviselete, díszítőművészete kertkultúrájának, főként a paprikatermelésnek és kereskedésnek köszönhetően élőnek nevezhető. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Népviseletek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-30 16:14:19, szombat
|
| |
| |
A sióagárdi viseletet gyakran összetévesztik a sárközi színes, díszes ruházatával, pedig a település néprajzilag sosem tartozott a Sárközhöz. Bár hasonlít a sárközire, Sióagárd viselete mégis más. Máshol nem fordul elő, csak egyetlen községben!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Népviseletek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-30 16:12:09, szombat
|
| |
| |
Női viselet:
Az ing alját kívül viselték, az ujjhosszába betoldott csipkével díszítették. A hosszú péntőre egy rövid kékfestő melles kötényt kötöttek. Ruházatukat a fehér mellett kevés piros és kék hímmel is díszítették, ez a Sióagárdra jellemző színösszeállítás, bár 30-as évektől gyakran használták a világoskéket, sötétkéket, pirosat, rózsaszínt, lilát, zöldet, igen tarkává vált az öltözetük.
Hagyományos viseletüket a sióagárdiak a háború végéig hordták, tömeges kivetkőzésük az 1950-es évek elejére tehető.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Népviseletek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 105
|
|
|
|
2022. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
105 db bejegyzés |
| e év: |
1995 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 594
- e Hét: 2739
- e Hónap: 12325
- e Év: 81245
|
|
|
Offline
