|
2022-09-10 13:53:08, szombat
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok.
Lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj itt velem.
Lézengek árván nélküled,
megfagyott szívem jéghideg,
s nem álmodom új holnapot,
hisz nélküled halott vagyok.
Hát kell, hogy hozzám visszatérj,
lelkeddel szép szívemhez érj,
felébreszd bennem a Napot,
érezhessem: - Élő vagyok!
Lehelj hát életet belém,
csókoddal érzőn, könnyedén,
melegítsd át a szívemet,
hadd súgjam lelkesen neved!
Nélküled én már nem leszek,
csupán emlékként létezek,
halott virág, száraz levél...
A lét nélküled mit sem ér!
Bolyongok árván, céltalan,
nem hallják többé szép szavam,
nem látják többé alakom,
csak hamu marad, egy halom...
Hiszen te érted égtem el,
s e szív tán többet érdemel,
de porrá válik nélküled,
mit szerte szór a rémület.
Többé egész már nem vagyok,
szívemben félelem ragyog,
nem leszek teljes már soha!
Mennék hozzád, de nincs hova!
Felkap a kósza őszi szél,
könnyen megteszi ő, hisz él!
Csupán a létem súlytalan,
porhüvelyem csak útban van.
Mit ér a létem nélküled,
az óra jár, sok perc üget,
s a világom földhöz ragad,
mert elloptad abból magad.
Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok,
lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj még velem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
Offline
