|
2022-09-02 14:30:24, péntek
|
| |
| |
Évek múlásával . . .
Ahogyan az évek felettem elszállnak ,
szülői házunkhoz visszahúz a vágyam .
Hol megtanultam járni , vidáman kacagni ,
a házunk tornácán fecskepárt csodálni .
Gondtalanul teltek rohantak az évek ,
vidám gyermekkorból felnőtté válás lett .
Visszatérek gyakran - e csöndes kis
házba , álmaimban boldog gyermek vagyok
újra : látom jó Anyámat amint akkor régen ,
féltő két kezével mindentől megvédett .
A vén öreg eperfát , az udvar közepében ,
mely finom gyümölcsét ingyen adta nékem .
Látom a templomnak büszke , délceg tornyát ,
s délidőben hallom érces , bús harangját .
Kedves szomszédokra , még ma is emlékszem ,
de sok gyermekcsínytevéseim el - elnézték nékem .
Csendes szűk utcákat , ahol régen jártam ,
tarka pillangókkal önfeledten szálltam .
Ám az éjszakákat a hajnal felváltja , röpke
boldogságom máris visszatér a mába .
Őszi ködként üli ekkor szívemet a bánat ,
elmúlt gyermekkorom míg élek , sírok teutánad .
**********
 Bédné Marika : 2010 . 06 . 04 . - / saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2022 . 09 . 02 . 17 : 08 
