|
2022-10-10 18:07:05, hétfő
|
| |
| |
Kis unokám kérlek , ráérő
idődben kuporodjál mellém ,
s hallgasd a mesémet .
Ó , de régen volt már mikor ,
jókedvű kicsi leány voltam ,
anyácskámat követve ,
vidáman , hangosan daloltam .
S már akkor érdekelt , az idősek
meséje , mit egymás közt
beszéltek , tollfosztása közben
Bizony volt az úgy is , hogy
erős félelmet éreztem , ha
gonosz , rút boszorkányok
kísértetként repkedtek felettem .
Reszketve motyogtam magamban
a sámlin kuporogva , nem kell soha
félnem , ha anyám mellettem van .
Istenem , mily gyorsan elillant
az élet , Jó anyám is elment
angyal lett az égben , érzem
napjaimban kísér az emléke .
Kis unokám kérlek kuporodjál
mellém , gyönyörködj az est
csendjében illatozó kertben ,
hol színes virágok pompáznak .
Így pompázzál te is , legyen
hozzád jó , s bőkezű az élet .
Kérlek soha ne feledd el , mit
az életemről meséltem tenéked .
**********
 Bédné Marika : 2022 . 10 . 10 . 18 : 06 . - / saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
