|
2022-10-18 22:38:25, kedd
|
| |
| |
Krisztus átokká lett
Amikor Krisztus elhordozta bűneinket a golgotai kereszten, átkozott volt, mint az olyan ember, aki titokban bálványt készít és felállítja azt. Átkozott volt, mint aki nem tiszteli apját vagy anyját; mint aki elmozdítja a szomszédja határkövét, vagy vak embert vezet félre az úton. Átkozott volt, mint aki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek az igazságát. Átkozott volt, mint az, aki mindenféle szexuális erkölcstelenséget és perverziót követ el; mint aki titokban megöli a felebarátját, vagy megvesztegetést fogad el azért, hogy az ártatlan vérét ontsa. Átkozott volt, mint aki nem tartotta meg a törvényt, hogy megcselekedje azt. A Példabeszédek bölcse így írt: ,,Miképpen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre". Az átok azonban rászállt a Vesszőszálra, nem azért, mintha bármilyen hiba lett volna a jellemében vagy a cselekedeteiben, hanem azért, mert elhordozta népének bűneit, és viselte a gonoszságukat Isten ítélőszéke előtt. Ott állt mezítelenül, védtelenül és sebezhetően, kiszolgáltatva az isteni ítéletnek. Dávid így kiált fel: ,,Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen". A kereszten Krisztusnak tulajdonított bűn mégis közszemlére lett téve Isten és a mennyei seregek előtt. ,,Kipellengérezték" az emberek előtt, látványossága lett angyaloknak és ördögöknek. A törvényszegéseket, amelyeket Jézus elhordozott nem bocsátották meg neki, és a bűnök, amelyeket magára vett, nem lettek elfedezve. Ha az az ember számít áldottnak, akinek Isten nem tulajdonít bűnt, akkor Krisztus minden mértéken felül átkozott volt, mert a mi összes bűnünk rá lett vetve. Ezért Isten úgy bánt vele, ahogyan a Moáb hegyénél megújított mózesi szövetség megszegőinek ígérte:
,,Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt, felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izraelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben."
A Messiás arra volt kiválasztva, hogy Őt sújtsa a csapás a Golgotán, és minden, a Törvénykönyvben megírt átok reá hulljon. Ábrahám Magvában a föld valamennyi nemzetsége áldott, de csak azért, mert Ő átkozottabb lett, mint itt a földön bármelyikünk. Mózes 4. könyvében az egyik legszebb ígéret olvasható, amelyet valaha Isten az embernek adott. Úgy is hivatkoznak rá, mint papi vagy ároni áldásra: ,,Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az Ő orcáját te reád, és adjon békességet neked". Bár ezek gyönyörű és bőkezű áldások, teológiailag és erkölcsileg mégis komoly problémát vetnek fel. Hogyan tud az igazságos Isten ilyen áldásokat ígérni a bűnös embereknek anélkül, hogy igazságosságával ne kötne kompromisszumot? A választ ismét a keresztben találjuk meg. A bűnös csak azért nyerhet áldást, mert a Szent és Igazságos átkozott lett. Isten minden egyes áldása, amelyet népének adott vagy adni fog, azért lehetséges, mert Krisztust a kereszten a papi áldás gyökeres ellentéte sújtotta. Nekünk az Írás ezt mondja: ,,Áldjon meg téged az Úr", de csak azért, mert Jézushoz a következő szavak szóltak: ,,Az Úr megátkoz téged és átad a pusztulásra; az Úr elveszi tőled jelenléte fényét és megítél téged; az Úr elfordítja tőled az orcáját és nyomorúsággal tölt be".
A zsoltáros úgy ábrázolja az áldottakat, mint akik boldogan örvendeznek az Úr jelenlétében, értik az ünnepi kürt szavát és örömmel énekelnek, és az Ő tekintetének világosságánál járnak. Krisztust miattunk érte fájdalom az Atya jelenlétének hiánya miatt, és ismerte meg az ítélet kürtjének rettenetes hangját. Értünk függött a kereszten Isten elviselhetetlenül komor tekintetének sötét felhője alatt. Ádám végzetes döntése miatt az egész teremtés a romlás és hiábavalóság rabságában, átok alatt nyög. Ahhoz, hogy a teremtett világot felszabadítsa, az utolsó Ádám magára vette népének bűneit, és sóhajtozott a szörnyű járom alatt: ,,Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk."
A legkiábrándítóbb dolog, hogy Krisztus kereszten elhangzott kiáltása, valódi értelmét elveszítve, gyakran egy romantikus közhellyé silányul. Nem ritka, amikor azt halljuk egy prédikátortól, hogy az Atya elfordult a Fiától, mert már nem bírta elviselni a szenvedésnek azt a látványát, amit a gonosz emberek okoztak neki. Amint már láttuk, ez a magyarázat teljes eltorzítása a bibliai szövegnek, és annak, ami a kereszten valójában történt. Az Atya nem azért fordult el a Fiától, mert hiányzott belőle a lelkierő, hogy végignézze ahogyan szenved, hanem: ,,Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne". Ő ráhelyezte a mi bűneinket és elfordult Tőle, mert a szemei túl tiszták ahhoz, hogy elviseljék a gonosz látványát, és nem tud a gonoszságra nézni.
Jó oka van annak, hogy sok evangéliumi traktátuson az Isten és a bűnös ember közötti elválasztást egy végtelen szakadék rajzával ábrázolják, ez teljesen megfelel a Szentírásban írtaknak. Ézsaiásnál olvassuk: ,,...A ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott". E szöveghely, és még számtalan másik alapján, minden embernek Istentől elválasztva, az Ő haragja alatt kellene élnie és meghalnia. Ám éppen ezért Isten Fia a helyünkre állt, elhordozta a bűneinket, és Isten emiatt elhagyta Őt. Ahhoz, hogy a szakadékot áthidalja, és a kapcsolat helyreálljon ,,avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?"
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
Online
