|
2022-10-03 07:50:57, hétfő
|
| |
| |
"Szeptember végi nap, s minden olyan meghatóan világos és gyöngéd, mintha a világot, ezt a törékeny alkotást, üveg mögé rejtették volna.
Most, a szeptemberi üvegszekrényben, látni, hogy a világ csakugyan remekmű. A fák csapzott, kócos lombjaikkal, e macskajajos szalmaözvegyek. A kertek, azzal a fanyalgó dísszel, mint a ravatalok, a jegenyék a fagyönggyel, mint a koporsót vonszoló tollas lovak. A rétek, a szeptemberi napsütés ünnepélyes, hideg reflektorfényében. Csend van. Mindjárt fellép a hős, talpig vértben, s kaszabolni kezdi a dáliákat.
Most minden messzi van, s valószerűtlen. A levegő, ha megérinted, hideg hangot ad, mintha üveget kocogtatnál.
Udvariasan állok a kirakat előtt, nézem a kiállított tárgyakat, s nem vágyom semmire."
/Márai Sándor/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeptember |
|
|
|
|
|
Offline
