2022-10-06 22:51:08, csütörtök
|
|
|
"Amint süllyedni kezdett, felkiáltott: 'URam, ments meg!'" Mt 14,30
Az Úr szolgáinak a süllyedés ideje válik leginkább javukra. Péter elfelejtett imádkozni, amikor elkezdte veszélyes tengeri útját. De amikor elkezdett süllyedni, imádkozó emberré tette a veszély. Segélykiáltásával majdnem elkésett, de mégsem volt túl késő kiáltania.
A test fájdalma vagy a lélek félelme imádságra ösztönöz, ahogy a hullámok partra sodorják a hajóroncsot. A róka elrejtőzik az üregében, a madár védelmet keres a fészkében, a próbát viselő keresztyén pedig a kegyelem trónjához siet, mert ott tudja biztonságban magát. A menny nagy mentőréve az imádság. Sok ezer hajó talált ott menedéket viharos időben. Mi is, ha észrevesszük, hogy közeleg a vihar, nem tehetünk jobbat, mint kifeszítjük az összes vitorlát és e kikötő felé vesszük az irányt.
Rövid imádság is éppen elég. Péter imája alig volt több, mint egy sóhajtás; de elég volt, hogy eljusson az Úr füléhez és szívéhez. Nem az imádság hosszúsága fontos, hanem az ereje. Az ínség érzése megtanít kevés szóval kérni.
Ha imádságunkból hiányoznának a büszkeség rikító tollai, akkor lenne igazán erős szárnypár, és annál jobban felemelkedne. A szóáradat olyan az áhítatban, mint pelyva a búzában. Kincsek tárolására kis ládikó szükséges. Az imádság igazi tartalmát sokszor némely hosszú és bőbeszédű imádságban akár három szóban is össze lehetne foglalni, hasonlóan a süllyedő Péter segélykiáltásához.
Ahol legnagyobb a szükség, ott van a legközelebb Isten segítsége. Ha a veszély félelmes segélykiáltásra kényszerít, biztosan meghallgat az Úr Jézus. Amit meghall, az a szívébe hatol, és keze sem marad tétlen.
A legnagyobb ínség pillanatában is, ha segítségül hívjuk az Urat - keze olyan gyors, hogy jóvá teheti tétovázásunkat. És ha már majdnem megfulladunk a búbánat keserű hullámaiban, mégis emeljük fel szívünket hittel Üdvözítőnkhöz. És ha ő mellettünk van mindenható segítségével, akkor minden rendben van.
C. H. Spurgeon |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|