|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 22:03:12, vasárnap
|
| |
| |
Kapni néha nehezebb
Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul és rongyos kis tarisznyájából szeretet-morzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből és zavartan szembesülünk az új helyzettel: Nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De a valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretet-morzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretete nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében.
Simon András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 21:48:45, vasárnap
|
| |
| |
Ha hiszel Krisztusban, meglátod az Isten dicsőségét
Textus: Jn 11,38-57
Van egy ismert mondás: "Aki lát, az hisz", de lelki kérdésekben ez nem feltétlenül igaz. Néha a szkeptikusok azt mondják: "Mutass egy csodát, és hinni fogok". De még ha valódi csodát látnának is, akkor is kételkednének benne, vagy természetes magyarázatot keresnének, és más okokat találnának arra, hogy továbbra is hitetlenkedjenek.
Mint már többször láttuk, János azért írta meg az evangéliumát, és különösen azt a hét csodatételt, amelyeket Jézus a halála előtt tett, "hogy higgyétek, Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében" (20:31). De nem mindenki, aki személyesen látta Jézus csodáit, hitt benne, ahogy ma sem hisz benne mindenki, aki az evangéliumokban olvassa a Jézus csodáiról szóló szemtanúk beszámolóit. A hit akadálya az, hogy szeretjük a bűneinket. Ahogy Pál apostol a Róma 1:18-20-ban rámutat arra, hogy minden embernek megfelelő bizonyíték áll rendelkezésére Isten örökkévaló hatalmáról és istenségéről a teremtett világon keresztül, azonban ők az igazságot hamissággal feltartóztatják, az Isten igazságát hazugsággá változtatták. Ha Isten létezik és mindent teremtett, akkor a bűnösök tudják, hogy nagy bajban vannak. Ezért kitalálnak mítoszokat, mint például az evolúció, hogy kitérjenek Isten valósága elől, és hogy tovább folytathassák a bűnös életüket.
Ha bármelyik csodának azt kellett volna eredményeznie, hogy minden jelenlévő arcra boruljon és Istenként imádja Jézust, akkor az a Lázár feltámasztása kellett volna legyen. Már négy napja halott volt, úgyhogy a teste már kezdett bomlásnak indulni. Amikor azonban Jézus így kiáltott (11:43): "Lázár, jöjj ki!", az élet visszatért a halott testébe, teljesen fel lett építve, helyre lett állítva és kisétált a sírból, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve és az orcája kendővel volt leborítva. Ennek eredményeként sokan hittek Jézusban, de a hitetlen szívek keménységének elképesztő megnyilvánulásaként mások elmentek, hogy jelentsék a zsidó vezetőknek a történteket. Ahelyett, hogy elismerték volna azt, hogy félreismerték Jézust és megtértek volna hozzá, ahelyett ők még inkább arra törekedtek, hogy megöljék őt.
A történetben Jézus ezt mondja Mártának (11:40): "Nem mondtam-é neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" A hit a látást eredményezi. De (a 11:45-46-ban) mások, akik látták ezt a hatalmas csodát, nem hittek, és ostoba szívük megsötétedett (Róm 1:21). A tanulság a következő:
Ha hiszünk Krisztusban, látni fogjuk Isten dicsőségét; de ha csodákat látunk anélkül, hogy hinnénk, megkeményedünk a bűneinkben.
1. Ha hiszünk Krisztusban, látni fogjuk Isten dicsőségét.
Jézus Mártának tett megjegyzése (11:40), miszerint ha hisz, meglátja Isten dicsőségét, valószínűleg korábbi megjegyzésére utal (11:4), amelyet a küldöttek közöltek Mártával és Máriával : "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia". Jézus célja minden cselekedetével az volt, hogy az Atyát dicsőítse (17:1-5). Jézus Isten dicsőségének kinyilatkoztatása számunkra. Ahogy János mondta (1:14): "Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal". A mennyben meglátjuk Jézus dicsőségét a maga teljességében (17:24).
Isten dicsősége az Ő lényegi és belső ragyogása. A héber szónak súly vagy súlyosság a jelentése, és Isten méltóságára, hírnevére és tiszteletére utal. A Bibliában a hangsúly a dicsőségen, mint az Ő tulajdonságainak megnyilvánulásán van. Így írja Kálvin: "Isten dicsősége az, amikor megismerjük, hogy kicsoda ő és milyen ő". Azt is megjegyezte: "Soha nem dicsekszünk igazán Őbenne, amíg teljesen el nem vetjük saját dicsőségünket ... aki önmagában és önmagával dicsekszik, az Isten ellen dicsekszik".
Ebben az esetben Márta hite azt eredményezné, hogy meglátja Isten dicsőségét, amint az Jézusnak az Atyával való bensőséges kapcsolatában és abban a hatalmában mutatkozik meg, amellyel Lázárt a sírból kihívta. Ez a csoda igazolja Jézus meghökkentő állításait a János 5:21-ben: "Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar." Hozzátette (5:28-29): "Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek; ...". Mivel Jézus feltámasztotta Lázárt, tudhatjuk, hogy teljesíti ígéretét, és egy nap minden halottat feltámaszt, akár az örök életre, akár az ítéletre. Ennek a csodának tehát azt kell eredményeznie, hogy belássuk, elismerjük, elhiggyük azt a tényt, hogy Jézus a fizikai és az örök élet szerzője és adományozója, és hogy minden hatalma megvan a halál felett.
Jézusnak a Mártához intézett szavait (11:40): "ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét", alkalmaznunk kell magunkra. Először is, mindig csatlakoznunk kell Mózeshez az ő imádságában (2Mózes 33:18): "Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!" Ez egy bátor kérés volt! Mózes már látta az Urat az égő csipkebokornál. Látta Isten hatalmát az Egyiptomot sújtó tíz csapásban. Látta, ahogy az Úr megszabadította népét a Vörös-tengeren át, ahogy a sziklából vizet adott, és minden reggel mannát a mennyből. Valószínű, hogy nekem elég lett volna, ha Isten dicsőségének bármelyik megnyilvánulását láthattam volna! De Mózes többet akart, és mi is többet kell akarjunk! Ahogy egyre többet látunk Isten dicsőségéből, az átalakít minket az Ő képmására (2Kor 3:18). Imádkozz tehát mindig azért, hogy Isten több hitet adjon neked, hogy többet láss az Ő dicsőségéből.
C. H. Spurgeon úgy alkalmazta ezt a verset, hogy felszólította gyülekezetét, hogy higgyenek Istenben, hogy Ő képes a bűnösöknek, akik erkölcsileg ugyanolyan romlottak, mint Lázár teste, megtérést adni az életre. Néha látunk olyan embereket, akik züllött bűnösök, és azt gondoljuk: "Kizárt, hogy ez az ember valaha is üdvözüljön". Ha az üdvösség emberi akaraterőből származik, akkor ez igaz. De ha az üdvösség az Úrtól van, akkor Ő elég hatalmas ahhoz, hogy megmentse a legnagyobb bűnösöket is.
János Jézus csodáit "jeleknek" nevezi (11:47). A jelek arra mutatnak ami rajtuk túl van. A fizikai csodák mélyebb lelki igazságra mutatnak. Lázár, mint halott ember, akinek teste romláson ment keresztül, a bűnösök képe, akik halottak a vétkeikben és bűneikben (Ef 2:1), elszakítva Isten életétől, és erkölcsileg romlottak az Ő szent jelenlétében. Halott emberként Lázárnak nem volt hatalma arra, hogy feltámassza magát a halálból. Szüksége volt az új életre, amely csak Istentől származik (János 6:63). Jézus életadó szavára volt szükség ahhoz, hogy a halálból az életre hívja őt. Ez minden alkalommal igaz, amikor egy bűnös újjászületik.
Kérdezheted: "Nem a bűnösnek kell eldöntenie, hogy hisz-e?" A Biblia egyértelmű igennel válaszol erre a kérdésre. A bűnösnek kell eldöntenie, hogy higgyen. Azonban senki, aki halott a bűneiben, nem dönthet úgy, hogy hisz, amíg Isten Lelke fel nem támasztja őt a halálból. Ezt látjuk a János 1:12-13-ban: "Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek." Azok, akik hisznek, nem az akaratukból tették ezt (amely nem "szabad", hanem a bűnben megkötözött), hanem azért, mert Isten az ő nagy irgalmából újjászülte őket (1Pét 1:3).
Hittel imádkozzatok tehát az Atyához, és kérjétek Őt, hogy mentse meg azokat, akik annyira halottak a bűnben, hogy bűzlenek! És Jézus szavait adjátok át mindazoknak akik még nem bíznak benne az üdvösségükre nézve: Ha hiszel benne, meglátod az Ő szeretetének, kegyelmének és igazságosságának dicsőségét a kereszten. Ha hiszel Krisztusban, meglátod Isten dicsőségét.
2. Jézus csodáinak azt kell eredményezniük az életünkben, hogy higgyünk Benne, mint Megváltónkban és Urunkban.
Először is, meg kell erősítenünk, hogy...
A. Jézus valóban feltámasztotta Lázárt a halálból.
János azért számolt be erről a csodáról, hogy higgyetek Jézusban, és örök életet nyerjetek az Ő nevében. De a Sátán mindig megtámadja a lényeges igazságokat. Nem véletlen tehát, hogy a liberális kritikusok vitatják, hogy ez a csoda valóban megtörtént. Azt mondják, hogy János csak kitalálta ezt a történetet, hogy bizonyos lelki igazságokat szemléltessen ezzel Jézusra vonatkozóan.
Pál azt írja, hogy ha Krisztus nem támadt fel szó szerint a halálból, akkor a hitünk semmit sem ér (1Kor 15:1-19). Az aki tagadja a halálból való testi feltámadást, annak a hite semmit nem ér. Ha Jézus nem szó szerint támasztotta fel Lázárt a halálból, akkor János hitelessége, mint Jézus dicsőségének szemtanúja, értéktelen. Akkor az egész evangéliuma csak egy mese.
Egyértelmű, hogy János egy olyan eseményt mond el, amelyet a saját szemeivel látott megtörténni. A történet egyszerű és valósághű, a tényeket mondja el. Még Jézus ellenségei is elismerték, hogy Jézus sok csodát tett (11:47). Nem tudták megkérdőjelezni, hogy Lázár halott volt, és most él. Jézus akkori kritikusai tehát nem kételkedtek abban, hogy Lázár feltámadt a halálból, de sajnos a ma élő kritikusok igenis kételkednek ebben! Milyen szomorú dolog.
Tehát nem egy példázatot vagy mesét olvasunk, hanem egy történelmi beszámolót arról, hogy Jézus egy bomlásnak indult holttestet feltámasztott az életre. János azt akarja, hogy ezt a tényleges csodát alkalmazzuk az életünkre:
B. Ez a csoda azt kell eredményezze benned, hogy higgyél Jézusban, mint Megváltódban és Uradban; és ha már hiszel, akkor azt, hogy növekedjen a belé vetett hited.
János a Krisztusba vetett hitet egyszerre tekinti kezdeti és folyamatos hitnek. Az 1. fejezetben a tanítványok hittek Jézusban, de a 2. fejezetben, miután Jézus a vizet borrá változtatta, ezt olvassuk (2:11): "Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne." A 6:69-ben Péter megerősíti: "És mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje". De itt, a 11. fejezetben Jézus azt mondja a tanítványoknak (11:15): "Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek". Márta egyértelműen megvallja a Krisztusba vetett hitét (11:27): "Igen, Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba". De (a 11:40-ben) Jézus még mindig felszólítja őt, hogy higgyen.
Alkalmazd ezt magadra: Ha még soha nem bántad meg bűneidet, és nem bíztál Krisztusban mint Megváltódban és Uradban, akkor nincs Vele való kapcsolatod, mivel a Vele való kapcsolat ezzel kezdődik. Amikor ezt a lépést megteszed, akkor átlépsz a lelki halálból az örök életbe. Ha nem hiszel Jézusban mint Megváltódban és Uradban, akkor még mindig Isten haragja alatt vagy (3:36). A Biblia azt parancsolja, hogy higgy Jézusban és üdvözülsz (ApCsel 16:31).
De nem szabad leragadnod a kezdeti hitnél. A Krisztusba vetett hitednek növekednie kell, és növekedni is fog, ahogy egyre többet és többet látsz abból, aki Ő, ahogy egyre jobban megismered Őt. Ez a csoda megmutatja, hogy Jézus az Ószövetségben megígért Messiás. Ő, ahogyan Mártának is mondta (11:25), a feltámadás és az élet. Ő Isten örökkévaló Fia, aki emberi testet öltött, és önként adta életét a kereszten, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen (3:13-17).
Ez a csoda azt mutatja, hogy Jézus képes arra, amire egyszerű emberek nem képesek. A vallás nem tudta feltámasztani a halottakat. A zsidók csak annyit tehettek, hogy vigaszt nyújtottak Máriának és Mártának. Az írástudók és a farizeusok nem tudták feltámasztani a halottakat. Még a modern orvostudomány sem képes minden fejlett tudásával együtt életre kelteni egy bomlásnak indult testet. Jézus azonban képes volt arra, amire egyetlen egyszerű ember sem. Szólt, és Lázár azonnal életre kelt.
Ez a csoda szemlélteti a mi elégtelenségünket és Krisztus mindenre elégséges voltát. Az egyik oka annak, hogy nem bízunk az Úrban a mindennapi életünkben, az, hogy úgy érezzük, azt gondoljuk, hogy mi elégségesek vagyunk és alkalmasak megoldani a problémáinkat és elintézni dolgainkat. Lehet, hogy néha-néha kérünk tőle egy kis segítséget, de nem ismerjük el, amit a tanítványoknak mondott (15:5): "nálam nélkül semmit sem cselekedhettek".
Amikor felismerjük és elismerjük saját elégtelenségünket és tehetetlenségünket, akkor az Úrra bízzuk magunkat, és hitünk növekszik, ahogy Ő válaszol a könyörgéseinkre. Ahogy Hudson Taylor, a nagy kínai úttörő misszionárius mondta: "Isten minden óriása gyenge ember volt, akik azért tudtak tenni nagy dolgokat Istenért, mert számítottak arra, hogy Isten velük van".
De ez a történet nem csak arról szól, hogy higgyünk Krisztusban, hogy meglássuk Isten dicsőségét, vagy arról, hogy a csodák látása a hitünkben való növekedést kell eredményezze. Ez egy figyelmeztetés is, hogy ne hitetlenül nézzük Isten hatalmas tetteit:
3. A csoda látása hit nélkül a szív további megkeményedéséhez vezet.
Ez a beszámoló Lázár feltámasztásáról egy esettanulmány a hitetlenség ijesztő természetéről. Három leckét tanulhatunk a hitetlenségről:
A. A hitetlenség nem azon alapszik, hogy nincs elegendő bizonyíték.
Nem elég bizonyíték Isten hatalmáról az, mint amikor az ember érzi a rothadó test szagát, amikor elhengerítették a követ a sírról, amikor hallja Jézus hangos parancsát, majd látja, ahogy a korábban halott ember kibotorkál a sírból, még mindig körülkötve pólyákkal? Mégis, néhányan, akik tanúi voltak ennek a látványnak, elmentek, hogy értesítsék Jézus ellenségeit, hogy azok fokozhassák a tervüket, hogy letartóztassák és kivégeztessék!
Természetesen nem ez volt az első csoda, amelynek Jézus ellenségei a szemtanúi voltak. Elismerik, hogy sok jelt tett (11:47). Látták, hogy a 38 éve béna ember, aki korábban a bethesdai medencénél koldult, most jár, mert Jézus meggyógyította (5:1-14). Tudták, hogy a vakon született ember, aki a templom kapuja mellett koldult, most lát, mert Jézus meggyógyította (9:1-34). De mindkét csodát elutasították, mert Jézus szombaton tette őket. És most Jézus megteszi a végső csodát azzal, hogy megparancsolja Lázárnak, hogy jöjjön ki a sírból. Milyen további bizonyítékot kérhetnének még? Hitetlenségük nem azon alapult, hogy nem volt elegendő bizonyíték.
Ugyanez igaz ma is. Megvan a beteljesedett próféciák bizonyítéka, beleértve több mint 300 próféciát, amelyeket Jézus beteljesített. Szemtanúk beszámolói vannak tanításáról és csodáiról. Ott van Jézus üres sírjának bizonyítéka, amelyet a tanúk megváltozott élete is alátámaszt, akik eleinte mindannyian kételkedtek a feltámadásában, de később hajlandóak voltak szenvedni és meghalni, mert tudták, hogy Ő él. Ott van a bizonyíték a bonyolult tervezésre az egész teremtésben, a molekuláris szinttől egészen a globális szintig. De az emberi szív keménysége miatti hitetlenség elnyomja a bizonyítékokat.
B. A hitetlenség önző érdekeken alapszik.
A hitetlenség lényege az, hogy a saját utadat keresed, miközben kihagyod Istent. Itt két csoportról van szó, amelyek a hitetlenség két szintjét képviselik.
Először is látjuk Kajafás, a főpapok és a farizeusok hitetlenségét (11:47-53). Hitetlenségük alapja világos (11:48): "Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is". Érdekük fűződött a rendszerhez, úgy, ahogy volt, és féltek, hogy elveszítik azt. Ha az emberek hisznek Jézusban mint Messiásban, attól féltek, hogy a rómaiak közbelépnek, és elveszítik a hatalmukat és a kényelmes megélhetésüket a templom ellenőrzése révén. A sors iróniája, hogy a Messiásuk megölésével éppen az, amitől féltek, Isten ítéleteként érte a nemzetet, amikor Titusz Kr. u. 70-ben lerombolta Jeruzsálemet és a templomot.
Kajafás, aki a főpap volt, ravasz, számító politikus volt. Először is hitelteleníti (lejáratja) azt, amit mindenki más mondott, azzal, hogy határozottan kijelenti (11:49): "Ti nem értetek semmit". Aztán úgy állítja be magát, mint aki aggódik a népért (11:50): "... jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen". Ezzel azt akarta mondani: "Ha valóban törődünk a nemzetünkkel, akkor kiiktatjuk ezt a bajkeverő, Jézust". De ő nem igazán a nemzetért aggódott, hanem a saját önérdeke és hatalma miatt.
János azonban megmutatja Kajafás szavainak iróniáját: főpapként akaratlanul is megjövendölte, hogy Jézus a népért fog meghalni, és (11:52) "nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse". János Isten minden választottaira utal szerte a világon. Ők még nem voltak Isten gyermekei, de ahogyan Isten mondta Pálnak Korinthusban (ApCsel 18:10): "Sok népem van ebben a városban". Még nem voltak üdvözültek, de Pál igehirdetése által üdvözülni fognak, mert ők Isten kiválasztottjai voltak. Ahogy Jézus mondta (János 6:39): ,,Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon".
A lecke, amit meg kell tanulnunk, az, hogy nem lehet meghiúsítani Istent és az Ő szuverén szándékát és célját. Szembeszállhatsz Vele, és egy ideig úgy tűnhet, hogy sikerrel jársz. Megölték Jézust. De végül mindig Isten győz. Ez a Biblia utolsó könyvének üzenete: Isten győzni fog, és mindenki, aki szembeszáll vele, veszíteni fog.
A második csoport, amely nem hitt, a köznép volt (11:55-57), amely felment Jeruzsálembe a húsvétra. Nem voltak nyíltan ellenségesek Jézussal szemben, de nem is kötelezték el magukat, hogy kövessék őt. Csak kíváncsi szemlélői voltak a Jézus és a zsidó vezetők közötti konfliktusnak. Elégedetten folytatták a vallási ünnepüket, miközben arról vitatkoztak, hogy vajon Jézus megjelenik-e, és hogy mi fog történni, ha megjelenik. De nem mertek kiállni Jézus mellett, mert ezzel a vallási hatóságokkal kerültek volna szembe. Így hát a biztonságuk érdekében passzívak maradtak, miközben a vallási vezetők meggyilkoltak egy ártatlan és jó embert.
A tanulság ebből az, hogy semlegesnek lenni Jézussal szemben azt jelenti, hogy hitetlennek lenni. Az énközpontúság a hitetlenség szíve. Önérdekük (önzésük) eredménye kontraproduktív volt, mivel Jézus elment, mert még nem jött el az Ő ideje (11:54). Ha Jézus visszavonul tőled, az a legnagyobb tragédia! A harmadik lecke a következő:
C. Még az odaadóan vallásos emberek is lehetnek hitetlenek.
Ismét egy ironikus figyelmeztetés olvasható a 11:55-ben: "Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak". Ez a hitetlenek második csoportjára utal, amelyet láttunk. Nem voltak nyíltan ellenségesek Jézussal szemben, de nem is voltak elkötelezettek. "Jó templomba járók" voltak, akik végigcsinálták a külső szertartásokat, de nem voltak hajlandók nyíltan kiállni Krisztus mellett.
Remélem, hogy ez nem jellemez téged! Lehetséges, hogy valaki odaadóan vallásos legyen, rendszeresen járjon templomba, magához vegye az úrvacsorát, de mégsem teljesen elkötelezett Jézus Krisztus mellett, különösen akkor, ha ez az elköteleződés valamibe kerül.
Következtetés
A Zsidókhoz írt levél szerzője a 3:12-dik versében ekképpen figyelmeztet bennünket : "Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel". A zsidó vezetők megkérdezték (11:47): "Mit tegyünk (ezzel a csodatevővel)?" Ez egy jó kérdés, amit érdemes feltenni magunknak: "Mit tegyek Jézussal?" A lehetőségek a következők: (1) Szembeszegülsz Vele; (2) semleges leszel vele szemben, miközben a vallásodat gyakorolod; (3) hiszel benne mint Megváltódban és Uradban, bármi áron is. Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét Krisztusban. De ha látod az Isten Igéjében leírt csodákat, és nem hiszel, megkeményedsz a bűneidben, és a Megváltó vissza fog vonulni tőled. Ne akarj odajutni! Ámen!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 21:45:38, vasárnap
|
| |
| |
Jézus könnyei
Textus: Jn 11,28-37
Egy fiatal pár, egyik városból másik városba költözött. Az Úr Napján elmentek az egyik gyülekezetbe és beszélgetni akartak a lelkipásztorral az istentisztelet után. Azért költöztek abba a városba, mert a feleség jó állást kapott. Rövid idő után azonban a munkahelyén, az ő szemszögéből nézve, ok nélkül felmondtak neki. Dühös és keserű volt Istennel szemben, mert azt hitték, hogy Őt követték, amikor odaköltöztek. Munka és pénz nélkül maradtak és nem tudták, hogy mit tegyenek.
A lelkész beszélt nekik arról, hogy az Úr irányítja nehéz helyzetüket, és hogy sok leckét akar tanítani nekik, ha bíznak benne. A férjnek jó volt a hozzáállása, és taníthatónak tűnt, de a feleség nem hallgatott arra amiket a lelkész mondott nekik. Továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy Isten cserbenhagyta őket. Később a férj további tanácsért felkereste a lelkészt, mert az asszony dühösen elhagyta őt, hogy visszatérjen a korábbi helyükre.
Ez az asszony szomorú példája annak, hogyan ne reagáljunk mi, keresztyének, amikor hirtelen megpróbáltatások érik az életünket. A Biblia ad nekünk egy másik lehetőséget: Ahelyett, hogy dühbe gurulnánk és elzárkóznánk az Úrtól, inkább közeledhetünk hozzá, engedelmeskedve szuverén kezének, tudva, hogy Ő gondoskodik rólunk. Nem baj, ha a bánat és a zavarodottság könnyeivel közeledünk Hozzá. A lényeg, hogy engedelmes szívvel közeledjünk hozzá, bízva az Ő szuverén szeretetében és gondoskodásában.
Mária, Márta nővére ezt tette, amikor Jézus Betániába jött testvérük, Lázár halála után. Márta ment először az Úrhoz, amikor Ő a falujukba érkezett, Mária azonban a házban maradt. Aztán a Jézussal való beszélgetés után Márta visszament Máriához és titokban ezt mondta neki (11:28): "A Mester itt van és hív téged". Mária erre nem azt mondta: "Most túl dühös vagyok ahhoz is, hogy beszéljek vele!" Hanem azt tette, amit nekünk is tennünk kell a bajban: Gyorsan felállt, és odament Jézushoz (11:29). Sírva borult a lábaihoz, és megismételte, amit Márta mondott (11:32): "Uram, ha itt lettél volna, a testvérem nem halt volna meg".
A figyelemre méltó dolog itt az, hogy Jézus nem dorgálta meg őt a könnyeiért vagy a hit hiánya miatt. Hanem azt olvassuk a 11:35 -ben: "Jézus sírt". Úgy vélem, hogy János azt akarja, hogy lássuk Krisztus együttérzését ezekkel a nővérekkel a veszteségükben. Ez a történet azt ábrázolja, amit a Zsidókhoz írt levél 4:15-16 kijelent:
Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud együttérezni a mi gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki mindenben megkísértetett, mint mi, de bűn nélkül. Azért közeledjünk bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk a szükség idején való megsegítésre.
Igeszakaszunk arra tanít bennünket, hogy ...
A Mester hívása és könyörülete arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy megpróbáltatásainkban közeledjünk hozzá.
János azt szeretné, ha a nehéz időkben, személyesen alkalmaznánk Márta szavait (11:28): "A Mester itt van és hív téged".
1. Krisztus a Mester, és Ő hív, hogy jöjjetek hozzá, és tanuljatok tőle a megpróbáltatásaitokban.
A. Krisztus iskolájában akkor tanulunk a legtöbbet, ha megpróbáltatásainkban közeledünk Hozzá.
A Mester leghatékonyabb leckéi gyakran akkor vannak, amikor a leginkább szenvedünk. Gyakran vagyunk úgy az Úrral, hogy azt hisszük, hogy egyedül is meg tudjuk csinálni, az Ő segítsége nélkül.
De aztán jönnek a megpróbáltatások, és rájövünk Jézus szavainak igazságára (János 15:5): "Nálam nélkül semmit sem tehettek". A nyomasztó időkben tanulhatjuk a legtöbbet Krisztus mindenre elégséges voltáról, ha közeledünk hozzá.
Egy lelkipásztor ezt írta:
Amíg nem tanultam meg bízni, addig nem tanultam meg imádkozni;
És nem tanultam meg teljesen bízni, amíg a bánat el nem jött az utamba.
Amíg nem éreztem gyengeségemet, az Ő erejét nem ismertem;
És még álmomban sem gondoltam volna, amíg nem sújtott, hogy Ő át tud vinni.
Aki legmélyebben issza a bánatot, az issza legmélyebben a kegyelmet;
Ő küldi a vihart, hogy Ő maga legyen rejtekhelyünk.
Az Ő szíve, mely legfőbb javunkat keresi, Tudja jól, mikor idegesítenek a dolgok;
Nem vágynánk a mennybe, ha a föld csak örömöt tartogatna.
És így a megpróbáltatások vagy a gyász idején ismerd fel, hogy Krisztus iskolájába vagy beiratkozva, és Ő éppen most adott neked egy nagyszerű lehetőséget, hogy többet tudj meg az Ő mindenre elégséges voltáról.
B. Krisztus minden egyes tanuló számára a tanuló szükségleteihez igazítja a leckéit.
Márta az irányító, mindent elintéző nővér volt. Ő volt az (Lukács 10:38-42), aki azzal volt elfoglalva, hogy elkészítse az ételt, amikor Jézus meglátogatta a házukat, míg nővére, Mária Jézus lábainál ült, és hallgatta, ahogy tanít. Ő szemrehányást tett az Úrnak ez alkalommal, mert nem mondta Máriának, hogy álljon fel és segítsen neki. Az Úr azonban gyengéden megdorgálta Mártát, amiért annyi minden miatt aggódott és nyugtalankodott, míg Mária a jobbik részt választotta.
A János 11-ben, amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, felállt és odament hozzá. Jézus tanbeli szinten foglalkozott vele, azt állította, hogy ő a feltámadás és az élet, majd kihívást intézett hozzá (11:26): "Hiszed-e ezt?" Tudta, hogy Mártának szüksége van erre a tanbeli alapra, hogy megdicsőítse Őt ebben a próbatételben.
De amikor Mária sírva borult Jézus lábaihoz, Ő együtt érzett vele és sírt, anélkül, hogy bármiféle bibliai igazságot megvitatott volna vele. Tudta, hogy szüksége van arra, hogy érezze, lássa az Ő együttérzését, és hogy később dicsőíteni fogja Őt, mert Ő belépett a bánatába, mert vele együtt szomorkodott és sírt.
Két alkalmazás: Először is, ismerd fel, hogy az Úr mindig a személyiségednek megfelelően bánik veled, hogy megtanítson arra, amire szükséged van ahhoz, hogy minden próbatételben növekedj. Minden szülő, akinek egynél több gyermeke van, tudja, hogy minden gyermek más és más. Nem tudsz velük pontosan ugyanúgy bánni, mert másképp vannak programozva, és másképp tanulnak. A Mester is ezt teszi a gyermekeivel. Egyénileg oktat, úgy, ahogyan a gyermekei a legjobban meg tudják tanulni a leckéket. De meg kell próbálnod megérteni az imádság és az Ige által: "Mit szeretne a Mester, hogy megtanuljak e próba által?"
Másodszor, érzékenynek kell lennünk mások egyedi személyiségére, amikor megpróbáljuk megvigasztalni vagy segíteni őket nehéz helyzetekben. Lehet, hogy egyeseknek szükségük van egy bátorító szóra, míg másoknak nincs szükségük szavakra, csak arra, hogy velük legyél és együtt sírj velük. Nincs "egy méret jó mindenkire" vagy ,,mindenkinél ugyanaz a módszer", amikor arról van szó, hogy segítsünk másoknak a szükség idején. Imádkozzatok tehát érzékenységért és bölcsességért, amikor segíteni próbáltok.
Ahhoz azonban, hogy Jézusban mint Mesterünkben bízhassunk a megpróbáltatások idején, ismernünk kell Őt. Minél jobban tudjuk, hogy ki Ő, annál könnyebb bízni benne. Ezért János megmutatja nekünk, hogy...
2. A Mester, aki hív minket magához, teljesen Isten és teljesen ember; ezért tud segíteni nekünk a megpróbáltatásainkban.
Ez a fejezet megmutatja nekünk Jézus emberségét és istenségét egyaránt. Emberi mivoltát nagyon világosan látjuk a 11:34-35-ben, ahol Jézus megkérdezi a sír helyét, majd sírva fakad. De istenségét már korábban is látjuk a fejezetben, amikor tudja, hogy Lázár halott, és hogy fel fogja támasztani őt a halálból (11:11,14); és amikor azt mondja Mártának, hogy Ő a feltámadás és az élet, és hogy aki hisz benne, az élni fog, még ha meghal is, és soha nem hal meg (11:25-26).
Az a tény, hogy Jézus teljesen ember, azt jelenti, hogy képes azonosulni és együttérezni a problémáinkkal. Az a tény, hogy Ő teljesen Isten, azt jelenti, hogy szuverén módon uralkodik felettük, és tud segíteni azokkal nekünk. (Természetesen az Isten, aki teremtett minket, teljesen megért minket, és tele van könyörülettel irántunk; Zsoltárok 103:13-14. De Jézus embersége különösen alkalmassá teszi Őt arra, hogy együtt érezzen velünk; Zsid 4:15). Jézus emberségének három vonását látjuk kirajzolódni az igeszakaszunkban:
A. Jézus ugyanúgy átélte (megtapasztalta) a gyászt és a mély érzéseket, mint mi.
Ézsaiás (53:3) megjövendölte, hogy Jézus "fájdalmak embere lesz, és a bánat ismerője". Az a tény, hogy Jézus Lázár sírjánál sírt, azt mutatja, hogy bármi legyen is a mi bánatunk, a gyászunk Jézus ismeri azt, és velünk együtt részt vesz abban.
B. Jézus nem szégyellte az emberi érzelmeket.
Jézus visszafoghatta volna a könnyeit. Végül is tudta, hogy hamarosan feltámasztja Lázárt. Emellett a könnyeit félreértelmezhették volna, úgy tekintve azokra, mint gyengeségre vagy csalódottságra, ahogy azt néhány zsidó félre is értelmezte (11:37). Jézus azonban nem aggódott emiatt. Ő teljesen ember volt (bűnös természet nélkül), és könnyei azt mutatják, hogy nem rossz, ha kifejezzük érzéseinket, amíg szívünk engedelmes Istennek. Az ÚSZ háromszor állítja, hogy Jézus sírt (itt; Lukács 19:41, Jeruzsálem hitetlensége miatt; és Zsid 5:7, a Gecsemáné kertben), de soha nem állítja, hogy nevetett volna (de lásd Lukács 10:21).
Érdemes megjegyezni, hogy János a sírásra más szót használ (11:33) Mária és a gyászolók hangos jajgatásának leírására, mint a 11:35-ben, amelyet úgy lehetne fordítani, hogy "Jézus könnyekre fakadt". Jézus sírt, de nem kétségbeesésében sírt. Pál apostol szavaival (1Thessz 4:13) a hívőknek szomorkodniuk kell, de nem úgy, mint azoknak, akiknek nincs reményük. Jézus belépett ezeknek a nővéreknek a szomorúságába. Részt vett a bánatukban. Együtt szomorkodott velük. Ahogy egyre jobban hasonlítunk Megváltónkhoz, nem érzéketlenebbé válunk, hanem olyan emberekké, akik istenfélő érzelmeket fejeznek ki.
C. Jézus szeretete áll minden cselekedete hátterében.
A 11:36-ban Jézus sírására válaszul ezt olvassuk: "A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!". És igazuk volt, mert János már korábban kiemelte Jézus szeretetét Márta, Mária és Lázár iránt (11:3,5). Valójában Jézus szeretete e kedves barátok iránt volt az oka annak, hogy két nappal tovább maradt ott, ahol volt, és hagyta Lázárt meghalni (11:6). A szeretet mindig a legnagyobb jót keresi a szeretett személy számára, és a legnagyobb jó bárki számára az, hogy nagyobb látást kap Isten dicsőségéről, és így növekszik a hitben. E két cél állt Jézus késlekedése mögött, hogy azonnal Betániába menjen (11:4,15,40).
A zsidók közül azonban néhányan megkérdőjelezték mind Jézus szeretetét, mind hatalmát, amikor azt mondták (11:37): "Ő aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Nem tudták összeegyeztetni Jézus szeretetét és hatalmát Lázár halálával. A súlyos megpróbáltatások idején az ellenség azt suttoghatja neked: "Isten biztosan nem szeret téged, vagy nem képes megakadályozni az olyan megpróbáltatásokat, mint amiken most keresztülmész. Nem szabad bíznod benne!"
De ilyenkor soha ne értelmezd Isten szeretetét a nehéz körülményeid alapján, hanem értelmezd a körülményeidet az Ő szeretetével. Ő megakadályozhatta volna a megpróbáltatásodat. De ahogy az egyik írásmagyarázó írta: "Ő soha nem enged meg próbát az életedben anélkül, hogy ne lenne neked arra szükséged és hogy az ne az irántad való szeretetéből fakadjon".
Tehát Krisztus a Mester, és Ő hív, hogy jöjjetek Hozzá, és tanuljatok Tőle a megpróbáltatásokban. És a Mester, aki magához hív minket, teljesen Isten és teljesen ember; ezért Ő tud segíteni nekünk a megpróbáltatásainkban. Végezetül,
3. A megpróbáltatásaitokban úgy jöjjetek a Mesterhez, ahogy vagytok, gyorsan és alázatosan.
Márta szavai Máriához (11:28) az Úr szavai hozzánk, amikor szenvedünk: "A Mester itt van és hív téged".
A. Jézus mindig jelen van, és várja, hogy próbatételeidben Hozzá fordulj.
Jézus ott volt, de Máriának fel kellett kelnie és oda kellett mennie hozzá. Még ha nem is érzed mindig a jelenlétét, Ő mindig jelen van, és rendelkezésedre áll, hogy kegyelmet adjon, ha odamész hozzá a megpróbáltatásaidban.
B. Jöjj Jézushoz úgy, ahogy vagy, és oszd meg vele az érzéseidet.
Mária azonnal odament, amikor meghallotta, hogy a Mester ott van és hívja őt. Nem azt mondta: "Négy napja sírok. A szemeim a sírástól pirosak és duzzadtak. Így nem mehetek Jézushoz! Először rendbe kell hozzam magam."
De mi gyakran így viselkedünk az Úrral szemben. Egy próbatétel vagy probléma közepén vagyunk, és azt gondoljuk: "Nem mehetek az Úrhoz, amíg nem szedem össze magam jobban. Várok, amíg megnyugszom és jobban uralom az érzelmeimet". A kegyelem az érdemteleneknek szól, nem az érdemesek számára. Menj Jézushoz a könnyeiddel, és Ő veled együtt fog sírni.
Ha még soha nem jöttél Krisztushoz az üdvösségért, akkor csak úgy jöhetsz, ahogy vagy. Ha megpróbálod megtisztítani az életedet, vagy elfogadhatóbbá tenni magad előtte, akkor nem érted az Ő kegyelmét. Ahogy egy régi angol himnusz szól:
Pontosan úgy, ahogy vagyok, semmi érdem nélkül,
Hanem az értem kiontott véred alapján,
És azért mert Te mondtad, hogy jöjjek Hozzád,
Ó, Isten Báránya, jövök! Jövök!
C. Gyere gyorsan Jézushoz.
Mária "gyorsan felkelt, és odament hozzá" (11:29). A barátai ott voltak mellette és vigasztalták őt. Gondolhatta volna azt: "Mit fognak gondolni, ha otthagyom őket, és Jézushoz megyek?". Vagy azt is gondolhatta volna, hogy az ő vigasztalásaik elégségesek. De bármennyire is vigasztalóak a barátaink, nem helyettesíthetik a Mestert, aki magához hív minket. Ne késlekedjetek! Menjetek gyorsan Jézushoz! Minél hamarabb mentek, annál hamarabb megtapasztaljátok az Ő vigasztalását és könyörületét.
D. Jöjj Jézus lábaihoz.
Mária odament és Jézus lábaihoz borult (11:32). Minden alkalommal, amikor Máriával találkozunk az evangéliumokban, Jézus lábainál van. A Lukács 10:39-ben "az Úr lábainál ült, és hallgatta az Ő szavát". Igeszakaszunkban Jézus lábainál önti ki bánatát. A János 12:3-ban megkente Jézus lábát a drága valódi nárdusolajjal, és a hajával törölte meg, előkészítve őt a temetésére. Ebben példát mutat nekünk: Először is, hallgasd Isten igéjét Jézusról. Akkor megismered Őt, és így a gyász idején hozzá tudod vinni a bánatodat. Ez meg azt fogja eredményezni, hogy imádod Őt, mint aki meghalt a bűneidért.
Következtetés
Egy amerikai misszióvezető meglátogatott egy kenyai iskolát, ahol hallgatta, ahogy tizenéves lányok mesélték, milyen áldást jelentett számukra, hogy a Bibliát a saját nyelvükön hallhatták. Az egyik lány azt vallotta, hogy a legnagyobb hatással rá a Máté 5:4-dik verse volt: "Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak". Egy másik lány azt mondta, hogy a legnagyobb hatással rá a János 11:35-dik verse volt: "Jézus sírt". Azt mondta, hogy amikor éjszaka sírt, tudta, hogy Jézus vele együtt sír.
A misszióvezető csodálkozott, hogy ez a két lány miért gyászol és sír. Arra gondolt, hogy talán azért választották ezeket az igeverseket, mert rövidek és könnyen megjegyezhetőek. De az iskola tanára odahajolt hozzá, és azt súgta neki, hogy mind a két lány AIDS-ben vesztette el a szüleit. Jézus együttérzése vigasztalta őket veszteségükben. A Mester ugyanígy hív téged is, hogy könnyeiddel járulj hozzá. Ő törődik veled, és együtt fog veled sírni. Jöjjetek Hozzá! Ámen! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 21:42:50, vasárnap
|
| |
| |
Jézus Krisztus a feltámadás és az élet
Textus: Jn 11,25-26
Egy város temetőjében, van egy sírkő amelyen a következő felirat olvasható:
"Emlékezz rám, amikor elhaladsz mellettem, ahol most állsz, ott álltam egykor én is. Ahol most én vagyok, hamarosan te is ott leszel. Készülj fel a halálra és kövess engem."
A halál hatalmas. Egyesek úgy vélik, hogy a halál a legnagyobb hatalom a világon. Olyan hatalom, amely levágja az embereket, és véget vet minden földi álmuknak, reményüknek és törekvésüknek. A halál szörnyű valóság. Vannak emberek, akiket életük virágkorában vág le. Mások akkor pusztulnak el, amikor már mindent elértek, amiért megdolgoztak. Évekig dolgoztak valamilyen cél elérésén, és amikor az már a kezükben van, vagy amikor elérik azt - meghalnak. Van, akivel a halál akkor végez, amikor még az anyja méhében van. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mit érhettek volna el az életben, mert a halál elragadta őket. Gyermekek halnak meg, akár betegség, akár baleset következtében. Ezek a dolgok mind tragédiák. A szülők, a nagyszülők és a testvérek mind megdöbbennek. Az életük megváltozik, olyan szomorúság tölti el őket, ami ebben az életben nem múlik el.
Azt gondolom, hogy mindnyájan szeretnénk, hogy bizonyos személyekkel bárcsak még eltudnánk egyszer beszélgetni vagy elmenni velük valahová. De nem mehetünk el velük még egyszer és nem beszélhetünk már többet velük. Elszalasztottuk a lehetőséget. Elmentek. A halál elragadta őket.
Az elmúlt körülbelül 150 évben az átlag életkor emelkedett, és ez azt eredményezte, hogy egyesek azt jósolják, hogy a jövőben az emberek több száz vagy akár ezer évig is élhetnek majd. Ez azonban nem fog megtörténni. Ugyanis az Albert Einstein College of Medicine kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy 115 év a plafon. Néhányan talán egy kicsit tovább élnek, de alapvetően 115 a határ. A kutatók az öregedést a DNS és más molekulák károsodásának felhalmozódásaként írták le, ami 115 éves korban már túl sok lesz. A nagyon idős emberek is meghalnak. Mindnyájan meghalunk.
Több tudós szerint az egészséges táplálkozás, a testmozgás és a jó orvosi ellátáshoz való hozzáférés sok esetben késleltetheti a halált. De végül eljön, szinte biztosan 116 előtt. Nem lehet megállítani. Érdekesnek találom, hogy az 1Mózes 6:3-ban az Úr ezt mondta:
"Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő!"
Néhányan mégis abban reménykednek, hogy kicselezhetik a halált. Vannak olyan cégek, amelyek lefagyasztják az emberek testét, vagy akár csak a fejüket, abban a reményben, hogy a jövőben a tudomány képes lesz újraéleszteni őket, és segíteni nekik újra élni. Ez annyira hátborzongató. De még ha túl is lépünk ezen az érzésen, nekem úgy tűnik, hogy azok az emberek, akik ezért pénzt fizetnek, olyanok, mint a régi nyugaton azok, akik kígyóolajért (,,csodaszerekért") fizettek.
A Biblia a halált ellenségként említi. (1 Korinthus 15:26) De a halál nem a legnagyobb hatalom a világon. Itt Jézus azt mondja, hogy Ő a feltámadás és az élet.
1. Az első dolog, amit ebből látnunk kell, hogy Jézus kijelenti, hogy teljesen legyőzte a halált.
Azt mondta: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
Jézus, személye és munkája által teljesen legyőzte a halált. Teljes uralma és hatalma van a halál felett. A Jelenések könyve 1. fejezetében, amikor János meglátta a dicsőségében tündöklő Jézust, a lábaihoz esett, mintha halott lenne. Jézus rátette a jobb kezét, és így szólt (Jelenések 1,17-18):
,,Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."
Az igeszakaszunkban, bár Jézus a halála és feltámadása előtt beszél, mégis Mártának a figyelmét az Ő befejezett munkájának az eredményére irányítja. Valóban, Lázár feltámasztása csak egy kis ízelítő az utolsó napon bekövetkező feltámadásból. Lázár feltámadása a nagy és dicsőséges feltámadásra mutat, amelyet a hívők akkor fognak megtapasztalni, amikor Jézus újra eljön. Jézus maga a feltámadás.
A feltámadás a halálból való kihozás, visszahozás vagy visszatérés. Kálvin János azt mondja, hogy Jézus ezt a kijelentést helyezi az első helyre,
"mert a halálból az életre való visszatérés természetesen megelőzi az élet állapotát...".
Jézus szavai egy nagy igazságra irányítják a figyelmünket.
Amire az embereknek szükségük van, az az élet helyreállítása (hogy új életre keljenek).
Krisztus nélkül az ember halott. Néhány nem keresztyén ellenezné ezt a leírást róluk. Ha azt mondod az embereknek, hogy halottak, miközben járkálnak, lélegeznek, gondolkodnak - várható, hogy tiltakozni fognak, és tagadni fogják.
De még a világ is használ néha ilyen kifejezéseket. Például: filmekben lehet hallani ilyen kifejezést, hogy élőholtak; még él, de hamarosan ki fogják végezni; megmérgezték, még él, de csak 24 vagy 48 órája van hátra. ,,Azt mondta valakinek, hogy gyilkosságot követtek el, és megkérdezték, hogy kit gyilkoltak meg. Azt válaszolta: "Engem!".
Jézus is így beszélt. A tékozló fiúról szóló példázatban, amikor a fiú hazatért, az apja ezt mondta: (Lukács 15:23-24).
"Hozzátok a hízott borjút és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott (halott volt és él); elveszett (volt) és megtaláltatott.""
Máshol a Bibliában a halál a bűnösök lelki állapotára van használva. Mi emberek, természetes állapotunkban, lelkileg halottak vagyunk. Az Efézus 2:1-2-ben Pál elmondta az efézusi keresztyéneknek, hogy milyenek voltak, mielőtt Krisztushoz jöttek.
,,Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik."
Mielőtt megismerték volna Krisztust, az efézusiak halottak voltak. A bűn miatt az emberek lelki élete természetes állapotukban "halott". Bűnünk elválasztott minket Istentől. Miután vétkeztek, Ádámot és Évát kiűzték az Édenkertből, és nagyon is valóságos értelemben elidegenedtek Istentől. Ahogy a Kolossé 1:21-ben olvassuk:
,,Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt."
Amikor tehát Jézus azt mondta, hogy Ő a feltámadás, azt mondta Mártának, hogy az emberek általa kapnak új életet.
Ez azok számára, akik nem keresztyének, azt jelenti, hogy úgy, ahogy vagytok, nincs életetek. Halottak vagytok.
Ti is a két lábon járó halottak közé tartoztok. Szükségetek van erre az új életre. Szükségetek van arra, hogy feltámadjatok. Szükségetek van arra, hogy lelki életet kapjatok.
Nem tudod magadat életre kelteni, szükséged van arra, hogy Jézus adja neked. Ő a feltámadás és az élet. Szükséged van arra, hogy Isten élővé tegyen téged Krisztussal és Krisztusban.
Ezt világosan látjuk az Efézus 2-ből, amely azzal kezdődött, hogy az efézusiaknak azt mondta, hogy halottak voltak vétkeikben és bűneikben. Majd így folytatódik: (Efézus 2:4-5)
,,De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!"
A nagyszerű hír az, hogy az embereket fel lehet támasztani. Mivel Jézus feltámadt a halálból, mi is életre kelhetünk Vele együtt. A Kolossé 2:13 ugyanezt mondja nekünk:
,,Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket."
Az igeszakaszunkban lévő tanítás hasonló ahhoz, amit Jézus Nikodémusnak tanított a János 3:3-8-ban. Ezt olvassuk:
,,Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."
Jézusban átmehetünk a halálból az életbe. Ahogyan Ő a János 5:24-ben mondta:
,,Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."
Jézus legyőzte, megtörte a halál hatalmát. Van remény számodra. Jézus megszabadíthat a haláltól. A bűn nagy átka legyőzhető.
Ez a legnagyobb és legjobb hír a világon. Van remény az emberi faj számára. Van remény számodra. Jézus meg tudja adni nekünk a feltámadt életet. Fordulj hozzá még ma.
2. Másodszor, látjuk, hogy Jézus az élet.
,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
James Montgomery Boice így fogalmazza meg Jézus szavait:
"Aki hisz énbennem, ha fizikailag meg is hal, fizikailag élni fog [vagyis lesz végső feltámadás]. Aki pedig lelkileg él, és hisz énbennem, az lelkileg nem hal meg."
Jézus azért jött, hogy új életet adjon nekünk. Jézus azért jött, hogy életet adjon nekünk, teljes életet. (János 10:10)
Negatívan fogalmazva ez az élet a bűn rabszolgaságából való szabadulásból, a Sátán elnyomásától és a bűn átkától - az örök haláltól - való szabadulásból áll. Pozitívan fogalmazva ez az élet a teljes életet jelenti, az életet, amely az Istennel való közösségből áll, az életet amely képes élvezni az Ő jelenlétét - az örömteli, megelégedett életet jelenti, egy olyan életet jelent, amely örökké biztonságos.
Testvérek, micsoda reménységetek van! Örüljetek neki!
Az 1Korinthus 15:51-57-ben Pál apostol azt írja:
,,Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: ,,Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"
Milyen dicsőséges lesz az örök életünk Krisztussal. A Jelenések 21:4 leírja azt az új korszakot, amely Krisztus visszatérésekor kezdődik. Azt írja:
"Nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a dolgok régi rendje elmúlt."
Istennel leszünk, teljes biztonságban, teljes örömben. Mindez azért, mert Jézus a feltámadás és az élet. Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 21:32:23, vasárnap
|
| |
| |
"Nem gondolt Jóás király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát." 2Krón 24,22
Jóásnak nem voltak szilárd alapelvei. Ezért legyen intő példa számunkra. Ne elégedj meg igazi kegyesség nélküli külső látszattal! Nem elég megfelelő hitvallást tenni; újuljon meg a szíved is! Ha a Szentlélek nem vitte végbe benned az újjászületést, akkor olyan leszel, mint aki könnyen vezethető a jóhoz, de ugyanolyan könnyen el is téríthető a helyes útról.
Jóást nem lehetett figyelmeztetni. Isten küldött prófétákat, hogy figyelmeztessék a népet, de ő nem hallgatott rájuk. Az a Jóás, aki élete első hat esztendejét a templomban töltötte, most már az Úr prófétáját sem akarta meghallgatni. Korábban nagyon buzgólkodott a templom helyreállításáért, most azonban figyelembe sem veszi Isten követeit.
Sőt, még ennél is tovább ment Jóás. Megölette Zakarját, atyai barátja fiát, aki egyike volt azoknak, akik őt királlyá koronázták. Zakarját Isten Lelke arra ösztönözte, hogy előlépjen és a templomi istentiszteleten szóljon a néphez. Minden joga megvolt ehhez. Ezt kiáltotta: "Miért szegitek meg az Úr parancsolatait? Így nem boldogultok! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket!" Nos, Jóás erre úgy reagált, hogy megölette az igazság rettenthetetlen tanúját. Ilyen kemény és otromba lett Jóás!
Gyakran tapasztaltam, hogy mennyire megváltoznak az emberek! Azt hiszem, a keresztyénség legrosszabb ellenségei és üldözői épp azokból támadtak, akik korábban szelídek és jóságosak voltak. Ezek közé tartozik, lám, itt valaki, aki hat évig a templomban volt, egy olyan férfi, aki az Úr tetszése szerint cselekedett, amíg élt a nevelője. Lám, egy ilyen ígéretes ember olyan Sátánná válhat, aki a templom udvarában öleti meg jótevője fiát!
Ó, bárcsak lenne jellem-biztosítási társaság! Embereknél nincs ilyen. Csak Isten őriz meg igazán jól minket.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 21:29:48, vasárnap
|
| |
| |
"Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk..." 2Krón 24,17
A fiatal Jóás Jójádá főpap jelenlétében rendkívül alkalmazkodó volt.
De aztán Jójádá meghalt. Más tanácsadók jöttek és hízelegtek a királynak. Elképzelhetitek, ahogy jönnek ezek az urak, meghajolnak, hajbókolnak mielőbb a közelébe érkeznek. Jójádá ilyet ritkán vagy talán soha nem tett; királyt megillető megbecsüléssel bánt unokaöccsével, de tisztelettel és felelősségteljes őszinteséggel beszélt vele.
Amíg élt Jójádá, Jóás számára ő volt a fő tekintély. Most azonban önmagát látta nagyembernek, akihez mindenki odafordul és megcsodálják. Júda fejedelmei, a birodalom modern emberei eljöttek és meghajoltak a király előtt. Szinte halljuk, ahogy mondják: "Királyi felség, gratulálunk hogy megszabadult a felügyelőjétől. Most már gondolhat önmagára is. Nagyszerű dolog, hogy fiatalemberként megszabadult végre öreg nagybátyja hatalmából. Kétségtelenül tiszteletre méltó ember volt a főpap; jelen voltunk a temetésén és kinyilvánítottuk iránta teljes, köteles tiszteletünket. De már igen öreg volt, és nem tudott együtt haladni a korral. Most azonban, hogy ő már a sírban pihen, meg vagyunk győződve, hogy ön modern korunk követelményeinek megfelelően fog uralkodni."
Ti is tudjátok, hogy szokták a szívbe csepegtetni mérgüket a hízelkedők, egyiket a másik után mézes-mázos, ravasz képmutatásukkal. Jóást pedig, fiatal lévén, levették a lábáról hízelkedésükkel. Szeretném tudni, hány évesnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy egyáltalán ne érzékelje a hízelkedést.
Szegény Jóást - aki bizonyára sokkal komolyabban gondolkodhatott, míg élt Jójádá - félrevezethették a csalók elkápráztató szavai. Nagybátyjával együtt a gyermek király kegyességét is eltemették.
Ó, nem ő az egyetlen, aki így járt! Sok keserű könnyet hullattam azok miatt, akik Jóáshoz hasonlóan viselkedtek.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2022. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
269 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7659
- e Hét: 19370
- e Hónap: 48682
- e Év: 236484
|
|
|
Offline
