|
2022-11-12 22:15:59, szombat
|
| |
| |
Lackfi János: MILYENEK MÉG A MAGYAROK? - Ínyenceknek 
Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. -) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, 1997-ben a Magyar PEN Club titkára volt. Hat gyermek édesapja
A szerzőről
1971-ben született Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő.
Harmincnál több könyvet írt, felét felnőtteknek, felét gyerekeknek, harmincegynéhányat pedig lefordított franciából. Megzenésített verseiből négy CD-nyi került kiadásra, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes és mások előadásában. Tizenhét évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedik. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja volt. Humoros identitásesszé-kötete, a 2012-es Milyenek a magyarok? huszonötezer példányban fogyott el, folytatása, a 2013-ban publikált Milyenek MÉG a magyarok? tízezer példánynál tart. 2014-ben látott napvilágot a novellákat tartalmazó Három a magyar igazság. Elnyerte többek közt a József Attila- és a Prima Primissima-díjat. Zsámbékon él feleségével és hat gyermekével.
Művei
Link
Bővebb ismertető
MILYENEK IS A MAGYAROK?
Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is.Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.
Lackfi János - MILYENEK MÉG A MAGYAROK?
A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar. A nagy sikerű első kötet és hangoskönyv után ezúttal, többek között azt is megtudhatjuk, hogy a magyarok miért mindig csak a vesztett csatákat ünneplik, miért vannak kiélezve az anyósukra és hogy miért kedvenc történelmi játékuk a ,,mi lett volna, ha"? A szerző úgy látja, a humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba és javul a kedélye. ,,Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék."
A nagy sikerű (16 000 példányban elkelt) első kötet után most kiderül, hogyan mondják meg a magyarok a tutit, akkor is, ha senki sem kíváncsi rá, hogyan utaznak a villamos ütközőjén halált megvető bátorsággal, hogyan beszélnek tündibündi nyelven, élnek-e köztük aranyemberek, miért énekelnek megcsonkított boci-bocikról gyermekeiknek, miért szerények, mint az ibolya, és valóban illatoznak-e sötétben. Megtudhatjuk, tudnak-e úszni a betonban, miért mindig csak a vesztes csatákat ünneplik, miért vannak kiélezve az anyósukra, miért nem vandálkodnak (csak titokban), miért nem babonásak (csak titokban), miért nézi itt kilenc ember, míg egy a gödröt ássa, s hogy miért kedvenc történelmi társasjátékuk a "mi lett volna, ha"?
MILYENEK MÉG A MAGYAROK?
FÜLED BOKÁIG (részlet)
A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar.
Abból, hogy vallja, borban az igazság, ezért pár pohár után az asztalt kezdi csapdosni, és kijelenti, hogy mindig neki van igaza. Vallja azt is, hogy sörben a békesség, ezért pár korsó után jóságosan kijelenti, hogy mindenkit szeret, és mindenkinek igaza van. A pálinkában ilyen elvont fogalmak nincsenek, azt inni kell, a többi majd kiderül.
Abból, hogy minden külföldinek kész elmagyarázni, nyelve agglutináló, mint a japán, vagyis kicsi darabkákból van összebütykölve az összes szó. A japánokkal egyébként abban is egyetért, hogy minden tisztességes ember először a vezetéknevét adja meg, s csak aztán a keresztnevét. Ez így logikus, nem tudni, miért nem értik a többiek!
Abból, hogy titkon büszke szitkozódási kultúrájára, és megszámolta már, hogy nevezetes "b" betűs szavunk különböző igekötőkkel felszerelve legalább kilencféle értelemmel bír.
Abból, hogy végtelen mennyiségben képes disznó vicceket, anyósvicceket, rendőrvicceket és zsidóvicceket mesélni.
Abból, hogy a tésztát édességnek tekinti, mákkal, dióval, lekvárral eszi, és ezzel idegrohamba kerget minden becsületes olaszt.
Abból, hogy hisz a szent Levesben, melyet az étkezés elején szolgálnak fel, a szent Savanyúságban, melyet a húsételhez szervíroznak, és a sajtról legfeljebb melegszendvics jut eszébe, semmiképp sem egy sajttál.
Abból, hogy míg az angol búcsúzás nélkül távozik, a magyar távozás nélkül búcsúzik.
Abból, hogy ajtóhoz érve előreengedi a hölgyeket, de bevág eléjük, ha kocsmába lép, hogy vadnyugati lovagiasságból saját testével fogja fel a repülő késeket.
Abból, hogy le és felsegíti a hölgyek kabátját akkor is, ha azok nem akarják.
Abból, hogy kötelességszerűen megjegyzi, magyar ember evés közben nem beszél. Mondja mindezt teli szájjal.
Abból, hogy mások egészségére kívánja a tüsszentést, pedig egy dán inkább bocsánatot kér miatta.
Abból, hogy nem tűri a böfögést, pedig a mongoloknál ez a háziak főztjének kötelező dicsérete.
Abból, hogy nyilvánosan orrot fúj, pedig ez Japánban súlyos illetlenség.
Abból, hogy rászól arra, aki szívja az orrát, vagy szemrehányóan zsebkendőt nyújt neki, és nem tűri az étellel való szörcsögést sem, pedig ezek Japánban vagy Kínában természetes dolgok.
Abból, hogy hegynek hívja a dombokat és tengernek legnagyobb tavát.
Abból, hogy kedvenc tejtermékei nevét sehogy sem tudja lefordítani nyugati nyelvekre. Nem, nem fromage blanc, nem is mascarpone, nem is cottage cheese, hanem tejföl. Értik? Meg tejszín meg túró meg Rudi.
Abból, hogy az összes nép fiaival ellentétben a jobb kezén hordja jegygyűrűjét, gyémántot pedig a világért nem tetetne bele, mert az flancolás.
Abból, hogy ha valami nem sikerül, ötszáz éve ugyanúgy rálegyint, hogy több is veszett Mohácsnál, ha meg valami végzetesen rosszul sikerül, akkor vérben forgó szemmel kiáltja: nekünk Mohács kell!
Abból, hogy gyerekként ki kell állnia az esőre, mert attól nagyra nő, répát kell ennie, mert attól fog tudni fütyülni, és spenótot, mert attól lesz erős. Ha csak a vastartalom számít, afelől akár egy lapátot is szopogathatna.
Abból, hogy születésnapján meghúzgálják a fülét, és azt kívánják, bárcsak érne bokáig, pedig ez nem lenne se praktikus, sem esztétikus.
Abból, hogy tudja, ennek a listának még nem ért a végére, és lehet, hogy soha nem is fog.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lackfi János |
|
|
|
|
|
Offline
