|
2022-11-15 18:51:26, kedd
|
| |
| |
Ideiglenes előnyök
Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. (Prédikátor 2,15-16)
Néhány évvel ezelőtt egy művész festett egy képet, amelyen egy koponyahegy látható. Első pillantásra az összes koponya egyformának tűnik, de amikor a szemlélő közelebbről megnézte, észrevette, hogy mindegyik koponyán van valami írás. Az egyikre az volt írva, hogy "orvos", a másikra, hogy "tanár", a harmadikra, hogy "titkárnő", a negyedikre, hogy "technikus", az ötödikre, hogy "eladó"; megint másokra pedig az volt írva, hogy "művezető, sofőr, kapitány, ügyvéd és bíró". A festményen több száz koponya volt, mindegyik más-más foglalkozást ábrázolt.
A művész és Salamon egyetértene. Nem számít, milyen helyzetben vagy ebben az életben, végül is meg fogsz halni. Gazdag ember, szegény ember, koldus ember, tolvaj - előbb-utóbb mind meghalnak. Bizonyos értelemben ez bizonyára igaz. Végül is meg fogsz halni. Senki sem menekül meg örökre a halál elől, bármennyire is próbálkozik, bármennyire is gyakorol, vagy bármennyire is óvatosan kerüli el a katasztrófát. A kaszás előbb-utóbb minden ajtón kopogtat.
Az igazságnak azonban van egy másik oldala is. Bár a halál végül minden embert elér, a halál nem törli el az emberek közötti különbségeket. A keresztény hit szempontjából a halálban válnak nyilvánvalóvá az emberek közötti valódi különbségek. Nem a pénz, a hatalom, a hírnév és a világi eredmények mesterséges különbségeiről beszélek. Ezek valóban mind elpusztulnak a sírral együtt.
Évekkel ezelőtt este fél 11-kor kaptam egy telefonhívást, hogy valaki meghalt. Felhívhatnám a családot? Mielőtt másodszor is felvehettem volna a telefont, az anya hívott fel. A fia drogot vett be, és aznap este meghalt. Ahogy felöltöztem, hogy az otthonba menjek, azon gondolkodtam, mit mondjak. Amikor odaértem, mindenki zavartan állt körülöttem. Végül az anya félrehívott, és könnyeivel küszködve feltette az elkerülhetetlen kérdést, azt a kérdést, amiről tudtam, hogy el fog jönni: "Miért? Miért hagyta Isten, hogy ez történjen a fiammal?"
Ha jól emlékszem, a fiatalember kidobó volt egy éjszakai szórakozóhelyen. A temetésen hirdettem az evangéliumot a durva kinézetű embereknek, akik úgy tűnt, megrémültek, hogy egy szobában vannak halott barátjukkal. Az utána adott fogadáson a terület kék volt a cigarettafüsttől, mintha mindenki egyszerre gyújtott volna rá, hogy megnyugtassa a kollektív idegeit.
De aztán eszembe jut sok más temetés, amit az évek során végeztem. Valahányszor eljön az idő, hogy eltemessünk egy keresztyént, a szomorúsággal együtt mindig hatalmas öröm is jár. Diadal van, amikor Isten népe Isten ígéretét - a mennyei életre való feltámadást - felidézi, még akkor is, amikor szeretteit nyugalomra helyezik.
Az, hogy mi történik, amikor meghalsz, attól függ, hogy mi történik veled a halálod előtt. Jézus Krisztus teszi a különbséget.
Uram Jézus, Te megmutattad nekünk, hogyan kell élni, és Te megmutattad, hogyan kell meghalni. A Te nyomdokaidat akarom követni, hogy készen álljak, amikor eljön az én időm. Ámen.
Ray Pritchard
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
