|
2022-11-02 19:45:10, szerda
|
| |
| |
A LEGSZEBB IDÉZETEK MINDENSZENTEK ÉS HALOTTAK NAPJA ALKALMÁBÓL
A november kezdete a megemlékezésé, amikor gyújtunk egy gyertyát elvesztett szeretteink lelki békéjéért. Gondolatainkat elhomályosítja a hiányuk és néhány nap erejéig elménk visszautazik az időben oda, amikor még közöttünk voltak. A meghatottságunkat ilyenkor nem mindig tudjuk szavakba önteni, csak kutatjuk a megfelelő gondolatot, mégsem bújik elő rejtekéről, ezért segítségül hoztunk nektek néhány csodálatos idézetet neves és kevésbé ismert emberek tollából az elmúlásról, a gyászról és a visszaemlékezésről.
"A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni.
Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad."
Ara Rauch
"...akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."
"Amikor meghalunk, nem az marad utánunk, amit a síremlékművünkre vésnek,
hanem az, amit mások életébe szőttünk."
Michelle Moran: Kleopátra lánya
"Annyira fáj, hogy el sem mondhatom!
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn,.."
“Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek,
hanem bent lakoznak a szívünkben."
Alexandre Dumas
"Azt hiszem, olykor egy személyiség varázsa annyira jellegzetes,
hogy soha nem hagyja el teljesen a Földet,
hanem szétszórtan örökre megmarad azoknak a szívében, akik szerették."
Chris Crandall
"...Állok, égetem a gyertyát,
küldöm lángjával szívem panaszát.
Feledni sosem fogok,
gyászolok, mert mást tenni nem tudok.
Szólok hozzád, beszélek,tudom, nem érted,
válaszod én se,csak vagyok veled a csendbe.
Most már alig pislákol a láng,
egy útólsó imát még küldök hozzád,
megyek, mert megy tovább az élet,
s nekem talán még rejt sok szépet.
De velem te is ott vagy, ott minden pillanatban,
mert lehet, hogy más a jövőm, de te vagy a múltam."
Ács Nagy Éva /látássérült (Marcali,1964 December 28): Millió gyertya
"Csak az hal meg, akit elfelejtenek, örökké él. akit igazán szeretnek."
"Csak nézek és találgatom,
hol az én kedvesem.
Álomban, ébren egyre csak
keresem, keresem.
Mert megvan ő, tudom, tudom,
csak elmaradt, de hol?
És addig, addig keresem,
én se vagyok sehol."
Nadányi Zoltán: TE MÁR SEHOL SE VAGY
"Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá."
Fekete István
"Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök.
Elmentél? Igen. Te messze jársz, s én itt ringatlak az ölemben
s ha fáradt leszek, átadlak a fiamnak s ő így tovább
itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből."
Kassák Lajos: Boldogító szentencia c. vers
"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."
Eljövök hozzád minden tavasszal,
az emléked bennem él.
Eljövök hozzád a nyári nappal,
mely csak rólad mesél.
Eljövök hozzád az őszi széllel
hangodat hallani.....
Eljövök hozzád, dacolva téllel
egy gyertyát gyújtani.
Szabó Gita: ELJÖVÖK HOZZÁD
"Elhagytad a házat, amit úgy szerettél,
itt hagytál mindent, amiért küzdöttél.
Most már Nélküled jön el a nyár, az ősz, a tél, a tavasz,
de bármilyen szép is, nélküled nem lesz ugyanaz!
Nem tudtunk megmenteni, pedig próbáltunk.
Kérjük az Istent, hogy jól bánjon Veled,
Helyettünk angyalok simogassák fejed.
Olyan drága voltál nekünk, hogy azt nem pótolja senki,
lelkünk sebeit nem gyógyítja semmi!"
"Elmentél, kereslek, a temetőt járom.
Ülök a sírodnál, ez lett a világom.
Ülök itt és várom, hátha meglátom
mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen..."
"Ez a gyertya most értetek égjen,
Kik fent laktok a magas égben.
Kik vigyáztok ránk onnan föntről,
S a lelkünkhöz szóltok a végtelenből."
"Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva."
(Reviczky Gyula: Halottak napján)
"Fények gyúlnak,
Emlékek ébrednek,
Elhúnyt Szeretteink
A szívünkben
Örökké élnek!
Most érezhetjük
Hogy velünk vannak!
A mécsesek áradó fényénél
Reánk mosolyognak!"
Cseppely Zsuzsanna: EMLÉKEZZÜNK
"A halottak az élők emlékezetében élnek tovább."
Marcus Tullius Cicero
"Halottak napja - a békességé. Az élőké.
Hiszen azok, akik ha le is hunyták szemüket, de szeretetünkben megmaradtak -
nem haltak meg. Bennünk élnek tovább."
Fodor Sándor: Halottak napja
"Halottak napja azért is különleges, mert ilyenkor nemcsak a saját halottainkra emlékezünk, hanem mindazokra, akik előttünk jártak, és az életük, örökségük fontos mindnyájunk számára. Akkor is, ha név szerint nem tudjuk, hogy ki készítette az első kenyeret, ki találta fel a betűt vagy az írást. Mindez hozzátartozik az életünkhöz, és nem a semmiből került elénk: ősi örökségeink ezek, amelyeket halottainktól, az egykori élőktől kaptunk."
Jelenits István: Interjú Magyar Kurír c. lap - 2018. november 1.
"Halottak napja, november egy,
sírhantok útján embersereg.
Kezünkben virág, őszirózsa,
szívünk száz emlék hordozója(...)
Emlékek gyúlnak mint gyertyaláng,
elébünk toppan anyánk, apánk.
Rég elsiratott, szép kedvesünk,
dédi-mamánk is itt van velünk(...)
Éjjel a sírkert csillogó menny,
millió mécses ég idelenn.
Leszállt hozzánk a csillagos ég,
mindent betölt az emlékezés."
Szuhanics Albert: Halottak napja
"Halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: az élet mulandó.
Böjte Csaba: Székely Hírmondó - Halottainkra emlékezünk
"Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!"
(Ady Endre Halottak napján)
"Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek,
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
mert én már Istennél vagyok."
"Hiányzol, mert lelkem egy darabját vitted magaddal a messzeségbe.
És ez a darabka nem pótolható nélküled..."
Hol van az a csillag, amely hozzád vezet,
Hol van az a madár, mely énekli a neved,
Hol az a napsugár, mely téged simogat,
Hol van a két karod, mely engem hívogat,
Hol van az a szellő, mely összekócol Téged,
Hol van az az utca, mely őrzi a lépted,
Hol van az az éj, mely ringatja az álmod,
Hol van az út vége, ahol meg kell állnod,
Merre indulsz el, ha újra menni kell,
Hol lesz a végcél, ahova érkezel?
Ott, hol testben nem, de lélekben létezel.
Ahová én végig, végig elkísérlek,
S veled leszek mindig, ameddig csak kéred ...
Hiába várlak, nem jössz többé,
Siratni foglak mindörökké.
"A hunyó nap sugarában
Nézem, anyám, sírodat:
Sárga-piros rózsáival
Szórja be az alkonyat.
Sárga-piros rózsáiból
Szövi rád a takarót...
Lágyan lengő, fúvó szellő
Suttogja az altatót."
Pósa Lajos: Anyám sírjánál c. vers
"Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél, nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?"
(Emily Bronte: Nem érhet kétségbeesés c. vers)
a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben
Ma a halottak napja van! Nem a csüggedés merev fájdalmával, de a kegyelet meghatottságával lépünk e hantokhoz, s egy könnyet ejtünk... rájok, koszorú gyanánt... Ez a könny, mely beszivárog a rögökön át az életrehívó emberi akarat igaz csöppje... súgja meg a halottaknak valamennyink hívó üzenetét...
Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok 1877., Budapesti napilap
"Megdermed a szív
Néma csend öleli körbe
Mikor az elmúlás szele megérinti
Az őszi temetőben.
A sírok közt lépdel
A múlt, a jelen s a jövő
A szív sebéren gyógyírt hoz talán...
A ballagó idő."
Cseppely Zsuzsanna: NÉMA CSEND
"Meggyújtják a gyertyát, a láng felszökik, kinyújtózik. Örül, hogy életre keltették. Ráfekszik minden fuvallatra, légmozgásra, kihasználja azokat, tudván, milyen rövid az élete. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba"
Vavyan Fable
"Még mindig fáj nagyon,
s ez örökre így marad,
de te mindig velünk leszel,
az idő bárhogy is halad.
Nélküled jön el a tél és tavasz,
bármilyen szép is lesz,
nem lesz ugyanaz..."
"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk! "
(Arany János: JULISKA SÍRKÖVÉRE)
"Míg jövőjét építettük
Sorsa el volt döntve rég.
Megkivánta, elszerette
Tőlünk a hatalmas ég.
Nem törődve semmit azzal,
Hogy szivünknek fájni fog:
Jöttek érte s mosolyogva
Vitték el az angyalok!"
Ábrányi Emil (ifj.): Könnycseppek c. vers
"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen."
Demjén Ferenc V-Moto'Rock: GYERTYÁK
Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen.
Laurell Kaye Hamilton: A nevető holttest
"Mindenhol csend van, béke és nyugalom,
csak a szívekben van igazi fájdalom.
Csak állunk némán a sírnál és arra gondolunk,
hogy valamikor egyszer ismét találkozunk."
"Minden ősszel, egyik este
Kimegyünk a temetőbe
Anya, apa meg nagymama
Gyertyát gyújtunk egykettőre
Kis mécses ég a sírokon
Olyan más a hangulat
Csöndben vagyunk, csak suttogunk
Alig látni arcunkat."
Hécz Attila Mindenszentek c. vers
"Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt."
Babits Mihály: Líra, kalendárium, mese, vers, kabala 3.
"Ne jöjj el sírva síromig!
Nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén."
Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig
"Nem múlnak ők el,
Kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak,
Álmok, évek."
Juhász Gyula: : Consolatio
Számtalan fehér gyertya tiszta fényű lángja
világlik bele a sötét éjszakákba.
Világlik mint égi csillag aranyló sugára,
mely szelíden ragyog rá a temető világra.
Ragyogjatok csillagok, gyertyák égjetek,
fényetekkel öleljétek az elhunyt lelkeket,
öleljétek úgy mintha a földi világ népe
szívének lenne forró melegsége.
Hiszen minden egyes gyertyaláng valakiért ég,
valaki emlékének lelki üdvéért,
s azért, hogy tudják majd ott fenn az égben is,
szeretteik, emléküket sosem feledik.
Kun Magdolna: Gyertyalángok
"Találkozás és búcsúzás,
az élet annyi csak,
Valaki jön,valaki megy,
S az emlék megmarad..."
Leonard Da Ung
"Találtam a sírodon egy kis virágot,
mely véletlen nőtt, magától.
Kérdeznélek kis virág:
Vajon szebb és jobb is a másvilág ?
Tudja e hogy szeretem ?
Vár reám odafenn ?
Ugye ő már nagyon boldog ?
Látja e ha érte sírok ?
Így szólt a kis virág:
Boldog ő mert szereted, s ha bánatos vagy
mindig rád nevet, csak te nem láthatod,
mert folyton könnyes a szemed.
Letörlöm a könnyemet és elsétálok.
Kertemben álldogálok, ott is vannak szép virágok.
Kérdeznék még ha lehet:
Ő vár- e rám és én mikor mehetek ?
Már nem jön válasz csak álldogálok,
Itt már nem felelnek a virágok."
( Laci bácsi (Békés László, 1928.07.01. - 1990.02.07.)
"Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.+
Szabó Magda: ELÉGIA
"Tudom, hogy senkit sem hozhat vissza a gyertyafény,
de az emlékezet, a szív megőrzi azt, akiért a gyertya ég."
"Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát,
Gondolj most arra, ki fentről vigyáz most rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz rá, s veled marad örökre."
"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása"
Fekete István: Tarka rét
"Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek."
Szenes Hanna:magyar költő, brit ejtőernyős
"A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.
Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn."
(Juhász Gyula: Epilógus)
NYUGODJATOK BÉKÉBEN TI ÖRÖK LELKŰ ANGYALOK,
S ÉGJEN ÉRTETEK EZER LÉLEK-GYERTYA
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek, halottak napja |
|
|
|
|
|
Offline
