|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2022-11-06 20:40:38, vasárnap
|
| |
| |
A teknős a kerítésoszlopon
"Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett." (Prédikátor 2,12)
"Aztán gondolataimat a bölcsesség, valamint az őrület és a bolondság megfontolására fordítottam.
Mi mást tehetne a király utódja, mint azt amit már korábban is tettek?" (Prédikátor 2,12) (Angol fordítás)
Biztos vagyok benne, hogy Salamon mindkét oldalról nyomást érzett a királyi utódlás kérdésében. Egyrészt az apja Dávid volt, aki őszintén szólva jobb ember volt, mint ő valaha is lesz - még akkor is, ha Salamon technikailag nagyobb király volt. A Máté 1:1 az Úr Jézus Krisztust "Dávid fiának" nevezte, nem pedig "Salamon fiának", bár ez a cím is helyes. Salamon az apja árnyékában élt és uralkodott, és biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy bármit is tesz, soha nem tudja háttérbe szorítani az apja helyét a népe szívében.
Aztán ott volt az utódjának kérdése. A hatalom átadása mindig kényes dolog, de Salamon nem segített magán azzal, hogy idegen feleségeket vett feleségül, és ennek következtében bálványimádást vezetett be Izraelbe. Az első királyok könyve 11. fejezetében egyértelműen az áll, hogy Isten Jeroboám lázadását használta fel arra, hogy Salamon kezéből kivegye a királyságot, Salamon uralkodása utolsó éveiben elkövetett bűneiért való ítéletként. Salamon nyilvánvalóan semmit sem tudott Isten döntéséről. Úgy halt meg, hogy azt hitte, hogy fia, Roboám fog uralkodni az egész nemzet felett, ahogyan ő tette. Fia azonban túl büszkének bizonyult ahhoz, hogy meghallgassa a bölcs tanácsot, és súlyos adót vetett ki a népre. Az északi tíz törzs fellázadt. Így maradt Benjámin és Júda törzse - Salamon hatalmas birodalmának apró maradványa.
Végül Salamon nem volt olyan nagy, mint az apja, de sokkal nagyobb volt, mint a fia. Uralkodására Izrael aranykoraként emlékeznek majd - egy olyan időszak, amikor a nemzet határai elérték a csúcspontjukat. Salamon nagy büszkeséggel kérdezte a Prédikátor 2:12-ben: "Mi többet tehet a király utódja, mint azt amit már korábban is tettek?". De Salamon tévedett. Nem tudta felülmúlni Dávid királyt sem katonai vezetőként, sem költőként.
Talán a lecke itt a büszkeség veszélyeivel kapcsolatos. Nem meglepő, hogy az ókori egyházatyák a büszkeséget a hét halálos bűn közül az első helyre sorolták. Először is azért, mert több embert tesz tönkre, mint bármely más bűn; mert észrevétlenül jön és annyi kárt okoz; és azért is, mert a vallásos emberek annyira fogékonyak rá. Emlékezzünk, a büszkeség volt az a bűn, amely miatt a Sátán leesett a mennyből.
Az irodájában az ismert író, Alex Haley egy kerítésoszlop tetején egy teknőst ábrázoló festményt tartott. Amikor az emberek megkérdezték tőle, miért van nála a festmény, azt válaszolta, hogy egy nagy igazságra emlékezteti: Amikor egy teknőst látunk egy kerítésoszlopon, tudjuk, hogy nem magától került oda. Valakinek oda kellett tennie.
Legközelebb, amikor egy kicsit felfuvalkodottnak érzed magad a nagyszerű dolgok miatt, amiket tettél, és már majdnem eltöröd a karodat, miközben a hátadat veregeted, emlékezz a teknősre a kerítésoszlopon. Nem egyedül másztál fel a csúcsra. Valakinek oda kellett juttatnia téged.
Örökkévaló Atyám, segíts nekem úgy élni, hogy az utánam jövők ne szégyelljék követni a nyomdokaimat. Ámen.
Ray Pritchard |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-06 19:43:00, vasárnap
|
| |
| |
"Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket." Fil 2,12
Megkérdezték a vasárnapi iskolában az egyik gyermeket, hogy keresztyén-e az édesapja. "Igen", válaszolta, "de nem erőlteti meg magát."
Ezt sajnos sok keresztyénről el kell mondani, mert az a nevük, hogy élnek, pedig halottak. Megáll az ige: "A szeretet sokakban meghidegült." (Mt 24,12) Sokan felveszik a keresztyénséget, de nem élnek benne. Nincs azonban olyan hivatás, amely energikusabb cselekvést, szorgalmat és buzgóságot követelne, mint a keresztyénség.
A naplopó semmire sem törekszik, és ezért semmije sincs, bármi legyen is a hivatása. De mi várható el attól, aki keresztyénnek nevezi magát és mégsem tanul Krisztustól, mint tanítójától, aki nem engedelmeskedik Urának, és nem szolgál neki, mint királyának?
Természetesen nem komolyságunk és buzgóságunk alapján szerezhetjük meg üdvösségünket, de akiből ezek a tulajdonságok hiányoznak, eltűnődhetik azon, vajon keresztyén-e egyáltalán?
Aki úgy véli, hogy elégedett lehet keresztyéni kötelességével, ha minden vasárnap elmegy a templomba viszont sem időt, sem pénzt nem szán az Úr munkájára sem itthon, sem a pogánymisszióban, nem tart házi áhítatot, soha nem tesz bizonyságot Uráról, nem imádkozik az elveszettekért, nos, az ilyenre érvényes, amit fentebb a fiú az apjáról mondott: "Nem erőlteti meg magát." Talán úgy értette, hogy nem lehet sok mindent kezdeni a keresztyénségével.
Valaki azt mondta egyszer: "Az én vallásom egy fillérembe se kerül évente." Egyik barátja erre találóan megjegyezte: "Akkor az egy fillért sem ér."
A szívünk bizonyság rá, a keresztyén életvitel nem édes nyugalommal teljes élet, hanem kemény harc és háború.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2022. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
55 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35910 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 174
- e Hét: 8886
- e Hónap: 20761
- e Év: 208563
|
|
|
Offline
