|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2022-12-04 12:51:01, vasárnap
|
| |
| |
Váradi Krisztina : Adventi szívek
Sötét van, némán ölel körül a csend,
Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen
idebenn.
Kinn hófehér táj, csodára vár a világ,
Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.
Különös érzés, mely védőn ölel át,
Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos
szemvillanás.
Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél,
Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!
Biztató a tudat, minden értelmet nyer,
Így üzen a végzet, hogy egyszer minden
jobb lehet.
S bár néha nem merünk bízni semmiben,
A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.
Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,
Így üzen a menny, hogy itt a földön
nem kell félnünk.
Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér,
A pislákoló öröm lángra lobban még!
Egészen betölt egy hatalmas erő,
Így üzen a mindenség:Igen,jön,
várjuk Őt!
Bár úgy érezzük, magányosan állunk,
A szeretet parazsa feléled társul.
Advent van, némán ölel a csend,
És a színes gyertyák fénye új értelmet
nyer hirtelen.
A megszentelt csendben érezhetünk csodát,
Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Advent -Mikulás-Karácsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-04 12:46:50, vasárnap
|
| |
| |
Pilinszky János - Advent: a várakozás megszentelése
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és “jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi “meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. “
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Advent -Mikulás-Karácsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-04 12:37:50, vasárnap
|
| |
| |
A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleggel. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Fényesen csillog ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt teszi majd bele a serlegébe, és viszi vissza a mennybe. Majd ebből a szeretetből, mind azok, akik a mennyben élnek, az angyalok, és akik meghaltak, fényt készítenek a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Advent -Mikulás-Karácsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-04 11:18:02, vasárnap
|
| |
| |
Garai Katalin: Búcsú az ősztől
Nézem e csodás tájat,
a fákat, színes lombokat,
színpompás leveleik
még vidáman kacagnak,
új ruhába öltöztette őket
a természet,
festő nem keverhetne
ennél szebb színeket,
kacagva hintáznak
a fák ölelő karjain,
megpihennek még egyet
a megfáradt nap sugarain,
kéz a kézben vágtáznak
a sikongatva érkező széllel,
vidámak, szertelenek,
bolondozva játszanak,
nem hallják az ősz
fájdalmas sóhaját,
ki a közelgő téllel vívja
ádáz, küzdelmes harcát...
könnyeivel küszködik a természet,
a szél fáradhatatlanul karikázik tovább,
hajtva maga előtt az ősz szomorú dalát...
síró fának levél a gyermeke,
ő volt szülője, ő volt a bölcsője,
most fájó szívvel el kell engedje,
leveti magáról alázattal, csendesen,
hogy tavasszal újraszülessen,
lassan meghal minden,
lehull az utolsó levele,
kis haragos patak lesz
lombjának rejteke,
zúzmarás jégtakaró
csipkés szemfedele...
most aludj, takarjon be a csend,
szunnyadjon ágaidon a lét,
ha tavasszal feltámad az élet,
s az aranyló nap új rügyet fakaszt,
én megköszönöm Istennek,
hogy engedte megérni újra a tavaszt...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2022. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
226 db bejegyzés |
| e év: |
1995 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 426
- e Hét: 3537
- e Hónap: 7287
- e Év: 76207
|
|
|
Offline
