Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Elképesztő videón örökítették meg Kína legbonyolultabb közle
  2022-09-30 20:45:29, péntek
 
 








ELKÉPESZTŐ VIDEÓN ÖRÖKÍTETTÉK MEG KÍNA LEGBONYOLULTABB KÖZLEKEDÉSI CSOMÓPONTJÁT



A gyönyörű környezetben fekvő Csungking városában épült meg Kína, és alighanem a világ egyik legbonyolultabb közlekedési csomópontja, mely nyolc év alatt készült el, s tavaly nyáron adták át a forgalomnak. A Jangce, illetve a Jialing folyók partján fekvő nagyváros mellett magasodó útlabirintusban öt szinten haladhatnak az autósok. A Huangjuewan csomópont legmagasabb része a talajtól 37 méterre húzódik, összesen 15 rámpán hajthatnak fel-le a rajta közlekedők, az összesen nyolc útvonal egyikéről a másikra.







A város építési bizottságának tisztviselője a Xinhua hírügynökségnek elmondta, hogy rendkívül komplex tervezésre volt szükséges a város magjának, repülőtérének és gyorsforgalmi útjának összekapcsolásához, s minden egyes rámpához, amelyek egy másik zónához vezetnek. Az elképesztő közlekedési csomópontra azért volt szükség, hogy megkönnyítsék az agglomerációjával együtt harmincmillió embernek otthont adó város lakóinak utazását.


One of China's most complex interchanges - Part 2 - YouTube





Link



Qianchun Interchange - One of China's most complex interchanges





Link



China's most complicated interchange - Your browser can't play this video
Aerial China:The most complicated overpass in Chongqing-Huangjuewan Interchange





Link



Csungking Szecsuantól nyugatra, a Jangce és a Jialing-folyó találkozásánál található, belvárosa a két folyó által határolt dombos félszigeten fekszik. E földnyelvet a két folyón túl hegyek veszik körül. A város és környéke hegyes-völgyes terület, számos természeti és kulturális érték található itt, flórája és faunája rendkívül gazdag. Évente nagyjából 100 nap van, amelyen a várost köd borítja.


Forrás: Wikimedia Commons/Oliver Ren





A város fontos kereskedelmi központ, és turisztikai jelentőségét emeli, hogy Csungking alatt töri át a Jangce folyó a Szecsuani-medencét övező hegységet, a híres Három-szurdokon keresztül. Így a Három-szurdokba vezető hajóutak többsége innen indul ki. A város egyik jellegzetességét a nagy szintkülönbségek, a hegyoldalakon kanyargó lépcsős utcák adják. A nyüzsgő nagyváros Délnyugat-Kína egyik legfontosabb ipari központjává vált, levegője azonban éppen emiatt az egyik legszennyezettebb az országban.


Forrás: Wikimedia Commons/Jonipoon








 
 
0 komment , kategória:  Világjárók  
852 ember halt meg az Estonia komphajó tragédiájában, de mié
  2022-09-29 22:15:19, csütörtök
 
 




852 EMBER HALT MEG AZ ESTONIA KOMPHAJÓ TRAGÉDIÁJÁBAN, DE MIÉRT NEM MONDJÁK EL A PONTOS IGAZSÁGOT?
Elter Tamás 2022.09.29. 19:59


1994. szeptember 28-án kora hajnalban Tallinból a stockholmi kikötőbe tartó Estonia komphajó máig nem teljesen tisztázott körülmények között hullámsírba merült a háborgó Balti-tengeren. Az Estonia fedélzetén tartózkodó 989 személy közül csak 137-an élték túl a szörnyű katasztrófát. Az 1997-ben közzétett hivatalos vizsgálat zárójelentése szerint a komphajó felnyitható orrajtajának anyaghiba miatt történt leszakadása okozta a súlyos tragédiát, de ezt több, a közelmúltban elvégzett új vizsgálat erősen megkérdőjelezi. A Discovery Chanel kutatócsoportja 2020-ban egy víz alatti robotkamera segítségével nagy, négy méter széles léket fedezett fel a hajótesten, amelyről korábban - állítólag - nem tudtak. A híres amerikai roncskutató, Gregg Bemis - a hatósági tiltást megkerülve - búvártechnikával vizsgálta meg a komphajó roncsát, és robbanásnyomokat azonosított. Az Estonia katasztrófájával kapcsolatban a brit, a svéd és az orosz titkosszolgálat is hírbe került, de 28 évvel a szörnyű hajótörés után még mindig tovább tart a titkolózás.


Viharos tengeren vágott neki végzetes útjának az Estonia komphajó

Az M/S Estonia utolsó, végzetessé vált útján, 1994. szeptember 27-én az esti órákban szedte fel a horgonyt Tallinban, és a kikötőből kifutva a nyílt tenger felé vette az irányt. Az Estonia egy 1979-ben vízre bocsátott, úgynevezett RO-RO (roll-on/roll-off) típusú alacsony merülésű komphajó volt, amelynek a le-, illetve felhajtható orrán át a járművek saját maguk hajthattak be a komp parkolóterébe. A kérdéses napon 803 utas és 186 fős személyzet tartózkodott az Estonia fedélzetén, Avo Phit kapitány parancsnoksága alatt.


Az M/S Estonia egy nyitható orral rendelkező, úgynevezett RO-RO komphajó volt Forrás: Wikimedia Commons





Aznap rendkívül rossz, viharos időjárási körülmények uralkodtak a Balti-tengeren. Amint az Estonia elhagyta a kikötő szélvédett mólóját, az orkánerejű szél bömbölve csapott le a hajóra. A Beaufort-skála szerint 7-8-as erősségű (80-90 km/órás sebességű) üvöltő szél

ház nagyságúra dagasztotta a koromsötétségbe burkolózó Balti-tenger háborgó hullámait.

Az Estonia úti célja a svéd főváros, Stockholm kikötője volt. Ahogy a hatalmas komp eltávolodott a partoktól, a nyílt tengeren még dühöngőbbé vált a vihar; az orkánerejű szél 8-10 méter magasra korbácsolta fel a hullámokat.


A zárt és sekély Balti-tengeren ritkák a 8-10 méter magas hullámok Forrás: Flickr





A rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt az Estonia közelében elhaladó hajók mind jelentősen lecsökkentették a sebességüket, ám az észt komp a szokásos 16-17 csomós (30-31 km/órás) utazósebességgel szelte a viharos tengert, mivel a kapitány tartani akarta a menetidőt. A fel-le bukdácsoló hajó orrán széttörő hullámok jéghideg vízpermettel árasztották el az Estonia fedélzetét, ezért nem csoda, hogy mindenki a hajó belső tereibe, a kellemes szalonokba, vagy éppen a meleg kabinokba menekült az ítéletidő viszontagságai elől.


A Balti-tenger partján fekvő észt főváros, Tallin volt az Estonia anyakikötőjeForrás: Wikimedia Commons/ Ralf Roletschek/Ralf Roletschek





Amikor a hajóhíd órája elütötte az éjfélt, a szolgálatos tiszt az addig megtett út alapján elégedetten konstatálta, hogy az Estonia a vihar ellenére tartani tudja a tervezett menetidőt. Az éjszakai óráknak köszönhetően az utasok többsége ekkorra már nyugovóra tért, és a pocsék idő miatt a szolgálatos őrszemeken kívül senki sem tartózkodott a fedélzeten.


Furcsa dörrenés hatolt át az orkán bömbölésén

Hajnali egy órakor a szél üvöltésén áthatoló tompa dörrenésre figyeltek fel a hídon szolgálatot teljesítő tengerésztisztek. A robbanásra emlékeztető furcsa hang a komp orra felől érkezett, ezért a kapitány utasítására néhány matróz előrement, hogy felderítse a dörej okát. Pár perc múlva visszatértek a hídra,

és azt jelentették, hogy nem észleltek semmi rendkívülit.

A híd vezérlőpultján az orrajtó esetleges kinyílását jelző indikátorok sötétek maradtak.


A megdőlt Estonia a háborgó tengerenForrás: Flickr





Ezekben a percekben még senki sem tudta, hogy a hatalmas orrajtó ismeretlen okból letört, és a kinyílt bejáraton át betóduló víz kezdi elárasztani az alsó rakteret. Az M/S Estoniát nem szerelték fel olyan külső biztonsági kamerákkal, amelyekkel folyamatosan szemmel lehetett volna tartani a felnyitható orr, illetve tatkapuk helyzetét. Nagyjából tíz perccel a dörrenés elhangzása után a hajó érezhetően a kormányfél felőli oldal irányába, vagyis jobbra kezdett dőlni, amit a dőlésszögjelző műszer egyre jobban kilengő mutatója is megerősített.


Avo Pith kapitány, az Estonia parancsnokaForrás: YouTube





Miközben Avo Pith kapitány és a szolgálatos tisztek éppen azon tanakodtak, hogy mi okozhatja a hajó jobbra dőlését, hirtelen megcsörrent a híd telefonja. A vonal másik végén a gépház jelentkezett be azzal a döbbenetes hírrel, hogy megállíthatatlanul zúdul be a víz a gépterembe.

Pár percen belül a dőlésszög elérte a kritikus értéket,

egy csuromvizes matróz pedig a hídra berontva azt közölte, hogy a hajó orra egyszerűen eltűnt. E vészjósló hír hallatán Pith kapitány azonnal elrendelte a riadót, a kormányost pedig visszafordulásra utasította. Az elfordulási manőver közben a hajó nyitott orra szembefordult a házmagasságúra ágaskodó hullámokkal, ami miatt pillanatokon belül többtonnányi víz tört be, tovább súlyosbítva a kritikussá vált helyzetet.


Az Estonia elfordulási manőverét ábrázoló grafikaForrás: Heiwa





Az M/S Estonia szeptember 28-án hajnali 1 óra 20 perckor adta le az első vészjelzést a 16-os frekvencián. Az Estonia ekkor a Finnországhoz tartozó turkui szigetcsoporttól ötven kilométerre volt délre. A finn parti őrség központjában a rossz légköri viszonyok miatt azonban csak két perccel később, 1 óra 22 perckor vették érthetően a komphajó ,,Mayday, mayday Estonia" vészjelzését.


Az M/S Estonia úgynevezett RO-RO típusú komphajó voltForrás: Varsi.net





Az Estoniához ekkor legközelebb haladó finn, illetve norvég M/S Silja Europa, valamint MS Mariella utasszállító hajók nem hallották, illetve nem értették meg a leadott segélyüzenetet, csak a tőlük valamivel távolabb haladó M/S Europa.

A finn parti őrség riasztott minden, a körzetben tartózkodó hajót,

és egy helikoptert küldött ki a helyzet felderítésére. A helikopter személyzete a tomboló időjárás ellenére is vállalta az életveszélyes bevetést.


Rettenetes jelenetek játszódtak le az oldalára fordult süllyedő hajón

Amikor Pith kapitány elrendelte a riasztást, a legtöbb utas már a kabinjában tartózkodott. A komp rendkívül gyors dőlését azonban az utasok is észrevették, a jéghideg tengervíz pedig perceken belül elárasztotta az utastér folyosóit. Kitört a pánik, a halálra rémült emberek tumultuózus jelenetek közepette egymást taposva igyekeztek kijutni a fedélzetre,

de az ekkor már szinte teljesen átfordult, vízzel elárasztott hajótestből alig 250-en tudtak csak kijutni.

Az Estonia vészes gyorsaságú megdőlése miatt nem maradt idő a mentőcsónakok leeresztésére sem.


A komp egyre jobban az oldalára dőltForrás: Flickr





Az erősen megdőlt víztől csúszós fémfelületeken nem lehetett talpon maradni, emiatt azok, akik sikeresen kijutottak a vízzel elárasztott belső terekből, egyszerűen bezuhantak a dermesztően hideg hullámok közé. Noha az Estonia főmérnökének hősies küzdelem árán sikerült még néhány percig fenntartania az áramszolgáltatást, de

1 óra 29 perckor a süllyedő hajó teljes sötétségbe borult.

Az utolsó pillanatokban a legénység megpróbált felfújható mentőtutajokat dobni a vízre, ám ezek többségét még azt megelőzően elsodorta az ár, hogy a jeges vízben az életükért küzdő hajótöröttek felkapaszkodhattak volna rájuk. Tovább rontották a vízbe zuhant túlélők esélyeit a lejárt szavatosságú és eresztő mentőmellények.


Az Estonia vészjelzését elsőként a finn parti őrség fogtaForrás: Origo





A haláltusáját vívó, oldalára dőlt Estoniát 1 óra 45 perckor elnyelte a háborgó Balti-tenger. A második világháborút követő idők legnagyobb európai hajókatasztrófájában 852-an vesztették életüket.

A mentést nagyon megnehezítette a tomboló vihar.

A riasztott hajók közül elsőként a norvég M/S Mariella futott be a katasztrófa helyszínére, hajnali 2 óra 12 perckor. A finn parti őrség helikopterének több mint másfél órát vett igénybe a helyszín elérése, életveszélyes körülmények között.

A finn parti őrség egyik helikoptere a mentőakció közbenForrás: AFP/KIMMO MANTYLA




Mindeközben sorra érkeztek be más riasztott egységek is. A mentés irányítását az időközben befutott M/S Silja Europa személyhajó kapitánya vette át.

A mentőakcióban részt vett 26 helikopter és 19 hajó legénységének összesen 137 túlélőt sikerült kimentenie a fagyos, tajtékzó vízből.

Abból a 250 emberből, akiknek sikerült elhagyniuk a süllyedő komphajót, sokakkal a dermesztően hideg, alig tíz fokos víz végzett: többségük vészes kihűlésben, hipotermiában halt meg. Az utolsó túlélőt reggel 9 óra 5 perckor sikerült kimenteni a Balti-tenger hullámai közül.


Hetven évre titkosították az Estonia-dossziét

Az Estonia elsüllyedésének okait kivizsgáló szakértői bizottság 1997 decemberében hozta nyilvánosságra a vizsgálat zárójelentését. A jelentés szerint a katasztrófát a hajó orrkapujának zárszerkezeti meghibásodása okozta, ami miatt a hajóorr levált, utat nyitva a betóduló víznek.


Bizonyosnak látszik, hogy az Estonia tiltott rakományt, titkos katonai berendezéseket szállított. Hogy ez összefüggésbe hozható-e a balesettel, nem tudni, mert a komphajó dossziéját 70 évre titkosítottákForrás: Maritime Cyprus





Az orrkapu anyag- illetve konstrukciós hibával összefüggésbe hozott letörésekor viszont az érzékelők a helyükön maradtak, ezért nem gyulladtak ki a kapitányi hídon az ajtó felnyílását jelző szenzorok. A rakománytérben lévő kamera képén ugyan látható volt a betörő víz örvénylése, erre azonban a személyzet nem figyelt fel.


Az M/S Estonia letört orrdarabja. Az 1997-ben közzétett hivatalos vizsgálat szerint az orrajtó zárszerkezete eltört, és ez okozta a katasztrófátForrás: AFP/JAAKKO AVIKAINEN





Konstrukciós hibának minősítették, hogy az Estonia sem az orrkapu, sem pedig a tatajtó mögött nem rendelkezett vízbetörést megakadályozó rekeszfallal. A baleset bekövetkezésében a gyártó, illetve a személyzet esetleges felelősségét ugyanakkor nem állapították meg. Mind a mai napig ez a hivatalos álláspont az Estonia tragédiájának okairól,


de ezt egyre többen kétségbe vonják.

Ott, ahol az Estonia elsüllyedt, viszonylag nem mély a tenger, a roncs hullámsírja 80 méteres mélyen fekszik, és ekkora mélységből a műszaki mentés, sőt, a roncs búvártechnikával való alapos megvizsgálása is egyaránt lehetséges.


Megemlékezést tartanak az Estonia áldozatainak hozzátartozói. Bizonyos, hogy az Estonia roncsa még sok titkot rejtForrás: AP





A katasztrófa után az áldozatok hozzátartozói szerették volna elérni, hogy hozzák fel a roncsban rekedt szeretteik földi maradványait, de ettől a svéd hatóságok morális, illetve technikai és pénzügyi nehézségekre hivatkozva kategorikusan elzárkóztak, mi több, a roncsot betonszarkofágba akarták zárni. A hozzátartozók elementáris felháborodásának hatására ettől végül elálltak.


Az Estonia egyik szerencsés hajótöröttje - egy a kevés életben kimentett túlélő közülForrás: AFP/MATTI BJORKMAN





Noha a hatóságok a költségekre hivatkozva zárkóztak el a holttestek felszínre hozatalától, de az óriási hajótest betonszarkofágba burkolása nagyságrendekkel többe került volna, mint az emberi maradványok kiemelése.

Azonban nem ez az egyetlen furcsaság az Estonia kálváriája körül.

A katasztrófát követő évben, 1995-ben a svéd kormány kezdeményezésére Svédország, Finnország, Észt- és Lettország, továbbá Dánia, Oroszország, valamint Nagy Britannia részvételével hozták tető alá az úgynevezett Estonia-egyezményt, ami a roncsot védetté nyilvánította, megtiltva ezzel bármilyen, az Estonia roncsához való lemerülést, illetve kutatást, az ,,illetéktelen" látogatók távoltartását pedig a svéd parti őrségre bízták.


Az Estonia egyik elhagyott mentőcsónakja. Nem tudni, hogy mi lett Phit kapitánnyal és kilenc kimentett emberévelForrás: Wikimedia Commons





Ami különösen érdekes, az a ,,kakukktojás" Anglia részvétele az egyezményben, amelynek nincsenek parti vizei a Balti-tengeren, és egyetlen állampolgára sem veszett oda a katasztrófában. A vizsgálati anyagot, az úgynevezett Estonia-dossziét hetven évre titkosították.


Egy mindre elszánt roncskutató, aki fütyült a hatósági tiltásra és bombát robbantott

A hatósági tiltást kijátszva, a híres amerikai roncskutató, Gregg Bemis és csapata lemerültek az Estonia roncsához, amelyet alaposan feltérképeztek, és anyagmintákat is gyűjtöttek a hajótest balesettel érintett szekciójából.


Gregg Bemis amerikai roncskutatóForrás: Wikimedia Commons





(Bemis az első világháború idején elsüllyesztett Lusitania óceánjáró alapos felderítésével szerzett világhírnevet magának, megállapítva, hogy a brit utasszállító gőzös - az angolok tagadásával szemben - valóban álcázott fegyverrakományt szállított, ahogyan azt a németek is állították.


A Lusitania elsüllyesztése adott okot Amerika hadba lépéséreForrás: YouTube





A Lusitania elsüllyesztését a korabeli brit politikai közélet ,,barbár kalózcselekedetnek" minősítette, és végső soron ez szolgált casus belliként az Egyesült Államok 1917-es hadba lépéséhez is.) Bemis az Estonia orrszekciójáról felszínre emelt fémdarabokat alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetette alá. A laboratóriumi vizsgálat egyértelmű robbanásnyomokat azonosított a megvizsgált fém alkatrészeken.


Bemis technikai búvárai az Estonia roncsát vizsgáljákForrás: YouTube





Egy német oknyomozó újságíró, Jutta Raber olyan információkhoz jutott, mely szerint a svéd titkosszolgálat az Oroszországból illegálisan megszerzett titkos katonai eszközök, illetve alkatrészek csempészésére használta fel a személyszállító kompot.


Jutta Raber, német oknyomozó újságíróForrás: NET WORTH ROLL





Az újságíró információit egy leszerelt svéd vámtiszt szintén alátámasztotta, aki 2004-ben, megtörve a hallgatást, a nyilvánosságnak kipakolva elárulta, hogy az M/S Estoniát kétszer is felhasználták az Oroszországból származó titkos haditechnikai eszközök Svédországba csempészéséhez.

Ezt az információt Johann Hirschfeld ügyészségi nyomozó is megerősítette.

Azt, hogy milyen katonai eszközöket csempészhettek illegális rakományként az Estonia fedélzetén, már nem sikerült kideríteni. Az ügyben »szimatot kapott« német újságíróval ugyanis közölték, hogy az Estonia-dosszié államtitok, amit kereken hetven évre titkosítottak.


Fedett ügynökök, titkos orosz csempészáru, MI6 és botrányos hallgatás

Bármennyire is szerették volna a svéd hatóságok, de nem sikerült megakadályozniuk az újabb, és számukra egyre kínosabb információk kiszivárgását. 2005. szeptember 22-én Margus Kurm észt államügyész ugyanis bejelentette, konkrét bizonyítékot találtak arra, hogy az Estonia fedélzetén 1994. szeptember 14-én és szeptember 20-án rejtett rakományként katonai berendezéseket szállítottak a svéd titkosszolgálat számára.


Az Estonia roncsának szonárkép alapján készített pontos helyszínrajzaForrás: Flickr





Stephen Davis, a brit New Statesman oknyomozó újságírója az észt államügyész bejelentése után kezdett saját nyomozásba. Davis szerint a svéd szolgálat fedett ügynökei az Oroszországból megszerzett titkos katonai eszközöket

a valódi >megrendelő<, a brit MI6 részére továbbították.

Így már az is érthető, hogy Anglia mit keresett az Estonia-egyezmény aláírói között. 2005-ben még egy újabb bomba robbant az Estonia ügyében: Jutta Raber ugyanis bejelentette, hogy sikerült a hatóságok szerint vízbe veszett Avo Pith kapitány és kilenc társának nyomára bukkannia.


Az Estonia ügyének két híres oknyomozója: Gregg Bevis amerikai felfedező és Jutta Raber német oknyomozó újságíróForrás: Pinterest





A finn parti őrség mentésben részt vett egyik helikopterének naplóbejegyzése szerint a kapitányt, továbbá kilenc társát sikeresen kimentették, és kórházba szállították őket. Mivel a naplóbejegyzésben szerepelt a kórház neve is, Jutta Raber felkereste az egészségügyi intézményt, ahol az alkalmazottak még jól emlékeztek a kapitányra és társaira.

Csakhogy 1994 után Avo Pith kapitánynak és a vele együtt kimentett kilenc társának is szó szerint nyoma veszett,

egyszerűen eltűntek.


Az M/S Estonia egyik elhagyottan sodródó mentőtutajaForrás: Wikimedia Commons





2020-ban a Discovery Chanel forgatócsoportja - a svéd hatóságok tiltakozása ellenére - egy távvezérelt automata mélytengeri kutatóeszköz segítségével az Estonia roncsának tatarészén hatalmas, négy méter átmérőjű léket fedezett fel. A lék formájából arra a következtetésre jutottak, hogy azt a tatfedélzet alatti raktérben történt ismeretlen eredetű robbanás vágta a hajótestbe.


Bevis és búvárai több anyagmintát is felszínre hoztakForrás: YouTube





Ez az új körülmény ím már arra is magyarázatot adhat, hogy az Estonia miért farral lefelé süllyedt el, holott az orrkapu leszakadására vezették vissza a hajó mélybe merülését.

Az Estonia tragédiáját övező botrányos hallgatás 2021 nyarán tört meg,

amikor a svéd hatóságok bejelentették, hogy újabb vizsgálatot rendeltek el az ügyben. 2021 júliusában a svéd Electra af Asko és az észt Eva 316 nevű hajó szonár és automata kamerák segítségével vizsgálta meg a roncsot.


Az áldozatok hozzátartozói hiába követelték a szeretteik földi maradványainak kiemelésétForrás: AFP





Az ehhez kapcsolódó hivatalos közlemény szerint a vizsgálati eredmények kiértékelése azonban több hónapot is igénybe vehet. Noha az ígért "több hónap" már régen letelt, de azóta sem került nyilvánosságra semmilyen újabb hír; az Estonia pedig a Balti-tenger sötét mélységeiben őrzi továbbra is a titkait.


852 ember halt meg az Estonia komphajó tragédiájában, de miért nem mondják el a pontos igazságot?

Link



M/S Estonia

Link











 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
Kovács Kati: A festő és a fecskék
  2022-09-29 21:15:09, csütörtök
 
 




Kovács Kati: A FESTŐ ÉS A FECSKÉK


A lehetetlent is szabad remélni,-
Meglátod milyen érdekes lesz élni!
(Szép Ernő)



Hosszú nappalokon s éjszakákon át
feküdt betegen egy szőke hajú kislány
a kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján

elmondta a kislánynak hogy ezt a képet ő festette régen
festett még sokat, mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle sosem adta el
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki

egy hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról
s elhozta a festményt az ára csak egy mosoly,

a kislány erre csendes szóval így válaszolt,
"nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily kedves volt
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már
az időm lassan lejár,

mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék a hajnalt többé sosem látom már"

a festő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
elment s elvitte a csodálatos festményt
s csak arra gondolt vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét

a kislány elfeledte gyorsan őt
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecske párt
a szemközti ház ereszére hó hullott már
el is repült messze délnek minden vándormadár

távol jártak mind a fecskék
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét
s a kislányban a reményt
és egyre jobban hitte el sem szállnak talán

lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!


Kovács Kati: A festő és a fecskék

Link


Link



SlidePlayer

Link









































 
 
0 komment , kategória:  Örökzöld dallamok  
Sárándi Szilvia versei
  2022-09-26 20:30:21, hétfő
 
 







SÁRÁNDI SZILVIA VERSEI




Sárándi Szilvia (1983. december 5. - 2017. )

A fiatalon elhunyt költő nevét a debreceni Tar Sándor Irodalmi Kör 2017.01.12-től felvette a fiatalon elhunyt tagjuk Sárándi Szilvia nevét, emlékét és irodalmi szellemiségét kegyelettel ápolják.


In Memoriam Sárándi Szilvia


Link








ANYÁK NAPJÁRA . . .




Mint madárfészket a faág,
úgy ölel át Édesanyád.
Mint felhőkből a záporeső,
ha baj ér Téged, úgy sirat Ő.

Mint puha szellő a nyárban,
úgy simítja arcod lágyan.
Mint a Nap ott fenn az Égen,
úgy ragyog, ha meglát Téged.

Figyeli a kedved, találgatja álmod,


egyetlen öröme a Te boldogságod.
S ha egy napon hiába várod,
s arcán a mosolyt többé nem találod,

Akkor ölelnéd, csókolnád igazán,
s majd rájössz, hogy elkéstél talán.
Öleld hát most és puszild meg arcát,
mert ez többet ér, mint sírján száz virág!








ÁLMAID


Azt mondod, én írom álmaidat,
egykori közös vágyainkat.
A csókokat, az érintéseket.
A régóta ki nem mondott érzéseinket.
Én írom, te álmodod.
Hogy el ne vesszen, a parazsat táplálod.
Menekülök előled,
azt gondolod,
de sokszor én is hozzád szárnyalok.
Ha tudnád,
hányszor hajtom válladra fejem,
hányszor simítok végig arcodon,
és hányszor pihen meg nálad lelkem
egy-egy hűvös hajnalon!
De nem tudod, mégis tovább álmodod:
az érintést, a csókot,
az egymásért élő tekintetet,
a tüzet, a mosolyt,
az eltitkolt szerelmet.
Míg írom, te álmodod.
De kérlek, most segíts!
Javíts az írásomon!
Radírozd a kérdőjeleket!
Emeld ki a lényeget!
Segíts az életünket helyesre írni!
Közösen a boldogságot kivívni!
Mutasd meg újra, hogyan kell szeretni!







ÁLMODNÉK...


Fekete éj, mi átkarol könnyes napok végén.
Gyengéden törli arcomról a forró cseppeket.
Fátyolos szemekkel fekszem az ágyam szélén,
míg zokogás rázza kimerült testemet.

Álmodnék én puha érintést.
Álmodnék mosolyt, mi felvidít.
Álmodnálak téged, de félek, nem lehet.
Távol vagy. S ha ideálmodlak,
bár iderepít a képzelet,
de szomorú álom vagy,
mert nem érinthetlek.

Álmodnám szemed kékjét.
Álmodnám, de nem lehet.
Nem adja a valóságot az itt születő képzelet.

Néha mégis sikerül.
Hirtelen megjelensz.
Kezed nyújtod felém,


mosolyod most enyém.
Csak rám figyel gyengéd tekinteted.

Közelebb lépsz.
Nyújtom kezem.
Azt gondolnám, most elérlek...
de fájó játékot űz velem a képzelet.

Láthatatlan fal választ el tőled.
Mintha tűzbe nyúltál volna, úgy rántod el kezedet.
Komoly lesz arcod, bántó a tekinteted.
Azt hitted, ez a fal már nem létezhet,
hisz azt mondtam, hogy leomlott...
most mégis elválaszt tőlem.

Szóra nyílik szád,
míg minden izmod a dühtől feszül:
- Ha a szívedben lennék,
már nem létezne fal.
Nézz hát magadba,
s döntsd el végre, mit akarsz!
- majd kicsordul lelked minden fájdalma
egy könnyben,
így tűnsz el az éjjeli ködben.

Fekete éj, mi átkarol könnyes napok végén.
Gyengéden törli arcomról a forró cseppeket.
Fátyolos szemekkel fekszem az ágyam szélén,
míg zokogás rázza kimerült testemet...







ÁRNYÉKTÁNC


Árnyékokat táncoltat a gyertya lángja.
Levendulaillat terjeng a kis szobában.
Tekintetem a lángba fullad,
míg némafilmként látom a múltat.

Ma másképp vetítődik a film, s az árnyék.
Ma karjaid helyett a félelmek ölelnek.
Most mégis simítja lelkem a fényjáték,
míg múltam árnyékai táncolva követnek.

Sóhajomtól meghajlik a gyertyaláng.
Hirtelen mozdulattal támad az árny.
Végül, hogy átlépjek a vetített múlton,
míg lecsöppen könnyem, a gyertyát elfújom.







A CSÓK HATALMA


Ma minden olyan szép volt.
Csend ülte meg a szobát,
és ő csak csókolt, csókolt...

Ma minden olyan szép volt.
Eltűnt a fájdalom, a láz,
mert ő csak csókolt, csókolt...

Ma minden olyan szép volt.
Elűztük a múlt árnyát,
míg csókolt, csókolt...







EMLÉK AZ UTOLSÓ CSÓKRÓL


Szép nyári nap volt, minden ragyogott.
Szerelmünkkel megleptük a parki padot.
Hozzábújtam, nem érdekelt semmi.
Akkor még nem tudtam, hogy holnap el kell menni.
De eljött a búcsú órája.
Fülemen a telefon,
szememből a könny várja,
hogy lefolyjon.
Végig az arcomon,
míg számban tovább él,
mint az utolsó csók,
mely még
forrón éget.
Sírok,
ilyen az élet.
Míg ott
ő
valaki mást
csókol.







EMLÉKED MEGMARADT


A szó, amit mondtál: elszállt;
a csók, amit adtál: elmúlt;
a kép, amit kaptam: széttépve;
az emléked megmaradt.

A rózsa, amit hoztál: elhervadt;
az illata már rég elszállt;
a levelek már lehullottak;
az emléked megmaradt.

A nyár elviharzott;
a tél beköszöntött;
a szívem most hallgatag;
az emléked megmaradt.







EMLÉKVERS


Kell az otthon, ahol átölel a szeretet gyengéd karja.
Kell a család, aki válaszol a mosolyodra.
Kellenek a barátok, kik melletted állnak,
hogy jobban tudj örülni a világnak.
Mindig kell valaki, aki el nem taszít soha,
akinek mindig őszinte a mosolya.


Kellenek a vidáman csillogó szempárok,
amelyek szinte csalogatják a boldogságot.
Lépjél hát, mindig csak előre,
gondolj egyfolytában a szebb jövőre!
Míg van ember, ki megfogja a kezed,
szíved - lelked addig nyugodt lehet.







ESTI KÉP ÁRVÍZ IDEJÉN


Csendlepelbe öltözött az utca.
Némaság a tájon, a szürkület hozta.
Csak a Hold pislákol enyhe fényt bocsátva
a nyugovóra térő, rohanó világra.

Fényjátékot játszik a fekete égbolt.
Csillagok társulnak hozzád, vén Hold.
Sokmilliárd ember tengernyi csillaga!
Gyújtsatok életet a haldokló világba!

Felhők gyülekeznek, sápad a fény.
A csendleplet lerántja egyetlen dörrenés.
Kezemet hiába kulcsolnám imára,
újabb özön zúdul a fuldokló világra...







ÉDESANYÁM


Emlékszem, régen ébenfekete, hosszú haja a szél játéka volt.
Könnyedén hajbókolt a kertben, kedvence a rózsa volt.
Sokat énekelt, hangja bejárta a teret.
Vidám volt mindig, önfeledten nevetett.

Mára rájöttem, az idő gonosz ellenség.
Megváltozott minden, rátört a betegség.
Nehezen lép, már nem énekel,
és fejéről is millió ősz hajszál integet.

De szíve még ma is a miénk:
enyém, és három testvéremé.
Mi maradtunk neki a kincs, az érték.
Még akkor is, ha ezt nem érdemelnénk.







ÉJJELI SÓHAJ


Csókolj álmot szemhéjamra!
Dúdolj fülembe lágy dallamot!
Csillagfényes éjszaka!
Vegyél észre, itt vagyok!
Végy karjaidba!
Hozz szívemre álmot!
Hadd feledjem gyorsan azt a délibábot!
Annyira valósnak tűnt,
oázisként lebegett,
mégis, mikor odaértem,
nem láttam egyebet,
csak fullasztó homokvihart,
mi egyre marta szememet.
Csillagfényes éjszaka!
Gyógyítsd be a sebemet!







ÉLETKÉP


Hatalmas csattanással vágott egy villám a fába.
Az korhadt reccsenéssel tört ketté fájdalmában.
Sikongva dőlt az eső áztatta fűre egyik fele,
míg gyökereitől várt megváltást másik fele.
Ez utóbbi állva maradt, s tartotta őt a gyökér
szerteágazóan, s a fél törzs tudta: ő él.
Tavasszal még hozhat leveleket, borulhat virágba,
még nyílhat ki alatta a megfáradt vándor tarisznyája.
De tévedett.

Másnap láncfűrésszel felszerelve jött egy férfi,
s a fa tudta: hiába esedez, hiába kéri,
hogy ne vágja ki, ne ölje meg,
kérését a láncfűrész bőgése törte meg.
Félóra múlva ott hevert sok darabban,
ekkor úgy gondolta: szenvedéseinek vége van.
De tévedett.

Később lovasszekérre hányták darabjait fel,
majd kandallóba tették, s ott égették el.
Ekkor már halkan szólt: - Ne tedd, ez fáj!
S beletörődött, hogy tőle már nem lesz szebb a táj.
De tévedett.

Hosszú tél után, meleg napsugárral jött a tavasz,
s a földben maradt öreg gyökér új hajtásokat fakaszt...







FELHŐ HOZTA, NAPFÉNY JÁRTA...


Felhő hozta fájdalom,
mi elárasztott szavaid hallatán.
Messze űzted
napfény járta mosolyom.
Záporesőként ömlő könnyeim
tenyered talajában pihentek meg,
míg egyfolytában ismételgetted:
- Ne félj, minden rendben lesz!

Az akkor virító tavaszi virágok
azóta már gyökerestől kipusztultak.
Emlékeimben él még a csokor illata,
melyet szerelmünk szalagja tartott egyben.
Még ott cseng a "mindörökké"
a kikeleti virágzásban.
A madárcsicsergés terjesztette "szeretlek"
állandó hangja a tavasznak.

Csak én fordultam jeges télbe,
hogy zúzmarát fújhassak beteg szívedre.
Már csak egyet kérek:
szállj messze az őszi széllel,
hogy ne érinthesd többé lelkemet!







GYERMEKI KARÁCSONY


Emléket őriz az idei karácsony.
Boldog, jégvirágos gyermekkort.
Fahéj illatú, mosolygós ünnepet,
mikor még gyermekszívben élt a szeretet.

Mézeskalácsba bújt az angyali sóhaj,
őszinte volt minden ölelés.
Két kezed munkája volt az ajándék,
hisz akkor még csak egy volt fontos: a szándék.

Fényes izzók helyett gyertyákat gyújtottál.
A habcsók íze ünnepi volt.
Egy ág jutott csupán fenyőfa gyanánt,


mégis minden évben megélted a csodát.

Most őszülő fejjel, párás tekintettel
azt kívánod, bár ott lehetnél.
Egy vágyad van: ölelni, kit nem lehet.
Szívből kívánom: vigyen el a képzelet!

Szenteste, ha megkondul a templomharang,
néhány percre hunyd le szemeid!
Térj vissza újra a picinyke házba,
s újra ébredjen fel a gyermeki hála!

Nyíljon ismét ölelésre pici karod!
Élj meg újra áldott ünnepet!
Én kívánok boldog, gyermeki álmot,
és örömteli, meghitt, áldott karácsonyt!







GYÖTRŐDÉS


Ólomlábakon vánszorgó fájdalom
üvölt az éjszaka közepén.
Felveri a békében nyugvó sebeket,
melyek pihentek szívem területén.

Bagolyként huhogó fájdalom járja
körtáncát gyötrődő testemben.
Csak kattog, kattog a gondolatok hada,
majdnem szétveti szédelgő fejemet.







HADD LEGYEK...


Hadd legyek fénysugár, és Te a Nap,
hadd legyek mosoly, és Te az arc,
hadd legyek eső, és Te a felhő,
hadd legyek szivárvány, és Te a szín,
hadd legyek kabát, és Te a tél,
hadd legyek szárny, és Te a madár,
akkor mindig együtt volnánk.







HOGY BOLDOG LEGYEN


Ti, kik kertjében szálltok le: csöpp kismadarak,
énekeljetek fülébe csengő dalokat!
Ti, kik kelyheiteket nyitjátok: virágok,
illatotokkal szívét teli árasszátok.
Ti habos bárányfelhők, kik ott vagytok fölötte,
a Napot lágyan takarjátok, ne süssön szemébe!
Te szél, ki gyakran süvítesz dühöngve,
arcát puhán simítsd, mintha én lennék mellette!
Te drága Angyal, ki ott lebegsz fölötte,
őrizd Őt szüntelen és tartsd meg Őt örökre!







KARÁCSONYI ANGYALOK


Karácsony van. Az angyalok köztünk járnak.
De ne keress ám rajtuk hatalmas fehér szárnyat!
Az angyalok a ragyogó szemű, mosolygó emberek,
kiknek szívében lángol az őszinte, tiszta szeretet.

Kik megkérdezik: - Hogy vagy? Miben segíthetek?
Hogy tehetném szebbé karácsonyi ünnepedet?
Ölelésre vágysz? Vagy csupán egy kedves szóra?
Mondd el, mi bánt, mi az, mi szíved nyomja?

Szép lassan eszedbe jut a gyermekkori emlék,


mikor még bátran megfogtad egy idegen ember kezét,
mert érezted, hogy szeret, és sohasem bánthat.
Emlékszel, akkor még láttad a hatalmas fehér szárnyat.

Időközben felnőttél, s mindezt elfeledted.
Régóta úgy gondoltad, hogy angyalok nincsenek.
Most melléd lép valaki, s ragyogó szemmel mondja:
- Ölelésre vágysz? Vagy csupán egy kedves szóra?







KERESS!


Keress meg engem egy égő gyertya fényében!
A lángja szikrázó melegében!
Keress a Hold sápadt arcában!
A csillagok vakító ragyogásában!

Keress csak nyugodtan a koldus szemében,
ahogyan alamizsnáért könyörög a főtéren!
Ott lapul szemében a szeretet,
mikor kenyeredből adsz neki egy szeletet.

Keress bármely pici dologban!
Keress a porban, a homokban!
Ha igazán szeretsz,
én mindenben ott vagyok veled.







KÉPEK


Szomorú, szürke, hideg tél.
Borzongás, fázós remegés.
Melegség után kutató kezek.
Egy pici szikra, ami után mehetsz...
Egy parányi fény, langy meleg,
ami biztat, hogy mehetsz.
Menj közelebb! Kezed melengesd!
Ha szíved fagyott, már semmit nem tehetsz.
Semmit... semmit... hát, melegítsd kezed!
S ha az már meleg, akkor nem remeg,
majd jön valaki, aki megfogja kezed.
Átjár a hő, olvad kicsi szíved,
így ismét lesz reményed...
Így ismét lesz őszinte szerelmed...







LÁNCOT FŰZÖK


Minden álmom egy-egy gyöngyszem.
Hogy el ne guruljon, felettébb féltem,
de jaj! Megremeg kezem.
Pattogva, gurulva távolodnak az álmok.
Padlóra kerülő gyöngyszemek testében
hullik ezer darabra életem.
Kezemben vékony damil, mi eddig egyben tartotta sorsom,
most kettészakadva visít csupaszon.







LÉGVÁR VOLT


A semmiből épült a palota.
Bizalom volt az alapja,
de egyre repedezett alatta...

Szerelemből álltak a falai.
Szerelemből...
könnyű volt lebontani...

A megértés volt az ablakok sokasága,
melyen beragyogott szívünk boldogsága:
a Nap,
mi ontotta a boldogság-sugarakat.

Az ajtók voltak a mosolyok,
mely minden nyitásnál ragyogott...
az ajtók, melyek mindig nyitva álltak,
tárva...
s most az összes kulcsra van zárva.

A tornyokat a csókok építették.
Egyre magasabbra,
már-már az égig emelték...

Kedvességed épített kupolákat,
de villámként csaptak belé a vádak,
így égette porig a légvárat...







MAGYAR SZEMEK CSILLAGAI


Csak az őszinte gondolatok hagynak nyomot.
Csak a szívből jövő tetteknek van értéke.
Mikor egy mosollyal, érintéssel a boldogságot hozod,
ott ragyog az a csillag az emberek szemében.

Szeretném, ha mindenkor a szeretet élne,
ha acéllánc kötné össze az összes magyart.
S ha a szétszóródott magyar nép újra hazatérne,
egységben alkotna a világ felett diadalt.

Ne adjuk át otthonunk mindenféle népnek!
Egy lélekkel harcoljunk azért, ami miénk!
Ha mindenki szívében szilárd alapköve ez a létnek,
csakis akkor maradhat meg nekünk ez a vidék.

Magyar Föld, mi megtermi éltető búzáját.
Mélyről feltörő források hűsítő vize.
Égő szívvel járod a borvidékek illatos túráját.
Egy idegen mindezeket nem nézi semmibe.

Óh, Magyar! Büszkén vállald, hogy ide tartozol!
Itt szeretettel fogad a pirosló pipacs.
Nincs is annál szebb érzés, mikor magyar folyókon hajózol.
Az egyetlen hely, mi őszintén nyújt neked vigaszt.

Csak az őszinte gondolatok hagynak nyomot.
Csak a szívből jövő tetteknek van értéke.
Mikor egy mosollyal, érintéssel a boldogságot hozod,
ott ragyog az a csillag az emberek szemében.







MEDDIG JÖSSZ VELEM?


Egy lassú dallamba bújtatott kérdés:
"Meddig jössz velem?"
Egy megmagyarázhatatlan érzés,
ahogy repít a képzeletem.

Nem értettem, miért is ez a dal,
mint ahogy azt sem, mi ez a zavar?
Miért a szív vad kalapálása?


Miért a lélek szárnyalása?

"Meddig jössz velem?"
Még itt cseng a kérdés.
Csak addig, míg engeded,
míg él az érzés...

Míg fogod kezem, nem mozdulok,
de ha szeretnéd, engedd el!
Egyet ígérhetek, soha nem hazudok,







MELLETTEM...


Mellettem látnod kell az apró csodákat.
Mellettem hallanod kell a néma dalt,
mit a szél susog a langymeleg tavaszban,
ezzel nyújtva nekünk örök vigaszt.

Mellettem látnod kell az apró csodákat.
Mellettem érezned kell a szellőt,
ami talán nem is létezik,
de én érzem, így érezned kell őt.







NAGYMAMÁNAK


Már nem láthattam arcod, nem hallhattam hangod,
de Neked, csak Neked köszönhetek egy asszonyt.
Nem vártál meg, elmentél csendesen,
gyötrődve, kínlódva, halálos betegen.

Én öleltelek volna könnyel teli szemmel,
segítettelek volna kellő türelemmel.
Csókolnálak, de már nem vagy többé.


Szerető, kedves szíved már a felhőké.

Nézz le rám néha, ott a felhőkön ülve!
Én feltekintek Rád, könnyeim törölve,
hogy mindig mosolyogni lásd arcom,
hisz Te vagy a Nagymamám, Te Drága Asszony.







NEM VAGY KEVESEBB!


Gyakran mondod, hogy Te más vagy.
Úgy érzed, egy homokszem vagy a világban.
Egy homokszem, mit a szél hord-visz,
akinek az életben haszna nincs.

Nézd a kagylóban növekvő gyöngyöt!
Tudod, az miből fejlődött?
Apró, tengeraljon lévő homokszemcsékből.
Ha rád tör a bánat, nézd őt,
a homokból lett igazgyöngyöt!

Érezd azt, hogy nem vagy kevesebb,
még akkor sem, ha ezt elhitették Veled!
Te is ember vagy, mint bárki más,
Neked is ugyanúgy jár a boldogság.

Nem kell a könny, Te nem vagy fogoly,
hát legyen az arcodon mindig mosoly!

/A fogyatékkal élők gyámolítására íródott/



. . .




NYÁR ESTI DAL




A falevelek apró csengettyűkként
játsszák szerenádjukat a meleg nyári estén.
Kis tücskök nyúzzák hegedűjüket kíséretül.
Hazafelé csatangoló lovak adják a ritmust,
mint messzire hallatszó patkódobok.

A Nap lassan lenyugszik nyugaton,
mintha altatódal lenne ez számára;
de nekem ez több egy egyszerű dalnál.
Gondolatokat ébreszt bennem
egy nyárról, mely mosolyra fakaszt...

Valami megrezdül az egyik fa ágán.
Egy szempár világít a nagy szürkeségben.
Majd mély huhogással tónust ad a dalnak,
végül hatalmas szárnycsapással
cintányért idéz és tovaszáll







REMÉNY


Hideg, téli légen át száll forró sóhajom Hozzád,
talán nem állja kőkemény jégfal az útját.
Vágyak, álmok úsznak az Érzelmek-folyamán,
s reménykedve kérdezem: - Gondolsz-e még rám?

Szomorú hónapok rút pora talán elfedi égő szerelmed
lobogó tüzét, s lehet, hogy már meghalt az emlékkép.
Mégis érzem, hogy nem lehet véletlen az,
hogy oly mélyen szívembe zártalak. Szerelmem megmarad.







SZÍNES CERUZÁK




Egy csomag színes ceruza, egy csoport ember.
Előttük a természet rajzokban, színtelenen.
Fellapozzák a kifestőt. Szebbnél szebb tájak,
erdők, rétek, ég és föld, néhány kósza állat.

Elkezdenek a képeknek színeket adni.
Kék az ég, zöld a fű, sárga a Nap,
barnán figyel egy őzgida a hársfa lombja alatt.

A folyók kékeszölden csillanó csobogása
pompás halakat tár szemeik elé.
Ők csak színeznek, satíroznak,
s a ceruzák egyre fogynak...

Először a kék ceruza kopik el teljesen,
így az ég nem ragyog kéken, csak veresen.
Vérvörösen csobog tovább az eddig tiszta vizű patak.
Már a nappal sem más, csak vöröslő alkonyat.

Elfogyott a sárga. Barna lett a Nap.
Barnán látják már a rég ragyogó csillagokat.
Barnulnak a virágok, az eddig sárgálló halak
most barna színnel úsznak a vöröslő tóvíz alatt.

Kimerült a zöld. Pótolták szürkével.
A fák, a füvek, a dzsungelek
most szürke színnel fürkésznek.

Végül nem maradt más, csak a gyűlölt fekete.
A havas hegytetők fehérsége megszűnt.
Nem hó takarja az ormot, hanem a gyász leple.
S már nincs fehér, csak fekete lepke...

Legvégül már minden fekete.
Fekete Ég, fekete fű, fekete Nap...
Így lett fekete egy egész lap.

Az utolsó képre már csak annyi fekete maradt,
ami arra lett elég, hogy húztak egy vonalat.
Nem maradt semmi, kipusztult már minden,
hát áthúzták a lapot, míg a hegy bírta srégen.

Így hal meg a természet,
így ölünk meg mindent.
Fekete gyászba borítjuk a Földet.

Ezek az emberek kaptak még egy esélyt:
még egy csomag színes ceruzát.
S most, hogy végre felmérték a veszélyt,
a színeket beosztani megtanulták.

Ám mi lesz a Földdel?
A pusztuló természettel?
Neki nincs második lehetőség.
Egyedül miénk a felelősség.







SZÜLETÉS


Egy parányi élet, egy csöppnyi test,
mégis egy égig érő boldogság.
Egy apró mosoly, egy sugárzó arc,
látod, megérte a várakozás.

Apró kezek, picike lábak,
tenyérnyi kis ruhácskák.


Bűntelen, tiszta lélek
a gyermek, a babácskád.

Tiszta tekintet, őszinte szeretet,
szívet megdobbantó ragaszkodás.
Még nem kér semmit, de mindent megkap:
szeretetet, békét, erő feletti gondoskodást.







TEMETŐBEN


Szomorúan álldogálnak a sírkövek,
de hallod a fájó sírást.
Egy nénike roskad az egyik kő előtt,
remeg kezében a virág.

- Itt hagytál, édes fiam,
itt, a sivár világ mezején.
Menni szeretnék utánad,
de csak sírköved ölelém...

Ennyit mond a gyenge hang,
és zokogva rázkódik a test.
Szemedet befutja a könny,
s a néni arcát figyeled.

Eltemette fiát, több éve már,
de a szíve azóta is kesereg.
Hiába kérte az orvosokat:
- Könyörgöm, segítsenek!







TŰZGOLYÓ


Tűzgolyóként érkezett.
Lángra lobbantott mindent,
mi útjába esett.
Lángra lobbantott mindent.

Tűzgolyóként érkezett.
Megvilágított mindent,
mi múltjában létezett.
Megvilágított mindent.

Tűzgolyóként érkezett.
Felperzselt mindent,
mit felperzselhetett.
Felperzselt mindent.

Tűzgolyóként érkezett.
Útjában hamuvá lett minden,
s Ő sohasem fékezett.
Útjában hamuvá lett minden.










VÁROK


Várlak, mint hidegtől reszkető madárkák
a langyos napsugarakkal meleget hozó tavaszt.
Várlak, mint vihar tépte fák a lágy szellő simogatását.
Várlak, mint izgalomtól remegő szívű gyermekek
a télen lehulló első hópihék érintését.


Várlak, hiszen nélküled a hidegtől reszkető madárkákra,
a vihar tépte fákra hasonlítok.
Várlak, és addig is fészket épít szívembe
a remény és a boldogság gyönge kis madara.

















 
 
0 komment , kategória:  Sárándí Szilvia  
Ime Gyurcsányék teljes lopott vagyona!
  2022-09-25 19:00:44, vasárnap
 
 








ÍME GYURCSÁNYÉK TELJES LOPOTT VAGYONA!

Szép kis lista


Tisztelt baloldali szavazók!

Nem baj, hogy Önök be vannak csapva? Hogy nagyon, de nagyon át vannak verve? De csúnyán! Ugyanis Önöknek szuper Európai Egyesült Államokos alapnyugdíjat, alapjövedelmet, meg akármit ígérnek! És ezt tényleg be is veszik Önök?

Megmutatjuk, hogy miért ne vegyék be ezeket a hamis ígéreteket!


Íme a Dobrev-Gyurcsány maffia klán családi vagyona!

Altus Rt.
ROTAB Kereskedelmi Kft.
ALDO Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.
Magyaróvári Timföld és Műkorund Kft., illetve jogutóda a MOTIM Rt.
Gép- és Felvonószerelő Vállalat,
majd Gép- és Technológiaszerelő Rt.,
végül ARK Vagyonkezelő Rt.
Béta-Roll Hengergumizó Rt.


A múltbeli közvetett vagy közvetlen tulajdon:

ACCES V. Vagyonkezelő Kft.
DÉTELL Szolgáltató Kft. GPS
Vagyonkezelő és Gazdasági Tanácsadó Kft.
Balassagyarmati Fémipari Kft.
Fönícia Kereskedelmi Kft.
Fittelina Ingatlanbefekteté si és -hasznosító Kft.
FORTUS Rt.
ROE Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft.
SZÍV-ŐR Egészségügyi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.
Perfekt Rt. Bakonyi Bauxitbánya Kft.
BAUXIT Bányavagyonkezelő Kft.
Nomentana Kft.
Agóra Marketing Tanácsadó Kft.
Altus Consulting Gazdasági Tanácsadó Kft.
Altus Luxemburg S.A.H.
PARTAGAS MANAGEMENT Kft.
PERTIA Könyvvizsgáló Rt.
PERFEKT-Akadémia Oktatási és Szolgáltató Kht.
ÁRKÁDIA-HOTELS Üdültetési Kft.
Enviroinvest Kft.
Hír-Rádió Kft. M.A.B .
Ingatlanhasznosí tó Kft. TMI Kft.
LBS ECONET Rt.
Magyar Közbeszerzési Hírbörze Kft.
Perfekt Karrier Kft.
Bajalog Kft.
Első Magyar Timföldipari Kft.
GER-COM Kft.
MOTIM-KERLANE Kft.
MOTIM Alumíniumszulfá t Kft.
Balassagyarmati Fémipari Rt.


Vezető tisztség betöltése a múltban (felügyelő bizottsági tagság):

NSZ 1999 Lapkiadó Rt.
Hidrotechnika Rt.
Sárvári Mezőgazdasági Rt.
Vasiterv Tervező Rt.
MOGÜRT Rt.


Azon cégek állami megrendelései és támogatásai, melyekben valaha szerepet vállalt

[Cég neve, állami megrendelések, állami támogatások]

Perfekt Rt. 393 095 136 Ft, 12 500 000 Ft
TMI Hungary Kft. 300 795 Ft, 0 Ft
Bakonyi Bauxitbánya Kft. 5 796 597 Ft, 0 Ft
Perfekt-Akadémia Kht 2 919 950 Ft, 0 Ft
Altus Rt. 142 034 050 Ft, 13 596 256 Ft
NSZ 1999 Rt. 3 750 000 Ft, 3 000 000 Ft
Hidrotechnikai Kft. 0 Ft, 25 000 000 Ft
MKH Kft. 12 860 213 Ft, 0 Ft
Enviroinvest Kft. 22 750 Ft, 43 029 775 Ft
Béta-Roll Hengergumizó Rt. 3 139 515 Ft, 537 000 Ft
Sárvári Mezőgazdasági Rt. 283 760 000 Ft, 0 Ft
Motim Kádkő Kft. 0 Ft, 1 311 000 Ft
Összesen: 847 679 006 Ft, 98 974 031 Ft

Az államtól kicsalt többlet széndioxid kvóta külföldre eladásából évente további 80-100 millió Ft.

Fittelina Kft.: elcsalt áfa: 15-20 millió Ft.
Privatizációnál vállalt rekultiváció költségének elcsalása: 250-300 millió Ft. pl. Bakonyi Bauxitbánya esetében.
Öszödi üdülőjét az állammal (velünk) vásároltatta meg úgy, hogy Szilvási Gyuri barátjával állami pénzért béreltette havi 2.5 millió forintért. 25 millióba került nekünk. Amíg le nem járt a &#8220;bérleti szerződés", meg sem közelítették. Üresen állt a ház több mint egy évig.

A MOTIM-et az anyósa segítségével vásárolta(?) meg 700 millió körüli összegért, de előtte a raktárakat több mint 2.5 milliárd Ft. (!) értékű nyersanyaggal töltötték fel.
A gyáron belüli környezetszennyező - anyagkezelést ellenőrizni sem tudják, mert nem engedik be az ellenőröket. Százmilliós kárt okoznak évente.
Ami nem csak az összeg nagysága miatt bűncselekmény.
A villanyáramot lényegesen olcsóbban kapja. Hogy a nyereség meglegyen, mi fizetünk.
Gyurcsány anyósa, Apró Piroska - akinek az apja az 1956-ban a Kossuth téri tömegbe lövető Apró (Klein) Antal -, a Magyar Nemzeti Bank bécsi fiókjának kifosztásában jeleskedett, amit végül be is zártak.

70 milliárd (!) forintunk úszott el nyomtalanul.

A bagóért megvásárolt és állami pénzen több mint százmillióért felújíttatott ún. képviselői klub összesen 130 milliónkba került.


Ennyi.

mindenszo.hu


Link



Emlékszik még valaki - választási szórólap 2002-ből






















 
 
0 komment , kategória:  Média  
Így tanítom meg a gyermekeimnek, mit jelent magyarnak lenni
  2022-09-23 20:45:22, péntek
 
 







ÍGY TANÍTOM MEG A GYERMEKEIMNEK, MIT JELENT MAGYARNAK LENNI -

A SZEMÉLYES ÉLMÉNY EREJE


Mottó

Hiszek a magyar zászló és a Szent Korona összetartó és megtartó erejében. Hiszem, hogy az ilyen rendezvények erősítik a magyarok nemzet- és identitástudatát. Kívánom, hogy Magyarország erős, szerető, összetartó nemzet legyen.

"Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldel a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató:
Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hová, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk."

Ez a trikolor a világ legjobb helyét, a Bárkát, a Kárpát medencét jelképezi.
Sehol másutt nem tudnék élni. Büszke vagyok, hogy magyarnak születtem!








Történelmünk ismeretének, nemzeti hagyományaink őrzésének, a nemzeti összetartozás kifejezésének fontossága olyan fogalmak, amelyek óvodás vagy kisiskolás gyermekek számára csak akkor lesznek érthetőek, kézzelfoghatóak, ha valamilyen személyes tapasztalat is kapcsolódik hozzájuk...

Ezért tartjuk fontosnak elvinni őket olyan helyszínekre, - akár nyaralás alatt vagy közben is - olyan jellegű eseményekre, amelyeken ezekről az értékekről nemcsak szó esik, hanem ahol fizikailag is átélhetik, átérezhetik, és utána beszélgetni is tudunk róla. Szülőként azt vallom: a gyermeknevelés, így az előbb említett értékekre való (hazafias) nevelés felelőssége is elsősorban a mienk, az iskola csak legfeljebb kiegészítheti mindazt, amit tőlünk, szülőktől hallanak, látnak és örökül kapnak.

Az alkalmat megragadva idén is végigvittük nemzeti zászlónkat az Andrássy úton.

Az Országgyűlés 2014-ben a magyar zászló és címer napjává nyilvánította március 16-át. Ennek tiszteletére 2017-ben útnak indították a Nemzet Zászlója rendezvényt, melynek keretében 2018. 03. 16-án egy 1848 méter hosszú, két méter széles, nemzeti színű zászlót 1848 ember segítségével zuhogó esőben vittük végig az Andrássy úton. Az 1848 méteres út az Operától a Hősök teréig tartott, ahol egy élő kokárdát alkotott az óriás zászló, majd kezdetét vette az ünnepi műsor. Az előző években a járvány kitörése miatt az eseményt elhalasztották a második bécsi döntés, Észak-Erdély és Székelyföld visszacsatolásának 80. évfordulójára, augusztus 30-ra. A műsor fellépői között volt Dévai Nagy Kamilla, Pataky Attila, Varga Miklós, Pap Lajos, Rékasi Károly, Nagy Feró és Tolcsvay Béla.

Idén 2022. szeptember 18-án már negyedik alkalommal rendeztük meg a hagyományos zászlófelvonulásunkat Budapesten. 11:00 órakor gyülekeztünk Budapesten az Opera előtt.
A megfelelő kettős sor kialakítását követően 12:00-kor indult el a zászlóvitel a Hősök tere felé.

Szilágyi Ákosnak, a rendezvény ötletgazdájának és főszervezőjének nem ez az első, hazafias jellegű kezdeményezése, a 2007-ben először elkészült Magyar Trikolór 12 hónapja című naptár is az ő ötlete, amely a három nemzeti színt is tartalmazó, fotópályázatok díjnyertes képeiből készül immár tizenöt éve. Ő járta ki azt is, hogy az Országgyűlés 2014-ben a magyar zászló és címer napjává nyilvánította március 16-át.

Az esemény idén ugyanolyan felemelő volt, mint a korábbiak, amikor először vittük végig az Andrássy úton az 1848 méter hosszú zászló ránk eső részét, de ezúttal napsütéses ragyogó szép időben, A lelkes fiatalok és idősek látványa idén is sok résztvevőt és nézelődő járókelőt mosolyra fakasztott. Büszkék vagyunk, hogy mind többen már ilyen fiatalon értik és érzik az esemény üzenetét, a magyar zászló, a nemzeti hősök és a nemzeti összetartozás fontosságát. Az eseményen résztvevők ugyanis nemcsak Magyarországról, hanem határon túlról is érkeztek - egy nagy székely zászló idén is kikerült a Hősök terére, sőt korábbi években Amerikából is jöttek. Minden résztvevő kapott egy emlékkönyvet és egy métert az előző évben vitt zászlóból; mi is megkaptuk mindezeket a korábbi részvételünkért.

Az 1848 méteres zászló költségeit a szervezők közadakozásból és a zászlóvivők "nevezési díjából" fedezték, bizonyítva, hogy mennyire becsüljük nemzetünket, szeretjük zászlónkat, hagyományainkat és kultúránkat. A 3000 Ft-ot meghaladó adományozók és zászlóvivők neve bekerül a NEMZET ZÁSZLÓJA 2022 könyvbe, amelyet később minden benne szereplő személy átvehet majd. / 2018, 2019 könyvek/


A Nyugatnak is üzenni szeretnének idén a nemzet zászlójával

Link



A Nemzet Zászlója az Andrássy úton - KarcFM 2018. 03. 16.
/Az első 2018. 03. 16-i felvonulás - végig zuhogó esőben/

Link


















































 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Füle Lajos: Napi csendességek 365 napon - III. negyedév
  2022-09-22 21:00:45, csütörtök
 
 





Füle Lajos: NAPI CSENDESSÉGEK 365 NAPON


365 NAPON

Háromszázhatvanöt napon,
JÉZUS, TE légy az oltalom,
JÉZUS, TE légy a holnapom,
Te égbe váró IRGALOM!

"Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében."
Zsolt. 130.5







III. NEGYEDÉV - JÚLIUS - AUGUSZTUS - SZEPTEMBER


J Ú L I U S


Július 1.
Füle Lajos: Ha kiszól

Az ember hallja, ámul,
és lelke ragyog,
mikor a Bibliából
kiszól a VAGYOK.

"Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges."
(Zsolt. 29.4)







Július 2.
Füle Lajos: Mit vár?

Övéitől mit vár Jézus?
Nem szép szavak tömkelegét,
nem vallásos életstílust,
de az "élek többé nem ént..."

"Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem."
(Máté 15:8,)







Július 3.
Füle Lajos: Várt ránk

Hány Ige szólt, és hány lett őszi köddé!
Várt ránk az Úr... az emlék nem vigasztal,
az alkalmak nem térnek vissza többé,
sok dolgunk immár helyrehozhatatlan.

"Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek."
(János 5:38,)







Július 4.
Füle Lajos: Próbák nélkül

Próbák és kétségek között
üres szívem Eléd hozom,
Uram, s bár koldusként jövök,
meggazdagodva távozom.

"Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett."
(2 Korintus 8:2,)







Július 5.
Füle Lajos: Porba írta

Várt az asszony remegve, sírva...
- Hol már, kik vádolták elébb?
JÉZUS tudta, s a porba írta
az engedetlenek nevét.

"Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül,
monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
Az pedig monda: Senki, Uram!"
János 8:10-11,







Július 06
Füle Lajos: Áldásra vár

Ma is áldásra vár az ÚR,
s így várnak ránk az emberek.
Kiket meg akar áldani,
azokat velünk áldja meg.

"És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt:
és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei."
1 Mózes 12:3,






Július 7.
Füle Lajos: Éjszaka kívül

Éjszaka kívül, fény a szívemben,
Drága Igéddel telve a lelkem.
Csendül szívem, hogy Téged dicsérjen,
Áldott MEGVÁLTÓM, őrizz az éjben!

"Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed."
(Ézsaiás 60:19,)







Július 8.
Füle Lajos: Jobbat készített

Mikor valami nem sikerül,
s bánat szorongat érte belül,
arra gondolj, és oszlik a bú:
jobbat készített neked az Úr.

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul."
(János 16:20,)







Július 9.
Füle Lajos: Falak

Utunk közben vannak falak,
amelyeken túl kell jutnunk.
Rajtuk ISTEN nem emel át,
ámde segít, mikor ugrunk.

"Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kőfalon is átugrom."
(2 Sámuel 22:30,)







Július 10.
Füle Lajos: Várnak valahol

A hűtlen évek lassan elmaradnak,
halottaink már egyre fontosabbak.
Gyűlt kincseink sem fognak, ócska lomtár,
többet jelent, hogy várnak valahol már.

"Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet."
(Zsolt. 71.18)







Július 11.
Füle Lajos: Az égben

Az égben? Ott nem botránkoznak,
felőlünk ott ősi remény él,
s örömük van az angyaloknak
egy bűnös ember megtérésén.

"Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt."
(Zsolt. 103:11,)







Július 12.
Füle Lajos: A vének is

Hogy kedvvel járja végig az utat,
a vénnek is kell hasznosságtudat.
Kell munka is és éltető remény,
hogy van kiért, hogy nem hiába él.

"És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!"
(Zsolt. 90.17)







Július 13.
Füle Lajos: Áprily

Most az öreg Áprilyt olvasom,
ki nyolcvan év omló partjához érve
szelíd fohásszal vár "a könnyű végre",
eltűnődve élőkön, holtakon.

"Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona."
(Jób. 5.26)







Július 14.
Füle Lajos: Péter és családja

Csak a hálóját hagyta ott,
családjához ragaszkodott:
mikor anyósa lett beteg,
a MESTER gyógyította meg.

"És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik."
(Máté 8.14-15)







Július 15.
Füle Lajos: Bízzál!

Bízzál! Nincs ennél fontosabb,
fedezetet rá ISTEN ad,
s az Ő örök körébe von
JÉZUS által e bizalom.

"Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van."
(2 Kor. 3.4)







Július 16.
Füle Lajos: Kereszt

Az országutat átölelte
árnyával egy kereszt.
Minden mi viselt dolgainkra
fátylat borít az est.

"Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot."
1 Korintus 1:23,







Július 17.
Füle Lajos: Szeressen!

Kit "előbb szeretett"
s megváltott a MESTER,
mindenkit szeressen,
elsőként szeressen!

"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt."
(Róma 5:8,)







Július 18.
Füle Lajos: Vigyázzatok!

Vigyázzatok, legyetek ébren!
A HÁZ URA úton lehet már.
Feltetszik majd jele az égen,
készen legyen mind, ki jelet vár!

"Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"
Máté 25:13,







Július 19.
Füle Lajos: Félelmetes

Bűn átka sújt, Sátán ijeszt...
Félelmetes az a kereszt:
az ISTENÉRT, az emberért
hull, hull a könny, hull, hull a vér...

"Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást
szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek
lelkeitekben elalélván."
(Zsidók. 12:3,)







Július 20.
Füle Lajos: Csodálom

Nézlek, elnézlek, csodállak, rigó.
Micsoda mozgás-koordináció
röptet, daloltat, léptet, illeget!
Nézlek s csodálom, AKI tervezett.

"Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid."
(Zsoltárok 145:10,)







Július 21.
Füle Lajos: Hát még ha...

Mi mindent megtett már az ember,
és attól milyen büszke lett!
Hát még ha ő teremtett volna
ha csak bolhányi - életet!

"Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet."
(Zsoltárok 121:2,)







Július 22.
Füle Lajos: Gazdagabb

Az Ige mindig gazdagabb,
mint ami róla mondható,
mint ahogy fényesebb a Nap,
mint amit tükröz lenn a tó.

"Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok."
(János 17:14,)







Július 23.
Füle Lajos: "Rávétetés"

Jeremiás "rávétetett",
a "rávétettek" mind, akik élnek.
A majdnem-rávett emberek
sohasem lesznek keresztyének.

"Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek."
(Ap.Csel. 26:28,)







Július 24.

Füle Lajos: Lábmosás

Csak add a lábad, kérlek,
tisztulna, hogyha mosnám...
- Ha meg nem moslak téged,
semmi közöd sincs hozzám.

"Monda néki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
(János 13:10,)







Július 25.
Füle Lajos: Jézus

Szennyes vagy, ember, s bűnöd börtönöd.
Ha meg nem moslak, hozzám nincs közöd.
Megváltanálak hulló véremen,
azért jöttem, hogy életed legyen.

"Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa." (1 János 4:9,)







Július 26.
Füle Lajos: Sebezhetetlen

A csúfolás nem árt neki,
a rágalomtól meg se retten.
Ki jól tud megbocsátani,
az szinte már sebezhetetlen.

"Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is."
(Kolossé 3:13-14)







Július 27.
Füle Lajos: Örök kincsekre

Törékenyek a földi dolgok
s veszendők is, az itt a boldog,
aki örök kincsekre vágyik,
ilyeneket gyűjtvén halálig.

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." (Máté 13:44,)







Július 28.
Füle Lajos: Zenék

Harangszó és diszkó zene
vegyül, mintha egyfajta volna,
pedig a mennybe hívogat emez,
amaz meg a pokolba.

"Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja őt."
(Zsolt. 145:18,)







Július 29.
Füle Lajos: Isten

Világokat teremtő JÓSÁG,
láthatatlan, örök VALÓSÁG.
Jelen van itt ezer alakban,
de hit nélkül - felfoghatatlan.

"Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük," (Róma 1:20,)







Július 30.
Füle Lajos: Mindegyikért

Mindegyikért hálás vagyok,
s hozom, URAM, áldásra mindet.
Adjál derűs vasárnapot
s élő Igét szeretteimnek!

"...és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan. És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek." (ApCsel. 16:33-34,)







Július 31.
Füle Lajos: Bölcsességünk

Mit föl nem érhet
emberértelem,
bölcsességünk az
ISTEN-félelem.

"Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás." (Jób. 28.28)







A U G U S Z T U S


Augusztus 1.
Füle Lajos: Én ismerem

Intelligens véletlenek
hozták létre ezt a világot,
mondják. - Ehhez kell ám "a hit"!
- Én ismerem a FELTALÁLÓT.

"Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le." (Nehémiás 9:6,)







Augusztus 2.
Füle Lajos: Csak egy őrült

Jaj annak, aki megveti
nem fogva fel "az örök rendet"!
Csak egy őrült képzelheti,
hogy az ősrobbanás teremtett.

"Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?"
(Zsolt. 94:8,)







Augusztus 3.

Füle Lajos: Ha az Úr mondatja

Kinek nincsen Sémeije,
ki átkot szór, keresztbe tesz?
De akkor is kegyelem ez,
ha az Úr mondatja vele.

"Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket."

(2 Sámuel 16:5,)







Augusztus 4.

Füle Lajos: Amikor szeretek

"Az ISTEN szeretet".
Vallani van okom.
Amikor szeretek,
képmását hordozom.

"Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;"
(Kol. 1.15)







Augusztus 5.
Füle Lajos: A kegyelem koldusai

A kegyelem koldusai
ott vannak a kereszt alatt.
A lelkileg "gazdag" hívek
taszítanak, taszítanak.

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje." (1 Korintus 1:18,







Augusztus 6.
Füle Lajos: Isten törvénye

Törvényhozó testületek
viaskodnak rendeletek,
ó és új törvények fölött...
ISTEN törvénye kész s örök.

"Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!" (Jeremiás 8:8,)







Augusztus 7.
Füle Lajos: Aki meglát

Van aki néz, van aki lát,
de aki m e g l á t , az az áldott,
mert VALAKIT végre meglátott,
KI által lett s van e világ.

"Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!" (Zsoltárok 118:26,)







Augusztus 8.
Füle Lajos: Telefon

Nagy messziről a telefon
kérdést röpít fel: hogy vagyok?
Szeretet száll a vonalon,
s a készülékből kiragyog.

"Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által." (Efézus 2:13,)







Augusztus 9.
Füle Lajos: Akkor is

Így tekint akkor is terád,
mikor testedben dúl a rák,
akkor is gyógyít az a Vér,
s örök lakodba bekísér.

"Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!" (Ézsaiás 53.4)







Augusztus 10.
Füle Lajos: Ennyi

Lelkem, ocsúdj! Bármily csodás a
szappanbuborék csillogása,
elpattan és vár rá a semmi.
A dicsőség is ennyi... Ennyi.

"Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás;
bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!" (Jeremiás 3:23,)







Augusztus 11.
Füle Lajos: Egészségesen is

Az egészség nagy kincs, de mégse minden,
jól tudja, aki hisz:
"totálkáros"lehet az ember
egészségesen is!

"Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják." (Máté 6:20,)







Augusztus 12
Füle Lajos: Sodoma indulatai

Sodoma indulatai
vesznek körül, ahogyan Lótot...
Velük szemben mit is tehetnénk
egyedül - az angyalok nélkül?

"És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt." (1 Mózes 19:15,)







Augusztus 13.
Füle Lajos: Vajúdásunk

Haldoklásunk: vajúdásunk.
Birkózik test, lélek egyre,
míg hirtelen felsírunk majd
végül - az örök életre.

"Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet." (Róma 6:22,)







Augusztus 14.
Füle Lajos: Süt rám a Nap

Bár visszavágynám, ami volt,
s könnyem ma is könnyen ered meg,
süt rám a Nap, néz rám a Hold,
s a csillagok is integetnek...

"Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért." (Filippi 3:7,)







Augusztus 15.
Füle Lajos: Lehet

Lehet, hogy életem, halálom
mesgyéje ez a mai nap.
Lelkem, URAM, Neked ajánlom
akkor is, fogadd be fiad!

"Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok."
(Filippi 1:20,)







Augusztus 16.
Füle Lajos: Már

Már baj lapul meg mindenütt e testben,
már gyógyszerekkel élek este, reggel,
már bent vagyok a férfikor telében...
Indulnak tán az angyalok is értem.

"Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket." (Zsolt. 34.8)







Augusztus 17.
Füle Lajos: Elmenetelünkre

Elmenetelünkre gondoljunk naponta!
Testünkben ketyeg egy időzített bomba.
Robbanhat bármikor, mégis, az a jó:
lelkünk túléli a detonációt.

"Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő." (Márk 13:33,)







Augusztus 18.
Füle Lajos: Egy gyertyalángnyi

Egy gyertyalángnyi készség
mindig elég a jóra.
Talán az ég sötét még,
de fénylőbb minden óra.

"Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak." (Máté 5:15,)







Augusztus 19.
Füle Lajos: Félelmek

Van félelem, mi megaláz,
s van félelem, mi fölemel.
Ilyen az istenfélelem,
amaz csupa könny, csupa gyász.

"Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." (2 Timóteus 1:7,)







Augusztus 20.
Füle Lajos: Kinyitott seb

Rádöbbentünk-e hamarább,
mielőtt a sírhoz elérünk -:
nyitott seb a bűn, melyen át
elfogy erőnk, elfoly' a vérünk?!

"Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hízelkednek." (Zsolt. 5.10)







Augusztus 21.
Füle Lajos: Nem félve

Kit az ÚR JÉZUS megtalált,
nem félve várja a halált,
neki az ígéret elég,
s a meghalás is nyereség.

"Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség."
(Filippi 1:21,)







Augusztus 22.
Füle Lajos: Kincse van

A halhatatlan lélek énekel
akkor is, ha a testben dúl a baj,
mert kincse van...
- Cserépedényben van!

"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2 Korintus 4:7,)







Augusztus 23.
Füle Lajos: Átöltözik

Az életünk, mint gyertya fogyva fogy már,
fényünk, hevünk is gyérül hossza fogytán.
Így jó, s ha majd "a gyertyák csonkig égnek",
átöltözik s átköltözik a lélek.

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre." (János 5.24)







Augusztus 24.
Füle Lajos: Várnak

A túlsó part... Engem ott várnak,
hihetek az ISTEN FIÁNAK,
KI megmondta, hogy van hely Nála,
be is fogad majd bizonyára.

"És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek." (János 14:3,)







Augusztus 25.
Füle Lajos: Rabszolgaság

A kapzsiság: rabszolgaság!
Bénul a szív, bomlik az elme,
hogyha bilincsként fogja át
a szörnyű kór: a pénz szerelme.

"Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal." (1 Tim. 6.10)







Augusztus 26.
Füle Lajos: Mi lesz?

Fiatalságodat várta,
s vénséged sincs odaszánva.
Mi lesz, ha sátrad elbomol,
s már nem lesz többé alkalom?

"Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala."
(Máté 19.22)







Augusztus 27.
Füle Lajos: Zsolt. 90,12
"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk."

Taníts minket meggondolnunk
naponta, hogy meg kell halnunk,
hogy ezáltal bölccsé legyünk,
hisz pára csak itt életünk.

"Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!"
(Zsoltárok 90:3,)







Augusztus 28.
Füle Lajos: Anyámat látom

Irdatlan messzeségen át
Anyámat látom: múltba omlott
part mentén, végtelen fasor
végén, magányos árva pontot.

"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49:15,)







Augusztus 29.
Füle Lajos: Porba írt nevek

A múltba nézek, látok, szenvedek:
felrémlenek a porba írt nevek,
kiknek megtérni többé nem lehet,
kik már örökre engedetlenek.

"Izráelnek reménysége, oh Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!" (Jeremiás 17:13,)







Augusztus 30.
Füle Lajos: Hozd el!

Ha béke és jóakarat
maradásra nem lelhet itt,
hozd el, URAM, földünkre a
gyűlölet szabadnapjait!

"Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket." (Máté 5:44,)









Augusztus 31
Füle Lajos: Nagyokat kérek

Én ISTENEM, nagyokat kérek:
sok hálával áldozzam Néked,
és ne fertőzzön meg soha
a hálátlanság vírusa.

"Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!" (Zsolt. 50.14)







S Z E P T E M B E R


Szeptember 1.
Füle Lajos: Lakáshoz jutni

Lakáshoz jutni fontos itt,
még fontosabb a mennyben.
Örök lakásra vár a hit
élő reménnyel telten.

"Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet:
és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk,
és annál lakozunk." (János 14:23,)







Szeptember 2.
Füle Lajos: Érintés

Belőle csak egy érintésre telt,
egy csüggeteg, egy félszeg mozdulatra,
s gyógyító áram járta át, mihelyt
JÉZUSHOZ ért, KI megfordult miatta.

"Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása." (Lukács 8.44)







Szeptember 3.
Füle Lajos: Mi lesz?

Minden embernek megjelent
kegyelme s ámulatba ejt
itt is... Mi lesz, ha egykoron
majd színről-színre láthatom?!

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,"
(Titusz 2:11,)







Szeptember 4.
Füle Lajos: Nézz szemembe

Még mielőtt porrá lenne,
hajolj felém, nézz szemembe!
Tükrében pár virág nyílik,
neked adom, óvd a sírig!

"Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!"
(Ézsaiás 40:8,)







Szeptember 5.
Füle Lajos: Virágokban

Virágokban gyönyörködöm,
mind a másé, mégis enyém mind!
Dús illatuk becézve érint,
szirmukat látni is öröm.

"Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal."
(Zsolt. 104.24)







Szeptember 6.
Füle Lajos: Csend-program

Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten-csendjében megmaradni.

"Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett."(Józsué 21:45,)







Szeptember 7.
Füle Lajos: Magok

A jó földbe esett magok
akár százannyit is teremnek,
de még harmincannyival is
tanúskodnak a GAZDA mellett.

"Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." (Máté 13:23,)







Szeptember 8.
Füle Lajos: A siker is

Minden drogban ellenség van,
kerüld, mint a tiszta szeszt!
A siker is kábítószer,
csábít, aztán tönkretesz.

"Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!"
Mikeás 7:8,







Szeptember 9.
Füle Lajos: Tövisek közt

Vannak tövisek közé esett igék,
magok, amelyek soha nem teremnek.
Elfojtja őket a pénz csalárdsága,
elkallódnak a világ gondja mellett.
(Füle Lajos)

"Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az ígét, de e világnak
gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem."
(Máté 13.22)







Szeptember 10.
Füle Lajos: Nem teheti

Lombját a fa most mind elejti,
mert itt az ősz, és meg kell tenni,
de ha eljön tavasza egyszer,
nem teheti, hogy ne rügyezzen.

"Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott." (Zsolt. 33.8-9)







Szeptember 11.
Füle Lajos: Ének az éjszakában

Hol csupa kín és csupa árny van,
ének ragyog az éjszakában,
Filippi belső tömlöcében:
Pál és Silás lelke a fény benn.

"Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket." (ApCsel. 16.25)







Szeptember 12.
Füle Lajos: Énekel az Úrnak

Énekel az ÚRNAK, aki
bajok közt is hisz és boldog.
Aki nem tud hálát adni,
eltiporják gonosz gondok.

"És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." (Kolossé 3:17,)







Szeptember 13.
Füle Lajos: Kérdések

Hatalmába vett a LÉLEK?
Bölcsebbé tettek az évek?
Gyökeresebb lett beszédünk?
Valóban az ÚRNAK élünk?

"Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk."
(Galata 5.25)







Szeptember 14.
Füle Lajos: Diploma nélkül

Van akiből a bölcsesség kiált,
és együtt lenni kész öröm vele,
nem birtokol bár írott diplomát,
tudást sugárzik mégis élete.

"Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól."
(Zsolt. 37:30,







Szeptember 15.
Füle Lajos: Az almáskertben

Az almáskertben egy rokkant fa
tört ágait a földre hajtja.
Igaz, sanyarú sorsa van ma,
de sok gyümölcs emléke rajta.

"De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság,
hűség, szelídség, mértékletesség."
(Galata 5.22)







Szeptember 16.
Ha egy parázs

Kit magánya messzire űz el
övéitől, arra halál les.
Ha egy parázs kihull a tűzből,
hamar lehűl és hamuvá lesz.

"Felforgattam közületek többeket, a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr."
(Ámós. 4.11)







Szeptember 17.
Füle Lajos: Értem

Értem függött az a test fenn
két gengszter közt a kereszten,
vérben ázva, kint sóhajtva,
bűneimnek átka rajta.


"Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára."
(Máté 26:28,)







Szeptember 18.
Füle Lajos: Igyekezünk felé

Bűn vesz körül itt, szenny árja ér,
igyekezünk Felé a partra,
ahol parázs vár, hal és kenyér,
az ÚR MAGA s áldása rajta.

"Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképpen a halat is."
(János 21:13,)







Szeptember 19.
Füle Lajos: Istennek háttal

Aki ISTENNEK háttal fordul,
csak a maga árnyékát látja,
aki ISTENTŐL elfelé megy,
annak szünetlen nő az árnya...

"Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam."
(Zsolt. 102:12,)










Szeptember 20.
Füle Lajos: Az Atya vár

Az ATYA vár ma még... Ki tudja, meddig?
Előnkbe jött, egészen a keresztig!
Karja kitárt, a keze, lába véres...
Elér-e hát szívünk e szenvedéshez?!

"És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt." (Lukács 15:20,)




-





Szeptember 21.
Füle lajos: Csodák kora

Csodák kora? Régen a múlté
- mondják, akik nélkülük élnek.
Nem az ISTEN csodája volt-é,
hogy rám talált egykor a LÉLEK?!

"Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel."
(Zsolt. 71.8)







Szeptember 22.
Füle Lajos: Pedig

Van ki hűtlenségben "edzett",
más közönyben, lustaságban,
mikben vétek, sőt halál van,
pedig... de szép volt a kezdet!

"És a kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak."
(Luk. 8.13)







Szeptember 23.
Füle Lajos: Gyümölcsök

Gyümölcs a könnycsepp is lehet,
a bűnbánat is, ha megérik,
hogyha igaz könnyek kísérik...
Teremjünk hát ily könnyeket!

"Akik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd."
(Zsolt. 126.5)







Szeptember 24.
Füle Lajos: Az ige szóljon!

Ki halni készül, vigaszunkra vágyik.
Üres szavakkal ne áltassuk mégse,
az Ige szóljon! Ne terhelje lelkét
a hallgatások összeesküvése.

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek."
(János 5:25,)







Szeptember 25.
Füle Lajos: Beteg vagyok

Beteg vagyok, így osztozom
százmilliók sorsában itt.
A szenvedésben mind rokon,
de testvérré tesz-é a hit?

"...amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok
semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok,"
(1 Korintus 1:6-7)







Szeptember 26.
Füle Lajos: Adós vagy

Adós vagy, és én is veled.
Törlesztenünk kell valahogy,
hisz úgy parancs a szeretet,
ahogy a "ne ölj!", a "ne lopj!"

"Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte."
(Róma 13:8,)







Szeptember 27.
Füle Lajos: Levelet írok

Nézd: levelet írok neked,
így nyújthatok testvérkezet
országon át, földrészen át,
érted mondva hálát, imát.

"Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban."
(1 Thess. 1.2







Szeptember 28.
Füle Lajos: A mester

Megbocsátja, mit
Ellene vétünk,
irgalma nagyobb,
mint a mi vétkünk.

"Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak." (Zsolt. 86.5)







Szeptember 29.
Füle Lajos: Még kisebbé

Én hórihorgas lelkem,
lásd: kisebbé kell lennem,
még kisebbé kell lennem...
Hát alázkodj meg bennem!

"De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád." (Jakab 4:6,)







Szeptember 30.
Füle Lajos: Megtérés után is

Megtérés után is kell a bűntudat,
bűnismeret, és hát a bűnbánat is.
"Tökéletességünk" sérti az URAT,
s kritikánk nemegyszer túlzó és hamis.

"Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz." (Jakab 4:16,)







Napi csendességek 365 napon - Füle Lajos 5.

Link

Link







Képek - vallási

Jézus Kereszt kategória
Link

Jézus a Kereszttel
Link

Idézetek - Füle Lajos
Link















 
 
0 komment , kategória:  Füle Lajos  
Händel: Vízi zene
  2022-09-22 20:30:38, csütörtök
 
 







Händel: VÍZI ZENE


A Vízizene Georg Friedrich Händel műve, három szvitből áll. 1717-ben adták elő, mikor I. György brit uralkodó ünnepséget rendezett a Temzén, és 50 zenész adta elő, akik hajóval csatlakoztak a királyhoz. A királynak állítólag annyira tetszett, hogy még háromszor eljátszatta velük az út során.


Georg Friedrich Händel

Link



Händel: Vízi zene - Szvit

Link



SlidePlayer

Link








Händel: Vízi zene Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Zsolt. 29.3

Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; Zsolt

Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásaivá. Ésa

Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. Ésa. 44.3

És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. Ezék

Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ján. 3.5

Ha valaki szomjúhozik, jőjjön énhozzám, és igyék.
Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ján. 7.37

Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, Ésa. 43.2

Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtuk át nem megy. Ésa

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. Ésa

A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban. Zsolt. 93.4

1És ímé, Izráel Istenének dicsősége jő napkelet felől, és zúgása, mint nagy víz zúgása, és a föld világos volt az ő dicsőségétől. Ezék. 43.2

Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. Ésa. 35.6

És megmutatta nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (Jel. 22.1)

1És mondta nékem: Meglett
És mondta nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. Jel. 21.6

... mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. (Ésa. 11,9)


















































 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Füle Lajos: Napi csendességek 365 napon - II. negyedév
  2022-09-21 21:00:19, szerda
 
 




Füle Lajos: NAPI CSENDESSÉGEK 365 NAPON


365 NAPON

Háromszázhatvanöt napon,
JÉZUS, TE légy az oltalom,
JÉZUS, TE légy a holnapom,
Te égbe váró IRGALOM!

"Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében."
Zsolt. 130.5







II. NEGYEDÉV - ÁPRILIS - MÁJUS - JÚNIUS


Á P R I L I S


Április 1. Füle Lajos: Szószék

A világ első szószéke örök,
rá nem figyelni többé nem lehet:
egy HALDOKLÓ függ a világ fölött,
s Igéje hangzik: "Elvégeztetett!"


"Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett,
hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom."
János 19:28.










Április 2. Füle Lajos: Ajándékunk

Mindennapi ajándékunk
Az IGE, hisz vele
JÉZUS adja Magát nékünk:
AZ ÉLET KENYERE.

"Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha."
(János 6.35)







Április 3. Füle Lajos: Maradj velem!

Meghaltál, hogy örökké éljek,
bűnné lettél, hogy bűntelen
legyek, ha megtisztít a véred.
FELTÁMADOTT! maradj velem!

"Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben." (2 Kor. 4.10)







Április 4. Füle Lajos: Add tudnom!

Add tudnom, amit értem tettél,
add értenem, mit elvégeztél,
nyisd meg szemem fénylő csodádra:
a Golgotára!

"És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. "
(Efézus 3.19)










Április 5. Füle Lajos: Kötél fölött

Korunk mélységei fölött
utunk kifeszített kötél.
A kegyelem hálója véd,
így haladunk hazánk felé.

"Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!" (Zsolt. 13.6)













Április 6. Füle Lajos: Tehette volna

Jézus nem szállt le a keresztről,
tehette volna, ám soha
nem épült volna fel közöttünk
testének temploma.

"Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?" (1 Kor. 6.19,) MBT Újfordítás







Április 7. Fényben

Sault fény ragyogta körül,
s nem gondolt többé semmi mással,
követte JÉZUST száz veszély
között nem szűnő ragyogásban.

"De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról"
(ApCsel. 20:24,)







Április 8. Mikor az egek

Mikor az egek beborulnak,
és az élet is havat hoz ránk,
és nem leljük Felé az utat,
az ISTEN MAGA jön el hozzánk.

"Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres.
Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni,
az idők jeleit pedig nem tudjátok?"
(Máté 16.3)







Április 9. Füle Lajos: A Szentlélekről

Az ATYA küldi el JÉZUS nevében,
övéihez az Ige által ér el,
bennük marad, a lelkükben lakik...
Nem kézrátétel által adatik!

"A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által."
(2 Timóteus 1.14)







Április 10. Áldássá lenni

Áldássá lenni... De jó is volna!
Félretenni mindent, mi gátol,
s lenni csak a SZENTLÉLEK tolla,
mely folyton ír, de - nem magától.

"Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek,
a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek."
(Róma 15:29,)







Április 11. Füle Lajos: Beteg a lomb

Beteg a lomb, már hullni kész,
nem fölfelé, a földre néz.
Hajába szél kap, ráijeszt,
és hullni kezd, és sírni kezd...

"Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára." (Zsolt. 33.13-14)







Április 12. Füle Lajos: Lakáshiány

Tanúsítja a Bibliánk:
a mennyben nincs lakáshiány.
Gyermekei örök helyét
JÉZUS elkészítette rég.

"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek."
(János 14.2)







Április 13. Füle Lajos: Fény, fény

Fény, fény patakzik benn, kinn,
mindent fehérre mos.
Ma reggel nem fáj semmim.
De jó örülni most!

"Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj." (Ézsaiás 35.10)







Április 14. Füle Lajos: Egy csillag

Egy csillag, itt a fűben,
s ott fönn is: messzi fény.
Közöttük ezredévek
s egy élet: az enyém.

"A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!" (Ézsaiás 9:2,)







Április 15. Füle Lajos: Üresjárat

A munka sok... ki vet, arat,
elfárad, hisz ereje véges.
Üresjáratú napokat,
URAM, akkor se engedélyezz!

"Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába."
(Máté 9.37-38)







Április 16.Füle Lajos : Találkoznod kell vele

Itt Jézust elkerülheted,
tagadhatod létét is bátran,
de találkoznod kell Vele
majd az örökkévalóságban.

"Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút." (1 János 2:22,)







Április 17. Füle Lajos: Isten kegyelme

Ingyen kegyelme őrködik felettem,
azért ingyen, mert megfizethetetlen,
hisz érte semmit nem tettem s tehetnék,
de hálás lennem mindenkor lehet még.

"Megigazulván ingyen az ő kegyelméből * a Krisztus Jézusban való váltság által..." (Róma 3.24)







Április 18. Füle Lajos: A megérkezésről

A "Romlás városából"
"a döntés kapuján át"
érkezhetünk meg Hozzád,
JÉZUS. Fogadd a hálánk!

"Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál."
(János 10:9,)







Április 19. Füle Lajos: Nagy kérés

URAM, szívem kérése nagy:
forrástiszta örömöt adj!
Tőled legyen derűs kedvem,
s mindig továbbcsörgedezzen!

"Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor..."
1 Péter 1:7,







Április 20. Füle Lajos: Figyelnek

Lehet sok lelki fegyverem,
de abból nem lesz győzelem,
ha ímmel-ámmal harcolok,
és - figyelnek az angyalok!

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat
igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)







Április 21. Füle Lajos: Mennyit

Ó mennyit, mennyit énekeltem,
s mennyi ének maradt még bennem!
az ÚRÉ a szöveg, a dallam,
ha menni kell, viszem magammal.

"A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak."
(Kolossé 3:16,)







Április 22. Füle Lajos: Várlak, URam

Várlak, URAM, már nem mint Gyermeket,
de mint hatalmas Megváltót, AKI
minden hívást képes meghallani,
Ki értünk jön, és még ma itt lehet.

"Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt."
(Zsolt. 130.6)







Április 23. Füle Lajos: Barka

Bújik a csöpp kis barka még,
de él, mozog... nézem, csodálom,
minthogy ha pelyhes kiscsibék
csücsülnének a barna ágon.

"A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a pomagránátfák virágzanak-é?"

(Énekek éneke 6:8,)







Április 24. Füle Lajos: Vedd számba!

Az, hogy fedél lehet feletted,
kegyelem, az is, hogy szeretnek.
Vedd számba hát mindazt a jót, mi
mindennapi érték, valódi!

"Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." (Máté 6.32)







Április 25. Füle Lajos: Egybegyűjtöd

Megáll minden ígéreted,
bár itt még bűn és halál van,
egybegyűjtöd Te népedet
az örökkévalóságban.

"Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti."
Róma 4:20-21,







Április 26. Füle Lajos: Így felelek

Ahogy régente Péterhez is szóltál:
"Szeretsz-e engem?" - kérded minden órán.
Így felelek, míg könnyem záporoz Rád:
Tudod, URAM, hogy ragaszkodom Hozzád.

"Monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!"
(János 21:15,)







Április 27. Füle Lajos: A cél

Krisztust kövesse, aki él!
Számomra is csak ez a lényeg,
s a hosszú távú cél a Cél:
hogy megváltottan hazaérjek.

"Aki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, * ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya."
(János 12:26,)







Április 28. Füle Lajos: Örök fény

Meg-meglepik árnyak
olykor életem,
de örök fény vár rám
túl az életen.

"És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké."(Jel. 22.5)







Április 29. Füle Lajos: Kik ösvényt hagytak

Akik ösvényt hagytak ránk örökül,
emlékük is megáldó üzenet.
Dicsérjük ŐT, KI rajtuk könyörült,
s hűségesen kövessük hitüket!

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket..."
(1 Thess. 5.12)







Április 30. Füle Lajos: A napraforgók

Bárcsak az ember mindig így figyelne!
A napraforgók gyönyörű fegyelme
mindig lenyűgöz. Vágyakozva érte
kitartom én is lelkemet a fényre.

"Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz."
(Zsolt. 112:4,)







M Á J U S


Május 1. Füle Lajos: Miközben

Miközben szárnyra kel imám,
transzcendens ihlet száll le rám,
benne a LÉLEK magva van,
s ének csírázik, dal fogan.

"Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz."
(Zsolt. 119.171-172)







Május 2. Füle Lajos: Összeforrhat

Ha nem is mind tart ég felé, sok út
vezet oda a Jézus Krisztus által.
A vallástétel ma sok szólamú,
de összeforrhat szent harmóniában.

"Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak,
napról-napra hirdessétek az ő szabadítását."
(1 Krónikák 16:23,)







Május 3. Füle Lajos: Eső után

Eső után hogy énekel az erdő,
hogy zeng a rét, hogy tapsolnak a fák!
Nekem is hála fakad a szívemből:
fennhangon áldom velük az Atyát.

"Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön."
(Énekek éneke 2:12,)







Május 4. Füle Lajos: Imádságok

Tudják, kik az URAT imádják:
nincs meg-nem-hallgatott imádság,
csak nem teljesített kérés, ha
az válik a javunkra néha.

"Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat."
(Zsolt. 6.10)







Május 5. Füle Lajos: Kiálts!

Ha köznapok filléres gondja
bizalmadat meg-megrabolja,
s kétség, hiány szívedre bút hoz,
ne késlekedj! Kiálts az Úrhoz!

"Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok."
(1 Pét. 5.7)







Május 6. Füle Lajos: Szívbéli imádságok

Életerő és biztatás van
minden szívbéli imádságban.
Ki mit sem kér, mit sem köszön meg,
koldusa lesz égnek s a földnek.

"Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre."
(Júdás 1.20-21)







Május 7. Füle Lajos: Ó Jézusom

Ó Jézusom, hadd kérjelek:
szólíts TE meg ma engemet,
hogy hadd legyek én is Tiéd!
Ontál helyettem drága vért.

"Ezek után találkozék vele Jézus a templomban,
és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél,
hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" (János 5:14,)







Május 8. Füle Lajos: Simon farizeus

Jézusban az ISTENT
nem ismerte fel:
házába fogadta,
de szívébe nem.

"Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére." (Máté 26.6-7)







Május 9. Füle Lajos: Figyelmezz rám!

A SZENTLÉLEK hullámhosszán
jut el Hozzád imádságom.
URAM JÉZUS, figyelmezz rám,
amíg keskeny utad járom.

"Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."(2Korintus 4:18,)







Május 10. Füle Lajos: Lobogj, lobogj!

Lobogj, lobogj, pünkösdi LÉLEK,
lángja minden szent szenvedélynek!
Égesd ki a bűnt életünkből,
s a lelkünk is Veled repül föl.

"És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok." (ApCsel. 2:4,)







Május 11. Füle Lajos: Galamb

Cseresznyefámra galamb szállott,
méltósággal, fehéren áll ott.
Eltűnődve bámulok rája:
a SZENTLÉLEK metaforája.

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani." (Máté 3.16)







Május 12. Füle Lajos: Hited szerint

Te másként szólsz, másként hiszel,
de neked is az ÚR izen,
a LÉLEK szól, vigasztal, int...
Legyen neked hited szerint!

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek."
(János 14.26)







Május 13. Füle Lajos: Elválasztja

ISTEN LELKE lebeg fölöttünk...
A lelkünk puszta föld, de Fény jön,
s elválasztja bennünk az ISTEN
a világost a sötétségtől.

"Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;"
(Kolossé 1:13,)







Május 14. Füle Lajos: Sebet kötöz

A keresztyén gőg megsebez,
az Agapé óv s bekötöz.
A LÉLEK által lehet ez:
Testvér vagy, várlak... Ugye jössz?

"Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!"
(Hóseás 6:1,)







Május 15. Füle Lajos: Talpig reményben

Ígéretével millió virágnak
az almafák talpig reményben állnak,
hódolva egy hatalmas, ősi rendnek;
helyük betöltve várnak, majd teremnek.

"Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek."
(Énekek éneke 2:3,)







Május 16. Füle Lajos: Lobogó fáklya

Lobogó fáklya az önismeret,
behatol lelkünk minden zegzugába,
hogy fényében az ember látva lássa,
kicsoda is, hogy ISTEN kit szeret!

"És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig."
(Efézus 3:19,)







Május 17. Füle Lajos: Rabszolgakötény

Mindenkinek jut rabszolgakötény,
ideje van a lábmosásnak.
Boldog, kit ISTEN tetten ebben ér,
felékesíti az alázat.

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait."
(János 13:14,)







Május 18. Füle Lajos: Ki pénzével

Ki pénzével nem tiszteleg
az ÚR előtt, mi végre tért meg?
Sok fösvény hívőt ismerek,
oly gazdagok, s olyan szegények!

"Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."
Márk 12:44,







Május 19. Füle Lajos: Szegények

Vannak, akik maguknak élnek,
s bár gazdagok, mégis szegények:
koldusbotot visznek, a vágyat...
Rabjai ők már e világnak.

"Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek
a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi
tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők..."
(1 Timóteus 6.17-18)







Május 20. Füle Lajos: Visszaretten

Az önzés olyan primitív,
a szerzés vágya oly kegyetlen!
Akit az Úr megigazít,
az mindkettőtől visszaretten.

"Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe."
(Lukács 19:8,)







Május 21. Füle Lajos: Isten országa

Örök valóság itt és odaát,
ország, hol ISTEN mindörökre áld,
KRISZTUS uralma áldással tele,
benne az új ég s föld ígérete.

"A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre."
(Zsolt. 145.13)







Május 22. Füle Lajos: Főrendező

Mi mindent megtesz Ő,
a nagy FŐRENDEZŐ,
felül minden elképzelésen!
Hálával és ámulva nézem...

"...azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jeremiás 9:24,)







Május 23. Füle Lajos: Felismerik

Sok vágy jobblétre szenderül,
mélyül a csend kívül, belül,
s megnyílt fülek felismerik
Isten közelgő lépteit.

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek..."
(Jelenések könyve 2:7,)







Május 24. Füle Lajos: Parancsaid

Köszönöm parancsaidat,
a nekem szólókat,
amelyeket teljesíthettem volna,
s az angyalaidnak szólókat,
amelyeket teljesítettek.

"Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!"
(Zsolt. 119.6)







Május 25. Füle Lajos: Ára van

Világosíts meg, Istenem:
Fiad követni mit jelent?
- Keresztet, próbát számtalant,
követésének ára van!

"Dicsérem Istent az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért."
(Zsolt. 56.11)







Május 26. Füle Lajos: Ideje már

Ideje már megértened,
hogy életed, közérzeted
attól függ, kihez viszonyulsz,
hogy "leborulsz, vagy kiborulsz"?!

"Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!"
(Zsolt. 95.6)







Május 27. Füle Lajos: Ne félj, csak higgy!

"Ne félj, csak higgy!" - szól a LÉLEK,
Ne félj, csak higgy az Igének!
Akik hisznek, élve élnek,
kik nem hisznek, félve félnek.

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."
(János 5:24,)







Május 28. Füle Lajos: Öröm

Öröm, hogy nem vagyok magam,
hogy örömöm KRISZTUSBAN van,
s hogy elkísér végül haza
kegyelme, bűnbocsánata.

"És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;"
(Filippi 1:25,)







Május 29. Füle Lajos: Temetés után

Tavasz van, a csirák kibújnak,
s TE engeded URAM, hogy lássam.
Ne hagyj helyet bennem a búnak,
vigasztalj a feltámadással!

"Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért."
(Zsolt. 42.6)







Május 30. Füle Lajos: "Egyiptom kincsei"

Bár még elérhetők,
nem vesznek már hatalmat,
"Egyiptom kincsei"
lelkemtől messze vannak.

"Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett."
(Zsidók 11:26,)







Május 31. Füle Lajos: Fellebbezés

Mindig lesznek, akik ítélnek,
lesz rá ok is: mindenki foltos,
de akik a KRISZTUSNAK élnek,
fellebbeznek az Irgalomhoz.

"Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával!"
(Zakariás 7:9,)








J Ú N I U S


Június 1. Füle Lajos: Csordultig (Zsoltárok 23,5)

Éltemben annyi csoda van!
Csordultig van a poharam.
IGÉVEL áldott a napom,
az ÉLŐVIZET ihatom.

"aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki,
soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet
én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne."
(János 4:14,







Június 2. Füle Lajos: Megtérésre hív

Megtérésre hív az Ige...
Hallása nem elég!
ISTENNEK van rá ideje,
de neked van-e még?!

"Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?"
(Róma 2:4,)







Június 3. Füle Lajos: Az élet könyve

Az Élet Könyve lapjain nevek,
ott tartja számon ISTEN azokét,
akiken nem lett úrrá a sötét,
akik helyett a KRISZTUS vérezett.

"És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé."
(Jelenések 21:27,)







Június 4. Füle Lajos: Jaj annak...

Jaj annak, akivel
JÉZUS szóba nem áll.
Heródes Antipás,
ítélet ez: halál!

"Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki."
(Lukács 23:9,)







Június 5. Füle Lajos: Csendesség

Hódolattal és tisztelettel
hajolni az örök Igére,
várva, hogy a szívemig érne,
s fény gyúlna ki újra felettem.

"Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett."
(2 Korintus 4:6,)







Június 6. Füle Lajos: Egy gondolat

Egy gondolat
sugárzik át a csenden,
az éjszakán, a múló éveken:
AZ ÚR KÖZEL!

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!"
(Fil. 4.4-5)







Június 7. Füle Lajos: A gyermekekre szánt idő

A gyermekekre szánt idő,
mint a gyümölcsöt érlelő nyár,
napsugaras és sokdalú,
belőle mennyi szép kinő!

"Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek." (2 Kor. 12:14,)







Június 8. Füle Lajos: Kevés

Itt külső védelem kevés,
belső környezetszennyezés
tizedeli a lelkeket,
már minden második beteg.

"...s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket."
(2 Krón. 7.14)







Június 9. Füle Lajos: Biztató

Megvénhedtél, szállj magadba
s valld meg: fogytán az erőd!
De tedd szíved ki a napra,
hisz úgy süt, mint azelőtt.

"Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!"
Zsoltárok könyve 73:26,










Június 10. Füle Lajos: Vesszőszál

Názáretbe ne menjünk hősökért!
Csak egy Vesszőszál sarjadt ott, törékeny,
mégis: nekem egyedüli reményem,
míg nőttön nő körültem a sötét.

"És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik."
(Ézsaiás 11:1,)







Június 11. Füle Lajos: Kérdőjelezni

Kérdőjelezni nincs jogom
hited, bocsásd meg hát, ha tettem,
s hogy én ezért imádkozom:
lehessen félreérthetetlen!

"Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága
és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket."
(Zsolt. 7:10,)







Június 12. Füle Lajos: Akik Jézusra néznek

Akik JÉZUSRA néznek,
nem rabjai a pénznek,
adni, szeretni készek,
s nincs ember, kit lenéznek.

"Ne nézze ki ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is."
(Filippi 2:4,)







Június 13. Füle Lajos: Gazdagságom

Szerencsejáték? - Nincs hozzá közöm.
Lottó, totó, pénz? Legyen bár özön,
gazdagságommal tengernyi sem ér fel:
Jézus Krisztusban vagyon üdvösségem!

"Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem."
(Filippi 3:8,)







Június 14. Füle Lajos: Erőtlenségben is

Erőtlenségben is maradjunk
bizalommal az ÚR iránt,
hisz MEGVÁLTÓNK dinamikája
minden mélységünkből kiránt.

"És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem."
(2 Korintus 12:9,)







Június 15. Füle Lajos: A kígyó

Kísért a bűn, hol vonzó, hol taszító,
de száma sok.
Valahonnan mindig sziszeg a kígyó...
Vigyázzatok!

"Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe."
(Jakab 1:14,)







Június 16. Füle Lajos: Ki csak alkalmi

Ki csak alkalmi KRISZTUS-követő,
nem járja át azt mennyei erő,
kísértések és harcok éjjelén
magára marad s elesik szegény.

"Legyetek én követőim, atyámfiai,
és figyeljetek azokra, akik úgy járnak,
amiképen mi néktek példátok vagyunk."
(Filippi 3.17)







Június 17. Füle Lajos: Van kinek a templom

Van kinek a templom elmosódó emlék,
hol sohsem volt otthon, legföljebb ha vendég.
És van, aki vigaszt várva talál vissza,
mert ki bajban van, az ritkán ateista.

"Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim:
a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet."
Zsolt. 94:19,







Június 18. Füle Lajos: Lottó, totó

Lottó, Totó sohse jelentse
jövődet és boldogulásod!
Nem biztos ám, hogy a szerencse
áldást jelent, lehet, hogy átkot.

"Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen
és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik."
1 Timóteus 6:9,







Június 19. Füle Lajos: A mindenségben

A mindenségben van egy bolygó,
hol élni - tán halni is - oly jó,
mert bár a bűn ekéje szántja,
van Betleheme, Golgotája.

"Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta."
(Zsolt. 115:16,)







Június 20. Füle Lajos: Levelet írok

Levelet írok, sokat, szívesen,
szükség van rájuk távol és közel.
Ahova várnak, mind, mind odavisz,
KRISZTUS levele vagyok magam is.

"Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem."
(2 Péter 3:1,)







Június 21. Füle Lajos: Sikerek után

Pál apostol ősi gondja
visszhangzik ma bennem,
sikerei után mondja:
"Én nyomorult ember..."

"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?"
(Róma 7:24,)







Június 22. Füle Lajos: Önmagát

A világ valamit kínál,
hogy elfedezze a hiányt
bennünk, s alig van foganatja.
- JÉZUS KRISZTUS ÖNMAGÁT ADJA!

"Ki a mi bűneinkért halálra adatott,
és feltámasztatott a mi megigazulásunkért."
(Róma 4:25,)







Június 23. HAZÁNKÉRT

Hazánkért ma ki sír közülünk?
Jézus sírt Jeruzsálemért.
Sok bűn között ez is a bűnünk,
fedezze el ezt is a Vér!

"Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?"
(Zsolt. 80.5)







Június 24. Füle Lajos: Élünk mégis

Próbák között, de élünk mégis!
A mai nap s az ezer év is
ajándék, és az a jövendő,
míg a MEGVÁLTÓ újra eljő.

"Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van."

Jakab 5:8,







Június 25. Füle Lajos: Tőle tudjuk

Tőle tudjuk: az ISTEN szeretet,
KI a keresztfán tett reá pecsétet.
JÉZUS a legmegrázóbb üzenet,
az Ég szava a Föld kis emberének.

"Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást."
(1 Ján. 3.11)







Június 26. Füle Lajos: Az örök cél felé

Hetven és nyolcvan év között
az örök Cél felé igyekszem,
így várom a mennyei hívást,
mint az őrök a reggelt.

"A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk."
(Zsolt. 90.10)








Június 27.
Füle Lajos:Tanácsok - magamnak

Jövőre - nincs sürgősebb semmi -
merj és akarj is kisebbé lenni,
s kevés szóval és sokkal több tettel
növekedjél majd a szeretetben!

"Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat."
(Galata 5.14)










Június 28. Füle Lajos: Boldog, ki ...

Boldog, ki hálát adni ráér
egy átvirrasztott éjszakáért,
s hiszi, hogy jó és rossz halálig
formálja és javára válik.

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott."
Róma 8:28,







Június 29. Füle Lajos: Egyet kérek

Éltem ideje a Kezedben van.
Te küldtél ide, TE hívsz el, URAM.
Levetem testem, hogyha int Kezed,
egyet kérek csak, hogy készen legyek.

"Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény,
és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre.
Azután bezárták az ajtót."
Máté. 25.10







Június 30. Füle Lajos: Mit visz?

Ha a csillagvilágban egyszer
az ember élőket fedez fel,
mit visz a Földről majd nekik?
Exportálja - a bűneit?

"Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában."
(Efézus 5:5,)







Napi csendességek 365 napon - Füle Lajos 5.

Link

Link







Képek - vallási

Jézus Kereszt kategória
Link

Jézus a Kereszttel
Link

Idézetek - Füle Lajos
Link











 
 
0 komment , kategória:  Füle Lajos  
Versek az őszről - szeptember
  2022-09-20 19:00:49, kedd
 
 










VERSEK AZ ŐSZRŐL - SZEPTEMBER


Mi tagadás, itt van az ősz, a maga színeivel, sajátságos, borongós, hűvös-párás hangulatával, ugyanakkor az aranyló vénasszonyok nyarával is, s legtöbbünket valamiféle szomorkás, melankolikus burokba csomagol. Ne engedjük, hogy ezt tegye velünk, vegyük észre a környezet szépségeit, s hagyjuk ujjongani magunkat a természet csodáján, változatos megújulásán, a színek harmóniáján, a lehulló gesztenyék gyerekkorunkat újra felidéző bujkálásán, ki-kikacsintgatásán a barnuló avar közül. Kell ez a körforgás, s ha kicsit megpróbáljuk levetni, csak egy órára bár, a mindennapi gondok megszürkült köpenyét, s zizegő avar közt újra gesztenyét, s gyönyörűbbnél gyönyörűbb és formásabb, sárgult leveleket gyűjtögetünk gyerekeink társaságában, előbb utóbb, felcsendül bennünk egy belső dal, a természet hárfája, s együtt tudunk örülni kis családunkkal, s megleljük magunkban a belső hang fonalát, a lélek költészetét...

Figyeljük meg, neves és kevésbé ismert költőink őszi hangulatidézését, válasszunk belőlük kedvünkre, s ismertessük meg gyerekeinkkel is, hiszen ezek igazi kincsek, csak sajnos az utóbbi időkben méltatlanul elmegyünk mellettük, nem adunk rá időt magunknak, pedig nagyban segíthet, hogy kiürítsük magunkból a felgyülemlett stresszt és lelki nyomást.

Olvassunk hát verseket, s tanítsunk belőlük gyerekeinknek is, ezáltal növeljük szépérzéküket, bővítjük szókincsüket, s olyan ablakok felé terelgetjük még tiszta lelküket, mely természet-, ember- és szeretetközpontú érzelmek felé tekint...








Versek SZEPTEMBER oltárán


"Szeptember legelső iskolai hónap,
munka a diáknak, meg a tanítónak.
Vissza-vissza tér még egy-egy kedves emlék,
s távolinak látszik, noha most volt nemrég."
(Simon Emil: Hónapok)








Anderkó Péter: SZEPTEMBER


Hűvös az éj, hideg a szél,
halványabb a napsugár.
Ki tudja már a sok gólya,
a sok fecske merre jár?

Elhervadtak a virágok,
sárgulnak a levelek,
A szőlősben szüretelnek
a szorgalmas emberek.

Körtét, almát, szilvát, diót
szedeget a sok gyerek.
Előbújnak a szekrényből
sálak és pulóverek.

Kora reggel már dér fedi
odakinn a földeket,
Elbúcsúzik a fényes nyár,
siratja erdő s berek.










B. Huszta Irén: ŐSZI ALKONY


Harangszó zendül, este van.
Szökőkút adta halk moraj
Kíséri mély magányomat,
S a szeptemberi alkonyat.

Nem várok én már herceget,
Csak annyit, hogy beszélhetek
Gondról - örömről véletek,
Ti varázslatos emberek!

Boldog vagyok, hogy rám tekint
Egy őszi napsugár megint,
Mielőtt végleg eltűnik...
Amott fönn már a hold virít.

Nem mondhatom el - nincs kinek -
Apró, de mély örömömet,
Hogy lelkem zenével tölti meg
Az őszi nap, mely rám nevet.







Csanádi Imre: ŐSZKÖSZÖNTŐ


Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.

Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.







Dsida Jenő: BÚCSÚ


A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.

Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...

Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:

el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a búcsúzó nyár.







Dsida Jenő: ŐSZ
. . . . .




Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak mégegyszer jöjj el!







Dsida Jenő: SZEPTEMBER


Pirosodik a vadszőlő-levél.
Most megint régi leveleket olvasok.
Délután hideget fúnak a völgyre
a halaványkék havasok.
A hunytszemű, kisanyás békességet
most újra meglelem,
a békét, melyet úgy megédesít
krizantém-illatával a végső sejtelem.

Ha most jönnél, kezem csak így maradna,
ahogyan itt a térdemen henyél.
S azt mondanám:
Pirosodik a vadszőlő-levél.







"Elment a nap. búcsút int a nyár,
esik a hideg eső,
kabátcibálós az őszi szél,
ám melengeti a lelkem,
hogy itt agy jó barát. "







Erdei Barbara: ŐSZI TÜNDÉREK - Részlet

Szeptember elején a varázslat életre kel,
Sok apró ősz tündér a széllel együtt táncot lejt.
Erejükből adódóan megváltoztatják a tájat,
Átfestik a leveleket, levetkőztetik a fákat...







Fecske Csaba: SZEPTEMBER


az erkélyen a muskátli még virít
ő nem tudhatja amit én igen hogy
ősz van boldogan viseli szirmait
mint bálozó lányok a szép ruhákat
a nap lassacskán mint a szappan elfogy
főpróbája ez már a pusztulásnak

madarak tartják az eget szárnyukon
a korlátra könyökölve bámulom
az utcát életünk zajos színterét
a Bükk borongó erdőit messze kék
talán most utoljára az őszi hegy
a rozsdás lombokat vad szél rázza meg

a meg-megroppanó ágak közt rigó
keresgél szorgalmasan férget magot
aprópénzként gurulnak el a napok
utánuk kapok annyi élní való
lenne de kezemből minden kifolyik
a veszteséget számolni vagyok itt

a madarak hangjukkal vermet ásnak
a csöndbe tőrt vetnek az elmúlásnak
a gazdátlan muskátli még virít
mint első bálozó a szép ruháit
viseli boldogon selymes szirmait
hűtlen szerető a remény csak ámít.







Fekete István: SZEPTEMBER


Őszi hálót szőnek már a pókok,
vizek tükrén vándor csillagok,
bokrok árnyán üresek a fészkek,
mint erdő szélén nyári, kis lakok.

Szőlőhegyen rizling meg a saszla
cukrot szűrnek a napsugárból,
hasadt már a diók szagos héja,
jegenyenyár csúcsán öreg varjú szól.

Levegőben seregélyek járnak,
harkály rikkant, lepke tántorog,
kinyílik a zsúpos présházajtó,
s régi mámort lehel vén garádtorok.

Völgybe ér a délutáni árnyék,
hűvös az est, harmatos a rét,
köd lebeg a patak fényes selymén,
teljes csillagporral tündöklik az ég.

Aztán elvesznek majd mind az utak...
Nem marad más, csak a csend és álom,
mohos tetőkön ásít a kémény,
s halott levél kereng a pókfonálon.







Fésűs Éva: SZEPTEMBERI SZOMORÚSÁG


Valaki titkon oltja a fényt.
Valaki búsan jár a mezőkön,
lankad a mályva, halkul az ének,
valaki oltja a fényt.

Valaki titkon szívja a bort.
Szökik a szesz e pincevilágból,
apad a szívünk, csöpp csodahordó,
valaki szívja a bort.

Valaki titkon törli a színt.
Sárgul a lomb és sápad az arcunk,
ráncosodik már körte az ágon,
valaki törli a színt.

Valaki titkon lopja a dalt.
Vízben a békák mind berekedtek,
hallgat a mély kút, némul a visszhang,
valaki lopja a dalt.

S valami nagyon fáj, ami nincs.
Valaki titkon jár a mezőkön,
érzem a létét, és a szívemben
valami fáj, ami nincs.







Fésüs Éva: ŐSZI DÚDOLÓ


Mit siratsz, te kismadár?
Elrepült a drága nyár.
Búzaszem nem terem
köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc
Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty!
Kis porontyom, menj, aludj.
Jó gyerek nem brekeg,
téli álom lepte meg.







Garai Gábor: SZEPTEMBER


Régóta érzem én: az évek
ilyentájt indulnak velem,
mikor megérkeznek a tépett
fák s levetkőznek nesztelen.

A nyár csodával volt adósom.
S vakul az ég lencséje már,
nem süti át a hit s a hő sem.
Tűnődöm: se csoda, se nyár.-

Marad az esély, a valódi,
a tettel megteremthető,
amiben meg tudok fogódzni,
mi fölmagzik majd s újra nő.

És megédesedik tevékeny
gyöngeségem, gyümölcs a fán:
int maga-megváltó reményem,
mint nyúlánk, szőke-fürtű lány:

dér angyala int, hogy kövessem:
fény s pára ő kivűl-belül.
Hív, halálnál hűségesebben:
végképp elérhetetlenül.







Gárdonyi Géza: SZEPTEMBER


Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az őszi bogár szomorú prí-prí dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
Elmúlt a nyár, a meleg nyár!

Így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
de prí-prí: odavan a nyár, - a nyár...

1903







G. Ferenczy Hanna: SZEPTEMBER


Oly idegen a rét -
mereng a sombokor.
A gyöngyházszürke ég
gondterhes és komor.

A köd mint lomha pók
nagy hálókat terel.
Vergődve sír a táj
a szél ha rálehel.

A színes nyári kép
elhajtott lap csupán.
- Egészen elfedi
e szürke délután.







Helen Bereg: ŐSZI HANGULAT


Öleld magadhoz nyár
Gyengülő melegét!
Hangtalan jön az ősz.
Tegnap még zöld levél
Nap-nap után érzi,
Mint festi sárgára
Ősz ecsetje, a dér.

Sárga lombkorona
Vöröses színre vált.
Rövid átmenet csupán,
S barnára aszalja
Az őszi elmúlás.

Hangtalan jön az ősz,
Ködfátyolt borít
Reggelente a fákra.
Harmat csillogása
Reszketve esik
Hidegen didergő,
Rongyos lombruhára.

Lassan minden levél
Avarrá csendesül,
Hajdanvolt zöldjét
Emlékképként őrzi
Szem írisze ott belül.

Nyirkos hajnali szél
Elfújja napsugár
Gyengülő melegét.
Öleld magadhoz!
Rejts ruhád alá!













Heltai Jenő: ŐSZ


...Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz
bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,
hideg szél fujdogál,
hideg szél, őszies...
Ősz, ősz ne siess!







Ismeretlen szerző: HOVÁ SIETTEK? (Részlet)


Hova siettek őszi délutánok?
 Ti már csak letarolt utakon jártok
Lábaitok avar, hulló falevél
Eső könnyeitek csapkodja a szél
Komoly a léptetek, megfontolt s biztos
Nem vezet máshoz csak az elmúláshoz...







Juhász Ferenc: DÉLNEK HÚZ A FECSKE, DÉLNEK


Délnek húz a fecske, délnek.
Feszítik szárnyuk a szélnek
az őszi vándormadarak.
Kövér rajokban égre kelnek,
az őszi légben énekelek
a lassan szálló ég alatt.



A fű kiégett, ősz van újra,
s az ember újra megtanulja
becsülni a meleg nyarat.
A ködben úszó völgytorokban
a csorda bőg,, s az ezüst porban
a hegynek fölfelé halad.







Juhász Gyula: SZEPTEMBER ARANYA

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.







Kassák Lajos: SZEPTEMBERI SUGARAK

 
Duruzsolj őszi táj, beszélj hozzám szelíden
mintha az anyák és szeretők nyelvén szólnál
pirosra érett almákról, zörgő diókról
a betakarított gyöngyszemű gabonáról
és jaj, a madarakról se feledkezzél meg
akik már fáznak szegények s csak emlékeik
hintáján libegnek ide-oda a szélben.

Ó, micsoda szelek s micsoda illatokat
hurcolnak magukkal a zord városok felé,
hol a munka embere kitárja eléjük
kormos zubbonyát és két mezítelen karját
magasba emeli, áldva e szép hónapot
miközben az új gabonából sült kenyérre
és a kipréselt szöllő szűz levére gondol.







Kányádi Sándor: JÖN AZ ŐSZ


Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.







Kányádi Sándor: MADÁRMARASZTALÓ


Nyári-kék
őszi ég
nézi a
tó vizét;
tó vize
őrzi még
nyári nap
melegét.
Őszi ég,
nyári nap
színarany
sugarak,
ugye még
nem hagy itt,
ugye még
melegít
éltető
sugarad.
És veled
itt marad
bár
egy-két
hetet még,
ha lehet,
halogat.
Őszi ég
messzi kék
útjait
keresőn,
messzi kék
mesziség
hangjait
figyelőn,
ugye még
itt marad
te sok szép
madarad.







Kányádi Sándor: MÉG SÜT A NAP


Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van , meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.
Napfényben fürdik a patak.
Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;
tudják mindezt a levelek,
s a fának búcsút intenek.







Kányádi Sándor: ŐSZELŐ


Fázik a Küküllő
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.

Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.

Érdeklődnek aztán
föl az őszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.

Reggelenként apró
ködfióka, s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.

Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.







Kányádi Sándor: VALAMI KÉSZÜL


Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,


bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.







Koncz Zsuzsa: SZEPTEMBER


Szeptember! Ez a bolond nyár tova szállt
Kicsi volt a nagy szünidő, mégsem bánom!
Fejem se fő!
Szeretlek szeptember
Ez a zsibongás kell már
Zengenek a víg folyósok
és szól a csengő
Jöhet nyelvtan, népballadák
történelem, számtan
Háromszázat alszunk és már nyár van!
Szeptember! Jaj az idő úgy tovaszállt
Kicsi volt a nagy szünidő, mégsem bánom!
Fejem se fő!
Szeretlek szeptember
Ez a zsibongás kell már
Zengenek a víg folyósok!
Milyen volt a nyár...

Jöhet nyelvtan, népballadák
történelem, számtan
Háromszázat alszunk és már nyár van!
Szeptember! Jaj az idő úgy tovaszállt
Kicsi volt a nagy szünidő, mégsem bánom!
Fejem se fő!
Szeretlek szeptember
Ez a zsibongás kell már
Zengenek a víg folyósok!
Milyen volt a nyár...
és az első csók, ha az első csók...







Kormos István: SZEPTEMBER


Gyászol három hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszállt a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszög feketéje.
Boglyaszállás fölrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak-rínak, s kis öklükkel
gyöngykönnyet törülnek.







Kosztolányi Dezső: SZEPTEMBER ELEJÉN


A hosszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.










Kosztolányi Dezső: SZEPTEMBERI ÁHÍTAT


Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.
Én nem dadogtam halvány istenekhez
hideglelős és reszkető imát,
mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,
pogány igazság, roppant napvilág.
Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,
még sok hívő száj büszkén emleget,
vérembe nőnek a termékeny álmok
s nők sem vihognak a hátam megett.
Nem is kívánok egy pincét kiinni,
vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,
csak az élet örök kincsébe hinni
s a semmiség előtt még újra lenni.
Ki érleled a tőkén a gerezdet,
én pártfogóm és császárom, vezess,
az életem a sors kezébe reszket,
de lelkem és gerincem egyenes.
 
Uralkodásra a karom erős még,
adj kortyaidból nékem, végtelen
s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,
még most se rút, nem-őszülő fejem.
 
Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,
fehér fogától villog vörös inye,
kövér virágba bújik a darázs ma,
a hosszú út után selymes garage-ba,
méztől dagadva megreped a szőlő
s a boldogságtól elnémul a szóló.
 
Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
mint hogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.
 
Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,
estente búgó hangja van a szélnek,
tán megriadt lenn egy sötét falombtól
s a télre, sárra és halálra gondol.
 
Aztán a délután is furcsa nékem,
hogy a napot árnyékok temetik,
a zongorán, mint hajdan a vidéken,
örvénylik a Sonata pathétique,
bukdácsol a billentyűn tompa búban
az édes elmebeteg, árva Schumann
s mert nem lehet már jobban sírnia,
száján kacag a schizophrénia.
 
"Nem volt a föld még soha ily csodás,
a fák között mondhatlan suttogás,
a fák fölött szallag, beszegve kancsal
fénnyel, lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajít a ködnek
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt mennyország?"
 
Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldusgúnya is,
jaj, hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.
 
Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliába.
 
Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.
Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az ígéret
s az ámulattól szinte égig érek.
 
A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak
s mint a kisikált sárgaréz-edények
a konyha délutánján mért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre vélem,
hogy századok emlékét visszaélem?
Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?
 
Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.
 
1935







Kosztolányi Dezső: Szeptember elején


A hosszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.







Kökény Éva: SZEPTEMBER


Ez a nyár jókedvem nyara volt!
Szívemhez szelíden, zene hangján szólt,
ajkamra tündér-szavakat varázsolt -
lelkemet élmény járta át.
Most szeptember sző árnyat körém.

Még melenget a nap, sugarát ontja -
de vidító virágaim szirmát
süvítő szél úrfi mind lefújja,
nyár szépségeit sorra letarolja.
Már szeptember sző árnyat körém.

Nem lesz madárdal, eltűnnek
a szivárvány-szárnyú pillangók,
nélkülük szomorúbb lesz a világ -
csak a sóvárgás, a felsőbb vágy marad!
Bár szeptember sző árnyat körém.

Most szédülten, szorongva, szelíden kérdem
e szőlőszüretelő, évszakváltó hónapot,
szépséges nyaram, virágözön, madárdal
és pillangók helyett nekem mit adsz?
Szeptember! Számomra mit tartogatsz?







Majtényi Erik: SZÁMTANIRKA


Kockás az irkám:
számtanirka,
felét már sok-sok
szám tarkítja,
másik felét is
mind teleírom,
megférnek szépen a
kockás papíron.

Egyesnek, négyesnek
szilárd a lába,
kettesnek, hármasnak
hajlott a háta,
tátong a nulla,
az ötös: horgas,
perecet árul
sok kis nyolcas.

A nehezének
most nekikezdek,
s ha megtanultam
az egyszeregyet,
mind összeáll a
számsor és oszlop,
osztok és szorzok,
szorzok és osztok.







Mándy Stefánia: GÓLYABÚCSÚZÓ


Ó gyorsan tűnő nappalok,
ó hosszú őszi éjszakák-
hulló fészken magam vagyok,
köszöntsd az egek vándorát.

Elszállt a dal, az év, a nyár,
ki hozza vissza, vissza már!
Egy árva rózsa ring a fán-
elátkozott királylány.

Elfutott sírva a fürge patak,
füvecske búvik kertek alatt,
fújnak a furcsa őszi szelek,
maholnap hosszú útra kelek







Louis Mercier: SZEPTEMBERI CSEND


Szeptember. A nap fényes, tiszta halvány.
Az ősz csak nyári bús emlékezet.
A holt levél békésen csüng a gallyán.

Az ég mint nagy kristálypohár rezeg.
A földnek áldott arca dús erőbe
leheli a teljes, mély életet.

Lenn a folyón látszik az őszi tőke.
Kacéran nézdeli magát a domb,
gazdag szőlőlevéllel telenőve.

Egy kisváros tarkítja a vadont:
vakítva ég az izzó kőtetőzet,
álmos baromfiak bús zaja dong.

Lélek se jár. Ez ideje az ősznek,
künn a mezőn a titkos munka forr,
a szorgalmas sugarak kergetőznek,

s nyomukba édesen csorog a bor.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/







C.F.Meyer: BŐSÉG


Elég, az nem elég! Légy üdvözölve
szép ősz! Gyümölcs terheljen minden ágat!
Némelyiken már roskadásig árad.
Az alma tompa nesszel hull a földre.

Elég, az nem elég! A lomb viháncol!
Leves barack ingerli szomju szádat!
S a szőlőfürt körül részeg darázshad
"elég, az nem elég!" zümmögve táncol.

Elég, az nem elég! Hörpölve térdel
a költő-szellem vágyak kútja mellett,
és nem lehet a szív soha betellett:
elégedetlen mindig az eléggel!

/Ford.: Sárközi György/







Még zöldek a fák és beszédesek a patakok. Még nyári suhogással ringatja
magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak, és egymásra
rakják a titkon lehullt sárga leveleket.
Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében, és gerle is búg,
ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó
a földet nézi, és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén.
Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalon, szüretre kongnak a mámort
érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi bogár sír, s a vén diófák
árnyéka nagyobb, mint amilyen messze ér.

/Fekete István: Szeptember/







Móra Ferenc: A CINEGE CIPŐJE


Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát


nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.







Petneki Jenő: ŐSZ


Szállnak, szállnak, peregnek a levelek,
Erdő, mező lakóinak, puha ágyat vetnek.







Petőfi Sándor: ŐSZ ELEJÉN - Részlet

 
Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad...










Petőfi Sándor: SZEPTEMBER VÉGÉN


Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!







Pilinszky János: ŐSZI VÁZLAT


A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
 
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
 
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.







Polgár István: SZEPTEMBERI VENDÉG


Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.







Radnóti Miklós: ÉJSZAKA


Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő rózsaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben







Sárhelyi Erika: ŐSZI KÉRDÉS


Mondd, hová rejtsem a még fel-felbukkanó
Nap sugarában rejtőző meleget?
Hová menjek érte, ha elér majd a hó -
hiszen az ősz is oly korán meglepett.

Bőrömről lassan elpereg a nyár minden
íze, illata záporokba fullad,
fogason lóg már kedvenc, napszítta ingem,
s a naptárlapok lábam elé hullnak.

Az augusztusi csillagok hamvait is
rég messze fújta a szeptemberi szél,
csak áltat a fény, az ég kékje is hamis -
léptem az avarban októbert beszél.

Mondd, hová rejtsem hát a nyári éjeket,
a narancsszínben játszó hajnalokat?
Hová tegyem el, míg tavaszra ébredek,
míg majd világom a télből kiszakad?







Szabados István: ELUTAZIK A NYÁR


Felvette már köpenyét a nyár,
elutazik nem jön vissza már.
Néha-néha még, visszainteget,
felhő borítja majd a kék eget.

Lemegy a nap, a kék hegyen túl,
sír az erdő, harmat cseppje hull.
Vágyódik a természet a nap után,
nem marad más csak emlék csupán.

Sárgul a levél, alant az avarba hull,
a sok énekes madár, lassan elcsitul.
Az ősz után, újra eljön majd a tél,
de az új tavasz, száz csodát ígér.







Szepesi Attila: ŐSZI FECSKEHAD


Búcsúznak már, gyűlnek a fecskék, csöpp
ficserészők. Ülnek nagy csapatokban a villanydróton,
hogy tovaszálljanak északi tájról déli vidékre a
tengeren át, hol a kék habokon bucskázik a delfin s
nem látszik csak a zajló hullám, messze a part még.
Messze a pálmás Afrika még, ahol a dzsungel mélyén
szökken a párduc, fönn a falomb közt kandi majom
bújik, s a szavannán lép a zsiráf, a torony-nyakú,
bőg az oroszlán, s legelésznek a holdsarló-agyarú
elefántok. Ott ficseregnek a fecskék majd, ott
bukfenceznek a nap sugarában, a kék levegőben. Most itt
gyűlnek a villanydróton, a lomb-veres őszi ligetben, a
völgyeken át kanyarogva futó kikerics-lila szélben, a
búzamező aranyában, amelyre a tél fenyegetve teríti le
majd suhogó takaróját.







Szirmai Virág: A SZERELEM


Azóta szeretem az őszt. Már nem az elmúlást jelenti, hanem a
kezdetet. Izgalmas felismerésekkel teletűzdelt, átlényegülés kezdetét.
Aranyló napsütésben séta közbeni hallgatni a másik hangját, remegve
figyelni a gondolatfolyamot, s közben beleszeretni a hangba, ami
bármit mond, annyira szép, mert oly sok éven át szomjúhozta a lélek.
Azóta szeretem a fákat. Az erdő zúgását szemerkélő esőben,
alkonyatkor hallgatni a vízesés robaját. Barlangban énekelni könnyel
teli szemmel, mert annyira szép rubintos kedden késő éjjel. Meztelen
lélekkel együtt állni az éjszakában. Megélni fájdalmat, gyönyörűséget,
keserűséget és a méz édességét. Együtt könnyezni, és együtt kacagni
bele a világba szemben a széllel.
Azóta szeretek álmodni. Biztonságban átkarolva. Érezve minden
pillanatban, hogy nem vagyok egyedül. Hogy kincset tartok a karomban
s valaki kincsként őriz engem. Őrzi a kezem, a testem, a lelkem. Ha nem
őrizne, akkor sem mennék el. Soha nem megyek már el.
Azóta szeretem a hajnalt. Amikor dereng a fény és láthatom a kezét,
ahogy simogatva kapaszkodik belém. Jó felébredni, mert folytatni lehet
az álmot ébren is. Azóta a hajnal íze a számban gyönyörű. És szeretem
a könnyeket, mert értem kiáltanak, mert én sírok általuk.
Azóta szeretem a világot. Az embert, a tengert, a vizeket és a
sivatagokat, a hegyeket és a síkságokat. A kék eget és a felhőket, a
nap sugarát és a vihart, esőt és szelet, virágot és a nedves anyaföldet.
Mindent.
S mióta elhagyott, siratom azóta az őszt







Takáts Gyula: SZÜRETI VERS


Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!!!







Tamkó Sirató Károly: SZEPTEMBER


Szilvaszedés... Szőlőszüret!
Kigyúltak a pásztortüzek.
Nyit a tudás Kapuja:
kezdődik az iskola!







Tarbay Ede: SZÁNTÓVETŐ ŐSZI ÉNEKE


Pereg, pereg a nyár vén szilvafaágról,
köd lepi a kazlat, könnyű, fehér sátor.

Fel-felvillan a tűz, száraz rőzse lobban,
seprűárnyék ugrál, táncol a sarokban.

Kora reggel óta üresek a házak,
csak a csetlő-botló gyermekek lármáznak.

Az emberek kinn a hideg földet szántják,
ökrök barna teste leheli a párát.

Ha az eke néha beakad egy kőbe,
megállnak fáradtan percnyi pihenőre.

Nézik, fejük felezz ludak húznak délnek,
gágogásuk hallik, száll az őszi ének.

Föld, föld, föld,
fekete barátom,
őrizd meg a magot,
legyen búza nyáron.

Hó, hó, hó,
felhő könnyű lánya,
földem takaróval
borítsd, fagy ne járja.

Szél, szél, szél,
jégcsap-ujjú vándor,
kerüld el a vetésem
jövet téli táncból.

Nap, nap, nap,
föld, ég arany-anyja,
meleget, életet
lehelj minden magba.

Égnek vetik válluk, ingük szárnyra rebben,
nógatják az ökröt, párás, őszi csendben.







Ténagy Sándor: NYÁRVÉG


Pára gyűl a
domb mögött,
esőfelhő
lődörög,
szürkül
az ég
kékje;
pödörödik a levél,
bokor mögül fürge szél
ugrik
ki a
rétre.
Jaj be kár,
jaj be kár,
búcsúzkodik már a nyár,
egy fűszál
tetején
sír egy katicabogár.







Tóth Árpád: SZEPTEMBERI SZONETT


Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.







Tóth János: MÁR VÉGE A NYÁRNAK


Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága







Tóth Juli: FECSKEBÚCSÚ


Tegnap még nyár volt,
ma már itt az ősz.
Keringve, sárgult lombok felett
aranyló, sápadt napsugár lebeg.
S te, búcsú nélkül mentél el!
Kicsi fecskemadár.







VAS ISTVÁN: SZEPTEMBER


Szeptember van, napról-napra fogy a fény,
Gyullad már az alkonyat a tó vizén.
Kék tükrére kétnapos eső után
Kettős ívet épített a szivárvány,
S vetül a tó halkabb hullámaiba
Az a fenti narancsbarna, zöld-lila.
Sötétedő út kanyarog idefenn,
Terászozott szőllők rakott köveken.
Ez az út, a kőfalak, a lenti hab -
Frascatiban sem lehetne latinabb.
De a kihűlt láva-táj, a láng, a méz
Távolabbi, régibb tájakat idéz,
S a hajdani csonka tűzhányó hegyek
S ez az édesség, mely tűzből született ,
A korán kelő hold és a piros ég
Valamely görög szigetre illenék,
A nem csodálnám, ha a forduló után
Szembejönne fehér lepelben egy leány
Amforával a fején. - És már kilép,
De nem fehér peplonban: napszítta kék
Térdigérő karton, rózsaszín kötő,
S nem amforát, csak vizesvödröt vivő.
Keskeny ajkának szemérmes mosolya -
Rómáért, Hellasért sem adnám oda.
Jó, hogy nem Hellasban éltem, jó, hogy most
Itt látom szemét, az enyhén mongolost.
A mélyúton jöhetett: a lösz-agyag
Kecses, kerek lábikráján ott ragadt.
A szőllőkben férfiak és asszonyok,
Útrakelnek teli kádak, puttonyok,
Levetik a tőkék érett terhüket,
Szeptember van, megkezdődött a szüret.







Váci Mihály: ŐSZ

 
A fecske az égbe nyilalt,
mégis a szívbe hasít.
Az égen a kékszinű dal
könnyű búra tanít.

Zizzen. Valami közeleg,
s valami távolodik.
Szíved a hűs delejek
közt remeg, ingadozik.

Állsz suhogó szárnyak alatt,
szíved a tenyereden.
Sóhajtsz. - Hova állj, ha maradsz?
s ha mégy, milyen fény fele menj?






Várnai Zseni: ŐSZI DAL


A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja már nem éget,mint a láng
csak simogat,mint egykor jó anyánk,
szívünkre könnyű,enyhe fénye hull...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.

Az ősz szerelme,mint a kósza szél,
hol lágy zene,hol vészes szenvedély,
a fény, az árny oly gyorsan változó,
mint életünk,e hullámzó folyó,
még kék az ég,de már is el borul...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul







Wass Albert: MEGJÖTT AZ ŐSZ

Szeretett anyámnak ajánlom


Ma már igazán itt az ősz. Ugye:
ma nem találsz szívedben nyári dalt?
Az én szívemből minden dal kihalt.

Ma búcsúszóban érkezett az ősz.
Ma búcsúszóval messze ment a párom...
És a szívem ma üres lett nagyon:
deresre sápadt minden, minden álom
.
A hervadásban, itt, mit is keressek:
várjam, amíg a holt avar kihajt?
Mert most igazán itt az ősz. És érzem:
ma a szívemből minden dal kihalt.







Wass Albert: ŐSZI HANGULAT


Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmúlás.

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.







Weöres Sándor: MARASZTALÓ


Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!










Zelk Zoltán: EZ MÁR AZ ŐSZ


Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!







Zelk Zoltán: KÖZEL A PERC


Mint az érett szőlőszem, melyet átsüt a nap, olyan ez a szeptemberi dél.
Olyan áttetsző, olyan tömör, olyan befejezett.
A levél, melyet most enged útjára az ág, megáll a levegőben.
Ugyanígy a fölrebbent madár. S az ember is csak áll, hátát a fénylő percnek vetve.
Mert minden súlytalan és minden tündököl...







Zelk Zoltán: NYÁR ÉS TÉL KÖZÖTT


Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember.
 
Kertek, lankák körül jönnek,
mennek havas tájra,
búsan integet utánuk
egy kopár fa ága.
 
Mint rossz gyerek, a szél őket
sárral megdobálja,
utánuk fut, ruhájukat
s hajukat cibálja.
 
Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak.







Zelk Zoltán: VARJÚNÓTA


Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.

Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.

A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.

Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.






. . .







"Azt hiszem, egyedül a falevelek ismerik a szép halál titkát."

( Robert Franklin Leslie: A medvék - és én )






"A tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél ellenálló"

Cecelia Ahern: Amikor megismertelek







"Oly szép tavaszt nem láttam, sem nyarat, mely az ősz arcánál varázsosabb."

John Donne







"Ősz... az évszak, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű!

Ősz az évszak, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű... Az őszben benne van az élet, és benne van az elmúlás. Az ősz a sárguló és lehulló leveleivel emlékeztet arra, hogy bizony egyszer mindennek vége. Ez az élet rendje."

/Márai Sándor/







"Az ősz annyi aranyat hord a zsebében, mint az összes többi évszak együttvéve."

(Jim Bishop)







"Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik."

Angol nyelven:
"What`s the autumn? (...) A second spring when every leaf`s a flower."

( Camus: Félreértés c. dráma )







"Az ősz az az évszak, ami után rögtön a tavaszt várjuk."

( Doug Larson )

Angol nyelven:
"Autumn is a season followed immediately by looking forward to spring."







Búcsúzik a nyár - Apostol





Link



Bessenyei Ferenc énekel - Valahol az ember_Odakint búcsúzik a nyár_ Remélem hosszú lesz az ősz.





Link



Elszállt a nyár





Link



Vivaldi: Négy évszak - Ősz





Link



Dsida Jenő - Ősz /Zene: St. Martin - Kell, hogy várj/





Link



Szeptember volt...





Link



Koncz Zsuzsa: Szeptember

Link



Koncz Zsuzsa: Elszállt a nyár





Link



Kern András & Hernádi Judit - Szép ez a szeptember





Link



Petőfi Sándor: Szeptember végén
/Hegedűs D. Géza előadásában // Zene: Andre Rieu-Love Theme-Romeo And Juliet





Link



Sinkovits Imre - Szeptember végén





Link















 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2022.08 2022. Szeptember 2022.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 227 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 531
  • e Hét: 2027
  • e Hónap: 19171
  • e Év: 156543
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.