|
2023-01-13 20:15:04, péntek
|
| |
| |
Miért repülnek az angyalok?
,,Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában." (Prédikátor 7,3-4)
Valahol olvastam, hogy az angyalok azért repülnek, mert félvállról veszik magukat és Istent komolyan. Ez számomra tökéletesen érthető. Én nem tudok repülni - soha nem tudtam és soha nem is fogok -, mert a legtöbb emberhez hasonlóan én is túl komolyan veszem magam, Istent pedig túlságosan félvállról veszem. Bizonyos szempontból úgy vélem, a nagyobb kihívás az, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan.
Sok évvel ezelőtt hallottam Vernon Grounds bibliakutató professzort azt mondani, hogy amikor bármilyen fontos döntéshez közelítünk, meg kell kérdeznünk: "Milyen változást fog ez okozni 10000 év múlva?". Milyen felszabadító módja annak, hogy az életet szemléljük. Kilencvenkilenc százaléka annak, ami miatt ezen a héten aggódtál, három hét múlva már nem fog számítani, még kevésbé tízezer év múlva. 2085-ben - ha Krisztus még nem tér vissza addig - nem fog számítani, hogy hol jártál főiskolára, vagy milyen autót vezettél. Az viszont számít majd, hogy eldöntötted, hogy életed minden területén komolyan veszed Istent. Mindezek a triviális, jelentéktelen részletek, amelyek annyi energiát emésztenek fel, azon a napon annak fognak látszani, amik valójában - triviális, jelentéktelen részleteknek.
Ezért töltenek időt a bölcsek "a siralmas házban". Amikor egy barát vagy egy szerettünk holttestét nézzük, elképesztő, hogy az élet oly sok kisebb problémája hirtelen eltűnik. Mózes így nyilatkozott Istenről: "Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad" (Zsoltárok 90:5-6).
Nemrégiben, amikor egy helyi lelkész halálhírét jelentették be a rádióban, az egyik barátom csak a riport egy részét hallotta. Azt hitte, hogy rólam beszélnek. Lehettem volna én, lehet, hogy legközelebb én leszek, és bizonyára egy nap én leszek az. Az ilyen gondolatok bizonyára arra késztetik az embert, hogy elgondolkodjon a saját halandóságán. A siralmas ház meglátogatása arra emlékeztet, hogy az élet rövid, és nem szabad túl komolyan vennünk magunkat. Élvezzünk minden napot Isten ajándékaként, és ne felejtsük el, hogy nem leszünk itt örökké.
Uram, szabadíts meg attól a nagyképűségtől, hogy túl komolyan veszem magam, és attól az ostobaságtól, hogy Téged túlságosan félvállról vegyelek. Ámen.
Ray Pritchard
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
