|
2023-01-02 19:49:17, hétfő
|
| |
| |
Halál: nem a végső szó
,,Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne. Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri!" (Prédikátor 5,14-16)
A halál sosem áll távol Salamon gondolataitól. Egyesek azt mondanák, hogy megszállottja. Szerintem azt mondaná, hogy a legtöbben kétségbeesetten próbáljuk elkerülni. Gyorsan átváltunk a témáról valami kellemesebbre. Pedig jobban tennénk, ha gyakrabban gondolnánk a saját halálunkra.
Egy tizenhat éves lány haldoklott egy kórházi szobában. Egy közeli barátja eljött egy utolsó látogatásra, és nem tudta, mit mondjon. Elmondása szerint borzasztóan zaklatottnak tűnhetett, mert "ránézett az aggódó és zaklatott arcomra, és azt mondta: "Ne félj"".
Ez a halál keresztény teológiájának lényege. Akkor a legmélyebb, amikor a haldokló az, aki azt mondhatja az élőknek: "Ne féljetek".
Lelkipásztorként időm nagy részét a halállal töltöm. Alig telik el úgy nap, hogy valaki ne kérne meg, hogy imádkozzak egy haldokló szerettéért. Miközben ezeket a szavakat írom, fél tucat emberre tudok gondolni, akik idősek otthonában és kórházi ágyakban sínylődnek. Többeknek szívproblémáik vannak, mások napi harcot vívnak a rákkal. Bármelyikük meghalhat még a hét vége előtt.
Közben Salamon rámutat, hogy úgy megyünk el, ahogy jöttünk - mezítelenül. Még egy kifejezést is kitaláltunk, amely arra emlékeztet, hogyan jöttünk erre a világra. Ha valakin nincs ruha, azt mondhatjuk, hogy a "születésnapi ruháját" viseli. Hogy még tovább fokozzuk a bajt, Salamon rámutat, hogy semmit sem vihetünk magunkkal, ha meghalunk. A gazdag ember úgy hal meg, mint a koldus. Ó, a környezet talán más, de az egyik ugyanúgy halott, mint a másik. A gazdag ember nem viheti magával a gazdagságát, és a szegény sem viszi magával a szegénységét. Mindkettő mindent maga mögött hagy. A halál nem játszik kedvencet.
A legtöbben, ha belegondolunk, szeretnénk sokáig élni. Talán nem örökké, de legalább még sok-sok évig. Természetes, hogy így érzünk. Ha választhatnánk, együtt tartanánk a családunkat, hogy a halál ne zavarjon minket.
Az utóbbi években a húsvét lett a kedvenc keresztény ünnepem. Amikor fiatal voltam, ez a nap leginkább a beöltözés és a húsvéti tojásvadászat napja volt. Évről évre egyre nagyobb jelentőséggel bír. Nyisd ki a az újságot és a halál bámul ki minden oldalról. A halál mindenütt ott van. Hol van a feltámadás? Húsvét arra emlékeztet bennünket, hogy a halál nem a legrosszabb. "Ne féljetek" - mondta az angyal. "Mert feltámadt." (Máté 28:5, 6 KJV). És akik Jézusban alszanak, azok is meglátják a feltámadást.
Uram Jézus, siettesd a napot, amikor a halál meghal, és én feltámadok a sírból, hogy soha többé ne haljak meg. Ámen.
Ray Pritchard
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
