|
2023-01-23 23:08:22, hétfő
|
| |
| |
Lukács Judit:
Vesztegzár
Parkolásra kárhoztatva,
az ágyamra ráragasztva,
párnák közt van a garázsom,
pirulok kicsiny parázson.
Madár dalol kint hajnalban,
trillázik a téli fagyban,
nem retten, hogy meghűlhet,
mert minden ágon megűlhet.
Oda repül hova akar,
engem meg a paplan takar,
kiszállnék ám de nem lehet,
életben a csendrendelet.
Ott a parkőr épp aluszik,
míg majd ellenem tanúzik,
settenkedek és osonok,
egy kis fényt is elorozok.
Ébred a táj, alig várom,
felvenném már a kabátom,
fáj ha járok de kibírom,
a tétlenséget ízzadom.
Minden reggel csak sunnyogás,
elvesztegetett tunyulás,
béklyó lábon meg kézbilincs,
lenyomatlan a vaskilincs.
Kávé íze számban ázik,
lelkem vacog, tépve fázik,
minek az ágy az vesztegzár,
hát mi késztessen tettre már?
Megunt gyötrő hétköznapok,
menetjegyet én nem kapok,
betoltak egy nagy raktárba,
nem harapok az almába.
Csak ajkamba, azt is minek?
Nem mutatom azt senkinek,
fapofámban perceg a szú,
hamis hangon, mert szomorú.
Életfámnak satnya ága,
borul e még tavaszágba?
Vagy karó lesz a kezembe
magam felé meghegyezve?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
